x

Ripka Gergely

Hol tart 2014-ben a Királyudvar?

Korábbi érdemei nyomán a 4 kiemelt birtok közt a tarcali Királyudvar is helyet kapott a TokajKalauzban. Olyan borminőség letéteményesei voltak az ezredfordulón, ami történelmi jelentőségűnek is mondható. Tizenöt évet meghaladó fennállása alatt sokminden történt Anthony Hwang birtoképítése révén. Van benne egy kicsi francia hangulat (pezsgő, félszáraz borok, sec, demisec), van mostmár biodinamika, van néhány dűlőszelekció, mégis egyedien koncentrált desszertboraik miatt érzem őket igazi csúcsborászatnak. És ez az érzés csak erősödik bennem az évek múlásával. Páran, akik rendszeresen részt vesznek a Királyudvar nagyszabású évjáratbemutatóin, talán sejthetik, miért mondom ezt.

- Egyre kevésbé tudok/tudunk szemet hunyni a tény fölött, hogy a tavalyi és sajnos az idei kóstolón is belefuthatott a nagyközönség „nehezen értelmezhető” fiatal tételekbe. Számomra tehát a legnagyobb kérdés, hogy a történelmi jelentőség után képes lehet-e egy birtok megújulni tizenöt év után? Olyan mintha, a régebbi boraikat jobban szerettem volna, s újabban már az édeseket kóstolva is volt, hogy csak pislogtam. Sajnos nem az áhítattól.

Bizony olyan koravén jegyek érezhetők néha a Sec-eken, amik egyrészt indokolatlanok (az eddigi árszínvonal mellett), másrészt rendszeres felbukkanásukat eddig még hajlamos voltam elnézni, de mostmár tényleg az értelmezhetőség határán kívülre sodorják sajnos a borokat. Minden tiszteletem a pincéé, a biodinamikáé és a vegyszermentes, fenntartható gazdálkodásmódoké, de sajnos bizonytalan, oxidációra utaló jegyek már a 8-as Secen is érezhetők voltak (igaz, nem fiatal korában). Zavaróan megjelent fiatalon a 9-es és 11-es Lapis Hársban, a 8-as aszúkban is. A 9-es és 12-es borokban érdekes módon általában nem annyira (bár egy éve nem kóstoltam őket), ám amint látni fogjuk, alább a 13-asokban már egyenesen uralkodóvá vált a sherry, a száraz szamorodni és egy zavaró oxidált jegy. Fél éves boroknál?!

A teremben több rendszeres vendég is értetlenül állt a jelenség előtt. De egy ilyen presztízsű, sikerű birtoknál már egyszerűen nem lehet elmenni a jelenség mellett szó nélkül. Beszélni kell róla, ami sajnos ott és akkor, a Gerbeaud házban elmaradt idén is…nyilván én is feltehettem volna a mardosó kérdéseim az ünnepi hangulat ellenére. Nem tettem meg.

A komoly szintet képviselő 7-es és 8-as édesek persze képesek voltak gyorsan eloltani a tüzet, de miután elhangzott hány nagyságrenddel több száraz bor fogy az exportpiacon, amellett hogy a három legjobb nevű New Yorki étterem is poharaztatja az Ilona/08-at, akkor azért kérdések merülnek föl az emberben a borok jellege kapcsán. Anthony Hwang alapvetése a bonyolult amerikai piac kapcsán pedig ez: „Nem az a lényeg, mennyire voltán egyedi és kiemelkedő évszázadokkal ezelőtt, csak az számít az amerikai borpiacon, most mennyire csinálsz versenyképes borokat világviszonylatban.”

Sec 2013.

Az esős, jégkárral bonyolított évjáratot a megváltó augusztusi, szeptemberi időjárás mentette meg. A bor 4 g/l cukrot és 7,5-ös savat tartalmaz. Enyhén száraz szamorodnis illat, oxidációra utaló jelleg. Az ijesztő reszelt alma mellett fajtajegyként felfogható császárkörte adhat menekülő útvonalat most, de valami szokatlan bizonytalanság mégis körbelengi, amit nem tudtam definiálni magamban. De itt legalább még akad finom gyümölcs. Ízben elsőre mintha egy pici maradék széndioxid is lenne, nem baj, kezdeti jelenség lehet egy fiatal bornál. Csontos, feszes savérzet, erőteljes, egyenes vonalvezetés. Sós, minerális íz, Kirobbanó és szikár bor, zöldalmás, hibátlan ízekkel. Nagy kár az illatért. De ha lenne éttermem, talán még dolgoznék is vele egy jól kitalált ételpár mellett. Üsse kövesség: 6

Lapis Furmint Sec 2013.

Mindkét száraz bor júniusban került palackba. Itt gyümölcsöt már nem igazán találtam. De annyira semmit, hogy még annál is kevesebbet. Véletlenül egybe fejthették valami tévedés folytán egy száraz szamorodni kísérlettel? Egyértelműen sherrys, száraz szamorodnis jegyek uralják, sőt öregedőnek tűnik (noha Anthony Hwang szerint csak pár évnyi idő kell ennek a bornak, hát nem tudom…most tényleg higgyem el, hogy egy bor náluk fordítva öregszik). Nyers az íz, súlyos, kissé éretlennek is tűnő, indokolatlan savak, húzós íz. Ha egy borversenyen vakon kerülne elém 15-20 másik tétel közt…nem biztos, hogy pontoznám. Most se teszem. Nem ilyen borokat képzelek Hegyalja csúcsbirtokához.

Patrícia 2013

Spontán erjedt, 12-es alkoholig ez a muskotály. Szamorodnis, kissé populárisan szappanos, virágporos, botritiszesen poros illat, némi köves beütéssel. Ízre a sok cukor meglepően uralja a kortyot, - a hűvös esztendőtől mást várnék (pont a kevésbé édes boros 12-es év bora tavaly nagyon szépen muzsikált). Váratlanul kevés sav, pedig sokat tudna hozzáadni lendület terén. Kesernyés, kenyérhéjas íz. Krémes, testes, alkoholos is. Kicsit híján van az eleganciának a korábbi kiadások kifinomultságát alapul véve. Nem akarok belegondolni, mennyibe fog kerülni, ha polcra kerül, csak reménykedek, hogy addigra pillangó lesz a hernyóból. Ez most inkább 5+

Ilona 2008.**

Lassan klasszikus darab. Minden idők talán legtöbbet méltatott Ilonája. Igazi kaméleon ez a bor. Rengeteget változik palackban. (Ma nehéz volt eldönteni, hogy előnyére.) Félpontos eltérések simán lehetnek az idővel mindkét irányba. Mégis ebben a sorban egyértelműen egy egész más minőségi síkon helyezkedik el (igaz, az előzmények után nincs nehéz dolga). 

Olyan a bor, mint a legszebben érett édes szamorodni. Ünnepi melegséget áraszt az illat. Propoliszos és soha eddig édes borokban általam ennyire erősen még nem tapasztalt tűzkövesség. Közben szép palackérett hangulata is van, egy kis kukoricával, szúróssággal, töményen mézes jegyekkel. Ízben máig megőrizte azt a bizonyos egyedi széndioxidos savérzetét. Egész egyszerűen mintha pezsegne a nyelvemen (pedig az OBI elutasítására végzett laboreredmények nem mutattak ki élesztőt a borban, tehát ez nem lehet szánsav). Döbbenetes szerkezete van. Magas és széles is. Krémes, végtelenül hosszú és kivételes beltartalmú bor. A szépsége a savakra és a komplexitásra épül, ami az izgalmas évjáratnak is az érdeme. 7+

6 puttonyos azú 2007.*** (2 év hordó+4 év palackos érlelés)

A következőkben együtt kerestük a válaszokat egy újabb, sok vitát kavaró kérdésre. - Vajon csak a nosztalgia mondatja sokakkal, hogy kell az aszúnak a több éves hordós érlelés, vagy jobb is lesz tőle? És fordítva: a manapság inkább jellemző modern aszúk rajongóival a régi iskolázási hagyományok felületes ismerete mondatja-e ennek ellenkezőjét? Ugyanazon aszúnak kétféle érlelési módozata világította meg újszerűen a problematikát.

Anthony Hwang jellemzésével tökéletesen egyetértve ez a három éve már kóstolt 7-es aszú igazi ’modern klasszikus’. Pár évvel ezelőtt is nagyon tetszett. Világosabb aszú árnyalat. Fiatalos gyümölcsösséget mutat orrban. Megállapodottabb és nyugodtabb, mint fiatal állapotában volt. Igazi csúcsaszús, kifinomultan nemes illat. Krémes, hosszú, kandírozott gyümölcsös íz, mézességgel. Telt idomú aszú. Picit több savat elbírna, de 2007 az 2007. A sok cukor és a hömpölygőség ellenére kitűnő. Egyértelműbb, érthetőbb verzió. 8+

6 puttonyos tokaji aszú 2007.*** (6 év hordós érlelés)

Árnyalattal sötétebb, mélyarany szín. Elsőre picit ferdébb illat. A tölgy is érződik (pedig használt hordóban volt). Mélyebb, nehezebb, de szellőzve sokkal izgalmasabb az előzőnél. Kajszis jelleg, egyáltalán nem tűnik öregebbnek vagy érettebbnek. A tiszta, modern stílusjegyeket szépen megvillantja ez is. Avaros, gombás érlelési jegyek jönnek a levegő hatására. Aszalt gyümölcsök, de mégis a korty mintha frissebb lenne még az előzőnél is. Hihetetlen, de a cukorhangsúly sokkal visszafogottabb, mintha több sava lenne! Így a komplexitása is szebben érezhető. Gombásabb ízek kapnak még szerepet. Egyensúlyosabbnak, összetettebbnek, vaníliásabbnak éreztem, és ahogy nyílt a pohárban, szép lassan az előző fölé nőtt. 9

6 puttonyos LAPIS aszú 2007.***

És akkor a pince csúcstétele, a legendás Lapis aszú. Intenzív botritiszesség, sűrűség orrban, ezután kapjuk csak meg a megszokott kajszit. Nektáros íz, a legszebb aszús jelleg! Fehércsokis krémesség. Gyönyörű, nincs rá más szó. Nagyon mély íz, hosszú, meleg és krémes karakterű. Betölt mindent. Az egyensúly sem billen sehol. Kitűnő. Óriási bor. 9+

X

Ripka Gergely

Tokaj a Tudományos Akadémián

9. MTA bora versenyen ismét Hegyalja tarolt

Tudjuk jól, hogy rengeteg a borverseny idehaza, nehéz köztük eligazodni, de kilenc év azért elég szép eredmény egy borverseny történetében is. Márpedig 2018-ban az Akadémia Bora borversenyt itt tart, repül az idő. De van ezen túlmenően is nemes gondolat ebben a versenyben. - Elegáns dolog, hogy komoly ez a többszáz éves intézmény külföldi tudós vendégeit akármilyen szupermarketes bor helyett olyan magyar borokkal szeretné megvendégelni, melyeket vakon is méltónak találnak erre a nemes küldetésre. A legtöbb kis borversenyen immár megszokott, hogy Tokaj Hegyalja uralja a mezőnyt. Új itt sincs a nap alatt: a legmagasabb pontszámú bort többnyire a desszertborok közt találjuk most is az MTA Borára nevezett közel 150 bor mezőnyében. Hét elején meg is kóstoltuk a díjazottak egy-egy jeles képviselőjét:

Tovább

Ripka Gergely

RizlingRovat: nemzetközi stílusgyakorlat

Rajnai futamok innen-onnan

Folytatjuk (számunkra biztosan) méltán nagy sikerű rajnai köreinket. Ebben a fordulóban egy kivételes nemzetközi merítésről folyik majd a szó, melyet Bernáth Józsi barátunk szervezett és többnyire állított is össze, persze segítettünk is neki ebben 1-2 palackkal (mondjuk én csak meginni/megírni). A rajnairól tudjuk, hogy sokfelé jól érzi magát a világban, ezért is hívjuk világfajtának, de arra azért nem gondoltam, hogy a szavazást követően az első háromban egy németül beszélő címke sem lesz majd…. A mi Józsink módszeres vakkóstoló szervező, ezért haladjunk csak szépen sorban (egy vak kör után vissza lehetett kérni a fejvakargatósabb darabokat újra, aztán 3 sorszámot kellett mondani mindenkinek):

Tovább

Ripka Gergely

Kékfrankost készítő borászoknak lehetőség

Svéd kereskedelmi kapcsolat

 

Örömmel tájékoztatjuk arról, hogy egy svéd borimportőr cég magyar ökológiai gazdálkodásból származó Kékfrankos bort keres a Systembolaget tenderjéhez kapcsolódóan.

 

Amennyiben felkeltette érdeklődését, vagy ajánlani tud termelőt, kérjük, forduljon bizalommal dr. Fáskerti Zitához:

 

 


Tel: +46 8 782 97 51

Mobil: +46 70 741 0511

E-mail Nagykövetség: mission.stockholm@mfa.gov.hu

E-mail Magán: zita.faskerti@mfa.gov.hu

Weboldal: https://stockholm.mfa.gov.hu/

 

 

Tovább

Ripka Gergely

Tekintélyes édességek a nagyvilágból vakon

Szemben a piaccal

Gyakran eltűnődöm, ha már ennyit írok Tokajról: vajon hányan ihattak az olvasók közül mondjuk az elmúlt hónapban édes bort...? De akárhol járunk a világ jelentős édesboros borvidékei közt, így vagy úgy a felszín alatt ott kísérti a pincéket korunk, a mai piaci trend anomáliája: nagyon magas árszínvonalon is sokféle édes bor készül, de mégsincs igazán kereslet rájuk. Elképesztő tradíciók, hihetetlen izgalmas (és drága) technológiák nyomán kerülnek a boltok polcaira, de a többség mégsem kíváncsi rá. A cukor kommersz ellenség, fehér méreg kategóriába került párszáz év leforgása alatt. Azt szoktam viszont mondani, nyilván főként Tokaj kapcsán, hogy ezek a borok tipikusan azok, melyeket meg kell érteni, melyekhez kicsit meg kell érni. Egyszerűen más tudatállapotot követel tőlünk és ebben nem demokratikusak. Ám ha egyszer becsípődik egy tokajinak az íze vagy egy téli estén van szerencsénk egy igazán komoly portóihoz, akkor biztosan nem felejtjük el az ízét soha többé. Ilyet azért a technológiai borok nagytöbbsége nem tud: meddig emlékszünk egy ezer forintos bornak az illatára, zamatára? Talán percekig, egy-két napig? Tokaj, Mosel, Rheingau, Sherry, Sauternes sok száz éve ejti rabul az értő közönséget, rang jelentett fogyasztásuk. Márpedig érteni valamit, érteni valamihez, az önmagában olyan kincs, ami ranggal, intellektussal jár.

Tovább
Tokaj aranya, melyet az alkimisták is kerestek

Ripka Gergely

Tovább