x

Ripka Gergely

Bussay – búcsú

Bár a webes fejlesztőm azt javasolta, erre a felületre már ne töltsek föl tartalmat, mert lassan vége…mégis úgy éreztem, hogy ez az írás ide kívánkozik. Befejezésképpen. Alig pár hete, hogy eltemettük Bussay Lászlót. Sokan megemlékeztek róla - az emberről –, mindenféle felületeken. Borairól azonban kevés szó esett. Pedig igazi egyszemélyes borvidék volt Bussay, kinek munkája nélkül a Zalai borvidéknek ma egész biztosan nem jutna semennyi figyelem. Amíg nem kóstoltam a borait, addig Zala számomra a direkt-termő szőlőfajták génbankját jelentette tanulmányaim nyomán. Sokat gondolkoztam azon, vajon mitől sikerülhetett az áttörés pont ott és pont Bussay doktornak. A jó bor csak egy dolog, a táj, az adottságok és a hagyományok is közrejátszanak egy borvidék újjászületésében, de Bussay László karaktere, habitusa is bizonyára kellettek ahhoz, hogy egy kis határ menti falu országos rajongótáborra tegyen szert a hazai borivók köreiben.

A házi orvos keze munkája nyomán még pár csörnyeföldi bor ma is ott van a polcokon. Betegsége előtti aktív éveit idézik meg. Néhányan a régebbi olvasók közül talán emlékeznek rá, hogy a Táncoló Medve megszületése a dokinak is nagyban köszönhető volt. A derekhegy.hu tulajdonképpen egy zalai, Bussay-fanpageként indult. (Első posztomat 2009-ben írtam ott.) A Derékhegyet a zalai születésű L. Nagy Laci és (az új oldalt ezekben a percekben is készítő) bátyja, Nagy Ádám indították el hat-hét éve. Innen vált ki aztán 2009 végére a tancolomedve.hu, mely már kimondottan mindenféle borról szeretett volna szólni.

A Bussay László fénykorában készült 6-os, 7-es és 8-as borok inspiráló szerepe az új felületen is érzékelhető volt. Csupa kézműves csemege, néhol maradék cukorral, őszinteséggel, ösztönösséggel. A 6-os Szürkebarát vagy a 7-es Olasz, vagy az a bizonyos félédes Tramini fajtájukon belül országos etalonokat jelentettek, és nem csupán számunkra.

Ez a poszt sem rólunk szól most. Ezzel a pár jegyzettel búcsúzunk Bussay Lászlótól. Hogy lesznek-e később a család keze munkájának köszönhetően újabb Bussay élmények 2013 utáni borokkal, melyek átörökítik nevét, szellemét…most még nem tudni. Szép örökség lenne. Bussay László utolsó saját munkái közül néhány, azé a munkáé, amellyel megalapozott valami értékeset egy elfeledett borvidéken:

Bussay Tramini 2011

Rózsavíz, aztán karalábé, határozott palackos jegyek. A tramini tercier ráncai kezdik átvenni a főszerepet. Ízben van melegség és nyomokban frissesség is. Édes és savanyú egyszerre, de az például tetszik, hogy nem egy tobzódóan bukés bor. 4

Bussay Esküvé 2012

Olajos magok, petrolos jegyek. Ízben is rajnais feszesség, és meglepő test. A végén kicsit tapadós íz. Meleg évből egy máig friss kis bor (a 3-as, a 6-os és a 7-es évjáratokra nagyon jó érzéssel emlékszem vissza). 5

Bussay Szürkebarát 2011

Édes süteményes, meglepően komplex és szép, mély illat. Az íz is édeskés, biztos, hogy van benne cukor bőven (címke szerint félszáraz), Bussaynál ez nem meglepetés. Nem várt módon hömpölygő és vaskos szürkebarát. Soha nem értettem, hogy tudott a doki ilyesmit kihozni ebből a számomra kimondottan egyhangú fajtából. Koncentráció mellett is van szerkezete, karaktere. Legyen 6

Bussay Olaszrizling 2011

Visszafogott illat, citrusos, halvány jegyekkel. Ízre abszolút a savak játsszák a főszerepet. Szárítanak rendesen. Krétás, poros végszó, benne azzal a fókuszálatlan olaszossággal, amit egyre kevésbé kedvelek ennél a fajtánál. 5+

Bussay Rajnai rizling 2012

Petrolos, gumis illat. Citrusos, csontos, penge korty. Jó érettek mégis ezek a savak, ami az évjáratot ismerve különösen is meglepő. Száraz vég. Remek, lendületes, vitális darab, a sor legszebbje. Erős 6

Bussay Pinot noir 2011

A Pinot is meglepően jól otthonra talált Zalában Bussay László kertjében. De hát miért is ne talált volna? – A feltételek adottak. Gyümölcsöket mondjuk már ne nagyon keressünk. Nem is gondolná az ember, de ez a zalai Pinot amellett, hogy Pinot-s, még jó is. Érett illat, őszi hangulat, palackbuké, földes, kesernyés ízek, de mégis egy korrektül érett, fejlettségével együtt is máig megnyerő Pinot. 6

X

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább