x

Ripka Gergely

Bemutatkozik: TR. Művek

A tállyai radikálisok

Annyira jó látni, mikor egy új, fiatal generáció, szakítva minden korábbi éra káros beidegződésével elkezd új árnyalatokat felfesteni a borvidéki körképbe. Tállyán a hasonló folyamatok, fényjelenségek különösen látványosak mostanság. Bár kritikában nem rég megkaptam, hogy ez nem ennyire egyértelmű, de szerintem igenis számos izgalmas és értékes borászat kezd kinőni a romokból, a gazból, a semmiből. Számomra nem kérdés, hogy értékesek-e, az pedig végképp nem, hogy új energiák nélkül elképzelhetetlen a megújulás egy olyan visszás borászati (közel)múlttal rendelkező településen, mint Tállya. Már többször elhangzott az is, hogy Alkonyi László kulcsfigura volt az újraszerveződésben (még mielőtt a földárak elszabadultak volna). Részben az ő hatására érkezett két fiatal srác is a környéki dűlőkbe: Szamosujvári Pál és Nagy Ákos. Vagyis a Tállya Radicals.

Extravagáns név, extravagáns személyek, extravagáns és vakmerő tervekkel: mindenféle említett, káros helyi előzmény és behatás nélkül, abszolút a mai minőségi szellemben fogtak hozzá mini birtokuk kiépítésének, melynek főszereplője a falu mellett keletre húzódó Palota-dűlő. A feldolgozó és pince egyelőre egy mádi bérleményben található, később itt is kóstoltuk a premier előtti borokat.

De előtte a Mádi Kúriánál vett föl Pali, akit rendezvényekről már jól ismertem. PickUp, jóféle glam szól a hangcuccból, és ahogy belekezd a sztoriba, tényleg már eleve olyan valószerűtlen hangulata van az egésznek, mint semminek a környéken. Életszag, jókedvű lendület, fiatalos kreativitás és újszerű spontaneitás. Mégis tiszta az egész képlet, nincsenek benne piaci érdekek, nincsenek fölösleges filozófiai flikk-flakkok, nincs értelmetlen pátosz, könnyed természetesség van az egész mögött. Elmentünk Ákosért, a borászért Szerencsre.

Mintha a Kolorból, a hétfő esti Slam Poetry döntőjéről egy srácot véletlenszerűen kiemeltünk volna a közönségből, nagyjából annyira tájidegen volt a borász látványa. Innentől már tudtam, hogy remekül fogok szórakozni.

Csak nők előtt szoktam letérdelni, és mivel elég sokat térdelek a tőkék mellett a munka során, szükségszerűen azok csakis lányok lehetnek…a szőlőben és a pincében is köszönni kell nekik: helo csajok!” Hasonló szentenciákban nem volt hiány a nap hátralévő részében. Ákos törött jobb karral is határozottan átvette a volánt és repített ki minket a Palotába. Közben elmesélte, hogy korábban az Etyeki Kúriánál dolgozott, ahol nem más, mint Mérész Sándor mellett leshette el a finom fogásokat. Nekem meggyőző referencia. A sztorik után friss palackozású tételeket volt szerencsém elsőként kóstolni:

Hárslevelű 2013.

Virágos illat, kedvesebb, bájosabb, virágporosság a többiekhez képest. Az alkohol is és a sav is kissé markánsan jön még belőle. 5

Középső fumint 2013.

Tiszta illat, tiszta íz. Nagyon friss és fiatal még, de ígéretes anyag, sok citrusos gyümölccsel. 5+

Felső Furmint 2013.

Friss, neutrális illat, tiszta és ásványos is. Húz a vége kissé ennek is. A savak nem szerények egyik borban sem, de érezni mellettük gyümölcsöket is szépen. Zöldalma és krétásság. 5+

Hordós Furmint házasítás 2013.

Vaslapos égetésű, 3 hektós hordókban érett. Hordós, vaníliás illat, de a kortyot is némileg uralja a hordó. Testesebb, szélesebb is az előzőek után. 5

Három ígéretes késői szüret és egy parádés szamorodni hordóminta után persze ismét egyértelművé vált, hogy ez nem egy egyértelmű évjárat. Sőt nehéz évjárat, kicsit ijesztő paraméterekkel. Friss palackozásokból nagy következtetéseket levonni nem lehet, de az eddigi tisztasága a boroknak számomra nagyon meggyőző és ígéretes bemutatkozással szolgáltak. Szívből remélem, hogy a jótékony lazasággal és kellő kitartással szilárd és egyre ismertebb, egyedi színfoltot jelentenek majd hamarosan Hegyalján a radikálisok.

X

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább