x

Ripka Gergely

Portugál és spanyol borok

Fejtagító borok/#3

E két fontos déli ország borai gyakorlatilag szintén teljesen idegen pályát jelentettek számomra. Sokszor találkozunk a boltok polcain kedvező árú spanyol és portugál borokkal. Hallottunk már a portóiról meg olvastunk Rioja 20 évig érlelhető borairól, de a személyes tapasztalat oly kevés (részemről is). Végre alkalmam nyílt néhány izgalmas ibériai borral megismerkedni.

E két fontos déli ország borai gyakorlatilag szintén teljesen idegen pályát jelentettek számomra. Sokszor találkozunk a boltok polcain kedvező árú spanyol és portugál borokkal. Hallottunk már a portóiról meg olvastunk Rioja 20 évig érlelhető borairól, de a személyes tapasztalat oly kevés (részemről is). Végre alkalmam nyílt néhány izgalmas ibériai borral megismerkedni.

Fehérek közül egy portugál Vinho Verde-vel indítottunk, melynek jellemzésétől eltekintenék. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ezt a frissnek látszó, ám mégis harsány, már-már gejlbe hajló maradékcukorral rendelkező fehérbort én szívesen ajánlanám valakinek, pláne nyáron, üdítőnek... (Ellenben bármelyik Cserszegit szívesen megmutatnám a Portugáloknak, ha a 40 fokos nyárban frissítő fehérborra vágynának). A sherryket és más spanyol (vörös)borokat viszont nagy örömmel üdvözöltem és összességében tetszettek is (bár nem a nagy izgalmak borai, nem szabad nagy elvárásokkal hozzá állni alapboraikhoz).
Jellemző a szépen beérett alapanyagok mediterrán íze. Érezni egyfajta édeskés gyümölcsösséget (enyhe édes fűszereket) a száraz borokban is, melytől meleg, délies érzet támad az emberben, mintha behunyt szemünkkel már látnánk is, (egy lédús, zamatos, érett, gyümölcskosár tetején csücsülve) a paratölgy-ligetet, Bodegákat, Fincakat a 80 éves Garnacha ültetvények között. Temperamentumos borok, jó arányokkal, de különösebb csattanók nélkül. Ha valamelyik kedd este bontanám ki ezeket a borokat ismerőseim körébenl, valószínűleg nem írnék róluk, de így szisztematikusan nézve őket, reprezentatív keresztmetszetet nyújtanak az Ibériai-félsziget borászatáról.

Bodegas Hidalgo La Gitana Manzanilla Sherry (száraz)

Andalúziában, ahol ezt az erősített borkülönlegességet, a sherryt érlelik, úgy készül a manzanilla, hogy a két-harmadig töltött sherrys hordóban, az érő bor felszínén a fehéres színű élesztőhártya az átlagosnál jobban megvastagszik (2-3 cm-esre is akár). Ettől az alatta fejlődő sherry még jobban elhatárolódik a külvilágtól, az oxigéntől, amitől egyfajta természetes reduktív környezet alakul ki, és a bor kihegyezettebb, tisztább, egyenesebb karaktert kap. Jóval alacsonyabb az oxidált jegyek aránya (különösen színben) egy Fino vagy pláne Oloroso és Amontillado sherrykhez képest, de azért fahordós stílusjegyeit szintén nem tagadhatja le.
Színe engem megdöbbentett, mennyire tiszta, szinte színtelenül halvány, majdnem átlátszó. Rumos-diós, kesernyés illatok fogadnak a pohárban és közben érezzük a bor idegenségét, egzotikus jellegét, azt, hogy nem csak a térképen, de a borfogyasztási kultúránk vonatkozásában is több ezer kilométerre van ez az ital tőlünk. Kicsit mégis egy erős száraz szamorodnihoz tudnám leginkább hasonlítani stílusában (mely érdekes módon egyébként szintén érlelődhet élesztőhártya alatt). Íze is kesernyés, élesztős, és viszonylag kitartó, hosszú. A 15-ös alkohol igencsak fűt, de egy erősített bortól mást ne is várjunk. 5

Barbadillo Amontillado Sherry*

Vastagabb sherryként mutatkozott be a Barbadillo. Az Amontillado egyike a legkeresettebb alap sherrytípusoknak. Úgy készül, hogy a Finoról (a legegyszerűbb natúr sherryről) eltávolítják a felszínt borító élesztőhártyát, mégpedig alkohol hozzáadásával, hálátlan könyörtelenséggel gyakorlatilag „kiírtják” szegényeket, így a bor érthető módon oxidáltabb lesz, mint például az előző sherry, a Mazanilla. Ízben is, színben is sokkal intenzívebb italt kaptunk.
Színe natúr tokaji eszenciához hasonlít, alapvetően mély barnás, vörhenyes villanásokkal (bár nekünk a kurzuson a borostyánszínt erőltették....hát borostyánszíne egy 3-4 puttonyos aranyszínű aszúnak van, de egy natúr esszencia azért jóval sötétebb tud lenni). Mozgása olajos, lomha. Látszik, hogy sűrű ital lehet. Illatában a mazsola a fő jegy, mellette grillázsos, édeskés, később rumos, mogyorós aromák jelentkeznek.
Analitikailag félszáraz, bár érzetre nekem már a félédes határát döngette jócskán. Zamatos, beltartalmilag igen gazdag bor és sokkal könnyebben barátkozik vele az ember, mint az előzővel. Persze a játék végén a 17-es alkohol mindent megöl. Majdhogynem csak az égető érzés marad utána. Fagyos, téli esték jóleső itala lehet. A fás jegyek szintén jelentkeznek, de az édesség és az alkohol sokat elfednek a kísérő ízekből. Elképesztő beltartalma miatt nem hétköznapi bor, ám én 3 Amontilladoért sem adnék egy töppedt szőlőből készült, tokaji desszertbort. 6+

Tio Pepe Fino Sherry (Gonzales Byass)

Ez volt a vizsgaborunk. Könnyű dolgunk volt, mert gyakorlatilag, amint beleszagoltunk, azonnal tudtuk, hogy mi lehet ez. A szín alapján is lehetett látni, hogy egy fahordós fehérbor lehet; aztán beleszagolva egyértelműen egy erősített, sherry típusú italt ismertünk föl, benne: diós, mazsolás, hordófűszeres illatok erős bukéjával. Olajos mozgás, barnásba hajló aranyszín. Ízre visszafogott savak, mégis egyértelműen száraz benyomás. Az alkohol érezhetően jelen van, mellette mogyorós, diós, fás ízek dominálnak, és nekem megint a száraz szamorodni jut eszembe erről a sherryről is. Egy kevés cukor jól állna szögletességének, fád jellegének, de így is a jobbak közé sorolnám. 6

Ebano Ribera del Duero 2007. (Spanyolország)

Tiszta szín, tiszta illat. Fűszeres, sonkás, kissé toastos aromakészlet. Rubin színét, bíbor szél veszi körbe, ami mutatja fiatalságát. Igazi mediterrán bor, az Ibériai-félsziget extrém kontinentális belsejéből. Húsos, zamatos, de a savak szintén jelen vannak. Jólesik inni. 5-6

Touriga Nacional Alentejano 2005. (Portugália)

Intenzív, gyümölcsös illat, benne: meggy és sok-sok szilva. Gazdag íze, gyümölcsös, kompótos, már-már kissé lekváros jegyei jelzik érettségét. Savai szintén szerepet kapnak. Összességében korrekt bornak éreztem. 6

Ramon Bilbao Rioja 2005. (Spanyolország)*

Zászlós borvidéke Spanyolországnak. A filoxéravész után a bordóiak fedezték föl kivételes adottságait és vörösborait. A világ számos nagypresztizsű, igen komoly bort köszönhet az itteni Tempranilloknak, Garnacháknak. Jellemzőjük a gigászi test, melyben a gyümölcsösség, az érett savak, tanninok és a magas alkohol ki tud békülni egymással. A szép egyensúly a legfőbb erénye a jó Riojanak. Hosszan, évtizedekig érlelhető borok ezek, melyekre érdemes odafigyelni.
Ez éppen egy közepes korú, alap Rioja, de ezzel együtt is sok szépséget meg tudott villantani a borvidék borainak erényeiből. Animális, szilvás illat, melyben a befőttes jegyek megint csak föl-fölbukkantak nekem. A szellőzéssel, mondanom se kell, rengeteget változik. Előbújik a fa, de nem tolakszik: leheletfinom vaníliás, tölgyes aromákat ad a szép bukéba. A kortyot a tökéleteshez közeli egyensúly jellemzi. Érett, már-már édeskés tanninok, lekerekedett szerkezet jellemzi a bort. Beltartalom tekintetében megint csak egy komoly borral volt dolgom. Szívembe zártam Rioját is, ahogy legutóbb a Garnachát is. Remek borok. 7+

X
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább

Ripka Gergely

Nagy bor az, ami úgy gazdag, hogy jól iható!

Kaláka borok a megkezdett úton tovább...

Alkonyi László a 2013-as évjárattal mutatkozott be borászként. Borszakírói pályájáról már számos korábbi posztban és interjúban szót ejtettünk, és Kalákás munkásságát is nagy figyelemmel követi az egész szakma. Alkonyi László nagyon fontos igazságokra világított rá hajdani írásaival. Az a fajta radikális hang volt ő, amely kendőzetlenül tárt fel szakmai problémákat, mellyel a rendszerváltás utáni borágazat küzdött. Ezt persze számos borász igen rosszul fogadta, a háborúskodásból pedig az lett, hogy mostanra ez a hang borokban próbál kifejeződést találni inkább, mégpedig Tállyán. Az összes forgalmi boráról beszámoltunk korábban.

Tovább
Poszt hamarosan

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Negyed évszázad megbízhatóság Hegyalján

25 éves a Disznókő

Nehéz lenne mondani még egy olyan birtokot Tokaj környékén, ahol ennyire stabil és precíz minőséggel volt dolgunk a kezdetek, a rendszerváltás óta. Akármilyen borkategóriáról beszélünk, a Disznókő mindenben nagyon kiszámítható a magas minőséget tekintve. Nyilván az aszú a legfontosabb boruk, de mint nagyborászat, a piac tőlük is elvárja már a megbízható száraz bort, ami náluk belépőbor és nem több, a magaslatokat az édes borok jelentik, melyek late harvest és szamorodni alapokon nyugodnak. Mészáros László bevezetőjében is elhangzott, hogy az AXA Milessimé cégcsoport ugyan számos történelmi borvidéken készít borokat (Bordó mellett, Burgundiában, Portóban is), de Hegyalján kellett a legkreatívabbnak lenniük. Annyival egészíteném ki, hogy a legbátrabbaknak is itt kellett lenniük. Márpedig a Disznókő forradalmat indított a 90-es évek aszúival. Mérföldkövekkel ünnepeltük a 25 év komoly munkásságát:

Tovább