x

Ripka Gergely

A Pinot Noir hazai útkeresése

Viszonyítási pontok #2

Burgundia, Sideways, Robert Parker, halvány szín, törékeny kifinomultság... Mindössze néhány szó elég lenne, hogy érzékeltetni tudjuk egy fajta értékeit? Sokszor hallani: „a Pinot Noir nehéz műfaj”. Tán a legnehezebb valamennyi kék színű szőlőfajta közül. Talán pont ezért, jellemzően a borsznobok egyik kedvence. Csupa közhely. A Pinot ellenben nélkülöz mindenfajta közhelyt. Egy megközelíthetetlen, misztikus díva, aki mindig más arcát mutatja. Nem tűr el semmilyen felületességet, megköveteli a maximális törődést, odafigyelést a metszéstől, az érlelésen át, a palackba zárásig, az ízlelésig. Mégis szinte az egész világon megvetette lábát. Talán pont a nagy kihívás vonzza úgy a szőlész-borászokat és a kóstolókat is a Pinot felé. Rengetegen mondják, hogy a kedvencük. Azt azonban elsőre ne higgyük el senkinek, hogy valóban ért is hozzá...

Burgundia, Sideways, Robert Parker, halvány szín, törékeny kifinomultság... Mindössze néhány szó elég lenne, hogy érzékeltetni tudjuk egy fajta értékeit? Sokszor hallani: „a Pinot Noir nehéz műfaj”. Tán a legnehezebb valamennyi kék színű szőlőfajta közül. Talán pont ezért, jellemzően a borsznobok egyik kedvence. Csupa közhely. A Pinot ellenben nélkülöz mindenfajta közhelyt. Egy megközelíthetetlen, misztikus díva, aki mindig más arcát mutatja. Nem tűr el semmilyen felületességet, megköveteli a maximális törődést, odafigyelést a metszéstől, az érlelésen át, a palackba zárásig, az ízlelésig. Mégis szinte az egész világon megvetette lábát. Talán pont a nagy kihívás vonzza úgy a szőlész-borászokat és a kóstolókat is a Pinot felé. Rengetegen mondják, hogy a kedvencük. Azt azonban elsőre ne higgyük el senkinek, hogy valóban ért is hozzá...

Hazánkban Gál Tibor volt a nagy úttörő, aki először szentelt neki nagyobb területen, őt megillető figyelmet. Néhány burgundiai klón telepítéséből végül olyan magyar Pinot brandek váltak kezei alatt mára klasszikussá, mint a Síkhegy vagy a Titi. Azóta sokat tanultunk tőle is, majd a nagyvilág nagyjaitól, végül saját csekély tapasztalatainkból.
Hogy néz ki egy szép magyar Pinot Noir....? Nincs válasz, csak mély hallgatás. Mennyire legyen mély színű, mennyire legyen a gyümölcsösség mellett testes, mennyire legyen animális, gombás, mennyire legyen burgundias, milyen a megfelelő hordóhasználat, amit elbír...? Kijáratlan ösvény ez. Ha egy tős-gyökeres burgundiai megkóstolná (vakon) egy büszke villányi borász, itthon nagyra becsült Pinot-ját, kikerekednének a szemei, s valószínűleg elcsodálkozna, ha megtudná, hogy ilyesfajta értelmezése is létezik e fajtának. A hazai szakbarbárok is sokszor megrökönyödnek, hogy ilyen, meg olyan drága itthon egy közepes Pinot, holott Cote d’Or-ban ezért a pénzért már hamisítítatlan burgundyt is kaphat az ember (kis szerencsével).
Mindazonáltal én próbálom pozitívan fölfogni a helyzetet. - A szőlőfajtákban, a borokban pont azt látom én szépnek, hogy soha nem adnak kétszer egyforma élményt. Nem csak a termőhely (terroir), a helyi klíma, hanem a lokálisan egyedi borászati technikák, sőt a (sokszor a franciától, amerikaitól, dél-afrikaitól eltérő hazai) fogyasztók igényei is hozzájárulnak, hogy még véletlenül se legyenek (az uniformizált világban) uniformizáltak a világ a borai! Szerintem az új, beilleszkedő fajtákon, mint a Pinot Noir vagy a Syrah nem fintorogni kell, meg nem hasonlítgatni mindent etalonokhoz. Észre kell vennünk, hogy ettől a változatosságtól olyan izgalmas a borokkal ismerkedni; ettől pezseg manapság annyira látványosan a borkultúra, jönnek létre újabb és újabb fórumok, blogok, például ez is.
Kicsit elfogultan tehát, úgy vélem, azért mégis évről-évre szebb és ígéretesebb tételek kerülnek a magyar boltok polcaira, melyek képesek megmutatni e fajta lehengerlő bájait, aminek szerte a világon (érthető módon) méltán népes a rojongótábora. Néhány szerencsés borász rájött tehát, hogy talán nem is lehetetlen megtalálni ennek a megfoghatatlan, ám annál izgalmasabb fajtának a kulcsát; csak türelem és sok tapasztalat kell hozzá, mint mindenhez. Nehéz a többi fajtához hasonlítani, de az idő igazolta, hogy van keresnivalója a hazai fölhozatalban. Legalábbis semmivel sem értünk hozzá kevésbé, mint egy Cabernet-hez vagy egy Syrah-hoz. Sarkallatos kérdés technológiailag a talajigény, a növényvédelem, pincében a fahasználat, és személyes meglátásom szerint a savak mennyisége, mértéke, összetétele is (a savasságra nálunk hajlamos a fajta, mely szerintem nem áll jól neki, és aki etéren az átlagból ki tud emelkedni savegyensúlyban, annál van a fajta kulcsa szerintem). Házasítható is (bár ilyen tekintetben nálam Egernek van a legnagyobb hitele), ám ha valaki fajtaborként is képes felszínre hozni a Pinot bájait...na, az igazi! A vörös burgundiai fajtáról eleinte azt gondoltam, igazán szép borokat csak Egerben produkálhat. - Villány túl meleg, Szekszárd túl löszös, Badacsony bazaltos, Etyek, Sopron és Pannonhalma, hát...talán? Aztán rájöttem, hogy nagyot tévedtem. Mégis, mintha sötétben tapogatóznék évjáratról-évjáratra, mikor (hál’ Istennek egyre gyakrabban) azt kérik tőlem a boltban: „Adjon nekem egy jó magyar Pinot-t!
Íme néhány bor, melyek igen sok bíztatót mutatnak. Az én viszonyítási pontjaim érdeklődőknek:

Janus@Pinot Noir 2007.*

Egyre gyakrabban találkozhatunk remek Pinot Noirral Villány területéről. De ez a bor minden kétséget kizár afelől, hogy a fajtából kiváló borok születhetnek nemcsak Egerben vagy Sopronban, hanem Villányban is.
Az átlagosnál valamivel mélyebb cseresznyeszínnel büszkélkedhet ez a szép kis Pinot! Széle a fajtára utaló vörhenyes-barna. Bódítóan gyümölcsös illat fogad minket a (burgundy!) pohárban. Benne izgalmas sokszínűség, és nem árt időt hagyni neki, hisz rengeteget alakul, formálódik a szellőzés során: konyakmeggy, kis bőrösség, háttérben földes jegyekkel, majd szilvalekváros aromák izgalmas kavalkádja. A Janus Pinot-t ivó társaságot pedig egy egészen sajátos gyümölcsjoghurtos illatfelhő borítja el, ami még szabad levegőn (!) is szépen kivehető!
Áradóan húsos gyümölcsök íze elejétől a végéig a kortyban, bársonyos, simogató savakkal, szép összhanggal. 6+

Pannonhalmi Apátsági@Pinot Noir 2007.

