x

Ripka Gergely

Demeter Zoltán: 2008-as csodák

A bor nem a hang, a bor a hangszer

A Terroir Club honlapján már jó előre beharangozták az olyan rajongónak, mint amilyen én vagyok: március 4, Demeter Zoltán 2008-as dűlős borinak kóstolója a Festetics Palotában. Valósággal a kezemet tördelve vártam, mit alkotott „Az egyik tokaji mester2008 ellentmondásos évében. Ha létezik hazánkban nagy hatású borászegyéniség, vezéralak, akire föl lehet nézni, akire oda kell figyelni, akkor Demeter Zoltán az.

A Terroir Club honlapján már jó előre beharangozták az olyan rajongónak, mint amilyen én vagyok: március 4, Demeter Zoltán 2008-as dűlős borinak kóstolója a Festetics Palotában. Valósággal a kezemet tördelve vártam, mit alkotott „Az egyik tokaji mester2008 ellentmondásos évében. Ha létezik hazánkban nagy hatású borászegyéniség, vezéralak, akire föl lehet nézni, akire oda kell figyelni, akkor Demeter Zoltán az.
Tudatosság, érzékenység, letisztultság, minőségcentrikusság, hagyománytisztelet és nyitottság, szerény magabiztosság, őszinte odaadás.... Valahogy az egész „Demeter Zoltán” – kifejezés/fogalom automatikusan tiszteletet parancsol a szakma körében, és itt nem a címek, nem a díjak beszélnek (azokból is van, nem is kevés), hanem elsősorban a borok, a szakmai tudás, a színvonal, a pátosz, melyet megtapasztalhattunk eddigi munkásságában is. Aki pedig fogyasztó és szereti, az tudja, miért szereti a borait; ismerősen csengenek neki a bekezdés elején felsorolt címszavak, ismerősen csengenek, apró pici dűlőnevek: a Szerelmi vagy a Lapis. Belátható, hogy a jó bornak talán valóban nem kell cégér, hisz a Demeter Zoltán címke mögött nincs országos kereskedői hálózat üzletkötőkkel...mégis elfogynak a borai évről-évre. De még nagyobb élmény vele élőben találkozni, mint minden egyéniséggel, akit a természet szeszélye, a föld ereje, a szőlő kitartása, a bor szépsége nevelt bölccsé. Örömteli és megtisztelő érzés volt végighallgatni friss évjárat-bemutatóját.
Bár a 2008-as évről sokat nem tudok (a lisztharmat nagy pusztításokat végzett, a válogatás főszerepet kapott a technológiában és a szüret sok helyen igencsak elhúzódott), abban biztos vagyok, hogy ha valaki, akkor Demeter Zoltán alá vet mindent a minőségnek és pontosan tudja, mely borok, mely alapanyagok mire hivatottak az adott évben. Kevés ennyire tudatos borászról tudok...tehát, ha az évjáratban nem is, Demeter Zoltánban és a dűlőkben feltétel nélkül bízom. A legnagyobb mentor, Szepsy István komolynak, szikárnak, összetettnek, ígéretesnek nevezi az évjárat borait (bár az ő 8-as boraira még sokat kell várni), Bodrogkeresztúron Bárdos Saroltánál nagyon jól sikerültek a borok. (Egyébként fehérborok terén Dunántúlon - Somló, Badacsony - is dicsérik kiegyensúlyozottsága miatt 2008-at.) Ígéretesnek tűnt továbbá a sok dűlős és a sok édes bor is a sorban (birtokbor, főbor, 'Anett' - Sárga Muskotály, sőt aszú is készül ebből az évből, ami bizonyára nem véletlen). Egyforma kíváncsisággal vártam mindegyik stílust. Az a gyanúm, hogy ennyiféle tétellel még talán nem is jött ki egyik korábbi évben sem a tokaji borász. Remek kilátások voltak tehát a zseniális borokra, számítottam rájuk. A hatás és a 10 pontos bor nem maradt el; arra vállalkoztam, hogy ebből egy keveset most megpróbáljak átadni, szavakra lefordítani.

Demeter Zoltán Szomolyai Zöldveltelini (Ispánberki-dűlő)

Kaló Imre „megsajnálta” Demeter Zoltánt, hogy nincs egy fröccsként iható, mezei fehérbora, ezért adott neki egy kis elsőosztályú szomolyai alapanyagot egy vulkanikus dűlőből. Nos, a végeredményt semmi esetre sem nevezném fröccsbornak, de a sztori mindenesetre kedves (Bott Frigyes, Takács Lajos és még több más borász is részesült Kaló Imre bizalmából és Veltelinijéből...néha összejönnek és megkóstolják, ki meddig jutott vele).
Demeter Zoltáné például tökéletes belövőbor lett. Meglehetősen illatos (enyhén muskotályosnak érzem), benne olajos magok, ásványosság. Az illatban érezhető egy kedves, késői szüretes, töppedt aroma is (a szüret ideje: 2008. 11. 15). Az íze alapvetően gyümölcsös, kicsit zöldalmás, krémes, és mindenekelőtt Demeter Zoltános. A lezárásban: vágott fű íze jelentkezik. Emlékeztet a borász többi borára. Szép és jól fogyasztható bor, de azért én nem szódával innám. 7

Demeter Zoltán Birtokbor Furmint 2008

A 4 fő Demeter Zoltán-bortípus közül a birtokbor lenne az első állomás, az első üzenet. A borász elérhető árú ars poeticája lenne ez, melyet az éttermekben poharazva is fogyasztásra szán. A több száz vulkánnak köszönhetően igen változatos Tokaji-borvidék egy reprezentatív összefoglalása, melyben a zömmel rátkai, illetve a mádi, bodrogkeresztúri furmintok kerültek a Középhegy, Veres és Lapis dűlőkből (a dűlős borokkal amúgy egyező eljárással készült: "Ugyanolyan, mint a többi borom, csak olcsóbb."). Az előzőnél érezhetően lassabb folyású, olajosabb textúra. Illatában kövek, kenyérbél, mélyebb, édesebb illatok. Abszolút száraznak tűnt (nem éreztem benne a 7,2-es maradékcukrot). Egy kevés szén-dioxidosság viszont körbelengi a bort (talán fiatalsága miatt). Nehéz, hosszú, súlyos és zamatos. Már-már kissé túl nehézkes is...A türelmet azonban meghálálja, és illatban is sokat nyílik (kajszi, trópusi gyümölcsök). A 2007-es változat nekem, talán pont könnyedsége miatt egy hajszálnyival jobban tetszett. 6

Demeter Zoltán Ősz-hegy Sárgamuskotály 2008.*(*)

Az első dűlőszelektált tétel az Ősz-hegy Sárga Muskotálya. Nagy kiterjedésű, minősítetlen terület Mádtól északra, a Zemplén, 354 m magas Ősz-hegyének lábánál. Egyúttal vélhetően a borász legmagasabban fekvő s leghűvösebb területe is, melyet az egész család művel. A borász bízik a fajta száraz és édes értékeiben is, ahogy ez látható lesz az Őszhegy és az Anett bora esetében is majd. A dugókkal való kísérletezés nem áll meg a birtokborok 3 rétegű szilikondugójánál. Ez a bor a régi gyógyszeres-üvegek csiszolt dugójához hasonló, üvegből készült T-dugót kapott.
Majdnem színtelen és átlátszó bor. Erős, de tiszta és tanítani való muskotály illat. Borkultúránk szerves része, mégis kevesen vagyunk oda ezért a stílusért, főleg a hölgyek szeretik a játékos, szappanos, muskotályos jegyeket, de lám emelhető igényes szintre is ez a műfaj, ha megfelelő kezek dolgoznak rajta. Elképesztő gyümölcsözön a kortyban, tiszta, szűrt szőlőlé ízek. Mellettük az ásványok is dolgoznak épp eléggé. Szájba véve, a harsány illatok után is azt várnám önkéntelenül, hogy édes lesz a korty, pedig dehogy...szép száraz savérzet fogad. Kicsit az átlagosnál rövidebb, de a helyén kell, hogy kezeljük ezt a bort is: a muskotálynak nem állna jól a komolykodás. Engem meggyőzött. 7+

Demeter Zoltán Kakas Furmint 2008.

A Mád és Bodrogkisfalud között magasodó Kakas-hegy 318 m-es csúcsától déli irányban elterülő, viszonylag nagy kiterjedésű dűlő, mely minősítést eddig még nem kapott, annak ellenére, hogy a borvidék szívében van és sokat hallhattunk már róla (közigazgatásilag Mádhoz tartozik.) Egyike a borász legnehezebben szóra bírható területeinek. „Évről-évre szinte behúnyt szemmel ugrom bele ennek a szőlőnek a szüretébe.” - vallja. Évek óta mindig máshogy mutatja meg magát a Kakas, úgyhogy a jövőben is számíthatunk még nagy változásokra e bor kapcsán.
Szenzációsan indul a bor az illat terén. Vaskos, szénás, avaros illat (némi pinceszaggal, de ami még véletlenül sem kellemetlen). A korty viszont nem tudja tartani ezt a vagány magabiztosságot. Jóval szikárabb, visszafogottabb. A 7,8 g/l sav igen feszessé teszi, hiányzik a furmint kecsessége, gyümölcsössége. Viszont szép út állhat még előtte. 6

Demeter Zoltán Veres Furmint 2008.**(*?)

Nagy kiterjedésű, két részből (Nagy és Kis-Veresből) álló dűlő Mád és Bodrogkisfalud között, a Kakas-dűlő szomszédságában, attól délre (közigazgatásilag Mádhoz tartozik). Nem kapott minősítést eddig. A szortimenten belül bájosságáról, kedvességéről híresült el a korábbi évjáratokban. A Veres és a Kakas (de a Lapis is) igen közeli dűlők. Emellett művelésmódjuk, fajtaösszetételük, boruk készítése közel azonos, ezért e két-három borban a terroir sajátosságai, kontrasztjai gyönyörűen felszínre hozhatók (tiszta Burgundia...).
Aranylóbb szín, már ebben eltér a Kakastól. Hiperintenzív, kukoricás, erősen édeskés érzetű illat. Mellette aszalt kajszi, és kezdődhet a tánc, helyben vagyunk a száraz sorban....innentől már nem piskóta.
Az illat nagyon sokáig tartja szépségét. Strukturáltabb, komplexebb, sokkal behízelgőbb, már-már nektáros érzetű bor. Egy "száraz desszertbor". Bájos ásványosság. Almalé jellegű utóíz. Ezt hívják gyönyörű, izgalmas, virgonc savszerkezetnek (8,2 g/l sav), ami viszont a Kakassal ellentétben, itt gyönyörűen belesimul a borba. Az íz végén érezhető friss zöldalma határozza meg a bor karakterét. A fa itt sem telepszik rá semmire, ahogy más borban sem, de itt mintha az egész bor reduktív érzetet mutatna. (A 2009-es Veres állítólag nem is lát majd fát, ami érzésem szerint nem fog hátrányára válni, és nagy előrelépés, újítás lesz ez a hazai száraz furmintok terén. Kíváncsivá tett ez a kissé Chablis felé mutató irány, amit a Veres képvisel.) 8+

Demeter Zoltán Lapis Furmint 2008.**

Közismert, közepes kiterjedésű (első és) másodosztályú területekből álló dűlő Bodrogkisfaludtól északnyugatra (közigazgatásilag érdekes módon a jóval távolabbi Bodrogkeresztúrhoz tartozik). Korábbi évjárataiban már lassan kultikus szintre emelkedő furmint.
Szigorúbb, kukorica és joghurtos illat, mely az előzőhöz hasonló. Klasszikus 'nagy száraz tokaji' - aromavilág. A Lapis földjében több az agyag, de a Veressel egyező a hegyvonulat egyébként. A bor is hasonló szinten teljesít, mégis teljesen más(képp). A szín megint mélyül egy árnyalatnyit. Némi maradékcukor érzékelhető (pedig nincs 4 g se), az is lehet, hogy a tekintélyes alkohol miatt van ez. Strukturált, sokrétű, komolyabb Furmint az előző kettőhöz képest. Érzékelhető a rendkívül gazdag beltartalom is (cme: 26,6 g/l). Az alkohol 14,5-ös, de egyáltalán nem bánt. Nagy bor lehet még belőle. Szepsy István jut eszembe erről a borról. 8+

Demeter Zoltán Szerelmi Hárslevelű 2008.***

A korábbiaknál jóval délebbre található, közepes kiterjedésű, első osztályú besorolást nyert dűlő, Tokaj nyugati határán. Löszös talaj, ami szintén jól megkülönbözteti az előzőektől. Demeter Zoltánnak meggyőződése, hogy ezt az önmagát adó, igen nagy múltú dűlőt az Isten is a Hárslevelűnek teremtette. Kevés ennyire kifejező példa akad arra, hogy termőhely és fajta ilyen szépen egymásra találjanak. Meredek domboldalon található a szőlő, mely hagyományosan csak lóval művelhető.
Az illata eléggé visszafogott korábbi Szerelmi-élményemhez képest. De ez a Furmintok után sem meglepő, a fiatalság számlájára írhatjuk. Kis kukorica, ásványok, izgalmaktól mentes aromakészlet. Ízben aztán csemegekukorica áradat, vastagság, hosszúság, végül pedig drámai mélység! A 7,2 g/l-es maradékcukor példásan fejti ki szépítő hatását...kell ebbe a borba. A 60 éves tőkék nem akármilyen értékeket halmoztak föl az alapanyagban (cme: 26 g/l). Selymes, lágy és kedves bor. Reméljük, évek múlva kivirágzik, most még nehéz megítélni egy kissé, de igen ígéretes. 8 és 9 között

Demeter Zoltán Birtokbor édes 2008.*

A megjelenésétől fogva nagy kedvencem ez a bor. Az évjárat korábbi előhírnöke volt ugyanis a Demeter-palettán. A száraz birtokborral egyező külső. Veres és Szerelmi dűlők 27,5-ös mustfokkal (313 g/l) induló termése. A fő fajta 65-70 %-ban a Kövérszőlő, mellette Hárslevelű, Muskotály, Bátai és Góhér....tehát igazi kuriózumok a történelmi borvidék múltjából. Kedves, borostyánszín. Még kedvesebb, édeskés, teás illatgyönyör, majd kajszibarackosság. Szép a harmónia, bár a 117 g/l maradékcukor mintha keresztbe lenyelné a 8,6-os savat. Nem baj, összességében finom, és szerethető bor, nem kell sokat magyarázni. 7+

Demeter Zoltán Anett Bora 2008 (Sárga Muskotály).**(*)

Mádi Őszhegy bora. A Muskotályhoz képest extrém késői és nagyon kockázatos szüreti időpont (11. 06.). Mindössze 217 liter (!!!) készült ebből a borból. Pontosabban ennyi borra elegendő alapanyagot hagytak meg a tőkéken a kórokozók, a madarak, a jószágok és a környéki két lábon járó fenyegetések az amúgy igen közkedvelt, rothadékony, ecetesedő, szőlőfajtából...ami a borász bevallása szerint, a fenti fenyegetések tükrében, csodával határos dolognak számít (2008 tehát egyértelműen a Sárga muskotály éve volt, melyet az Őszhegy alapanyagának e két kiváló bora is bizonyít). A szüreti mustfok 30-as volt (351 g/l). Alkoholja 9 v/v %, természetes maradékcukra: 197 g/l, sav: 9,8 g/l, cme: 50 g/l. Szép kis analitikai háttér, nem?
Érdekes dolog, hogy a vásárlók fejében a mai napig él a következő egyenlet "muskotály"=édes bor (szinte el sem hiszik, hogy készülhet abból kiváló és megfizethető száraz tokaji is)....csak az a sajnálatos, hogy ha már ez az általános kép a fejekben, az nem az Anett borához hasonló szintű boroknak köszönhető.
Sűrű textúrával rendelkező ital. Komoly struktúra, beltartalom és szép belső egyensúly jellemzi. Intenzív muskotályossága üdeséget ad a bornak, amitől nem lesz lomha vagy elnehezült. Barackos ízek, mellette bodzaszirup. Szép édességérzet, jó arányok, nagyon szép összízhatás. Egy valami torzít csak az összképen, a sav. Kicsit valami kaparja a torkomat a legvégén, de aki nem figyel rá, talán nem is veszi észre.
Érdekelne, mihez kezd ez a bor a palackéréssel (talán a szinten jelentős mennyiségű muskotályt tartalmazó Szepsy Cuvéekhez hasonlóan tompul idővel a harsány fajtajelleg, és erősen fűszeres palackbukéba torkollik majd...?). Ünnepi asztalra kívánkozik e bor, ahol biztosan nem mindenki borakadémikus, de egyúttal az is biztos, hogy az asztalnál ülők mindegyike egész életében emlékezni fog ennek a "muskotály"-nak a zamatára. 9(+)

Demeter Zoltán Főbor 2008.***

Az első édesbor-elnevezés volt a borvidéken. A szamorodni jogelődjének tekinthető. Demeter Zoltán sokat munkálkodik a 'Főbor' név renoméjának visszaállításán, de egyelőre nem sikerült még engedélyeztetni mint hivatalos tokaji borkategóriát. Pedig ez az új szamorodni-stílus, melyet Szepsy Istvánnál is lehet tapasztalni, szerintem sem egyeztethető össze a hiperek polcain árult „szamorodni-költeményekkel”, a sima késői szüreteknél pedig többet adnak (de persze mégsem aszúk).
Mádi és bodrogkeresztúri dűlők (Veres, Lapis, Kakas) Furmintja és Hárslevelűje volt az alapanyag. Szüret idő: 2008. 11. 12. Mustfok: 33 (azaz 387 g/l indulócukor!). Alkohol: 11 v/v %. Természetes maradékcukor: 201 g/l. Sav: 10,1 g/l (!). Cme: 60,5 g/l (!!!)
Tea jut eszembe először az illatról. Elképesztően sűrű ital, mely már-már a gyümölcs-szirupok cseppfolyósnál sűrűbben kavargó állaga felé mutat. Káprázatos aranyszín. Virágporos, hecsedlis illatok jelennek meg idővel. A kajszi ismét vezető ízjegy, de itt már a harmónia nem erény, hanem természetesség és a bor lényéből fakad. Egy érzéki, buján telt, hihetetlen mélységekkel megáldott édes bor, mely az érzékszerveinken balettozva ejt rabul minket. 9(-10)

Demeter Zoltán 6 puttonyos Aszú 2008 (hordóminta).***

Ezt is megpróbáltuk 2008-ban. Hát ilyen lett...” Mondta Demeter Zoltán az aszú felkonferálásnak végén. A Veres és Lapis alapanyaga, Furmint és Hárslevelű fajtákkal megint csak. 315 g/l maradékcukor, így minden bizonnyal a legédesebb ital, amit valaha kóstoltam eddig, vastagon az aszúesszencia intervallumban! Az induló cukra 451 g/l volt (38-as mustfok), azaz majdnem fele részben oldott cukorból állt az alapmust (hihetetlen...). 350 liter készül belőle.
Az illat meglepően idegen, gombás dohossággal, pinceszaggal indít, ami jelzi a le nem zajlott folyamatokat. Mögüle kifigyel egy kis ismerős barackosság is. Ám mindössze pár másodperc, és a dohosság nyomtalanul elillan. Nem marad más, csak ovodás korom vajas-lekváros kenyér illata, melynek már annak idején is örültem, ha még nem is tudtam előre, mi lesz az uzsonna, csak az illatát éreztem... Hihetetlen tömény és tiszta barackdzsem illat terjeng a pohárból. Minden eddigi csodát fölülmúló, friss, krémes töménység és rendkívül gazdag beltartalom, az aszú igen szép és áradóan gyümölcsös korszakából. A szám valósággal összeragad a harmadik korty után, de mégsem érzem soknak, telítőnek, és ettől olyan rendkívüli és nemes módon részletgazdag ez az aszú is. 10

Demeter Zoltán egy igaz úriember. Nem csak szakmailag, de emberileg is igen nagyra tartom. Lehetett sejteni, hogy a borok egyelőre csikók még (Szepsy például a fenti borokkal párhuzamosan még csak a 7-es dűlős borait hozza ki éppen....nem mintha a hosszas hordóhasználat feltétlenül előnyt jelentene). Összességében azonban a borok nem is hasonlíthatók még a 2006/2007-es tételekhez. Lehet, hogy nem is nagyon érik majd el a korábbi két nagy évjárat szintjét, de ígéretesek, és a gondos szőlészeti munka (válogatás, hozamkorlátozás, szüretidő kockázatos kitolása) hozzájárult ismét valami rendkívüli dolog létrehozásához, és sajátos értékeket hordoznak a mai uniformizált (bor)világban. Alkonyi László helyesen foglalta össze a képletet, miszerint Burgundián kívül talán Tokaj az egyedüli borvidék a világban, ahol tudatosan foglalkoznak a dűlők hihetetlen sokrétűségével. S a piacot elárasztó, uniformizált újvilági borok árjával szemben haladó, kivételes, megismételhetetlen, lokálisan értelmezhető borból nem sok akad a világban.
A két vendég Gryllus Vilmos és Alkonyi László méltó kísérői voltak a borásznak az "idegenvezetésben". Amikor Gryllus Vilmos kézbe vette gitárját és énekelt nekünk a borok mellé, mi pedig áhitattal hallgattuk a művészt, akkor értettem meg igazán, mennyire jó és különleges ez a pillanat: hogy itt  valóban intelligens, kultúrált emberek jöttek össze, hogy egymás munkájának tisztelettel adózzanak, és elismerjék azt. Az a baj, hogy a mostani világrendben ez már nem hétköznapi érzés; ez a pátosz és kultúrálisan sokrétű, értelmiségi hozzáállás kiveszőben van. Eddig is az abszolút kedvenceim közt volt Demeter Zoltán, mostmár kultikus favorittá lépett elő nálam. Ha életem végéig csak Demeter Zoltán borát kéne innom – bármelyiket a fentiek közül – , hát azon nem múlna a boldogságom.

X
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább