x

Ripka Gergely

Királyudvar évjáratbemutató/2009.

A beltartalmi számok nem jelentenek semmit

Najó, ez most már kezd kóros lenni. Lassan minden poszt tokajról és a Királyudvarról szól. Ígérem, ezen hamarosan változtatunk, de ha már megtiszteltek e nagyszerű lehetőséggel, s részt vehettem a Terroir Club és a Királyudvar felejthetetlennek ígérkező közös bemutatóján, akkor miért ne írnék róla... Pláne, ha olyan meglepetések is terítékre kerültek, mint a Lapis aszú 2003-ból és 2006-ból. Az ambiciózusan szerény külföldi befektető, Anthony Hwang volt jelen, s osztotta meg velünk gondolatait. Sok érdekeset mesélt az egyik legnívósabb, legnagyobb reményű tokaji pince titkairól.

Én pedig olyan sokat meséltem már a Királyudvarról korábban (Árpád-házi királyok borbeszállítója; Tokaji Borkombinát alatt enyészet/lepusztulás; 1998: reinkarnáció, A Szepsy aszú 1993; Demeter Zoltán; Mr. Hwang, a kínai-amerikai rajongó-befektető; a két borász függetlenedése s ennek esetleges hatásai stb), hogy most ígérem, nem fogok belemerülni a történeti elemezgetésbe.

Kicsit a szortimentre térnék ki most inkább a bevezetőben. Anthony Hwangnak van egy másik, fölkarolt borászata, egy másik szenvedélyes kedvence, a Loire-völgyi Domaine Huet L’Échansonne. Szép gesztus/hobbi/befektetési mód, hogy borászatok fölvirágoztatására fordítja javait, sok ilyenre lenne szükségünk itthon (nálunk a Királyudvaron kívül a Hugh Johnson által olajozott, épp mostanság bővített kapacitású Royal Tokaji, a spanyol Vega Sicilia által fölkarolt Oremus, és az AXA által is megtámogatott Disznókő hozható föl még hasonlóan sikeres példaként). Visszatérve a Loire-völgyi Domainre, gyanítom, hogy ez lehetett az első gyerek, mivel sok fura hangzású francia kifejezést honosított meg a borász tokaji pincészeténél is. A puritán, ám számomra mégis tökéletes, letisztult Királyudvar címkék olyan feliratokat kaptak, hogy Sec/Demi-Sec (kb. száraz/fél-száraz), föltűnik a borsorban a Domain (birtok) kifejezés is, a birtokaszúk elkülönítésében, sőt palackos erjesztésű pezsgő is készült nem rég a Henye-dűlő 2007-es furmintjából. Első hallásra ezek kissé tájidegennek hatnak egyik leggazdagabb „boretimológiai” múlttal rendelkező borvidékünkön (gondoljunk csak a sajátos dűlőnevekre, mint a Szemszúró vagy a Szerelmi, vagy az olyan bortípusokra, mint a máslás, szamorodni vagy az ófurmint), de gondolkodásmódban semmiképpen nem akartam leragadni ezen a ponton. Hisz bizonyára nem véletlenül jelenítette meg a tulajdonos ezeket a kifejezéseket a választékban. Közérthetőbbek, világosabbak lettek nemzetközi fülnek, szájnak is, és ha ez a záloga annak, hogy egyre több és bíztatóbb értékelést kapjunk a hazai (tokaji, fehér)borainkról, akkor legyen félszáraz helyett demi-sec vagy off-dry, szamorodni helyet Noble Late Harvest Cuvée, Magyar Mustfok helyett BRIX a címkén.
A borvidék jelenlegi, száraz borok irányába is virágzó időszakában érdekes, és kicsit azért sajnálom, hogy a kultuszborrá vált, állítólag ma is csodás 2000-es Úrágya furmint és 2005-ös birtokfurmint óta nem készített a Királyudvar fajtatiszta, teljesen száraz (dry) Furmintot vagy hárslevelűt. (Persze náluk mindez megtévesztő: a 2005-ös is tartalmazott 20 % Hársat.) Azt gondolom, a hazai értő közönség vevő lenne rá. Nekem az 5-ös Furmint 2009-ben (!) nagyon tetszett, ezek igazi klasszikusok a hazai ófurmintok közt. Persze Szepsy István és a Demeter Zoltán távozása után érthető volt, hogy a birtok koncepcióján változtatnia kellett Anthony Hwangnak, és vérfrissítésképp új dolgok, új stílusirányzatok felé kellett elmozdulnia a (nemzetközi) sikerek érdekében. A Sec 2007-es verziója nekem egy abszolút franciásra hangszerelt tokaji bor, Chablis ugrott be a határozott, szikár savú ásványossága, egyenes vonalvezetése miatt, de kíváncsian vártam az ajánlott 2008-as és 2009-es folyatatást. A Sec az egyik legsikeresebb, s talán legkeresettebb Királyudvar tétel, most már évek óta, az erősödő száraz tokajiak újfajta értelmezése. A Lapis-dűlő (fél)édes furmintjait is megkóstoltam nem rég, mely vegyes tapasztalatokkal töltött meg, de azért vártam a folytatást etéren is. Még jobban vártam a Lapis Hárslevelűt...érdekes lesz a két fajta, azonos dűlőből és évjáratból származó borát megkóstolni. Az Ilona Cuvée a másik kedvencem a pincészettől... az árára felszisszenünk, de kétségtelenül egy igazi csiszolt gyöngyszem késői szüretes boraink közt, szép életpályával. Minden évjáratára értékálló kincsként tekintenek az értők! Nézzük hát a 2010 június 17-én tapasztaltakat szép sorban:
A kóstolás előtt Hwang úr mesélt nekünk a borászat jelenéről és jövőjéről. Az évjáratot a legtöbb borász (Szepsy István, Demeter Zoltán, Bárdos Sarolta) eddig dicsérte elsősorban savak és inkább száraz alapanyag terén. A Királyudvar nehéznek, de szépnek mondta el. Június közepén volt egy komoly jégkár, amikor a Henye gyümölcséről gyakorlatilag lemondtak, de a szőlő szépen kiheverte a pusztítást és a szép, meleg nyár sokat segített. Az októberig leszedett száraz alapanyaggal nem volt gond, azonban októbertől gyakorlatilag folyamatos esők következtek egészen az első havazásig; így döbbentek rá, hogy 2010-ben természet anyánk véget vetett a szüretnek. Aszú így nem is készül, az Ilona sorsa is kétséges. Külön hangsúlyt kapott a biodinamizmusra való átállás jelentősége és eredményei. Egyrészt azért, mert a természetes megoldásokkal kezelt szőlő 2 héttel korábban érett, ami gondoljunk csak bele: pont ilyen esős őszön óriási lépéselőnyt jelent. Eleve nagyobb, mélyebb karakterű borokat ígértek a pincétől, másféle erjedés zajlott le bennük, amit a tulajdonos másféle élesztőkultúrák előtérbe kerülésével vagy esetleges visszatérésével próbált magyarázni. Reméljük, így van, hisz az óriási eredmény lenne a pince és a borvidék számára is.

Királyudvar @ Sec 2009* (Alk: 13 %, Maradék Cukor: 7 g/l, Sav: 6,8 g/l)
A 9-es borok csak 1 hónapja kerültek a palackokba.
A Sec összetétele nem sokat változik az évjáratokkal, a Királyudvarnál bevált módon zömmel Furmint, mellette díszítésképp Hárs. A Percze és a Henye dűlő adta a termés nagy részét (mellettük némi Lapis és Betsek)
Üde almaillat terjeng a kitöltés után az egész teremben, fűszeres, ám mégis kissé semleges benyomású buké. Talán a Hársé a vezető szerep. A cukor szépen kerekíti a kortyot, összeölelkeznek a jó savösszetétellel (melyet némi cseresség bolondít meg). Krémes, kesernyés, enyhén alkoholos zárszó. A 8-asnál szebb sav-cukor arányt éreztem itt, de még nem mondanám, hogy összeállt volna. A 7-es Sechez eléggé hasonló volt ress jellege miatt. 6

Királyudvar @ Sec 2008.** (Alk: 12,5, Maradék cukor: 11 g/l, Sav: 7,5 g/l)
Átlagos, ideális év volt a Királyudvar olvasatában. A legtöbb tokaji bortípus tekintetében alapvetően szép, kiegyensúlyozott évjárat volt (Bárdos Sarolta, Demeter Zoltán után). Szőlőfajták: 82% Furmint, 18% Hárslevelű
Dűlők: Percze, Henye, Becsek, Nyulászó. Erjesztés: 5 hl hordóban. Érlelés: 5 hónapig.
Magos, vajas, fás illat. Gyönyörű, hosszú íz, érces savak, remek ásványosság! Sokat változott a stílus a 7-eshez képest. Kerekebb, harmonikusabb, szerethetőbb bor, most remek formát mutat! 7+

