x

Ripka Gergely

Portugál és spanyol borok

Fejtagító borok/#3

E két fontos déli ország borai gyakorlatilag szintén teljesen idegen pályát jelentettek számomra. Sokszor találkozunk a boltok polcain kedvező árú spanyol és portugál borokkal. Hallottunk már a portóiról meg olvastunk Rioja 20 évig érlelhető borairól, de a személyes tapasztalat oly kevés (részemről is). Végre alkalmam nyílt néhány izgalmas ibériai borral megismerkedni.

E két fontos déli ország borai gyakorlatilag szintén teljesen idegen pályát jelentettek számomra. Sokszor találkozunk a boltok polcain kedvező árú spanyol és portugál borokkal. Hallottunk már a portóiról meg olvastunk Rioja 20 évig érlelhető borairól, de a személyes tapasztalat oly kevés (részemről is). Végre alkalmam nyílt néhány izgalmas ibériai borral megismerkedni.

Fehérek közül egy portugál Vinho Verde-vel indítottunk, melynek jellemzésétől eltekintenék. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ezt a frissnek látszó, ám mégis harsány, már-már gejlbe hajló maradékcukorral rendelkező fehérbort én szívesen ajánlanám valakinek, pláne nyáron, üdítőnek... (Ellenben bármelyik Cserszegit szívesen megmutatnám a Portugáloknak, ha a 40 fokos nyárban frissítő fehérborra vágynának). A sherryket és más spanyol (vörös)borokat viszont nagy örömmel üdvözöltem és összességében tetszettek is (bár nem a nagy izgalmak borai, nem szabad nagy elvárásokkal hozzá állni alapboraikhoz).
Jellemző a szépen beérett alapanyagok mediterrán íze. Érezni egyfajta édeskés gyümölcsösséget (enyhe édes fűszereket) a száraz borokban is, melytől meleg, délies érzet támad az emberben, mintha behunyt szemünkkel már látnánk is, (egy lédús, zamatos, érett, gyümölcskosár tetején csücsülve) a paratölgy-ligetet, Bodegákat, Fincakat a 80 éves Garnacha ültetvények között. Temperamentumos borok, jó arányokkal, de különösebb csattanók nélkül. Ha valamelyik kedd este bontanám ki ezeket a borokat ismerőseim körébenl, valószínűleg nem írnék róluk, de így szisztematikusan nézve őket, reprezentatív keresztmetszetet nyújtanak az Ibériai-félsziget borászatáról.

Bodegas Hidalgo La Gitana Manzanilla Sherry (száraz)

Andalúziában, ahol ezt az erősített borkülönlegességet, a sherryt érlelik, úgy készül a manzanilla, hogy a két-harmadig töltött sherrys hordóban, az érő bor felszínén a fehéres színű élesztőhártya az átlagosnál jobban megvastagszik (2-3 cm-esre is akár). Ettől az alatta fejlődő sherry még jobban elhatárolódik a külvilágtól, az oxigéntől, amitől egyfajta természetes reduktív környezet alakul ki, és a bor kihegyezettebb, tisztább, egyenesebb karaktert kap. Jóval alacsonyabb az oxidált jegyek aránya (különösen színben) egy Fino vagy pláne Oloroso és Amontillado sherrykhez képest, de azért fahordós stílusjegyeit szintén nem tagadhatja le.
Színe engem megdöbbentett, mennyire tiszta, szinte színtelenül halvány, majdnem átlátszó. Rumos-diós, kesernyés illatok fogadnak a pohárban és közben érezzük a bor idegenségét, egzotikus jellegét, azt, hogy nem csak a térképen, de a borfogyasztási kultúránk vonatkozásában is több ezer kilométerre van ez az ital tőlünk. Kicsit mégis egy erős száraz szamorodnihoz tudnám leginkább hasonlítani stílusában (mely érdekes módon egyébként szintén érlelődhet élesztőhártya alatt). Íze is kesernyés, élesztős, és viszonylag kitartó, hosszú. A 15-ös alkohol igencsak fűt, de egy erősített bortól mást ne is várjunk. 5

Barbadillo Amontillado Sherry*

Vastagabb sherryként mutatkozott be a Barbadillo. Az Amontillado egyike a legkeresettebb alap sherrytípusoknak. Úgy készül, hogy a Finoról (a legegyszerűbb natúr sherryről) eltávolítják a felszínt borító élesztőhártyát, mégpedig alkohol hozzáadásával, hálátlan könyörtelenséggel gyakorlatilag „kiírtják” szegényeket, így a bor érthető módon oxidáltabb lesz, mint például az előző sherry, a Mazanilla. Ízben is, színben is sokkal intenzívebb italt kaptunk.
Színe natúr tokaji eszenciához hasonlít, alapvetően mély barnás, vörhenyes villanásokkal (bár nekünk a kurzuson a borostyánszínt erőltették....hát borostyánszíne egy 3-4 puttonyos aranyszínű aszúnak van, de egy natúr esszencia azért jóval sötétebb tud lenni). Mozgása olajos, lomha. Látszik, hogy sűrű ital lehet. Illatában a mazsola a fő jegy, mellette grillázsos, édeskés, később rumos, mogyorós aromák jelentkeznek.
Analitikailag félszáraz, bár érzetre nekem már a félédes határát döngette jócskán. Zamatos, beltartalmilag igen gazdag bor és sokkal könnyebben barátkozik vele az ember, mint az előzővel. Persze a játék végén a 17-es alkohol mindent megöl. Majdhogynem csak az égető érzés marad utána. Fagyos, téli esték jóleső itala lehet. A fás jegyek szintén jelentkeznek, de az édesség és az alkohol sokat elfednek a kísérő ízekből. Elképesztő beltartalma miatt nem hétköznapi bor, ám én 3 Amontilladoért sem adnék egy töppedt szőlőből készült, tokaji desszertbort. 6+

Tio Pepe Fino Sherry (Gonzales Byass)

Ez volt a vizsgaborunk. Könnyű dolgunk volt, mert gyakorlatilag, amint beleszagoltunk, azonnal tudtuk, hogy mi lehet ez. A szín alapján is lehetett látni, hogy egy fahordós fehérbor lehet; aztán beleszagolva egyértelműen egy erősített, sherry típusú italt ismertünk föl, benne: diós, mazsolás, hordófűszeres illatok erős bukéjával. Olajos mozgás, barnásba hajló aranyszín. Ízre visszafogott savak, mégis egyértelműen száraz benyomás. Az alkohol érezhetően jelen van, mellette mogyorós, diós, fás ízek dominálnak, és nekem megint a száraz szamorodni jut eszembe erről a sherryről is. Egy kevés cukor jól állna szögletességének, fád jellegének, de így is a jobbak közé sorolnám. 6

Ebano Ribera del Duero 2007. (Spanyolország)

Tiszta szín, tiszta illat. Fűszeres, sonkás, kissé toastos aromakészlet. Rubin színét, bíbor szél veszi körbe, ami mutatja fiatalságát. Igazi mediterrán bor, az Ibériai-félsziget extrém kontinentális belsejéből. Húsos, zamatos, de a savak szintén jelen vannak. Jólesik inni. 5-6

Touriga Nacional Alentejano 2005. (Portugália)

Intenzív, gyümölcsös illat, benne: meggy és sok-sok szilva. Gazdag íze, gyümölcsös, kompótos, már-már kissé lekváros jegyei jelzik érettségét. Savai szintén szerepet kapnak. Összességében korrekt bornak éreztem. 6

Ramon Bilbao Rioja 2005. (Spanyolország)*

Zászlós borvidéke Spanyolországnak. A filoxéravész után a bordóiak fedezték föl kivételes adottságait és vörösborait. A világ számos nagypresztizsű, igen komoly bort köszönhet az itteni Tempranilloknak, Garnacháknak. Jellemzőjük a gigászi test, melyben a gyümölcsösség, az érett savak, tanninok és a magas alkohol ki tud békülni egymással. A szép egyensúly a legfőbb erénye a jó Riojanak. Hosszan, évtizedekig érlelhető borok ezek, melyekre érdemes odafigyelni.
Ez éppen egy közepes korú, alap Rioja, de ezzel együtt is sok szépséget meg tudott villantani a borvidék borainak erényeiből. Animális, szilvás illat, melyben a befőttes jegyek megint csak föl-fölbukkantak nekem. A szellőzéssel, mondanom se kell, rengeteget változik. Előbújik a fa, de nem tolakszik: leheletfinom vaníliás, tölgyes aromákat ad a szép bukéba. A kortyot a tökéleteshez közeli egyensúly jellemzi. Érett, már-már édeskés tanninok, lekerekedett szerkezet jellemzi a bort. Beltartalom tekintetében megint csak egy komoly borral volt dolgom. Szívembe zártam Rioját is, ahogy legutóbb a Garnachát is. Remek borok. 7+

X

Ripka Gergely

Lenkey Géza – gyorsszemle

Szólóban és Takács Lajossal

A cím nem éppen szerencsés. Lenkey Géza borait ugyanis nem szabad gyorsan kóstolni. Meg kell adni nekik a türelmet. Érlelt tokajiak, melyek eleve maguk is hosszan készülnek, hosszú időt töltenek hordóban, míg a borász türelmesen vár (némileg szembemenve a piac elvárásaival). Vállaltan és büszkén készíti ezeket a borokat, melyet részben talán épp a piac, talán a családi változások alakítottak így: egyrészt ugyebár Gézának egy hirtelen életmódváltást jelentett a mádi birtok (édesapja halálával), de úgy döntött nem adja fel ezt a hagytékot, másfelől pedig Géza nem is szeretné elkapkodni a borok piacra dobását. Más a cél, más az ember is, mint a legtöbb pincénél. Most először jártam Gézánál, s kibe botlik nála a látogató, hát nem a jó Takács Lajosba?

Tovább
Hölgyeim és uraim: íme, a 10 pontos borélmény.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//2.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

A február a furmint hónapja, mely vállaltan egy száraz furmintokról szóló eseménysorozat, egy hónapon át. Szembe kell azonban néznünk a ténnyel, hogy Tokaj még mindig inkább a világ legjobb édes borának, az aszúnak a hazája. Ez tette naggyá és a furmint tehetsége is ezekben a különleges minőségű borokban érhető tetten a legszebben Hegyalján. Folytatódik interjúnk Mészáros Lászlóval, a Disznókő birtokigazgatójával, aki az aszú 2013-as újragondolt termékleírásában fontos reformer szereplőként vett részt. Interjúnk első részében alaposan végigkövettük vele a feldolgozás főbb mozzanatait, illetve, hogy az új szabályozás mennyivel logikusabb arányokat ír elő a régihez képest. Ma az aszú erjedésének és érésének több évszázados titkairól, aszústílusokról, az esszencia és a koncentráció kérdéseiről a piac tükrében, a puttonyszámok szerepéről és a mai termékleirás szerencsés vagy épp hézagos aspektusairól lesz szó:

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//1.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

Tokaj-Hegyalján a Hegyközségi tanács döntésének nyomán, miniszteri döntéssel 2013-ban megváltozott a szabályozás az aszú körül. Annak idején erről sokat cikkeztek, de a változásokból szinte csak két info ment át a köztudatba: az aszúnak 120 g/l fölötti cukortartalommal kell rendelkeznie, és hogy a 3 és 4 puttonyos aszú ezzel meg is szűnt. Ennél azért többről van szó, melynek most kezd igazán visszhangja lenni, hogy egyrészt átmegy a gyakorlatba, másrészt sokan sokféleképp vélekednek arról, mi is a szerepe Tokajban (és a nagyvilágban) az aszúnak, a világ legjobb természetes édes borának.

 

Tovább
Rákóczi Aspremont Kúria, Mád

Ripka Gergely

Tovább