x

Ripka Gergely

Degenfeld Andante 04|07***

100 % furmint, 236 g/l maradékcukor

Azt hisszük, világhírűek vagyunk, és mindenki fejet hajt mindenütt bikavérünk és a tokaji aszúnk előtt. A valóság ennél azért kicsit lesújtóbb. Aztán sok volt a kontárkodás, az imázsrombolás is néha...de persze nincs elveszve semmi. Talán egy kis vérfrissítés, megújulás sokat segíthet borászatunkon. Talán nem kéne kapaszkodnunk úgy minden poros kifejezéshez, technológiához, mint az aszú vagy a szamorodni. Egy igazán rendhagyó, fiatalos lendületű, de letisztult - azóta is változatlan - stílussal útjára indított édes bor hozta meg az áttörést a mára legnagyobbak közt jegyzett tarcali pincének, a Degenfeld Szőlőbirtoknak is. 100 % furmint, 236 g/l maradékcukor. Gondolatok az Andante két évjáratáról.

....mert nem más ez, mint egy aszúesszencia édességét felmutatni képes „csodagyerek”, ami kizárólag Tokaj főfajtájának, a furmintnak botritizálódott és ép szemeiből készült. Ám sok szép titkot őriz még nekünk ezen kívül. A rendkívüli értékű alapanyag hordós érlelése nem volt annyira hosszú, mint egy aszúnál. - Tehetségét másutt kamatoztatta, sajátos utat választottak neki. Lerövidítették útját a fogyasztó felé. Mindez a túlcsorduló gyümölcsösség, üde harmónia, és persze a jól megjegyezhető brand gyorsabb népszerűsítésének javára történt. Nyoma sincs az elegáns és szűkszavú címkén tehát más tradicionális tokaji fajtáneveknek (hárslevelű, sárga muskotály, zéta) vagy akár a szamorodni, illetve desszertbor kifejezésnek, csak mindnyájunk két kedvence a „tokaji” és „furmint” szócskák kaptak helyet, a kiemelkedő évjáratjelzések fölött. A bor teljes egészében a déli fekvésű, mádi Galambos-dűlő terméséből készült, szamorodni eljárással. Ugyanúgy, ahogy az elmúlt 2 évjáratában is.
Kóstolás előtt az Andantéról kedves kollégámtól, Csorba Gábortól bálványozó kritikát olvastam és hallottam, de egyúttal a bor már említett, elegánsan tartózkodó, maximálisan stílusos külcsínje is kelleti magát (kecses desszertboros palack, violinkulcs, impozáns Degenfeld-címer, kinyitható nyakcímke, benne Márai idézet), viszont a puritán csomagolás kerül minden öntömjénező ajánlást és részletező bálványozást. Úgyhogy ezt most pótoljuk...helyettük is.
Hisz a bor maga is tényleg sok mindenen túltesz. A szín - bizonyára az aszúhoz előírt több éves hordós érlelés hiánya miatt - nem olyan mély, mint egy 5-6 puttonyos esetében, de szép, középsötét aranysárga, izgalmas fényjátékot, árnyalatokat tud felmutatni így is. Olajos mozgás, sűrű állomány, mely már a pohárban tapasztalható tömör textúrával önmagában is levesz minket a lábunkról. Az illatok érezhetően furmintosak, fülledten botritiszes és egyszerre üdén gyümölcsös, sárgadinnyés és barackos felhangokkal.
Nem árt azért belegondolni, mennyi cukor is van egész pontosan italunkban. A 0,375 l-es palackba 88,5 g természetes édesanyag (glükóz és fruktóz) került, mely olyan, mintha borunk térfogatának negyede 100 %-os cukoroldat lenne. A hamisított tokajiak cukorlapátolós rémképei után azért jó, ha tudatosítjuk magunkban, hogy ez a cukormennyiség teljes egészében természetes módon, a töppedt és botritisszel fertőzött szőlőszemekből került ebbe a borba, csak a jó Isten tudja, pontosan hogyan. Ez Tokaj legnagyobb csodája. Az elképesztő maradékcukor-tartalom ellenére a korty mámorítóan gyümölcsös és teljes egyensúlyban van. Aszalt kajszi és lédús sárga húsú őszibarack. Ugyanakkor van benne valami kedveskedő üdeség a savak révén is, hogy ne legyen nyalós, tapadós vagy gejl (ami szamorodniknál előfordul). Egyáltalán nem telepszik rá az ízre a fa sem, nem teszi lomhává a bort, inkább kerekíti. Ezt a harmóniát keressük minden (édes) borban. Tovább kóstolva tényleg, mintha egy gyümölcskosár elevenedne meg behunyt szemeim előtt.
Hidegen, 8-11 °C-on érdemes fogyasztani; megmelegedve az alkohol (10 % vol) már tompít az üdébbnél üde ízek karneválján, de nagyon tanulságos borról van szó, ami - az én olvasatomban - újabb perspektivikus kategóriát képvisel a tokaji édes borkülönlegességek között. Évekkel megcsonkították hordós érlelését, mellyel egy szépen elkészített, üde, friss gyümölcsös desszertbort kaptunk! Már a tétel elfogyásának idejében egyértelmű volt, hogy hosszú érlelési potenciál ígérete rejlik az Andantéban, és sokat fejlődik még, ha elfektetjük egy időre.***

A 4. évjárat a 2007-es, mely a vártnál korábban, igazi kellemes meglepetésként robbant 2009 nyarán. Május közepén került palackozásra, és az olyan Andante-rajongók, mint én, már kezdtünk gondolatban újra eltelni a végtelen ízélménnyel. A képlet és az elkészítés módja nem sokat változott. Több szüretből való, egyben ismét szamorodni módra szedett gyümölcs, rövid áztatással, saválló tartályban erjesztve (így ismét kedvezve a határtalan gyümölcsösség rajongóinak). Majd különböző korú, 220 l-es első- és másodtöltésű, finom és közepes égetésű szerednyei hordóban érlelődött 14 hónapot a műalkotás. A számok ismét sok szépet ígértek. – Sav: 9-10 g/l sav, 2004-hez mérten kicsivel kevesebb maradékcukor: 212-219 g/l, viszont több édes alkotórész alakult át alkohollá (10,5-11 % vol), illetve még egy apró bonusz a hűvösebb 2004-hez képest: a magasabb mustfok, a nagyobb arányú (50 %-os) botritizálódás révén, mely a címkén is jelölést kapott. Ezáltal egy fokkal talán aromásabb, zamatosabb, harmonikusabb, kicsit még tokajisabb, szalmasárga bort kaptunk, melyben a 20 g-nyival kevesebb cukrot egyáltalán nem lehet (hátrányként) érezni. Ha a 2004-es bor maga volt a zabolátlan, kamaszos lendület, akkor ez lenne az érett, felnőtt Andante, mely mintha még egyenesebb, határozottabb egyéniséggé vált volna #4. kiadásában. Ismerős ablakokat rajzol a poharunk falára, és ismerős az eltéveszthetetlen sárgabarackos zamatosság, a lendületes üdeség is. A markáns, szinte harapható húsosság végtelen hosszú, gyümölcsösen zamatos ízt képez a szánkban, ahogy már megszokhattuk az Andantétól. Ez a bor is szebb és szebb lesz a korral. Nyugodtan hagyjuk őt szépeket álmodni a palackban.***

Gyümölcsössége okán az (aszalt)gyümölcs alapú sütemények mellé kiváló társ lehet. Méltó követője tehát az Andante hagyatékának, mely bor töretlenül halad előre a márkaépítés ösvényén, és én hiszem, hogy a végállomás egyszer majd a világhírnév lesz....
Csorba Gábor kollégámmal és a Hétszőlő Borászat birtokigazgatójával, Kovács Tibor szavaival egyetértve egy tanulságos, és kicsit az Andantéval rokon, újító szellemű borokat is igazoló gondolattal zárnám az eszmefuttatást: „A fogyasztó nem ismeri az aszú legszebb korszakát. Mire a bor piacra kerül, öt év eltelik. Ennyi idő alatt a bor sokat veszít lendületességéből. Ha valaki azt mondaná, egyetlen ponton megváltoztathatnám a bortörvényt, azonnal törölném az aszúk érlelési idejére vonatkozó előírást.”

X
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább