x

Ripka Gergely

Degenfeld Andante 04|07***

100 % furmint, 236 g/l maradékcukor

Azt hisszük, világhírűek vagyunk, és mindenki fejet hajt mindenütt bikavérünk és a tokaji aszúnk előtt. A valóság ennél azért kicsit lesújtóbb. Aztán sok volt a kontárkodás, az imázsrombolás is néha...de persze nincs elveszve semmi. Talán egy kis vérfrissítés, megújulás sokat segíthet borászatunkon. Talán nem kéne kapaszkodnunk úgy minden poros kifejezéshez, technológiához, mint az aszú vagy a szamorodni. Egy igazán rendhagyó, fiatalos lendületű, de letisztult - azóta is változatlan - stílussal útjára indított édes bor hozta meg az áttörést a mára legnagyobbak közt jegyzett tarcali pincének, a Degenfeld Szőlőbirtoknak is. 100 % furmint, 236 g/l maradékcukor. Gondolatok az Andante két évjáratáról.

....mert nem más ez, mint egy aszúesszencia édességét felmutatni képes „csodagyerek”, ami kizárólag Tokaj főfajtájának, a furmintnak botritizálódott és ép szemeiből készült. Ám sok szép titkot őriz még nekünk ezen kívül. A rendkívüli értékű alapanyag hordós érlelése nem volt annyira hosszú, mint egy aszúnál. - Tehetségét másutt kamatoztatta, sajátos utat választottak neki. Lerövidítették útját a fogyasztó felé. Mindez a túlcsorduló gyümölcsösség, üde harmónia, és persze a jól megjegyezhető brand gyorsabb népszerűsítésének javára történt. Nyoma sincs az elegáns és szűkszavú címkén tehát más tradicionális tokaji fajtáneveknek (hárslevelű, sárga muskotály, zéta) vagy akár a szamorodni, illetve desszertbor kifejezésnek, csak mindnyájunk két kedvence a „tokaji” és „furmint” szócskák kaptak helyet, a kiemelkedő évjáratjelzések fölött. A bor teljes egészében a déli fekvésű, mádi Galambos-dűlő terméséből készült, szamorodni eljárással. Ugyanúgy, ahogy az elmúlt 2 évjáratában is.
Kóstolás előtt az Andantéról kedves kollégámtól, Csorba Gábortól bálványozó kritikát olvastam és hallottam, de egyúttal a bor már említett, elegánsan tartózkodó, maximálisan stílusos külcsínje is kelleti magát (kecses desszertboros palack, violinkulcs, impozáns Degenfeld-címer, kinyitható nyakcímke, benne Márai idézet), viszont a puritán csomagolás kerül minden öntömjénező ajánlást és részletező bálványozást. Úgyhogy ezt most pótoljuk...helyettük is.
Hisz a bor maga is tényleg sok mindenen túltesz. A szín - bizonyára az aszúhoz előírt több éves hordós érlelés hiánya miatt - nem olyan mély, mint egy 5-6 puttonyos esetében, de szép, középsötét aranysárga, izgalmas fényjátékot, árnyalatokat tud felmutatni így is. Olajos mozgás, sűrű állomány, mely már a pohárban tapasztalható tömör textúrával önmagában is levesz minket a lábunkról. Az illatok érezhetően furmintosak, fülledten botritiszes és egyszerre üdén gyümölcsös, sárgadinnyés és barackos felhangokkal.
Nem árt azért belegondolni, mennyi cukor is van egész pontosan italunkban. A 0,375 l-es palackba 88,5 g természetes édesanyag (glükóz és fruktóz) került, mely olyan, mintha borunk térfogatának negyede 100 %-os cukoroldat lenne. A hamisított tokajiak cukorlapátolós rémképei után azért jó, ha tudatosítjuk magunkban, hogy ez a cukormennyiség teljes egészében természetes módon, a töppedt és botritisszel fertőzött szőlőszemekből került ebbe a borba, csak a jó Isten tudja, pontosan hogyan. Ez Tokaj legnagyobb csodája. Az elképesztő maradékcukor-tartalom ellenére a korty mámorítóan gyümölcsös és teljes egyensúlyban van. Aszalt kajszi és lédús sárga húsú őszibarack. Ugyanakkor van benne valami kedveskedő üdeség a savak révén is, hogy ne legyen nyalós, tapadós vagy gejl (ami szamorodniknál előfordul). Egyáltalán nem telepszik rá az ízre a fa sem, nem teszi lomhává a bort, inkább kerekíti. Ezt a harmóniát keressük minden (édes) borban. Tovább kóstolva tényleg, mintha egy gyümölcskosár elevenedne meg behunyt szemeim előtt.
Hidegen, 8-11 °C-on érdemes fogyasztani; megmelegedve az alkohol (10 % vol) már tompít az üdébbnél üde ízek karneválján, de nagyon tanulságos borról van szó, ami - az én olvasatomban - újabb perspektivikus kategóriát képvisel a tokaji édes borkülönlegességek között. Évekkel megcsonkították hordós érlelését, mellyel egy szépen elkészített, üde, friss gyümölcsös desszertbort kaptunk! Már a tétel elfogyásának idejében egyértelmű volt, hogy hosszú érlelési potenciál ígérete rejlik az Andantéban, és sokat fejlődik még, ha elfektetjük egy időre.***

A 4. évjárat a 2007-es, mely a vártnál korábban, igazi kellemes meglepetésként robbant 2009 nyarán. Május közepén került palackozásra, és az olyan Andante-rajongók, mint én, már kezdtünk gondolatban újra eltelni a végtelen ízélménnyel. A képlet és az elkészítés módja nem sokat változott. Több szüretből való, egyben ismét szamorodni módra szedett gyümölcs, rövid áztatással, saválló tartályban erjesztve (így ismét kedvezve a határtalan gyümölcsösség rajongóinak). Majd különböző korú, 220 l-es első- és másodtöltésű, finom és közepes égetésű szerednyei hordóban érlelődött 14 hónapot a műalkotás. A számok ismét sok szépet ígértek. – Sav: 9-10 g/l sav, 2004-hez mérten kicsivel kevesebb maradékcukor: 212-219 g/l, viszont több édes alkotórész alakult át alkohollá (10,5-11 % vol), illetve még egy apró bonusz a hűvösebb 2004-hez képest: a magasabb mustfok, a nagyobb arányú (50 %-os) botritizálódás révén, mely a címkén is jelölést kapott. Ezáltal egy fokkal talán aromásabb, zamatosabb, harmonikusabb, kicsit még tokajisabb, szalmasárga bort kaptunk, melyben a 20 g-nyival kevesebb cukrot egyáltalán nem lehet (hátrányként) érezni. Ha a 2004-es bor maga volt a zabolátlan, kamaszos lendület, akkor ez lenne az érett, felnőtt Andante, mely mintha még egyenesebb, határozottabb egyéniséggé vált volna #4. kiadásában. Ismerős ablakokat rajzol a poharunk falára, és ismerős az eltéveszthetetlen sárgabarackos zamatosság, a lendületes üdeség is. A markáns, szinte harapható húsosság végtelen hosszú, gyümölcsösen zamatos ízt képez a szánkban, ahogy már megszokhattuk az Andantétól. Ez a bor is szebb és szebb lesz a korral. Nyugodtan hagyjuk őt szépeket álmodni a palackban.***

Gyümölcsössége okán az (aszalt)gyümölcs alapú sütemények mellé kiváló társ lehet. Méltó követője tehát az Andante hagyatékának, mely bor töretlenül halad előre a márkaépítés ösvényén, és én hiszem, hogy a végállomás egyszer majd a világhírnév lesz....
Csorba Gábor kollégámmal és a Hétszőlő Borászat birtokigazgatójával, Kovács Tibor szavaival egyetértve egy tanulságos, és kicsit az Andantéval rokon, újító szellemű borokat is igazoló gondolattal zárnám az eszmefuttatást: „A fogyasztó nem ismeri az aszú legszebb korszakát. Mire a bor piacra kerül, öt év eltelik. Ennyi idő alatt a bor sokat veszít lendületességéből. Ha valaki azt mondaná, egyetlen ponton megváltoztathatnám a bortörvényt, azonnal törölném az aszúk érlelési idejére vonatkozó előírást.”

X

Ripka Gergely

Tokaj a Tudományos Akadémián

9. MTA bora versenyen ismét Hegyalja tarolt

Tudjuk jól, hogy rengeteg a borverseny idehaza, nehéz köztük eligazodni, de kilenc év azért elég szép eredmény egy borverseny történetében is. Márpedig 2018-ban az Akadémia Bora borversenyt itt tart, repül az idő. De van ezen túlmenően is nemes gondolat ebben a versenyben. - Elegáns dolog, hogy komoly ez a többszáz éves intézmény külföldi tudós vendégeit akármilyen szupermarketes bor helyett olyan magyar borokkal szeretné megvendégelni, melyeket vakon is méltónak találnak erre a nemes küldetésre. A legtöbb kis borversenyen immár megszokott, hogy Tokaj Hegyalja uralja a mezőnyt. Új itt sincs a nap alatt: a legmagasabb pontszámú bort többnyire a desszertborok közt találjuk most is az MTA Borára nevezett közel 150 bor mezőnyében. Hét elején meg is kóstoltuk a díjazottak egy-egy jeles képviselőjét:

Tovább

Ripka Gergely

RizlingRovat: nemzetközi stílusgyakorlat

Rajnai futamok innen-onnan

Folytatjuk (számunkra biztosan) méltán nagy sikerű rajnai köreinket. Ebben a fordulóban egy kivételes nemzetközi merítésről folyik majd a szó, melyet Bernáth Józsi barátunk szervezett és többnyire állított is össze, persze segítettünk is neki ebben 1-2 palackkal (mondjuk én csak meginni/megírni). A rajnairól tudjuk, hogy sokfelé jól érzi magát a világban, ezért is hívjuk világfajtának, de arra azért nem gondoltam, hogy a szavazást követően az első háromban egy németül beszélő címke sem lesz majd…. A mi Józsink módszeres vakkóstoló szervező, ezért haladjunk csak szépen sorban (egy vak kör után vissza lehetett kérni a fejvakargatósabb darabokat újra, aztán 3 sorszámot kellett mondani mindenkinek):

Tovább

Ripka Gergely

Kékfrankost készítő borászoknak lehetőség

Svéd kereskedelmi kapcsolat

 

Örömmel tájékoztatjuk arról, hogy egy svéd borimportőr cég magyar ökológiai gazdálkodásból származó Kékfrankos bort keres a Systembolaget tenderjéhez kapcsolódóan.

 

Amennyiben felkeltette érdeklődését, vagy ajánlani tud termelőt, kérjük, forduljon bizalommal dr. Fáskerti Zitához:

 

 


Tel: +46 8 782 97 51

Mobil: +46 70 741 0511

E-mail Nagykövetség: mission.stockholm@mfa.gov.hu

E-mail Magán: zita.faskerti@mfa.gov.hu

Weboldal: https://stockholm.mfa.gov.hu/

 

 

Tovább

Ripka Gergely

Tekintélyes édességek a nagyvilágból vakon

Szemben a piaccal

Gyakran eltűnődöm, ha már ennyit írok Tokajról: vajon hányan ihattak az olvasók közül mondjuk az elmúlt hónapban édes bort...? De akárhol járunk a világ jelentős édesboros borvidékei közt, így vagy úgy a felszín alatt ott kísérti a pincéket korunk, a mai piaci trend anomáliája: nagyon magas árszínvonalon is sokféle édes bor készül, de mégsincs igazán kereslet rájuk. Elképesztő tradíciók, hihetetlen izgalmas (és drága) technológiák nyomán kerülnek a boltok polcaira, de a többség mégsem kíváncsi rá. A cukor kommersz ellenség, fehér méreg kategóriába került párszáz év leforgása alatt. Azt szoktam viszont mondani, nyilván főként Tokaj kapcsán, hogy ezek a borok tipikusan azok, melyeket meg kell érteni, melyekhez kicsit meg kell érni. Egyszerűen más tudatállapotot követel tőlünk és ebben nem demokratikusak. Ám ha egyszer becsípődik egy tokajinak az íze vagy egy téli estén van szerencsénk egy igazán komoly portóihoz, akkor biztosan nem felejtjük el az ízét soha többé. Ilyet azért a technológiai borok nagytöbbsége nem tud: meddig emlékszünk egy ezer forintos bornak az illatára, zamatára? Talán percekig, egy-két napig? Tokaj, Mosel, Rheingau, Sherry, Sauternes sok száz éve ejti rabul az értő közönséget, rang jelentett fogyasztásuk. Márpedig érteni valamit, érteni valamihez, az önmagában olyan kincs, ami ranggal, intellektussal jár.

Tovább
Tokaj aranya, melyet az alkimisták is kerestek

Ripka Gergely

Tovább