x

Balla Márton

Orsolya-est

Egy régi-régi Orsolya-kóstoló villámbeszámolója következik. Nem egyszerű az Orsolya Pince borait beszerezni, egyrészt mert kis mennyiségben készülnek, másrészt mert, nincsenek mindenhol (bár ez a két ok erősen összefügg). Így amikor megláttam néhány vörösborukat a debreceni Esszencia Borszaküzlet honlapján azonnal lecsaptam rájuk. Először kóstoltam tőlük vörösöket, eddig csak halottam, hogy jók. Sekélyes kapcsolatunkat eddig csak egy Abrakadabra jelentette. De tény, hogy vörösben is jók! A kóstolóra július végén került sor…

Egy Col de Salici Rosé de Salici Prosecco Brut indította a kellemes kóstolást. Remek rozé és nagyon szépen kidolgozott prosecco. Közepesen intenzív pezsgés, üde gyümölcsös illatok és jó savak az ízben. Frissít minden porcikájában, mellesleg jól iható. Nem mondanám, hogy olcsó, de pezsgőárban teljesen átlagos. /Bortársaság-4155Ft/ 6pont

1. Pinot Noir, 2006

Világos silleres szín, olajos mozgás. Illatában zöldfűszerek, főleg tárkony, de az is csak szépen enyhén, ahogy még pont elegáns, visszafogott animalitás, az alkohol is kiérződik halványan (13%), pici parfümösség és gyümölcsök beépülve. Szellőzés után ázott erdőt idéző aromák. Az illat kilenc pontos. Íze egy kicsit rövid, az optimálisnál több savval, és meglehetősen fás ízérzettel. Tény, hogy ez utóbbi nem kellemetlen. Málnás ízvilág, füstös utóízzel (ez a füstösség a többi bornál is jelen volt, úgy gondolom a hordóból származhat). 6pont
A szárazpróbán a pohárban erős, savanykás tölgy illat.

2. Kutyahegyi Zweigelt, 2006

Szintén nem túl sötét, bár sötétebb rubin szín. Illata elég sokrétű, tömény. Ribizli, eper, zöldfűszerek, szintén erős fásság, hordóból származó jegyek, a már fent is említett füstösség. Íze tüzes, tanninhangsúlyos, hosszú, kevesebb gyümölccsel, mint ahogy azt az illat ígérte. Már említenem sem kell a füstös utóízt. 6pont

3. Kékfrankos, 2006

A zweigelthez hasonló közepesen mély rubin szín. Illata elsőre kicsit illós, technokolos, acetonos. Ez szellőzéssel enyhül, bár teljesen el nem múlik, mellé füst, tárkony társul mint fő illatjegyek és egy kicsit melegít az alkohol (13,5%). Íze kicsit vékony, meglepetésemre. Sok tannin egyenlíti ki a tüzességet, a sav is sok, a gyümölcs ellenben kicsit kevés, főleg meggyet érzékelni, és egy kis szilvalekvárt. Szárazon brutális tölgy illat. Talán érnie kell még hogy az illatok és ízek felülkerekedjenek a fán. 5,5pont

4. Tehéntánc, 2006

A fajtaborokra jellemző hasonlatosság a két házasítás esetében elhalványulni látszik és helyébe egyediség lép. Kékfrankos, cabernet franc, merlot cuvée-je. Közepes rubin szín és több komolyság a mozgásban, mint a fajtaborok esetében. Illata meghazudtolhatatlanul cabernet-s. Fűszerpaprika, sok alkohol (14%), füst, szilva. Mindenesetre az előzőeknél töményebb. Íze krémes, hosszú, szép barikos jegyekkel. Meglehetősen tüzes bor, szilva és szeder ízeivel. 6,5-7pont

5. Százrejtekű, 2006

Már azt hittem elmarad ma este a katarzis és tovább kell keresnem az én Orsolya vörösömet, bár a ’07-es kadarka kiszorult a sorból…de ez a cabernet franc, merlot cuvée megmentette az ostorosiak vörös becsületét. Rossz megfogalmazás, megkönyörült rajtam. Világos opálos szín, már amennyire egy cabfranc-merlot házasítás világos lehet…fűszerpaprika, szilva, szeder, alkohol (14%), füst (lehet, hogy vicces, de konkrétan füstölt szalonna), avar, bőr, kókusz, kibogozhatatlan illatkavalkád… Íze sem marad el az illattól. Selymes, hosszú, tömény, széles ízérzet. Szilva mellett szép barik jegyek és a meggy héjára emlékeztető kellemes kesernyésség, utóízben pedig pirított mogyoró. Semmi bajom a füstös utóízzel csak fárasztja az ízérzékelésem ha minden utóíz füstös. 7,5-8p

Nem volt csalódás egyik bor sem, de annyira nem nyűgöztek le (kivétel a Százrejtekű), mint vártam, talán butaság volt ilyesmit várni tőlük. Úgy gondolom nagyon szépen és jól dolgoznak Ostoroson és figyelni fogom a borok felbukkanását ezután is, mert érdemes. Nagyon kíváncsi vagyok a fehérekre… Ha bármelyiket (főleg a fajtaborok esetében) betettem volna egy hasonló stílusú sorba biztosan rendkívül egyediek lettek volna, de így egymás után kifejezett hasonlóságot lehetett felfedezni. Talán a hordó…talán én…

X

Ripka Gergely

Német Riesling-magaslatok: Grosses Gewachs 2016

A Rajna-vidék csúcsai 2016-ból

A német eredetvédelmi rendszer messze földön híres pontosságáról, logikus és mindenekelőtt házon belül és a piacon is életképes felépítéséről. Erről már több ízben is zengett poszt hasábjainkon idén. A mai posztban nem is aprózzuk el a rajnai-témát. Nagyon leegyszerűsítve: Németországban a legjobb dűlők, a grand cru-k kapták a Grosses Gewachs megjelölést. Tar Feri, a Carpe Diem borszentélyben idén már többször megörvendeztette a stílus és a fajta rajongóit egy-egy masszív rizling-sorral. Ezúttal  a 2016-os évjáratnak és a legnevesebb termelők, legjobb GG rieslingjeinek szentelt egy estét, amikoris boldog születésnapot nekem (mondhatnám azt is, hogy szebben nem is lehetett volna időzíteni ezt a kóstolót).

Tovább

Ripka Gergely

Pajzos 25

Fordulatos történet két történelmi termőhelyen

Idén több hőskori pionír pince is ünnepli a negyedévzázados évfordulóját.  Nyáron a szintén francia lendületű Disznókő tartott retropsektív kóstolót. Novemberben a Pajzos-Megyer ünnepelt méltó keretek közt. Kilencvenes évelbeli aszúik az első formabontó újaszúk közt robbantak. Mégis, a ’92- utáni Pajzos az egyik legzavarosabb történet a borvidék messzi északi felén. Egy dolog alapítani egy birtokot a rendszerváltás utáni Hegyalján és egy másik dolog mozgásban tartani a bárkát a viharos, háborgó tengeren. Francia alapítók, rengeteg birtokigazgató és borász váltotta egymást, hogy mostanra Laurent Comas irányítsa a birtokot. A tehetséges Bai Istvánt két fiatal sváb srác váltotta nem rég: Espák Pali, szőlész és Naár Ferenc, borász. Így hárman alakítják a jelenkori stílusát a pincének.

Tovább
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább