Összegyűlt néhány szekszárdi kékfrankos a pincében és úgy döntöttünk tartunk egy vaktesztet. Volt közöttük néhány, amiket nagyra tartok, és pár, amikre igazán kíváncsiak voltunk, és még egy kakukktojás villányi is. A kóstolás elég dinamikusan zajlott, ezért csak tőszavakban jegyzeteltem. Egy-másfél órás szellőzés után, pontszám szerint sorba rakva visszakóstoltuk a résztvevőket.

Mindig szoktam egy bort vinni az elejére, ami valamiért kilóg a sorból. Vagy egyszerűen csak belövőnek vagy, mert valami érdekességre bukkantam, vagy szomjoltónak a nyári melegben. Most mindhárom igaz volt a borra, amit volt, aki 100 pontra értékelt... Sejtettem, hogy ez kissé túlzás és nem fogok szentségtörést elkövetni. Ezért emeltem le a polcról 1300Ft-os áron a Nyakas Pince 2008-as „sima” budajenői, reduktív chardonnay-ját.

A 2006-ossal igen rossz tapasztalataim voltak, ezért azóta nem is próbálkoztam a chardonnay-jukkal. Most viszont valami tényleg nagyon összejött. Rövid szellőzés után elillan a kén és érett, komoly illatok jönnek. Komplex, tömény illat és íz, de nem a fáradt túlérett-barik-chardonnay-s világ, hanem egy feszes, üde szerkezet. Még kicsit talán melegen is kóstoltuk. Sok érett, sárga húsú gyümölcs, némi egzotikus felhanggal. Tényleg nagyon szép és egyedi, 6,5-7 pont.

És akkor lássuk a kékfrankosokat…(a koncepció az volt, hogy amellett, hogy szekszárdiak a borok, elérhető árúak is legyenek, tehát 1500-2500Ft)

1. Tüske Pince szekszárdi kékfrankos (Baranya-völgy dűlő), 2006

Régi bútordarab, mondhatnám, ugyanis már vagy egy éve a pincében pihent. Sokakkal ellentétben nekem tetszett ez a bor már korábban is, bár tény, hogy kissé még rendezetlen képet mutatott. Mostanra szépen összeérett, nem igazán öregedett, de már látható, hogy szebb nem lesz.Viszonylag világos szín, Illatában zöldfűszerek, tutti-frutti, áfonya és sok alkohol (14,5%). Ízben vékonyabb a 2007-es testvérénél (lsd. alább), kevésbé komplex, de hasonló stílus. Túlérett jegyek (a címke tanulsága szerint viszonylag késői szüretből származik), sok elsődleges szőlő-aroma, aszalt szilva.

Összességében egy nem túl bonyolult, könnyen érthető és a magas alkohol ellenére könnyen iható, kellemes hétköznapi bor. 79 pont

2.* Herold Pince villányi kékfrankos, 2006

A kakukktojás rögtön a második helyen érkezett. Mindenki felismerte, nem csak a tipikus szekszárdi fűszeresség hiánya miatt, hanem mert kicsit vékonyságával is háttérbe szorult, már a Tüske után is. Ugyancsak világos szín, illata kissé hideg, zárkózott, tanninhangsúlyos, barik-jellegű. Ízben rövid, vizes-jellegű utóízzel és meglehetősen sok, harapós tanninnal, amikkel a beltartalom nem bír lépést tartani.

Nem kellemetlen, de csak egy pörköltre tudnám elképzelni. 77 pont

3. Heimann baranya-völgyi kékfrankos, 2007

Régi kedvencem, aminek életpályáját nagy figyelemmel kísérem. Szép kékfrankos szín (lilás-vörös, közepesen mély), illata visszafogottabbá vált a legutóbbi kóstolásom óta. Epres-jughurt, finom, hamar kiszellőző animalitás. Ízben sok tannin, amikkel a test lépést tart, gyümölcsök (szeder, szilva), koncentráció. Tömörsége ellenére, rendkívül jól iható és ez szerintem a harmonikusságának köszönhető. Szárazpróbája kellemesen fás, savanykás, szép hordóhasználatra utal. Nagyon korrekt, ahogy Heimannéktól megszoktuk. 93 pont

4. Dúzsi Tamás szegzárdi kékfrankos selection, 2003

Bizonyos értelemben szintén kakukktojás, egy igazi veterán. Homályos, narancssárgás-vörös szín, erősen barnába hajló széllel. Elsőre illó-gyanús, de kiszellőzik. Oxidáltságra, öregedésre utaló illatjegyek, pl. cédrus, de él még a bor, bár szellőzés során gyorsan hanyatlik. Íze szétesőben, de még talán éppen egyben, a 2003-as évjárat ellenére közepes alkohol (13%), sok tannin, talán éppen ez utóbbi fogja még össze a bort. 80 pont

5. Tüske Pince „Az alapok” kékfrankos, 2007

Kíváncsiságból tettem be a sorba egy másik évjáratú Tüske kékfrankost és úgy tűnik megérte. A 2006-osnál sötétebb szín, visszafogott illat, aszalt gyümölcsös jegyekkel, áfonyával. Ízben harmonikus, szép sav-alkohol-tannin arány, egyensúlyos, ami meglepő, hiszen az alkoholja messze a legmagasabb volt a mezőnyben (15%)…érdekes lehet nyomon követni életútját…a pontozáson sokat bizonytalankodtam, a bor gyorsan változik, hol szépül, hol öregszik, de összességében nem látványos a változás…89 pont

6. Borműhely De Facto Kékfrankos válogatás, 2006

Az egyik, amire már rég kíváncsi voltam. Nem okozott csalódást. Szép, mély, friss szín. Jellegzetes epres-gyümölcsös illat, kis fűszerességgel. Ízében szilva és szeder, friss és aszalt egyaránt. Egyértelműen érett alapanyagra utal. 14,5-es alkoholja egyáltalán nem lóg ki az összképből. Nagyon kellemes és komoly bor, remek formában. 93 pont

7. Tringa szekszárdi kékfrankos, 2006

A másik, ami iránt már rég érdeklődtem, csupa jót hallottam felőle, de kóstolni csak most volt alkalmam. Színe szép tiszta, fiatalos. Illata tömény aszalt gyümölcsös, enyhén animális, még pont kellemes. Viszonylag erőteljes zöldfűszeres jelleg tűnik fel szellőztetés után az illatban, kifejezetten kellemes és izgalmas. Mindezt egyszerre érezve az illat több mint komplex. Rendkívüli! (Talán az alkohol hat kicsit soknak…14,5%.) Íze szintén sokrétű, de a vezető jegyek itt is az aszalt gyümölcsök, főként szilva és szép pirított mogyorós utóíz.

Az est győztese, a sor legvégén megbújva…94 pont

A végső sorrend:

1. Tringa – 94p

2-3. Heimann, Borműhely De Facto – 93p (volt aki a Heimannt helyezte előbbre)

4. Tüske, ’07 – 89p

5. Dúzsi, 2003 – 80p

6. Tüske, ’06 – 79p

7. Herold – 77p