A methode traditionelle palackos erjesztésével készült pezsgők minden esetben csontszárazra (brut) erjednek ki. Ám a legnevesebb reimsi pezsgőházak közt jegyzett, Madame Ponsardin által alapított Veuve Clicquot (VCP) évről évre megmutatja, hogy a megfelelő expedícios-likőrnek hála nem csupán a szárító savak játékának szélsőségeit kedvelők (vagy megjátszva kedvelők) számára készülhet champagne régen s ma. Például azok számára, akik meg pedzegetik csupán a minőségi, palackos erjesztésű pezsgőkkel való ismerkedést, és nem sajnálják rá a pénzt, azoknak - a brut és extra brut pezsgők felfedezése előtt - a fehér címkés VCP tökéletes, könnyen akceptálható ugródeszka lehet!

Demi-sec. Kell-e félni ettől a kifejezéstől, ha egy champagne-ról van szó? Borásznyelven azt jelenti félszáraz (25-30 g/l cukor). Valójában egy ilyen champagne már félédesnek, édesnek minősül (hisz általában ezen a szinten ez volna a legtöbb cukortartalommal bíró kategória). Ízérzetre azonban tényleg inkább félszáraznak mondható. Tehát nem kell megrettenni tőle. Nem is emlegethető egy napon a sarki éjjelnappaliban kapható, ragacsos „doux-édes” felirattal ellátott tankpezsgő-remekekkel. Egy könnyed félszáraz borra hasonlít, mely a vacsorák páratlan záróakkordja lehet, de remekül kísérhet zsírosabb kacsát, libamájat, nem túl édes (mentás, karamellás, gyümölcsös) desszerteket, fagylaltokat...s nem utolsó sorban a társasági beszélgetéseket is zamatosabbá tudja varázsolni némi cukor a pezsgőben. A nagyon száraz champagne-nak hagyjuk meg a felvezető, az aperitif vagy ételkísérő szerepet. A „fehér pezsgőé” a méltó zárszó.

Dió. Az ezüstszín kapszula alatt Madame Ponsardin portréja még nem tudjuk, min mosolyog úgy. - A horgonylogós dugó szinte magától kipattan, ahogy leemeljük a kosarat. És végre kezdetét veszi a játék. Tetszés szerint ketten vagy többen is játszhatjuk. A káprázatosan finoman gyöngyöző ital legmegkapóbb eleme a sokrétű illata. Kicsit olyan, mint egy késői szüretelésű (desszert)boré...tehát inkább édeskés jegyeket sugall, de vigyázat: a késői szüretelésű bor sem feltétlenül édes! Az illat rengeteg szépet ígér nekünk, érdemes elmélázni fölötte jó hosszan, és meglelni benne minden hajszálvékony réteget, minden halvány árnyalatát. Elsőre nem is sejtenénk elsőre, hogy egy pezsgő is mennyi finom részletet képes tartogatni nekünk. – Dió, élesztő, vaníliakrém, virágos rét és rövidke életünk legfinomabb almás pitéje....

...A tettes kétségkívül a chardonnay, bár a pezsgőházra jellemzően e champagne gerincét is a pinot noir (sokoldalú kékszőlő fajta) adja, mely mellett a szintén kék pinot meunier is képviselteti magát e pezsgőben. (Látható itt egyben az az érdekes jelenség is tehát, hogy a szőlőfajták színét Champagne-ban kicsit átértelmezték az idők folyamán. Kékszőlőfajtákból a bor inkább vörös, esetleg rozé formában igazan izgalmas tétel, míg pezsgőként fehér és rozé kiszerelésben is sok érdekes jelenségre képesek.)

Arányos. És végül az íz. Ami megkoronáz, egyszerre bebizonyít és megdönt mindent, amit eddig tapasztaltunk...amit eddig tudni véltünk (nem csupán erről) a pezsgőről. Ha akarom édes, ha akarom száraz. De ne akarjuk átvenni tőle az irányítást...nyugodtan bízzuk rá magunkat vakon! Nem hivalkodó, nem tud/nem akar felérni a sziporkázó bukéhoz, de a szánkban a húsos zamatok olyan szerelmes pajkossággal kergetik egymást a savakkal, hogy legszívesebben sose nyelnénk le a kortyot. Végtelenül behízelgő, de hiába is próbálnánk ellenállni... Lefegyverző, tanítani való arányok; kendőzetlen játékosság; szép hosszas, buja lecsengés; visszaédesgető ízmaradék. Akár egy fülledt, narancsillatú éjszaka. Még egy pohárral...?