x

Ripka Gergely

Portugál és spanyol borok

Fejtagító borok/#3

E két fontos déli ország borai gyakorlatilag szintén teljesen idegen pályát jelentettek számomra. Sokszor találkozunk a boltok polcain kedvező árú spanyol és portugál borokkal. Hallottunk már a portóiról meg olvastunk Rioja 20 évig érlelhető borairól, de a személyes tapasztalat oly kevés (részemről is). Végre alkalmam nyílt néhány izgalmas ibériai borral megismerkedni.

E két fontos déli ország borai gyakorlatilag szintén teljesen idegen pályát jelentettek számomra. Sokszor találkozunk a boltok polcain kedvező árú spanyol és portugál borokkal. Hallottunk már a portóiról meg olvastunk Rioja 20 évig érlelhető borairól, de a személyes tapasztalat oly kevés (részemről is). Végre alkalmam nyílt néhány izgalmas ibériai borral megismerkedni.

Fehérek közül egy portugál Vinho Verde-vel indítottunk, melynek jellemzésétől eltekintenék. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ezt a frissnek látszó, ám mégis harsány, már-már gejlbe hajló maradékcukorral rendelkező fehérbort én szívesen ajánlanám valakinek, pláne nyáron, üdítőnek... (Ellenben bármelyik Cserszegit szívesen megmutatnám a Portugáloknak, ha a 40 fokos nyárban frissítő fehérborra vágynának). A sherryket és más spanyol (vörös)borokat viszont nagy örömmel üdvözöltem és összességében tetszettek is (bár nem a nagy izgalmak borai, nem szabad nagy elvárásokkal hozzá állni alapboraikhoz).
Jellemző a szépen beérett alapanyagok mediterrán íze. Érezni egyfajta édeskés gyümölcsösséget (enyhe édes fűszereket) a száraz borokban is, melytől meleg, délies érzet támad az emberben, mintha behunyt szemünkkel már látnánk is, (egy lédús, zamatos, érett, gyümölcskosár tetején csücsülve) a paratölgy-ligetet, Bodegákat, Fincakat a 80 éves Garnacha ültetvények között. Temperamentumos borok, jó arányokkal, de különösebb csattanók nélkül. Ha valamelyik kedd este bontanám ki ezeket a borokat ismerőseim körébenl, valószínűleg nem írnék róluk, de így szisztematikusan nézve őket, reprezentatív keresztmetszetet nyújtanak az Ibériai-félsziget borászatáról.

Bodegas Hidalgo La Gitana Manzanilla Sherry (száraz)

Andalúziában, ahol ezt az erősített borkülönlegességet, a sherryt érlelik, úgy készül a manzanilla, hogy a két-harmadig töltött sherrys hordóban, az érő bor felszínén a fehéres színű élesztőhártya az átlagosnál jobban megvastagszik (2-3 cm-esre is akár). Ettől az alatta fejlődő sherry még jobban elhatárolódik a külvilágtól, az oxigéntől, amitől egyfajta természetes reduktív környezet alakul ki, és a bor kihegyezettebb, tisztább, egyenesebb karaktert kap. Jóval alacsonyabb az oxidált jegyek aránya (különösen színben) egy Fino vagy pláne Oloroso és Amontillado sherrykhez képest, de azért fahordós stílusjegyeit szintén nem tagadhatja le.
Színe engem megdöbbentett, mennyire tiszta, szinte színtelenül halvány, majdnem átlátszó. Rumos-diós, kesernyés illatok fogadnak a pohárban és közben érezzük a bor idegenségét, egzotikus jellegét, azt, hogy nem csak a térképen, de a borfogyasztási kultúránk vonatkozásában is több ezer kilométerre van ez az ital tőlünk. Kicsit mégis egy erős száraz szamorodnihoz tudnám leginkább hasonlítani stílusában (mely érdekes módon egyébként szintén érlelődhet élesztőhártya alatt). Íze is kesernyés, élesztős, és viszonylag kitartó, hosszú. A 15-ös alkohol igencsak fűt, de egy erősített bortól mást ne is várjunk. 5

Barbadillo Amontillado Sherry*

Vastagabb sherryként mutatkozott be a Barbadillo. Az Amontillado egyike a legkeresettebb alap sherrytípusoknak. Úgy készül, hogy a Finoról (a legegyszerűbb natúr sherryről) eltávolítják a felszínt borító élesztőhártyát, mégpedig alkohol hozzáadásával, hálátlan könyörtelenséggel gyakorlatilag „kiírtják” szegényeket, így a bor érthető módon oxidáltabb lesz, mint például az előző sherry, a Mazanilla. Ízben is, színben is sokkal intenzívebb italt kaptunk.
Színe natúr tokaji eszenciához hasonlít, alapvetően mély barnás, vörhenyes villanásokkal (bár nekünk a kurzuson a borostyánszínt erőltették....hát borostyánszíne egy 3-4 puttonyos aranyszínű aszúnak van, de egy natúr esszencia azért jóval sötétebb tud lenni). Mozgása olajos, lomha. Látszik, hogy sűrű ital lehet. Illatában a mazsola a fő jegy, mellette grillázsos, édeskés, később rumos, mogyorós aromák jelentkeznek.
Analitikailag félszáraz, bár érzetre nekem már a félédes határát döngette jócskán. Zamatos, beltartalmilag igen gazdag bor és sokkal könnyebben barátkozik vele az ember, mint az előzővel. Persze a játék végén a 17-es alkohol mindent megöl. Majdhogynem csak az égető érzés marad utána. Fagyos, téli esték jóleső itala lehet. A fás jegyek szintén jelentkeznek, de az édesség és az alkohol sokat elfednek a kísérő ízekből. Elképesztő beltartalma miatt nem hétköznapi bor, ám én 3 Amontilladoért sem adnék egy töppedt szőlőből készült, tokaji desszertbort. 6+

Tio Pepe Fino Sherry (Gonzales Byass)

Ez volt a vizsgaborunk. Könnyű dolgunk volt, mert gyakorlatilag, amint beleszagoltunk, azonnal tudtuk, hogy mi lehet ez. A szín alapján is lehetett látni, hogy egy fahordós fehérbor lehet; aztán beleszagolva egyértelműen egy erősített, sherry típusú italt ismertünk föl, benne: diós, mazsolás, hordófűszeres illatok erős bukéjával. Olajos mozgás, barnásba hajló aranyszín. Ízre visszafogott savak, mégis egyértelműen száraz benyomás. Az alkohol érezhetően jelen van, mellette mogyorós, diós, fás ízek dominálnak, és nekem megint a száraz szamorodni jut eszembe erről a sherryről is. Egy kevés cukor jól állna szögletességének, fád jellegének, de így is a jobbak közé sorolnám. 6

Ebano Ribera del Duero 2007. (Spanyolország)

Tiszta szín, tiszta illat. Fűszeres, sonkás, kissé toastos aromakészlet. Rubin színét, bíbor szél veszi körbe, ami mutatja fiatalságát. Igazi mediterrán bor, az Ibériai-félsziget extrém kontinentális belsejéből. Húsos, zamatos, de a savak szintén jelen vannak. Jólesik inni. 5-6

Touriga Nacional Alentejano 2005. (Portugália)

Intenzív, gyümölcsös illat, benne: meggy és sok-sok szilva. Gazdag íze, gyümölcsös, kompótos, már-már kissé lekváros jegyei jelzik érettségét. Savai szintén szerepet kapnak. Összességében korrekt bornak éreztem. 6

Ramon Bilbao Rioja 2005. (Spanyolország)*

Zászlós borvidéke Spanyolországnak. A filoxéravész után a bordóiak fedezték föl kivételes adottságait és vörösborait. A világ számos nagypresztizsű, igen komoly bort köszönhet az itteni Tempranilloknak, Garnacháknak. Jellemzőjük a gigászi test, melyben a gyümölcsösség, az érett savak, tanninok és a magas alkohol ki tud békülni egymással. A szép egyensúly a legfőbb erénye a jó Riojanak. Hosszan, évtizedekig érlelhető borok ezek, melyekre érdemes odafigyelni.
Ez éppen egy közepes korú, alap Rioja, de ezzel együtt is sok szépséget meg tudott villantani a borvidék borainak erényeiből. Animális, szilvás illat, melyben a befőttes jegyek megint csak föl-fölbukkantak nekem. A szellőzéssel, mondanom se kell, rengeteget változik. Előbújik a fa, de nem tolakszik: leheletfinom vaníliás, tölgyes aromákat ad a szép bukéba. A kortyot a tökéleteshez közeli egyensúly jellemzi. Érett, már-már édeskés tanninok, lekerekedett szerkezet jellemzi a bort. Beltartalom tekintetében megint csak egy komoly borral volt dolgom. Szívembe zártam Rioját is, ahogy legutóbb a Garnachát is. Remek borok. 7+

X

Ripka Gergely

Német Riesling-magaslatok: Grosses Gewachs 2016

A Rajna-vidék csúcsai 2016-ból

A német eredetvédelmi rendszer messze földön híres pontosságáról, logikus és mindenekelőtt házon belül és a piacon is életképes felépítéséről. Erről már több ízben is zengett poszt hasábjainkon idén. A mai posztban nem is aprózzuk el a rajnai-témát. Nagyon leegyszerűsítve: Németországban a legjobb dűlők, a grand cru-k kapták a Grosses Gewachs megjelölést. Tar Feri, a Carpe Diem borszentélyben idén már többször megörvendeztette a stílus és a fajta rajongóit egy-egy masszív rizling-sorral. Ezúttal  a 2016-os évjáratnak és a legnevesebb termelők, legjobb GG rieslingjeinek szentelt egy estét, amikoris boldog születésnapot nekem (mondhatnám azt is, hogy szebben nem is lehetett volna időzíteni ezt a kóstolót).

Tovább

Ripka Gergely

Pajzos 25

Fordulatos történet két történelmi termőhelyen

Idén több hőskori pionír pince is ünnepli a negyedévzázados évfordulóját.  Nyáron a szintén francia lendületű Disznókő tartott retropsektív kóstolót. Novemberben a Pajzos-Megyer ünnepelt méltó keretek közt. Kilencvenes évelbeli aszúik az első formabontó újaszúk közt robbantak. Mégis, a ’92- utáni Pajzos az egyik legzavarosabb történet a borvidék messzi északi felén. Egy dolog alapítani egy birtokot a rendszerváltás utáni Hegyalján és egy másik dolog mozgásban tartani a bárkát a viharos, háborgó tengeren. Francia alapítók, rengeteg birtokigazgató és borász váltotta egymást, hogy mostanra Laurent Comas irányítsa a birtokot. A tehetséges Bai Istvánt két fiatal sváb srác váltotta nem rég: Espák Pali, szőlész és Naár Ferenc, borász. Így hárman alakítják a jelenkori stílusát a pincének.

Tovább
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább