x

Ripka Gergely

Sauska-élmények

sikersztorik/#2

Nehéz a Sauskáról is újat mondani. Telnek-múlnak az évek, és egyre többet és többet hallunk róluk. Marci szokta mondani, hogy rosszat még nem nagyon ihattunk tőlük, ami azzal a nagy kihívással jár együtt, hogy ennek a szintnek újra meg újra meg kell felelniük. Pár év alatt bekerültek egy olyan borvidék elitjébe, amely elsőként ébredt a rendszerváltást követően. Márpedig a jól bejáratott 2-3-4 nagy névvel parallel csak nagyon keveseknek sikerül valóban érvényesülni, piaci helyet szerezni. Sokaknak tört bele a bicskája, sokan azóta is küzdenek, a Sauskának hamarabb sikerült talán ez, mint bárki másnak bármi hazánkban. Mi csak elképzelni tudjuk, mennyire lehet ez nehéz feladat, de a Sauska Krisztián által verbuvált Kúcs Gyula birtokigazgató mellett dolgozó Latorczai László főborásznak és csapatának a precíz, gondos technológiai hozzáállással, a jó termőhelyek (Kopár, Ördögárok, Makár stb) kiválasztásával, a jól fölépített borszortimenttel és a letisztul arculattal a Sauska Pincészet számára úgy tűnik, tényleg nem létezik lehetetlen.

Nehéz a Sauskáról is újat mondani. Telnek-múlnak az évek, és egyre többet és többet hallunk róluk. Marci szokta mondani, hogy rosszat még nem nagyon ihattunk tőlük, ami azzal a nagy kihívással jár együtt, hogy ennek a szintnek újra meg újra meg kell felelniük. Pár év alatt bekerültek egy olyan borvidék elitjébe, amely elsőként ébredt a rendszerváltást követően. Márpedig a jól bejáratott 2-3-4 nagy névvel parallel csak nagyon keveseknek sikerül valóban érvényesülni, piaci helyet szerezni. Sokaknak tört bele a bicskája, sokan azóta is küzdenek, a Sauskának hamarabb sikerült talán ez, mint bárki másnak bármi hazánkban. Mi csak elképzelni tudjuk, mennyire lehet ez nehéz feladat, de a Sauska Krisztián által verbúvált Kúcs Gyula birtokigazgató mellett dolgozó Latorczai László főborásznak és csapatának a precíz, gondos technológiai hozzáállással, a jó termőhelyek (Kopár, Ördögárok, Makár stb) kiválasztásával, a jól fölépített borszortimenttel és a letisztul arculattal a Sauska Pincészet számára úgy tűnik, tényleg nem létezik lehetetlen.

Sauska @ Chardonnay 2007.
A hűvös klímájú, siklósi Makár-dűlő bora. Egész fürtös préselés. Batonage. 10 és fél hónapos tartályos és fahordós érlelés.
Nem túl száraz. Húsos, kellemes. Bennem eléggé savhiányos érzetet kelt (mely talán az évjárat hatását jelzi), ellenben a fa az alkohol egy kissé kilóg, amivel átlagos,vajasan krémes chardonnay hatást keltett, melyet kicsit meg lehet unni egy idő után, ha sokat kóstolja az ember.
Picivel határozottabb savgerinc kifejezetten előnyére válna ennek a bornak!


Sauska @ Pinot Noir/2007.*
Tudatos, átgondolt („sauskás”) technológiával készült ez a bor is. Fehérszőlős gyorsított technológia.
Markáns illata után meglehetősen enyhe vörösbort kapunk. Nem tűnik valami fajtajellegesnek. Volt, akinek elég nehezen sikerült elfogadni ezt a tételt, de összességében nem rossz. Markáns alkoholú Pinot, nem a burgundi iskola.


Sauska @ Kadarka 2007.*
Egy renovált, újra termesztésbe vont, extrém helyről származik, az Ördög-árokból, melynek katlanában nem rég sok kimagasló villányi borász (Günzer, Bock, Gere) kezdte el az arénaharcot a természet (és egymás?) ellen. A technológia ugyanúgy Sauskára jellemzően precíz, jól átgondolt.
Az erős illat itt is jelen van, íze is komplex, összetett, fűszeres, mint a legtöbb kadarkában.
Egy komoly magyar vörös, mondhatni mérföldkő a hazai Kadarkák táborában mindenkinél egy fejjel magasabb.


Sauska @ Siller 2007.

Az olcsó favorit kategória. Aki nem riad vissza az önálló, saját arcú boroktól, melyeket nem lehet kategorizálni, hasonlítgatni, annak mindenképp ajánlható. Illatában harsány gyümölcsösség (kevés fehérboros növényességel), színe káprázatos, vonzóan érzéki mélybordó. (A szín a 36-48 órás héjon áztatással érhető el.) Ez alapján kicsit önkéntelenül is inkább egy rozét várna az ember, de belekóstolva mégis érezhetően több annál. Kevesebb (szén)sav, kicsit több test, de mégsem annyi, mint egy vörösben. Aki ezen a besorolhatatlanságon, ellentmondásokon túl tud jutni, az rájön, hogy egy nagyon kedves bor ez a maga nemében. Lehet, hogy a magas (14,5-ös) alkohol miatt érezhető benne egy kevés likőrösség, amire jól rímelnek a bársonyos savak és zamatok, mindez melengetően betölti a szánk legutolsó szegletét is.Egy rózsaszínes vörösbor. Pazar kis bor, megfizethető áron.


Sauska @ Portugieser 2008.*
A portugieser az évjárat első primőr vörösborainak egyike szokott lenni Villányban. Igazi Márton-napi kedvenc, mely különösen a hölgyek körében szokott sikereket aratni gyümölcsösségével, kedvességével, áthatóan behízelgő illatával. Annak ellenére, hogy általában nem teszik fába, számomra mégis sokszor kávés, sőt toastos jegyeket produkál a Portugieser. Régóta keresem a megfelelő szót, képet, amit a portugieser aromája kivált bennem, nagyon jellemző melengető, valamelyest pörköltfás, friss őrölt kávés képeket idéz bennem. Pedig ez a bor aztán sosem látott fát (a többi Sauskára viszont jellemző az erős fahasználat).
Portugieser, ahogy meg van írva. Következő naptári év februárját írjuk, mire kereskedelmi forgalomban kihozakodnak ezzel a borral, mely a találó élénk-rózsaszín címkét és kapszulát kapja. Színében is visszaköszönnek ezek a fiatalos lilás, bíbor-pinkes reflexek, melyek különösen látványosan jelentkeznek kitöltéskor. Folyásán látszik, hogy könnyedebb vörösborral van dolgunk. Illatban a már említett sültes, toastos jegyek árasztják el orrunkat, kóstoláskor pedig az ehhez kapcsolódó lágy, selymes portugieseres zamatok, gyümölcsös ízjegyek teszik egyensúlyossá, kerekké ezt a kedves bort. Nem lóg ki semmi, savai visszafogottak, nagyon jó inni, és ahogy a portugieser esetében többször tapasztaltam már: érdemes hidegen kísérletezni vele. Néha nyugodtan fittyet hányhatunk a nagy könyvekben olvasható írott szabályokra, hogy „vörösbort márpedig nem hűtünk be”. A fiatal portugieser tipikus cáfolata ennek: sokkal élvezetesebb enyhén hűtött állapotban ízlelgetni. Egyszerű hétköznapok tipikus bora.


Sauska @ Cuvée 11 2006.**
Ez már villányi vörösbor a javából. Hosszú ideig (a cuvée 7-esek előtt) a Sauska csúcsbora volt. A villányi felső polcon már messziről fölhívta magára a figyelmet élénk lila kapszulájával, és ezüstszínű címkéjével, no és persze az elmaradhatatlan ponttal középen. Nagyon jó, egyensúlyban lévő bor. Egész sötét, szinte fekete szín. Nincs túlzó fűszeresség, vagy hasító savak. Masszív a test, kávés, pörköltfás jegyekkel, kedveskedő reflexekkel. Bársonyos, könnyed, és egyben nagyon izgalmas bor, amit az ember egész este elszürcsölgetne. Összérzékszervi orgia: vizuálisan a szemnek, illatok selymessége az orrnak, kellően öszetett, sűrű textúráját tapintva és ízlelve a szájnak és a nyelvnek.
Aki eddig nem hitt Sauskáék modern szemléletű, radikális borkészítési modszereiben, izgalmas fahasználatában, az mindenképp szerezzen be valahogy egy Cuvée 11-et, a prímszámos boraik közt talán még a heteseknél is jobban kiverte a biztosítékot nálam.

Nehéz a Sauskáról is újat mondani. Telnek-múlnak az évek, és egyre többet és többet hallunk róluk. Marci szokta mondani, hogy rosszat még nem nagyon ihattunk tőlük, ami azzal a kihívással jár együtt, hogy ennek a szintnek újra meg újra meg kell felelniük. Pár év alatt bekerültek egy olyan borvidék elitjébe, amely elsőként ébredt a rendszerváltást követően. Márpedig a jól bejáratott 2-3-4 nagy névvel parallel csak nagyon keveseknek sikerül valóban érvényesülni, piaci helyet szerezni. Sokaknak tört bele a bicskája, sokan azóta is küzdenek, a Sauskának hamarabb sikerült talán ez, mint bárki másnak bármi hazánkban. Mi csak elképzelni tudjuk, mennyire lehet ez nehéz feladat, de a Sauska Krisztián által verbúvált Kúcs Gyula birtokigazgató mellett dolgozó Latorczai László főborásznak és csapatának a precíz, gondos technológiai hozzáállással, a jó termőhelyek (Kopár, Makár stb) kiválasztásával, a jól fölépített borszortimenttel és a letisztul arculattal a Sauska Pincészet számára úgy tűnik, tényleg nem létezik lehetetlen.

Chardonnay 2007.

A hűvös klímájú, siklósi Makár-dűlő bora. Egész fürtös préselés. Batonage. 10 és fél hónapos tartályos és fahordós érlelés.

Nem túl száraz. Húsos, kellemes. Bennem eléggé savhiányos (mely talán az évjárat hatását jelzi), ellenben a fa az alkohol egy kissé kilóg, amivel átlagos,vajasan krémes chardonnay hatást keltett, melyet kicsit meg lehet unni egy idő után, ha sokat kóstolja az ember.

Picivel határozottabb savgerinc kifejezetten előnyére válna ennek a bornak!

Sauska Pinot Noir/2007.

Tudatos, átgondolt („sauskás”) technológiával készült ez a bor is. Fehérszőlős gyorsított technológia.

Markáns illata után meglehetősen enyhe vörösbort kapunk. Nem tűnik valami fajtajellegesnek. Volt, akinek elég nehezen sikerült elfogadni ezt a tételt, de összességében nem rossz. Markáns alkoholú Pinot, nem a burgundi iskola.

Sauska kadarka 2007.

Egy renovált, újra termesztésbe vont, extrém helyről származik, az Ördög-árokból, melynek katlanában nem rég sok kimagasló villányi borász (Günzer, Bock, Gere) kezdte el az arénaharcot a természet (és egymás?) ellen. A technológia ugyanúgy Sauskára jellemzően precíz, jól átgondolt.

Az erős illat itt is jelen van, íze is komplex, összetett, fűszeres, mint a legtöbb kadarkában.

„ez már nem is kadarka, inkább kadar”. Egy komoly magyar vörös, mondhatni mérföldkő a hazai Kadarkák táborában mindenkinél egy fejjel magasabb.

Sauska Siller/2007

Az olcsó favorit kategória. Aki nem riad vissza az önálló, saját arcú boroktól, melyeket nem lehet kategorizálni, hasonlítgatni, annak mindenképp ajánlható. Illatában harsány gyümölcsösség (kevés fehérboros növényességel), színe káprázatos, vonzóan érzéki mélybordó. (A szín a 36-48 órás héjon áztatással érhető el.) Ez alapján kicsit önkéntelenül is inkább egy rozét várna az ember, de belekóstolva mégis érezhetően több annál. Kevesebb (szén)sav, kicsit több test, de mégsem annyi, mint egy vörösben. Aki ezen a besorolhatatlanságon, ellentmondásokon túl tud jutni, az rájön, hogy egy nagyon kedves bor ez a maga nemében. Lehet, hogy a magas (14,5-ös) alkohol miatt érezhető benne egy kevés likőrösség, amire jól rímelnek a bársonyos savak és zamatok, mindez melengetően betölti a szánk legutolsó szegletét is.Egy rózsaszínes vörösbor. Pazar kis bor, megfizethető áron.

Sauska Portugieser 2008

A portugieser az évjárat első primőr vörösborainak egyike szokott lenni Villányban. Igazi Márton-napi kedvenc, mely különösen a hölgyek körében szokott sikereket aratni gyümölcsösségével, kedvességével, áthatóan behízelgő illatával. Annak ellenére, hogy általában nem teszik fába, számomra mégis sokszor kávés, sőt toastos jegyeket produkál a Portugieser. Régóta keresem a megfelelő szót, képet, amit a portugieser aromája kivált bennem, nagyon jellemző melengető, valamelyest pörköltfás, friss őrölt kávés képeket idéz bennem. Pedig ez a bor aztán sosem látott fát (a többi Sauskára viszont jellemző az erős fahasználat).

Portugieser, ahogy meg van írva. Következő naptári év februárját írjuk, mire kereskedelmi forgalomban kihozakodnak ezzel a borral, mely a találó élénk-rózsaszín címkét és kapszulát kapja. Színében is visszaköszönnek ezek a fiatalos lilás, bíbor-pinkes reflexek, melyek különösen látványosan jelentkeznek kitöltéskor. Folyásán látszik, hogy könnyedebb vörösborral van dolgunk. Illatban a már említett sültes, toastos jegyek árasztják el orrunkat, kóstoláskor pedig az ehhez kapcsolódó lágy, selymes portugieseres zamatok, gyümölcsös ízjegyek teszik egyensúlyossá, kerekké ezt a kedves bort. Nem lóg ki semmi, savai visszafogottak, nagyon jó inni, és ahogy a portugieser esetében többször tapasztaltam már: érdemes hidegen kísérletezni vele. Néha nyugodtan fittyet hányhatunk a nagy könyvekben olvasható írott szabályokra, hogy „vörösbort márpedig nem hűtünk be”. A fiatal portugieser tipikus cáfolata ennek: sokkal élvezetesebb enyhén hűtött állapotban ízlelgetni. Egyszerű hétköznapok tipikus bora.

Sauska Cuvée 11 2006.**

Ez már villányi vörösbor a javából. Hosszú ideig (a cuvée 7-esek előtt) a Sauska csúcsbora volt. A villányi felső polcon már messziről fölhívta magára a figyelmet élénk lila kapszulájával, és ezüstszínű címkéjével, no és persze az elmaradhatatlan ponttal középen. Nagyon jó, egyensúlyban lévő bor ez. Egész sötét, szinte fekete szín. Nincs túlzó fűszeresség, vagy hasító savak. Masszív a test, kávés, pörköltfás jegyekkel, kedveskedő reflexekkel. Bársonyos, könnyed, és egyben nagyon izgalmas bor, amit az ember egész este elszürcsölgetne. Aki eddig nem hitt Sauskáék modern szemléletű, radikális borkészítési modszereiben, izgalmas fahasználatában, az mindenképp szerezzen be valahogy egy Cuvée 11-et, a prímszámos boraik közt talán még a heteseknél is jobban kiverte a biztosítékot nálam.

X

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább