x

Balla Márton

Orsolya-est

Egy régi-régi Orsolya-kóstoló villámbeszámolója következik. Nem egyszerű az Orsolya Pince borait beszerezni, egyrészt mert kis mennyiségben készülnek, másrészt mert, nincsenek mindenhol (bár ez a két ok erősen összefügg). Így amikor megláttam néhány vörösborukat a debreceni Esszencia Borszaküzlet honlapján azonnal lecsaptam rájuk. Először kóstoltam tőlük vörösöket, eddig csak halottam, hogy jók. Sekélyes kapcsolatunkat eddig csak egy Abrakadabra jelentette. De tény, hogy vörösben is jók! A kóstolóra július végén került sor…

Egy Col de Salici Rosé de Salici Prosecco Brut indította a kellemes kóstolást. Remek rozé és nagyon szépen kidolgozott prosecco. Közepesen intenzív pezsgés, üde gyümölcsös illatok és jó savak az ízben. Frissít minden porcikájában, mellesleg jól iható. Nem mondanám, hogy olcsó, de pezsgőárban teljesen átlagos. /Bortársaság-4155Ft/ 6pont

1. Pinot Noir, 2006

Világos silleres szín, olajos mozgás. Illatában zöldfűszerek, főleg tárkony, de az is csak szépen enyhén, ahogy még pont elegáns, visszafogott animalitás, az alkohol is kiérződik halványan (13%), pici parfümösség és gyümölcsök beépülve. Szellőzés után ázott erdőt idéző aromák. Az illat kilenc pontos. Íze egy kicsit rövid, az optimálisnál több savval, és meglehetősen fás ízérzettel. Tény, hogy ez utóbbi nem kellemetlen. Málnás ízvilág, füstös utóízzel (ez a füstösség a többi bornál is jelen volt, úgy gondolom a hordóból származhat). 6pont
A szárazpróbán a pohárban erős, savanykás tölgy illat.

2. Kutyahegyi Zweigelt, 2006

Szintén nem túl sötét, bár sötétebb rubin szín. Illata elég sokrétű, tömény. Ribizli, eper, zöldfűszerek, szintén erős fásság, hordóból származó jegyek, a már fent is említett füstösség. Íze tüzes, tanninhangsúlyos, hosszú, kevesebb gyümölccsel, mint ahogy azt az illat ígérte. Már említenem sem kell a füstös utóízt. 6pont

3. Kékfrankos, 2006

A zweigelthez hasonló közepesen mély rubin szín. Illata elsőre kicsit illós, technokolos, acetonos. Ez szellőzéssel enyhül, bár teljesen el nem múlik, mellé füst, tárkony társul mint fő illatjegyek és egy kicsit melegít az alkohol (13,5%). Íze kicsit vékony, meglepetésemre. Sok tannin egyenlíti ki a tüzességet, a sav is sok, a gyümölcs ellenben kicsit kevés, főleg meggyet érzékelni, és egy kis szilvalekvárt. Szárazon brutális tölgy illat. Talán érnie kell még hogy az illatok és ízek felülkerekedjenek a fán. 5,5pont

4. Tehéntánc, 2006

A fajtaborokra jellemző hasonlatosság a két házasítás esetében elhalványulni látszik és helyébe egyediség lép. Kékfrankos, cabernet franc, merlot cuvée-je. Közepes rubin szín és több komolyság a mozgásban, mint a fajtaborok esetében. Illata meghazudtolhatatlanul cabernet-s. Fűszerpaprika, sok alkohol (14%), füst, szilva. Mindenesetre az előzőeknél töményebb. Íze krémes, hosszú, szép barikos jegyekkel. Meglehetősen tüzes bor, szilva és szeder ízeivel. 6,5-7pont

5. Százrejtekű, 2006

Már azt hittem elmarad ma este a katarzis és tovább kell keresnem az én Orsolya vörösömet, bár a ’07-es kadarka kiszorult a sorból…de ez a cabernet franc, merlot cuvée megmentette az ostorosiak vörös becsületét. Rossz megfogalmazás, megkönyörült rajtam. Világos opálos szín, már amennyire egy cabfranc-merlot házasítás világos lehet…fűszerpaprika, szilva, szeder, alkohol (14%), füst (lehet, hogy vicces, de konkrétan füstölt szalonna), avar, bőr, kókusz, kibogozhatatlan illatkavalkád… Íze sem marad el az illattól. Selymes, hosszú, tömény, széles ízérzet. Szilva mellett szép barik jegyek és a meggy héjára emlékeztető kellemes kesernyésség, utóízben pedig pirított mogyoró. Semmi bajom a füstös utóízzel csak fárasztja az ízérzékelésem ha minden utóíz füstös. 7,5-8p

Nem volt csalódás egyik bor sem, de annyira nem nyűgöztek le (kivétel a Százrejtekű), mint vártam, talán butaság volt ilyesmit várni tőlük. Úgy gondolom nagyon szépen és jól dolgoznak Ostoroson és figyelni fogom a borok felbukkanását ezután is, mert érdemes. Nagyon kíváncsi vagyok a fehérekre… Ha bármelyiket (főleg a fajtaborok esetében) betettem volna egy hasonló stílusú sorba biztosan rendkívül egyediek lettek volna, de így egymás után kifejezett hasonlóságot lehetett felfedezni. Talán a hordó…talán én…

X

Ripka Gergely

Takács Lajos: Tokaj először, Somló utoljára

Új álmok Hegyalján, utolsó emlékek Somlóról

Takács Lajos a mai magyar borszíntér egyik legfurább, legsajátosabb figurája. Úgy beszél a borról, ahogy senki más: kicsit flegmán, kicsit naívan, kicsit lazán, kicsit szerényen, kicsit alázattal, de mindig kendőzetlenül és tömören. Nem misztifikál túl semmit, nincsenek lózungok és nagyotmondások, s a borai is ilyen tiszták és őszinték. Aki ismeri ezt az embert, tudja, milyen egyedi nyelvet is beszél. Ma már kevésbé van hírértéke a ténynek, hogy Takács Lajos, a somlói kultborász, elhagyta azt a termőhelyet, ahol együtt élt évekig a szőlőjével, s melyet ő épített, s mely talán őt is halhatatlanná tette. Nem érdekli már Somló. A területek szétszóródtak, a ház pedig gyermekeire vár, hogy majd örökségként döntsenek a sorsáról. Immár viszaköltözött szülőföldjére, Hegyaljára. De mit is csinál ott és milyenek ma ritkaság számba menő somlói borai? Elmeséljük szépen sorban.

Tovább
Új pince Erdőbényén - Préselő...poszt hamarosan ;)

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Kardos Gábor – gyorsszemle

Önálló mádi utakon

Kalandozunk tovább Mádon, a borvidék tán legfelkapottabb településén. Kardo Gábor neve sokak számára csenghet ismerősen a pesti borbár univerzumból (de a mádi színtéren akár a régieknek is). Az egyik legfelkapottabb borbárlánc első üzletének vezetője volt évekig. Édesapja mádon vezetett kocsmát, aztán ahogy Gábor színre lépett igyekezett a házi bort megtölteni minőségi tartalommal és a Kardos Pince megindult a hazai és a nemzetközi piacokon (2009 körül). Sok év telt el. - A kocsmából mostanra borbár lett, modern enteriőrrel, mádi sajttal és természetesen kimért bor helyett immár letisztult dizájnnal csomagolt és okosan felépített mádi szortimenttel. A nagyszerű elhelyezkedésű kis vendéglátóhely üzemeltetésére persze nehéz feladat csapatot találni ezen a környéken, a fix nyitvatartás egyelőre várat magára. Gábor az a fajta borász figura, akinek konkrét víziói vannak Tokajról, Mádról és saját szerepeiről, saját brandjének esélyeiről. Korábbi munkahelyeinek is köszönhetően remekül átlátja a piacot és sok olyan ziccert észrevesz, melyet mások, akik egész életüket a borvidéken töltik, sajnos talán soha nem fognak meglátni. Kóstoltunk is: 

Tovább

Ripka Gergely

Lenkey Géza – gyorsszemle

Szólóban és Takács Lajossal

A cím nem éppen szerencsés. Lenkey Géza borait ugyanis nem szabad gyorsan kóstolni. Meg kell adni nekik a türelmet. Érlelt tokajiak, melyek eleve maguk is hosszan készülnek, hosszú időt töltenek hordóban, míg a borász türelmesen vár (némileg szembemenve a piac elvárásaival). Vállaltan és büszkén készíti ezeket a borokat, melyet részben talán épp a piac, talán a családi változások alakítottak így: egyrészt ugyebár Gézának egy hirtelen életmódváltást jelentett a mádi birtok (édesapja halálával), de úgy döntött nem adja fel ezt a hagytékot, másfelől pedig Géza nem is szeretné elkapkodni a borok piacra dobását. Más a cél, más az ember is, mint a legtöbb pincénél. Most először jártam Gézánál, s kibe botlik nála a látogató, hát nem a jó Takács Lajosba?

Tovább
Hölgyeim és uraim: íme, a 10 pontos borélmény.

Ripka Gergely

Tovább