A címke azt állítja, hogy évszázadok óta foglalkozik az Apátság kékszőlőkkel...hát legyen a jóindulat útitársunk és higyjük most ezt el nekik a Pinot kapcsán is...
Klasszikus barnás-bordó szín, már a sötét üvegben is átlátni rajta, ha fény felé fordítjuk, hát még pohárban. Értelmezhetőség tekintetében ez már nem a könnyebb műfaj, de ezen nem lepődünk meg, hisz Pinot Noirokról van szó.
Illatában a fajtára igen jellemző gomba, avar és animális istállószag keveredik némi higítós, később fülledtebb vadgyümölcsös ráhatással, de az illat határozottsága mellett szép és kiegyensúlyozott. Ízében a puha tanninok, szép, bár talán kissé éles savak keverednek piros gyümölcsök lágy ízével (főleg meggy és cseresznye). A vaníliás hordófűszerek szépen, halványan díszítik az ízmaradékot, a szép gyümölcsös lecsengést. Jóleső bor. Arányos, szép magyar Pinot, és az ára sem rossz. 6+

Vylyan@Pinot Noir 2006.*

A Pinot, ahogy Villányban is megvetette lábát, a szőlészek, borászok egyik legnagyobb kihívásává vált. De a Vylyan Pince igen jó úton halad, a szeszélyes fajta kiismerésében... 2004-es borukat ma már igazi etalonként emlegetik sokszor.
Színre ismét hamisítatlan barnás-kármin Pinot Noir-szín. Az illat is hozza a fajta minden szélsőségét és szépségét, benne: bőrösség, avar, édes fűszerek, hecsedli, tea, animalitás, bonbon. Remek savszerkezet, hordós jegyek. Másnapra a bőrösséggel párhuzamosan hiperintenzív és megnyerő szilvalekvár, cseresznyebefőtt, még szebb s frissebb rumos gyümölcsösség árad a pohárból! A gyümölcsösen krémes ízek mellé a markáns savak és a hordó kesernyéje szép lecsengést ad. A Pinot Noir az a fajta, ahol azonban a fa (és a sav) nem telepedhet rá az ízekre, ez számomra nem összeegyeztethető a fajta ízjegyeivel. A Pinotban az a jó, hogy olykor szinte légies könnyedsége ellenére mindig föladja nekünk a leckét...! Olyan bor, amiben el kell merülni, amihez egy kis időre meg kell állnunk, hogy valóban megértsük minden rétegét.
Számos étel mellett el lehet sütni, klasszikus párja a kacsasült, de a legtöbb nehéz húsétel mellé remekül ajánlható bor. Kár a kicsit éles savakért, a kissé erőteljes fáért, mert szép bor. Egyedül talán az ára még az, ami miatt az egyik szemem sír. 6+

St. Andrea@Ferenchegy Pinot Noir 2006.**

A Lőrincz Györgyöt meg nem hazudtoló, különc módon rendhagyó névválasztás, akár a néhai Gál Tibornak is szólhatna. Mikor a nagy egri borászegyéniség hajdan eltelepítette az első egri Pinot oltványokat, meglehet, hogy ilyen csodálatosnak álmodta meg a nagy egri Pinot Noirt, s talán ezt a „csodálatos álmot őrzi” ebben a borban a St. Andrea. A három dűlőszelektált St. Andrea Pinot közül nekem a Ferenchegy tűnt a legszimpatikusabbnak (bár a többiről sem mondtam még le). Az ok talán a dűlő Chardonnay-ja lehet, mely már több évjáratban is bizonyított. Most a Pinot-n volt a sor.
Sajnos csak 15-20 percnyi dekantálásra volt lehetőség, de ez is javára vált. A dekantálóból vaniliás hordófűszerek szöknek ki a légtérbe. Később kadarkás gyógynövények (ánizs), majd Pinot-s erdei gyümölcsök. Színe a pirosribizlire emlékeztet, áttetsző, a fajtát igazolóan halovány. Ízben is az intenzív piros gyümölcsösség a domináns, majd St. Andrea-s füstölt sonkásság ízben, illatban is, így a húsvéti sonka mellé tehát remek partner. A savak itt már szépen belesimulnak a borba, ami nagyon fontos. Összességében korrekt, szép Pinot-s jegyek jellemzik a bort. A fa és az alkohol (12,41 v/v %) szerencsére ugyancsak nem sok, pont annyi, amennyi még jólesik. Gazdag beltartalma, gyönyörű savszerkezete emeli igazán szép Pinot-vá. 7+

ETYEKI KURIA@Pinot Noir 2007.,**

Meglepően hangozhat, de az inkább közép kategóriájú fehérborairól elhíresült Etyeki borvidék rendkívül jól adaptálta a Pinot Noirt az elmúlt évek folyamán. Mára a borvidék legkifejetzőbb vörösbora lett a Pinot! Érdemes tehát próbát tenni velük.
Egy igazi slágervörös, különösen a hölgyek körében. Nem véletlenül, hiszen egy viszonylag elérhető árú, mégis igen jól sikerült, gyümölcsös, fajtajelleges Pinot készült a kúriában (ahogy az előző, 2006-os évjárat is volt).
Illata kellemes, visszafogott, enyhe fűszerességgel. Gyümölcsös, önmagát adó és magával ragadó, burgundias Pinot íz, melyet nagyon jó inni. Finom, a szó minden értelmében, abban az értelemben is, hogy ízlik, s abban az értelemben is, hogy érzékeny, kifinomult, díszes. Savai szintén szép összhangban vannak a gyümölcsökkel a buja, tellt ízvilággal. Ajánlható mindenkinek, minden alkalomra. A legjobb etyeki.
A Pinot Noir rendkívül sokféleképp illetszthető ételeink mellé - brie (esetleg camambert), merlemont és kecskesajtjai, ürü, csirkepaprikás, édessavanyú ételek, gombás fogások, libamáj, gyros, kacsa-, libasült, vad-, barna húsú szárnyasok, fűszeres-fokhagymás, grillezett bárányborda, grillezett pisztráng, tonhal, roston sült marha, gyümölcsös köretek mellé ajánljuk. 7+

Orsolya Pince@Ostorosi Pinot Noir 2007.**

Az Egerhez közeli, ostorosi Orsolya Pince azon kevés borszentélyek egyike hazánkban, ahol nem csupán a borok, de az emberek szíve, hozzáállása is a helyén van. Kedves házaspár Tarnóczi Zoltán és Turcsek Orsolya (névválasztás sztorija azt hiszem, nem kérdéses, gyerekrajzos címkék, mókás fantázianevek a borokhoz, érdekes dűlőnevekkel...kicsit a St. Andreára hajazó párhuzamok, de ez sem baj). A borok terroirhűek, kézművesek, tudatosan hozamkorlátozott alapanyagból készültek. Tehát minden megfelel a mai kívánalmaknak. Fehérborok és vörösek egyaránt jelen vannak a választékban, ám nekem két vörösbora a Tehéntánc (majdnem bikavér) és a Pinot Noir jelentett maradandó benyomást a 2007-es évjáratból.

Hecsedlilekvár és csipkebogyótea, és sok piros húsú gyümölcs ejt rabul minket az illatban. Második kóstolásra, kiadós szellőzést követően már füstös, sonkás, igen mély, bőrös illatok érződnek, némi fával és meggylikőrrel. Szép meggyes szín, barnásba hajló szél (Pinot-ban közepesen intenzív). A kortyban a fajtajelleg és a szép fahasználat egyaránt tetten érhető. Gazdag beltartalom, koncentrált, sűrű és húsos korty. Harapható gyümölcsök, cseresznye, szilva, erdei gyümölcsök, mellette azért némi fás vanília és áradó, ugyanakkor kellemesen buja krémesség. Az egyensúly a Pinot-s savakkal együtt is szép, optimális. Pont ezt a jólfésülten erényes oldalát szeretem a fajtának: lekerekedett test, enyhébb savérzet, de a bor tömörségében is harmonikus, minden ízében kiművelt, remek bor. Nagyon könnyen iható, kifejezetten jól állnak neki a filigrán, puha tanninok. Egy olyan vörösbor, amihez nem kell feltétlenül egy nagy adag báránysült, hogy az ember egy üveggel elfogyasszon belőle. Szükség van az ilyen vörösborokra, és sokat tanulhatnának tőle villányi meg szekszárdi savesszenciák. Önmagában is felejthetetlen élmény. Az igaz magyar Pinot modellje, de azért ne tartogassuk sokat bontás után. 8

X

Ripka Gergely

Takács Lajos: Tokaj először, Somló utoljára

Új álmok Hegyalján, utolsó emlékek Somlóról

Takács Lajos a mai magyar borszíntér egyik legfurább, legsajátosabb figurája. Úgy beszél a borról, ahogy senki más: kicsit flegmán, kicsit naívan, kicsit lazán, kicsit szerényen, kicsit alázattal, de mindig kendőzetlenül és tömören. Nem misztifikál túl semmit, nincsenek lózungok és nagyotmondások, s a borai is ilyen tiszták és őszinték. Aki ismeri ezt az embert, tudja, milyen egyedi nyelvet is beszél. Ma már kevésbé van hírértéke a ténynek, hogy Takács Lajos, a somlói kultborász, elhagyta azt a termőhelyet, ahol együtt élt évekig a szőlőjével, s melyet ő épített, s mely talán őt is halhatatlanná tette. Nem érdekli már Somló. A területek szétszóródtak, a ház pedig gyermekeire vár, hogy majd örökségként döntsenek a sorsáról. Immár viszaköltözött szülőföldjére, Hegyaljára. De mit is csinál ott és milyenek ma ritkaság számba menő somlói borai? Elmeséljük szépen sorban.

Tovább
Új pince Erdőbényén - Préselő...poszt hamarosan ;)

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Kardos Gábor – gyorsszemle

Önálló mádi utakon

Kalandozunk tovább Mádon, a borvidék tán legfelkapottabb településén. Kardo Gábor neve sokak számára csenghet ismerősen a pesti borbár univerzumból (de a mádi színtéren akár a régieknek is). Az egyik legfelkapottabb borbárlánc első üzletének vezetője volt évekig. Édesapja mádon vezetett kocsmát, aztán ahogy Gábor színre lépett igyekezett a házi bort megtölteni minőségi tartalommal és a Kardos Pince megindult a hazai és a nemzetközi piacokon (2009 körül). Sok év telt el. - A kocsmából mostanra borbár lett, modern enteriőrrel, mádi sajttal és természetesen kimért bor helyett immár letisztult dizájnnal csomagolt és okosan felépített mádi szortimenttel. A nagyszerű elhelyezkedésű kis vendéglátóhely üzemeltetésére persze nehéz feladat csapatot találni ezen a környéken, a fix nyitvatartás egyelőre várat magára. Gábor az a fajta borász figura, akinek konkrét víziói vannak Tokajról, Mádról és saját szerepeiről, saját brandjének esélyeiről. Korábbi munkahelyeinek is köszönhetően remekül átlátja a piacot és sok olyan ziccert észrevesz, melyet mások, akik egész életüket a borvidéken töltik, sajnos talán soha nem fognak meglátni. Kóstoltunk is: 

Tovább

Ripka Gergely

Lenkey Géza – gyorsszemle

Szólóban és Takács Lajossal

A cím nem éppen szerencsés. Lenkey Géza borait ugyanis nem szabad gyorsan kóstolni. Meg kell adni nekik a türelmet. Érlelt tokajiak, melyek eleve maguk is hosszan készülnek, hosszú időt töltenek hordóban, míg a borász türelmesen vár (némileg szembemenve a piac elvárásaival). Vállaltan és büszkén készíti ezeket a borokat, melyet részben talán épp a piac, talán a családi változások alakítottak így: egyrészt ugyebár Gézának egy hirtelen életmódváltást jelentett a mádi birtok (édesapja halálával), de úgy döntött nem adja fel ezt a hagytékot, másfelől pedig Géza nem is szeretné elkapkodni a borok piacra dobását. Más a cél, más az ember is, mint a legtöbb pincénél. Most először jártam Gézánál, s kibe botlik nála a látogató, hát nem a jó Takács Lajosba?

Tovább
Hölgyeim és uraim: íme, a 10 pontos borélmény.

Ripka Gergely

Tovább