Királyudvar @ Demi-Sec 2009.** (Alk: 13 %, Maradék cukor: 21 g/l, Sav: 7 g/l)
Már szinte közhely, hogy a tokaji furmintnak, hárslevelűnek jól tud állni némi maradék cukor. Tokajnak pedig jól tud állni ez a demi-sec műfaj! Kiválóan be tudja mutatni a borvidéket egy ilyen bor, bár a fogyasztói, gasztronómiai befogadottsága visszás. Betsek dűlőé a főszerep.
Sechez hasonló az illat. Nyers, mégis szelíd, visszafogott, enyhén diós és fűszeres. Erős alkohol, ám a cukrot fele annyinak sem érezzük benne, mint amennyi. Húsos, tartalmas, komplex bor. Óriási test, savakban kicsit ugyan enyhe. 7+

Királyudvar @ Lapis Furmint 2009. (Alk: 11,5 %, Maradék Cukor: 64 g/l, Sav: 5,8 g/l)
Nagyon vártam az áradóan jóleső, szűzies gyümölcsösségét ennek a friss édes bornak! Az ilyen (enyhén) édes borok ilyenkor lehetnek a legjobbak, közvetlenül palackozás után! Nekem nem sokkal korábban a 7-es Lapis kicsit semleges, áttetsző volt, a 6-ost kedveltem, a 2000-es pedig megmutatta, hogy véges potenciállal rendelkező édes borok ezek, ne várjunk tőlük olyat, amit természetüknél fogva nem tudnak teljesíteni!
A Lapis-dűlő középső, teraszos, 40 évnél idősebb tőkéiről érkező gyümölcs. Alig kivehető illat. Friss, gyümölcsös, pont ilyennek vártam. Egy kissé rövid, és áttetsző megint, de nagyon szép zamatossággal áraszt el. Kicsivel több sav talán segítene. Nagyon jólesik inni. Üdítő édes bor, bármikor. 6+

Királyudvar @ Lapis Hárslevelű 2009 (Alk: 11,5 %, Maradék Cukor: 64 g/l, Sav: 5,8 g/l)
Aki már kezd furmint-túladagolást kapni (mint én), biztos örülni fog, hogy 2006 után újra készült fajtatiszta Hárs a tarcali pincénél.
Sűrűbb, olajosabb kitöltéskor. A kedvező vénasszonyok nyara segítette születését (25 nappal később szedték a Furmintnál, mégis egyezik beltartalmuk). Kukoricás, sűrűbb illat, egy elég vad, virág(por)os jelleggel, némi gyógyszeres, aszpirines, később tealeveles, mentás reflexszel. Ízben még rövidebb, még enyhébb, de jóleső, muskotályos zamatvilág jellemzi. 6

Királyudvar @ Ilona Cuvée 2008.** (Alkohol: 10 %, Maradék Cukor: 195 g/l, Sav: 10,2 g/l)
Nemrég a 1999-es Ilona Cuvéet bontottam édesanyám 50. születésnapja alkalmából, szlovén földön, egy családi együttlét alkalmával...erről a megkapó élményről később írnék. Maradjunk egyelőre annyiban, hogy az Ilona favoritbrand lett számomra, és tűkön ülve vártam az újabb felejthetetlen találkozást, ezúttal áradóbb, fiatalabb köntösben! Az összetétel változatlan, a Királyudvarnál megszokott 70 % Furmint és 30 % Hárslevelű.(Wine Advocate 92 p, http://www.thewinedoctor.com/tastingstrade/kiralyudvar.shtml)
A palackos érés miatt mostanáig pihent. Több aszúszem került bele, mint egy aszúba! 500 l-es hordóban érlelik, és a legszebb az, hogy addig, ameddig kell! Nincs törvényi megkötés, a borász kedve szerint alakíthatja a saját szája íze szerint, bele teheti az egész pincészet filozófiáját.
Jól tapad a pohár falára. Zöldes arany szín, ami végigkíséri a teljes Királyudvar szortimentet, s Hwang úr méltán büszke is erre a sajátos árnyalatra. Mindenen átütő méz a fő illatjegye, mellette kukorica, birs, narancshéj, kissé Hársas beütés megint, némi szamorodnis utánérzéssel. Savak táncolnak a nyelven a kortyoláskor, mégis a 6 puttonyos cukortartalom elsöprő győzelmet arat még a 10es sav fölött is. Intenzív, enyhén szirupszerű, üdeségnek egy kicsit híján. Kissé nehéz és súlyos, de egy ilyen szinten komoly bornál ez benne van a pakliban. Kicsit több könnyedséget és jobb ihatóságot vártam tőle, amit a cizellált szerkezet sajnos némileg felülírt. Az idő jót fog tenni neki. 7+

Királyudvar @ Birtok Aszú 6 Puttonyos 2006.*** (Alk: 11 %, Maradék Cukor: 203 g/l, Sav: 8 g/l)
Tegye föl a kezét aki, kóstolt már 2006-ból 6 puttonyost! Persze hogy is ittak volna, hisz még csak 4 év telt el azóta. A Royal Tokaji 5 puttonyosáról sok szépet hallani/olvasni a neten, el is fektettem belőle egyet a bolti borhűtőben magamnak, de valljuk be, ez az év nem a nagy aszúkról szólt. Maszkulin savakat vártam a feminin Ilona és a 2003-as Lapis aszú között. Az évjárat tökéletes volt (a hagyományos száraz borok számára) októberig, de utána beütött a hideg idő, majd a fagy, ami az amúgy is elégtelen és vontatott aszúsodást gyakorlatilag leállította. Vagy nem mindenhol...?
...csikó még ez az aszú, de én ilyenkor szeretem őket a legjobban. Az este egyértelmű hőse. Ahogy elsőre kicsap a pohárból (kövezzenek meg), olyan, mint amikor otthon, vásárlás után először kinyitom a frissen megvett sportcipő dobozát. Újcipőillat, ami nem rossz vagy kellemetlen, és bizonyára a fiatalságának tudható be. Színe egy 3 puttonyost idéz (zöldes arany). Eleinte fűszerillat a legjellemzőbb, később egy kevés barackos gyümölcsösség is érkezik, de érezhetően nem jellemzője a klasszikus, populáris kajszisság a Királyudvar édes borainak. Végül a tömény botritisz porossága eluralkodik teljesen az aromák fölött. Illatbomba az előzőek után.
Gyönyörű, illatos-aromás barackos ízvilág. Remek egyensúly, krémes, hosszú, de a 14-es gigászi savaknak hála, nagyon jó szürcsölni ezt a bort...mit szürcsölni: habzsolni. Imádnivaló, nem lehet vele egyszerűen betelni. Akinek eddig csak fojtogató, túl tömény aszú élményei voltak, annak kötelező ez a könnyed darab. 9

Királyudvar @ Lapis dűlőszelektált Aszú 6 Puttonyos 2003.** (Alkohol: 9,5%, Cukor: 228 g/l, Sav: 9,8 g/l)
Na ezt már nevezhetjük aszús évnek. A dűlőt pedig nevezhetjük aszús dűlőnek. (Korai, meleg év; lassú, szép aszúsodás, októberi botritiszindukáló esők; korai fagy, mégis 2000-hez hasonló eredmények.) A ’99-es (NY Times tesztgyőztes...jelentsen ez bármit is, ilyesfajta megjelenés önmagában is nagy dolog), a 2002-es és ez a 2003-as (W.S. 95 p) Lapis aszú is hihetetlen karriert futott be hazánkban és külföldön egyaránt. Rengeteg érdemet, díjat tudhatnak magukénak. Nagy öröm volt számomra találkozni rögtön 2 évjárat Lapis-dűlős aszújával is. Szőlőfajták: 78% Furmint, 22% Hárslevelű. Dűlők: Lapis bogyók, Lapis must. Erjesztés: 2,25 hl hordóban. Érlelés: 30 hónapig
Nagy finálét vártam!
Vastag, gombás, avaros illat. Színben most aszúmezőnyben a legmélyebb borostyános. Avaros, füstös illatok következnek, végül az ízben is vezető toastos jegyek telepszenek rá kissé a borra, ami pl.engem zavart a jóleső gyümölcsök meglelésében. Vaskos, szivarozós aszú, nem tréfál. A Lapis füstös terroirjegyei uralják. Hihetetlen tömény, szétszálazhatatlan, illatosabb is, aromásabb is, de a savakat most kevésbé érezni mennyiségük ellenére. A 290-es elképesztő cukortartalom nyúlik el az ember szájában ezekkel a füstös, avaros, gombás ízekkel. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy annyit meg bírnék inni belőle, mint a 6-os domain aszúból. 8+

Királyudvar @ Lapis dűlőszelektált Aszú 6 Puttonyos 2006.*** (Alk: 10 %, Maradék cukor: 239 g/l, Sav: 11 g/l)
Még egy 6 puttonyos 2006-ból. Úgy tűnik a precíz válogatás, a jó adottságú dűlő, azért sokat jelent a Királyudvarnak. Áradó fiatalsága lehetett talán az egyedüli ok, hogy a tekintélyesebb 3-as elődjét előre engedték a sorban.
Nagyon hosszan erjedt. Erősen botritiszes, idősebb elődjénél érezhetően gyümölcsösebb, frissebb illat. Mintha az előző kettő aszú szép egymásra találása lenne. Baracklekvár az ízben, ezt is jó inni, nagyon finoman csúszik, de kellően hosszú, elegáns és komoly is, ahogy azt a Lapis aszú rajongói elvárhatják. A 2006-os aszúk nálam ma este taroltak. 9+

X
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább