x

Ripka Gergely

Somlóiak #1 - Hollóvár Pince

Ha csak egy pincét mondhatnék somlóról...

Bevallom, teljesen el voltam ragadtatva, mikor megtudtam, hogy Kató András kollégámtól (Terroir Club) Takács Lajos kóstoltatására kaptam meghívást, aki Somlón egész magasan, a hollók lakta bazaltformációk lábánál vetette meg lábát, alig 10 éve (ám ez a néhány esztendő elég is volt neki ahhoz, hogy A hegy legjobbjai közé vésse be nevét szenzációs boraival). Két részben kívánnék foglalkozni Somlóval, két merőben eltérő borászati stíluson át. Az első köztük tehát a Hollóvár lesz. Izgalmasan gejl illatú, túlcsordulóan minerális, feszes savszerkezetű, tökös, sűrű anyagot vártam e pincétől. Lássuk végül mi igazolódott be mindebből!

Néhány nap alatt betellt az összes hely a Terroir Club Hollóvár-kóstolójára.... Pedig az óbudai Csillaghegyi út nincs éppen a belvárosban.

Ismerkedni egy teljes portfólióval, annak több évjáratával úgy, hogy a borász tölt, az bizony maga után von jópár tényezőt. Egyrészt az ilyen tematikus kóstolás közben kerül annyi pátosz a körítésbe, hogy az ember óhatatlanul is tiszteli, sőt (nagyra) értékeli a sok éves megfeszített munka gyümölcsét. (Mindenki addig mer fikázni - már elnézést - borokat, amíg nem kóstolta őket a lelkes borász idegenvezetésével. Próbálja meg valaki Ráspi borait bírálni az ő kóstolási útmutatásai mellett...rögtön nem lesz akkora arca, mint amikor még egy szekszárdi kékfrankoshoz hasonlítgatta a Ráspiét.) Másfelől a borász által kiváltott áhítat hajlamos elfedni a kisebb-nagyobb hibákat, jótékony lepellel vonja be az esetleges hiányosságokat vagy épp túlzásokat a borban. Valahogy így, első kézből kapva nem tudjuk eléggé objektíven A fehérborok közt, A somlóiak közt, vagy épp A furmintok közt értékelni, rangsorolni őket. De persze sok előny is jár azzal, ha meghitten, tűzközelben ismerhetjük meg az adott pincészet tételeit, azok titkait. Kézműves borászatnál meg pláne így van ez! Jó kézműves borászatnál, meg aztán különösen...de inkább beszéljenek tovább maguk a borok!

Olaszrizling 2008./I.

(öreg tőkékről): Nem saját termés. 70 éves, magára hagyott, vegyes ültetvény a szomszédból. Karvastagságú, 3-4 göcsörtös bakkal ellátott tőkéket képzelek el. A borász épp a kivágás előtti évben szüretelte le az olaszrizlingek kis méretű fürtjeit. Aztán a rövid áztatás után, üvegballonban érlelte az alapanyagot, melyből mindössze 50-60 liter bor lett. Milyen egyszerűen hangzik ugye? Bárcsak legalább ilyen jó volna minden somlói a piacon! Kereskedelmi forgalomba nem került.

Penetráns (nem tudom máshogy megfogalmazni az eleinte kissé kellemetlen, de mégsem büdös, animális-ásványos illatvilágot, mely oly jellemző egyes boraira) mineralitás, enyhe sonkásság. Igazi belövőbor, igazi somlói. Az alkoholosság csípi a nyelvünk hegyét, de ez sem tompít semmit...ilyennek kell lennie egy hagyományos somlói rizlingnek. Hosszú ásványos lecsengéssel búcsúzik, és vezet át minket a borász igazi büszkeségei felé. 6

Olaszrizling 2008./II.**

2002-es telepítés. Tölgyfahordóban fejlődött naggyá. Ez már az igazi hollóvári szűretlen, derítetlen száraz fehérek mezőnye. Az évjárattól sok szépet remél a borász. E bor pedig hamar telibe lőtte az ízlésem, tágra nyílt szemekkel kaptam a szívemhez. - Ilyen tömény rizlinget még eddig nem sokat kóstoltam. Van benne valami újvilágiasság. Az előző mellett szinte ragyogó, elegáns, aranysárga szín. Vanília és héjasok illata, nem is annyira mandula, inkább dió és mogyoró, töményen. Krémes, vajas, olajos. Jóval lágyabb az előzőnél, kevesebb a sav is, de nagyon szép az alkotórészek egymásra találása, érzékeny egyensúlya...már most. 7+

Juhfark 2008.

Takács Lajos hál' Istennek, nem kapaszkodik görcsösen a borvidék leghíresebb fajtájába. Egyáltalán nem tartja akkora kiugrási lehetőségnek a juhfarkot, mint oly sok szomszédja, és ez elgondolkodtató... Ez is szűretlen, derítetlen. A juhfarkra jellemző töppedt, édeskés illatok fogadnak, mellettük virágok hízelegnek. Kesernyés, vastag, bár kissé rövidebb az íz, mint amit a fajtától vártam. Az alkohol némileg szárít, szépek a savak. Összességében elég fiatal még a bor, de nagy jövő várhat rá, bízva a szép évben... 6

Sauvignon blanc 2008.*

Meglepően ígéretes. Mindenki hanyatt esett tőle, de azért... Takács úr 3 kedvenc fajtájában biztos benne van a Sauvignon, nem véletlenül vette be kísérleteibe a Somlón kevésbé otthonosan mozgó fajtát. Természetesen nem a megszokott, feminin reduktív eljárások vezérlik szándékait, hanem kőkemény tölgyfahordós (300 l) érlelés mellett próbálja megtalálni az igazi, ütős Somlói Sauvignon karakterét. Bőrösebb, eleinte nem túl fajtajelleges. Kissé sonkás, később vaníliás, jelleges bodzával, trópusi gyümölcsös jegyekkel vegyítve. Ízlelve eleinte nem is mondanánk, hogy Sauvignon. Biztos én nem vagyok még tisztában a fajta sajátosságaival, mindenesetre a korty végén, a nyelv hátulján, valahol az ásványosság tömény leple alatt megbújva, jelentkezik egyfajta kesernyésen-savanykás, zöldes, sauvignon íz. Számomra ez volt az egyetlen támpont. Ám nem csak én nem vagyok teljesen meggyőzve ezügyben...a borász is keresi még borának helyét a világfajta tengernyi remeke közt. Külföldi „szagértőkkel” kóstoltatva megdöbbenve tapasztalta, hogy mind felismerték a fajtát, szinte rögtön. Összességében kellemes meglepetést okozott, de bevallom, még szoknom kell a Somlói-Sauvignon szóösszetételt. 6+

Furmint 2008.** (Jöttek a nagyágyúk.)

Először furmintok képében. Az összes fajta közül ők nyűgöztek le a leginkább. Nagy rajongója is vagyok a furmintnak, úgyhogy tűkön ülve vártam a fejleményeket... Ezek voltak a legszebb állapotban, ezek voltak a leginkább egyben, de mégis minden évjárat önálló karakterrel áldotta meg őket. Szűrt bor. Penetránsabb illatú, mely hordóra, kenyérbélre emlékeztet. Halvány szín (a legsápadtabb a 3 közül). Vastag, mély, gyümölcsösen húsos, igen ígéretes bor, mely a borász szerint is szép dolgok elébe néz még. 7

Furmint 2007.***

Mélyebb sárgás színű, amire az édeskés illatok nagyszerűen rímelnek. Birs, barack s az aszúkra emlékeztető aromák látomásszerű, álomszép sora. Szűretlen bor, melyből egy igen perverz, a borász szerint is kissé túlzó szörny lett végül. Engem teljesen magával rántott mélységeibe. Tömény, alkoholos (15 v/v %), csípős ásványokkal díszítve. Kissé a túldíszített karácsonyfa benyomását kelti, melyből hiányzik a tűlevelek látványa. Az alkohol kesernyéje, a barackos, marcipános ízek kavalkádja, sűrű extraktédességgel párosul. Krémes, likőrös, szinte puncsos jegyek lelhetők fel benne. Nyilván nem arra készült (több másik társával együtt), hogy este egy egész üveget ledöntsön belőle az ember... Ám elképesztően szép mélysége van. Megérdemli, hogy egyedül maradjunk vele, szépen, csendben. Még most sem lakta be teljesen a palackot! 8(+)

Furmint 2006.**

A barackos illatjegyek mellett megjelenik egy érdekes és nagyon jellemző, határozott csemege kukoricás jelleg, mely így együtt igen szép, édeskés, kedveskedő bukéban összpontosul. Egész más fázisban van, mint az előbbiek. Vaskos, húsos, harapható bor, de a ’07-eshez képest rövidebb, annak már-már beteges komplexitását nem érte el. Ezáltal kicsit jobban iható, szerethetőbb, kiegyenlítettebb. 7-8

Hárslevelű 2008.**

Szívesen kiáltottam volna a lenyűgözően sokszínű hárslevelűsor előtt, hogy kérnék 20 perc szünetet (meg egy 3 fogásos vacsit) az igazi Hollóvár-bombák robbanása előtt. Nem volt pihenő. Fojtóan telítő borok! A 13 tétel egymás után pedig legfeljebb borkorcsolya kíséretével ajánlott (sajt, lazac/pisztráng/rák/kagyló, gyöngytyúk, malac-/báránysült).
A legfiatalabb hárs magához képest igencsak tartózkodó illatokkal indít. Semmi méz, semmi hársfa virág? Helyette fülledt, nehézkes, szúrós aroma, kissé kukoricás felhangokkal megint. Most még eléggé friss. Nagyon ígéretes bor, szép adottságokkal. Érdemes odafigyelni rá. 7+

Hárslevelű 2007.

Barnássárga, mély árnyalatú. Aszús-barackos illat. Rendkívül ásványos, erős sósságot mutat, de a furmintnál rövidebb ízhosszúság és kisebb komplexitás jellemzi. Az alkohol igen harsány benne, emellett a késői szüretes jelleg is tolakodólag hat némileg. Talán az idő mégis őt igazolja majd, meglátjuk 6+

Hárslevelű 2006/I.

A kukoricás illatvonal az évjáratokban visszafelé haladva izgalmasan mélyül; ebben a borban főttkukoricás

aroma formájában érzékelhető, mellette némi bőrösség társaságában. Tartós bor képét mutatja még így öregecskén is. Egy fenolos ízhatás érződik azért benne (talán a hanyatlás jelei), a végén határozott kesernyés lecsengéssel. 6

Hárslevelű 2006/II.*

(novemberi szüret): nem került forgalomba. Mély, aranysárgás színű bor. Áthatóbb kukoricás, már szinte popcornos illat, mellette húsleves, szúrósság, az ásványoknak hála. Aztán animális, fehérbortól kissé idegen, Takács Lajos munkáiban kevésbé szokatlan sültes illatok következnek. Letisztult, elegáns fehérbor. Az előzőnél vaskosabb, jóval sűrűbb benyomást keltett. 7+

Hárslevelű 2005.*

(félédes): Alk>16 v/v%, nagy hírverés és várakozás e bor kapcsán. Barackos, botritiszes illat. Meglehetősen gejl íz, melyet semleges jegyek egészítenek ki, ettől kissé üresnek érzem a bort. Miről is van szó pontosan? Egyszerre édes és kesernyés, mely két íz pont üti egymást, és ez a bajom nekem a félédes borokkal, kioltják egymást az ellentétek. A félszáraz bort szebbé teszi a savak mellet másodhegedűs maradékcukor, az édesben felcserélődnek ezek a szerepek, de a félédes borban inkább összevesznek az adásidőn... Lecsengése szép hosszú, áradóan ásványos, a lédús gyümölcsösség viszont nekem hiányzik belőle. Nem igazán jutottam dűlőre ezzel a tétellel...kemény dió. (5-)6?

Sauvignon blanc (késői szüret) 2007.***

(édes): az este legvagányabb bora. Édeskés illat, a háttérben enyhe animalitással, bőrösséggel, petrollal. Aranylóan sárga színű. Az íz pedig a trópusi gyümölcsök határtalan zamatorgiáját nyújtja, méghozzá egy kiváló karakterrel rendelkező desszertborban, melyet ettől a fajtától vártam volna a legkevésbé. A jelenénél csak a jövője lehet még szebb, hihetetlen nagy tehetséggel és még több csalfa ígérettel (amit én vakon elhiszek neki). Igazi unikum, különlegesség. Nincs mit ragozni rajta. Zseniális bor. 8+

Hárslevelű 6 pt. aszú 2007.**

Sötét, barnássárga színárnyalat. Petrolos, de édeskésen átható, mély illat, benne sárgabarack. Később határozottan megjelenik a tea, a gyufa és némi gyógynövényesség is. Igen sokrétű és izgalmas aromák határozzák meg. Mézesen árad szét a szájban. Nem mondhatnám, hogy túlzásokat nélkülöző, könnyű műfaj lenne, de én például szeretem az ilyesfajta szélsőségeket. Zsíros, de ugyanakkor gyümölcsös, végtelenül hosszú ízzel búcsúzik, ami sokáig érződik még a lenyelést követően is. Az ásványok, a cukor és a savak érezhető diszharmóniája következtében egy tokajihoz nem lehet hasonlítani, de Somló fejlődésének új irányát jelenthetik a desszertborok és az aszú. 6-7

Takács Lajos már képről is izgalmas, karizmatikus jelenségnek tűnik. Az is, de sokkal fontosabb, hogy borai is azok. Ezelőtt nem kóstoltam borát, ám sok szépet hallottam róluk, melyek egy része be is bizonyosodott ezen az estén. Mondhatnám azt is, hogy igen zajos visszhangja van mostanság radikálisan komplex (már-már túl sűrű) borainak, és kezdik magukat fölküzdeni Isten kalapjának, a Somlónak legnagyobb kultuszborai közé. Mindig a pillanatnyi megérzései határozták meg, merre lép tovább. Pályája nagy váltások sorazata. Egyszercsak beleunt a borkereskedésbe, elhúzott Somlóra és az ihatatlantól, néhány év alatt eljutott a szenzációs szintig. Közben egy esti nagy berúgás után másnap gondolt egyet két haverjával, és kivágták az összes régi tőkét. Majd újrakezdte a nulláról az egészet, s mire termőre fordult az új telepítés, addigra összeállt a fejében minden. Tapasztalatok, mélyebb ismeretek nélkül ért el egy olyan nívót, melyet sokan több évnyi tanulással se fognak. Nagyon jót tett Somlónak, hogy elkezdett borokat készíteni, és azt hiszem, a jövőben még sok szép dolgot köszönhet majd Takács Lajosnak e borvidék; nem csak a borai révén, talán életének a következő nagy állomásai révén.

X

Ripka Gergely

Kardos Gábor – gyorsszemle

Önálló mádi utakon

Kalandozunk tovább Mádon, a borvidék tán legfelkapottabb településén. Kardo Gábor neve sokak számára csenghet ismerősen a pesti borbár univerzumból (de a mádi színtéren akár a régieknek is). Az egyik legfelkapottabb borbárlánc első üzletének vezetője volt évekig. Édesapja mádon vezetett kocsmát, aztán ahogy Gábor színre lépett igyekezett a házi bort megtölteni minőségi tartalommal és a Kardos Pince megindult a hazai és a nemzetközi piacokon (2009 körül). Sok év telt el. - A kocsmából mostanra borbár lett, modern enteriőrrel, mádi sajttal és természetesen kimért bor helyett immár letisztult dizájnnal csomagolt és okosan felépített mádi szortimenttel. A nagyszerű elhelyezkedésű kis vendéglátóhely üzemeltetésére persze nehéz feladat csapatot találni ezen a környéken, a fix nyitvatartás egyelőre várat magára. Gábor az a fajta borász figura, akinek konkrét víziói vannak Tokajról, Mádról és saját szerepeiről, saját brandjének esélyeiről. Korábbi munkahelyeinek is köszönhetően remekül átlátja a piacot és sok olyan ziccert észrevesz, melyet mások, akik egész életüket a borvidéken töltik, sajnos talán soha nem fognak meglátni. Kóstoltunk is: 

Tovább

Ripka Gergely

Lenkey Géza – gyorsszemle

Szólóban és Takács Lajossal

A cím nem éppen szerencsés. Lenkey Géza borait ugyanis nem szabad gyorsan kóstolni. Meg kell adni nekik a türelmet. Érlelt tokajiak, melyek eleve maguk is hosszan készülnek, hosszú időt töltenek hordóban, míg a borász türelmesen vár (némileg szembemenve a piac elvárásaival). Vállaltan és büszkén készíti ezeket a borokat, melyet részben talán épp a piac, talán a családi változások alakítottak így: egyrészt ugyebár Gézának egy hirtelen életmódváltást jelentett a mádi birtok (édesapja halálával), de úgy döntött nem adja fel ezt a hagytékot, másfelől pedig Géza nem is szeretné elkapkodni a borok piacra dobását. Más a cél, más az ember is, mint a legtöbb pincénél. Most először jártam Gézánál, s kibe botlik nála a látogató, hát nem a jó Takács Lajosba?

Tovább
Hölgyeim és uraim: íme, a 10 pontos borélmény.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//2.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

A február a furmint hónapja, mely vállaltan egy száraz furmintokról szóló eseménysorozat, egy hónapon át. Szembe kell azonban néznünk a ténnyel, hogy Tokaj még mindig inkább a világ legjobb édes borának, az aszúnak a hazája. Ez tette naggyá és a furmint tehetsége is ezekben a különleges minőségű borokban érhető tetten a legszebben Hegyalján. Folytatódik interjúnk Mészáros Lászlóval, a Disznókő birtokigazgatójával, aki az aszú 2013-as újragondolt termékleírásában fontos reformer szereplőként vett részt. Interjúnk első részében alaposan végigkövettük vele a feldolgozás főbb mozzanatait, illetve, hogy az új szabályozás mennyivel logikusabb arányokat ír elő a régihez képest. Ma az aszú erjedésének és érésének több évszázados titkairól, aszústílusokról, az esszencia és a koncentráció kérdéseiről a piac tükrében, a puttonyszámok szerepéről és a mai termékleirás szerencsés vagy épp hézagos aspektusairól lesz szó:

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//1.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

Tokaj-Hegyalján a Hegyközségi tanács döntésének nyomán, miniszteri döntéssel 2013-ban megváltozott a szabályozás az aszú körül. Annak idején erről sokat cikkeztek, de a változásokból szinte csak két info ment át a köztudatba: az aszúnak 120 g/l fölötti cukortartalommal kell rendelkeznie, és hogy a 3 és 4 puttonyos aszú ezzel meg is szűnt. Ennél azért többről van szó, melynek most kezd igazán visszhangja lenni, hogy egyrészt átmegy a gyakorlatba, másrészt sokan sokféleképp vélekednek arról, mi is a szerepe Tokajban (és a nagyvilágban) az aszúnak, a világ legjobb természetes édes borának.

 

Tovább