x

Balla Márton

Orsolya-est

Egy régi-régi Orsolya-kóstoló villámbeszámolója következik. Nem egyszerű az Orsolya Pince borait beszerezni, egyrészt mert kis mennyiségben készülnek, másrészt mert, nincsenek mindenhol (bár ez a két ok erősen összefügg). Így amikor megláttam néhány vörösborukat a debreceni Esszencia Borszaküzlet honlapján azonnal lecsaptam rájuk. Először kóstoltam tőlük vörösöket, eddig csak halottam, hogy jók. Sekélyes kapcsolatunkat eddig csak egy Abrakadabra jelentette. De tény, hogy vörösben is jók! A kóstolóra július végén került sor…

Egy Col de Salici Rosé de Salici Prosecco Brut indította a kellemes kóstolást. Remek rozé és nagyon szépen kidolgozott prosecco. Közepesen intenzív pezsgés, üde gyümölcsös illatok és jó savak az ízben. Frissít minden porcikájában, mellesleg jól iható. Nem mondanám, hogy olcsó, de pezsgőárban teljesen átlagos. /Bortársaság-4155Ft/ 6pont

1. Pinot Noir, 2006

Világos silleres szín, olajos mozgás. Illatában zöldfűszerek, főleg tárkony, de az is csak szépen enyhén, ahogy még pont elegáns, visszafogott animalitás, az alkohol is kiérződik halványan (13%), pici parfümösség és gyümölcsök beépülve. Szellőzés után ázott erdőt idéző aromák. Az illat kilenc pontos. Íze egy kicsit rövid, az optimálisnál több savval, és meglehetősen fás ízérzettel. Tény, hogy ez utóbbi nem kellemetlen. Málnás ízvilág, füstös utóízzel (ez a füstösség a többi bornál is jelen volt, úgy gondolom a hordóból származhat). 6pont
A szárazpróbán a pohárban erős, savanykás tölgy illat.

2. Kutyahegyi Zweigelt, 2006

Szintén nem túl sötét, bár sötétebb rubin szín. Illata elég sokrétű, tömény. Ribizli, eper, zöldfűszerek, szintén erős fásság, hordóból származó jegyek, a már fent is említett füstösség. Íze tüzes, tanninhangsúlyos, hosszú, kevesebb gyümölccsel, mint ahogy azt az illat ígérte. Már említenem sem kell a füstös utóízt. 6pont

3. Kékfrankos, 2006

A zweigelthez hasonló közepesen mély rubin szín. Illata elsőre kicsit illós, technokolos, acetonos. Ez szellőzéssel enyhül, bár teljesen el nem múlik, mellé füst, tárkony társul mint fő illatjegyek és egy kicsit melegít az alkohol (13,5%). Íze kicsit vékony, meglepetésemre. Sok tannin egyenlíti ki a tüzességet, a sav is sok, a gyümölcs ellenben kicsit kevés, főleg meggyet érzékelni, és egy kis szilvalekvárt. Szárazon brutális tölgy illat. Talán érnie kell még hogy az illatok és ízek felülkerekedjenek a fán. 5,5pont

4. Tehéntánc, 2006

A fajtaborokra jellemző hasonlatosság a két házasítás esetében elhalványulni látszik és helyébe egyediség lép. Kékfrankos, cabernet franc, merlot cuvée-je. Közepes rubin szín és több komolyság a mozgásban, mint a fajtaborok esetében. Illata meghazudtolhatatlanul cabernet-s. Fűszerpaprika, sok alkohol (14%), füst, szilva. Mindenesetre az előzőeknél töményebb. Íze krémes, hosszú, szép barikos jegyekkel. Meglehetősen tüzes bor, szilva és szeder ízeivel. 6,5-7pont

5. Százrejtekű, 2006

Már azt hittem elmarad ma este a katarzis és tovább kell keresnem az én Orsolya vörösömet, bár a ’07-es kadarka kiszorult a sorból…de ez a cabernet franc, merlot cuvée megmentette az ostorosiak vörös becsületét. Rossz megfogalmazás, megkönyörült rajtam. Világos opálos szín, már amennyire egy cabfranc-merlot házasítás világos lehet…fűszerpaprika, szilva, szeder, alkohol (14%), füst (lehet, hogy vicces, de konkrétan füstölt szalonna), avar, bőr, kókusz, kibogozhatatlan illatkavalkád… Íze sem marad el az illattól. Selymes, hosszú, tömény, széles ízérzet. Szilva mellett szép barik jegyek és a meggy héjára emlékeztető kellemes kesernyésség, utóízben pedig pirított mogyoró. Semmi bajom a füstös utóízzel csak fárasztja az ízérzékelésem ha minden utóíz füstös. 7,5-8p

Nem volt csalódás egyik bor sem, de annyira nem nyűgöztek le (kivétel a Százrejtekű), mint vártam, talán butaság volt ilyesmit várni tőlük. Úgy gondolom nagyon szépen és jól dolgoznak Ostoroson és figyelni fogom a borok felbukkanását ezután is, mert érdemes. Nagyon kíváncsi vagyok a fehérekre… Ha bármelyiket (főleg a fajtaborok esetében) betettem volna egy hasonló stílusú sorba biztosan rendkívül egyediek lettek volna, de így egymás után kifejezett hasonlóságot lehetett felfedezni. Talán a hordó…talán én…

X

Ripka Gergely

***Demeter Zoltán: Cabernet franc stílusok

Két nehéz évjárat vizsgázik

Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:

Tovább

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább