Azt hisszük, világhírűek vagyunk, és mindenki fejet hajt mindenütt bikavérünk és a tokaji aszúnk előtt. A valóság ennél azért kicsit lesújtóbb. Aztán sok volt a kontárkodás, az imázsrombolás is néha...de persze nincs elveszve semmi. Talán egy kis vérfrissítés, megújulás sokat segíthet borászatunkon. Talán nem kéne kapaszkodnunk úgy minden poros kifejezéshez, technológiához, mint az aszú vagy a szamorodni. Egy igazán rendhagyó, fiatalos lendületű, de letisztult - azóta is változatlan - stílussal útjára indított édes bor hozta meg az áttörést a mára legnagyobbak közt jegyzett tarcali pincének, a Degenfeld Szőlőbirtoknak is. 100 % furmint, 236 g/l maradékcukor. Gondolatok az Andante két évjáratáról.

....mert nem más ez, mint egy aszúesszencia édességét felmutatni képes „csodagyerek”, ami kizárólag Tokaj főfajtájának, a furmintnak botritizálódott és ép szemeiből készült. Ám sok szép titkot őriz még nekünk ezen kívül. A rendkívüli értékű alapanyag hordós érlelése nem volt annyira hosszú, mint egy aszúnál. - Tehetségét másutt kamatoztatta, sajátos utat választottak neki. Lerövidítették útját a fogyasztó felé. Mindez a túlcsorduló gyümölcsösség, üde harmónia, és persze a jól megjegyezhető brand gyorsabb népszerűsítésének javára történt. Nyoma sincs az elegáns és szűkszavú címkén tehát más tradicionális tokaji fajtáneveknek (hárslevelű, sárga muskotály, zéta) vagy akár a szamorodni, illetve desszertbor kifejezésnek, csak mindnyájunk két kedvence a „tokaji” és „furmint” szócskák kaptak helyet, a kiemelkedő évjáratjelzések fölött. A bor teljes egészében a déli fekvésű, mádi Galambos-dűlő terméséből készült, szamorodni eljárással. Ugyanúgy, ahogy az elmúlt 2 évjáratában is.
Kóstolás előtt az Andantéról kedves kollégámtól, Csorba Gábortól bálványozó kritikát olvastam és hallottam, de egyúttal a bor már említett, elegánsan tartózkodó, maximálisan stílusos külcsínje is kelleti magát (kecses desszertboros palack, violinkulcs, impozáns Degenfeld-címer, kinyitható nyakcímke, benne Márai idézet), viszont a puritán csomagolás kerül minden öntömjénező ajánlást és részletező bálványozást. Úgyhogy ezt most pótoljuk...helyettük is.
Hisz a bor maga is tényleg sok mindenen túltesz. A szín - bizonyára az aszúhoz előírt több éves hordós érlelés hiánya miatt - nem olyan mély, mint egy 5-6 puttonyos esetében, de szép, középsötét aranysárga, izgalmas fényjátékot, árnyalatokat tud felmutatni így is. Olajos mozgás, sűrű állomány, mely már a pohárban tapasztalható tömör textúrával önmagában is levesz minket a lábunkról. Az illatok érezhetően furmintosak, fülledten botritiszes és egyszerre üdén gyümölcsös, sárgadinnyés és barackos felhangokkal.
Nem árt azért belegondolni, mennyi cukor is van egész pontosan italunkban. A 0,375 l-es palackba 88,5 g természetes édesanyag (glükóz és fruktóz) került, mely olyan, mintha borunk térfogatának negyede 100 %-os cukoroldat lenne. A hamisított tokajiak cukorlapátolós rémképei után azért jó, ha tudatosítjuk magunkban, hogy ez a cukormennyiség teljes egészében természetes módon, a töppedt és botritisszel fertőzött szőlőszemekből került ebbe a borba, csak a jó Isten tudja, pontosan hogyan. Ez Tokaj legnagyobb csodája. Az elképesztő maradékcukor-tartalom ellenére a korty mámorítóan gyümölcsös és teljes egyensúlyban van. Aszalt kajszi és lédús sárga húsú őszibarack. Ugyanakkor van benne valami kedveskedő üdeség a savak révén is, hogy ne legyen nyalós, tapadós vagy gejl (ami szamorodniknál előfordul). Egyáltalán nem telepszik rá az ízre a fa sem, nem teszi lomhává a bort, inkább kerekíti. Ezt a harmóniát keressük minden (édes) borban. Tovább kóstolva tényleg, mintha egy gyümölcskosár elevenedne meg behunyt szemeim előtt.
Hidegen, 8-11 °C-on érdemes fogyasztani; megmelegedve az alkohol (10 % vol) már tompít az üdébbnél üde ízek karneválján, de nagyon tanulságos borról van szó, ami - az én olvasatomban - újabb perspektivikus kategóriát képvisel a tokaji édes borkülönlegességek között. Évekkel megcsonkították hordós érlelését, mellyel egy szépen elkészített, üde, friss gyümölcsös desszertbort kaptunk! Már a tétel elfogyásának idejében egyértelmű volt, hogy hosszú érlelési potenciál ígérete rejlik az Andantéban, és sokat fejlődik még, ha elfektetjük egy időre.***

A 4. évjárat a 2007-es, mely a vártnál korábban, igazi kellemes meglepetésként robbant 2009 nyarán. Május közepén került palackozásra, és az olyan Andante-rajongók, mint én, már kezdtünk gondolatban újra eltelni a végtelen ízélménnyel. A képlet és az elkészítés módja nem sokat változott. Több szüretből való, egyben ismét szamorodni módra szedett gyümölcs, rövid áztatással, saválló tartályban erjesztve (így ismét kedvezve a határtalan gyümölcsösség rajongóinak). Majd különböző korú, 220 l-es első- és másodtöltésű, finom és közepes égetésű szerednyei hordóban érlelődött 14 hónapot a műalkotás. A számok ismét sok szépet ígértek. – Sav: 9-10 g/l sav, 2004-hez mérten kicsivel kevesebb maradékcukor: 212-219 g/l, viszont több édes alkotórész alakult át alkohollá (10,5-11 % vol), illetve még egy apró bonusz a hűvösebb 2004-hez képest: a magasabb mustfok, a nagyobb arányú (50 %-os) botritizálódás révén, mely a címkén is jelölést kapott. Ezáltal egy fokkal talán aromásabb, zamatosabb, harmonikusabb, kicsit még tokajisabb, szalmasárga bort kaptunk, melyben a 20 g-nyival kevesebb cukrot egyáltalán nem lehet (hátrányként) érezni. Ha a 2004-es bor maga volt a zabolátlan, kamaszos lendület, akkor ez lenne az érett, felnőtt Andante, mely mintha még egyenesebb, határozottabb egyéniséggé vált volna #4. kiadásában. Ismerős ablakokat rajzol a poharunk falára, és ismerős az eltéveszthetetlen sárgabarackos zamatosság, a lendületes üdeség is. A markáns, szinte harapható húsosság végtelen hosszú, gyümölcsösen zamatos ízt képez a szánkban, ahogy már megszokhattuk az Andantétól. Ez a bor is szebb és szebb lesz a korral. Nyugodtan hagyjuk őt szépeket álmodni a palackban.***

Gyümölcsössége okán az (aszalt)gyümölcs alapú sütemények mellé kiváló társ lehet. Méltó követője tehát az Andante hagyatékának, mely bor töretlenül halad előre a márkaépítés ösvényén, és én hiszem, hogy a végállomás egyszer majd a világhírnév lesz....
Csorba Gábor kollégámmal és a Hétszőlő Borászat birtokigazgatójával, Kovács Tibor szavaival egyetértve egy tanulságos, és kicsit az Andantéval rokon, újító szellemű borokat is igazoló gondolattal zárnám az eszmefuttatást: „A fogyasztó nem ismeri az aszú legszebb korszakát. Mire a bor piacra kerül, öt év eltelik. Ennyi idő alatt a bor sokat veszít lendületességéből. Ha valaki azt mondaná, egyetlen ponton megváltoztathatnám a bortörvényt, azonnal törölném az aszúk érlelési idejére vonatkozó előírást.”