A júliusi tokaji turné befejező posztja következik, ismét egy ígéretes debüttel. Setét Péter úrral a tavalyi (utolsó?) Pannon Bormustra díjátadóján találkoztam, ahol a véletlen úgy hozta, hogy egymás mellett foglalhattunk helyet a gálaebéden. Sosem hallottam azelőtt róla, de mint hamar kiderült, Hegyalján készít borokat, abszolút szerény volumenben. Hanem ami igazán érdekessé tette számomra a pincét, az az, hogy Golopról korábban egyetlen pincét sem ismertem. Mesélt a Meggyes-dűlőben található, nehezen művelhető szőlőjükről és hogy óriási lelkesedéssel és elvárásokkal vetették bele magukat a borkészítésbe, a nulláról. Csalódottan vette tudomásul, hogy boraik nem kaptak díjazást a versenyen, de hát ez van. Egészen júliusig ennyit tudtam. De gondoltam, próba szerencse, egyeztessünk időpontot.

Így is lett és Tállyáról átbukdácsoltam a borvidék talán leggyatrább útszakaszain Golopra, ahol egészen valószerűtlen fogadtatásban volt részem. A már korábban megismert Setét Péter és jócimborája, segítője Halász Imre fogadtak az igényesen berendezett családi házban (Imre fia, Imi a Moricnál dolgozik borászként, s a család hamarosan Boksay Birtok néven önálló pinceként is be fog mutatkozni Golopon). Már elsőre is pont olyanok voltak, mint két karakterszínész valami hatvanas évekbeli vígjátékból. Ötven körüli formák, tele jókedvvel és olthatatlan szenvedéllyel minden dolog felé, ami finom. Rendszeresen kóstolnak együtt és komolyabb borklubokkal is. Hallatlan mesélőkedvvel fognak bele történetükbe, hogyan kezdtek el Hegyalján borászkodni (a közös Míves Borház néven), mennyire melegszik át az épület fala nyáron, mit gondolnak a kortárs tokaji borászokról, a tállyai történésekről. Halász Imre fia, mint kiderült Roland Velich mellett dolgozik Burgenlandban, s ők maguk is gyakorta kóstolnak a messze földön nagy szakértő hírében álló burgenlandi sztárral. De ezen túlmenően is egyértelműen kitűnt, hogy ez a két ember rengeteget kóstol. S leginkább nem hazai borokat, sokkal inkább külföldi referenciákat (s bizony nem is aprózzák el). A házi körözött, az eszméletlen kéksajtkrém és a környék legkorrektebb kenyere mind árulkodó apróságok. Ahol pedig jó a törköly, ott előbb-utóbb a bornak is jónak kell lennie. Életem eddigi legfinomabb törkölyét pedig Setét Pétertől ittam.

Semmi különleges fogadtatásban nem volt részem. Egyszerű ebédlőasztal mellett kóstoltuk a két borukat, egyszerű falatok és elgondolkodtató történetek mellett.

"Összes területünk meghaladja a 12 hektárt , melyből 9 hektárról szüreteltünk. Ültetvényeinket folyamatosan egy előre eltervezett rotáció szerint ifjítjuk , így fordulhat elő , hogy több mint 3 hektár igényel művelést, és odafigyelést amelyről 2-3 évig komoly terméssel nem számolhatunk. A megfelelő alapanyag előállítása érdekében szinte tőkénként döntjük el a tőkék terhelését, ami sok esetben extrém módon alacsony. Ezért fordulhat elő, hogy a 9 hektárnyi területről mindössze 15 000 liter bort állítunk elő (ez azt jelenti , hogy kb fél liter bor számolható egy tőkéről). Célunk a Tokaji mikroklíma és talajtani adottság ( Terroir ) bemutatása.

A szüretet, mindig a szőlő megkóstolása alapján teljes érésben végezzük. Nem a labor eredmények, hanem a mi ízlésünk szerint döntünk arról, hogy még néhány napot hagyjuk a tőkén, vagy leszedjük. Szüreteléskor nagy hangsúlyt fektetünk a tisztaságra. Nagyon, de nagyon fontosnak tartjuk, hogy a feldolgozóba beérkező szőlő, csak egészséges tiszta gyümölcs legyen. A Borházban a fürtöket lebogyózzuk, s 1000 literes kádakban 8-48 órát áztatjuk. Pl a 2011-es Meggyes dűlő 48 órát ázott. Az áztatás után a lehető legkíméletesebb préseléssel ( 50% kihozatal ) kerül 2500 literes INOX tartályokba a must. Ellentétben a legtöbb borászattal ahol a préselés utáni munkafolyamatban egy napi állás után a mustot lefejtik (szinelik) mi ezt nem tesszük. Elég tiszta gyümölccsel dolgozunk ahhoz, hogy megengedhessük, hogy 3-4 hónapon keresztül ebben a tartályban maradhasson az anyag, mely az elforrás után színültig töltve érlelődik a  'vastag seprőn'. Kóstolás alapján választjuk ki azokat a tételeket amelyek az érés meggyorsítása érdekében átkerülnek 500 literes zempléni fahordókba. A technológiai sor vége, amikor úgy érezzük, hogy a borunk elérte a megfelelő érettségi állapotot, palackozzuk és minimum 6 hónapi pincés érlelés után kerülhet forgalomba." Golop 2014. 06. 28.

Setét Pince Tokaji 2011

MEGGYES-dűlő. Furmint és Hárslevelű együtt. Illatában Szepsy furmintok fénykorát idéző mélység: tűzkő, grillázs, karácsonyi fűszerek, melegség, fa. Szellőztessük: dekantálóban és pohárban is adjunk neki időt. Később jönnek csak a sárgásabb gyümölcsök illatban. Telt és súlyos a korty. Savakban viszonylag enyhe, de par nap mulva azokat is megkapja, aki megvárja; helyette krémes, hosszú és vastag inkább. Nem magas, sokkal inkább széles. Édeskés és kesernyés ízek vannak jelen együtt az utóízben. Sima és lekerekedett mindenhol, s alapvetően egyik alkotóeleme sem lóg ki semerre. Igazi télen kortyolgatós, testes, komoly száraz tokaji. Nem formabontó, nem is a modern irány, de izgalmas, szép bor. 6+

Setét Pince Tokaji Respect 2011

ISTENHEGY-dűlő. Hasonló az összetétel és hasonló az illat is. A Szepsys hangulatot itt is érzem. Talán a határozottabb hordó különíti el leginkább az aromatikát. Kimondottan tölgyes és nehézkességet sugall ez a buké. És kár, mert ízben érezhetően nagyobb anyag lehetne, mint az előbbi, ám a fa agyonvágja a végeredményt, kissé az elegancia és a gördülékenység rovására. Vanília, puncs, kesernye, tapadás, hordós cseres szárítás. Az előző bor simasága és minimális kedvessége nem köszön vissza. Látszik az igényesség és a komoly borra való maximális törekvés és mint ilyen, egészen szép bemutatkozás mindkét bor. Fatoleranciától függően 5+/6

Különösen érdekes kipróbálni a borokat hosszasabb, akár több napos szellőzést követően, burgundi pohárból, sőt akár vörösborok után is érdemes megkóstolni őket. Meglepően tartalmasak.

A birtok központja: Golop Rákóczi út 30.