Bemutatkozik: TR. Művek
A tállyai radikálisok
Annyira jó látni, mikor egy új, fiatal generáció, szakítva minden korábbi éra káros beidegződésével elkezd új árnyalatokat felfesteni a borvidéki körképbe. Tállyán a hasonló folyamatok, fényjelenségek különösen látványosak mostanság. Bár kritikában nem rég megkaptam, hogy ez nem ennyire egyértelmű, de szerintem igenis számos izgalmas és értékes borászat kezd kinőni a romokból, a gazból, a semmiből. Számomra nem kérdés, hogy értékesek-e, az pedig végképp nem, hogy új energiák nélkül elképzelhetetlen a megújulás egy olyan visszás borászati (közel)múlttal rendelkező településen, mint Tállya. Már többször elhangzott az is, hogy Alkonyi László kulcsfigura volt az újraszerveződésben (még mielőtt a földárak elszabadultak volna). Részben az ő hatására érkezett két fiatal srác is a környéki dűlőkbe: Szamosujvári Pál és Nagy Ákos. Vagyis a Tállya Radicals.
Extravagáns név, extravagáns személyek, extravagáns és vakmerő tervekkel: mindenféle említett, káros helyi előzmény és behatás nélkül, abszolút a mai minőségi szellemben fogtak hozzá mini birtokuk kiépítésének, melynek főszereplője a falu mellett keletre húzódó Palota-dűlő. A feldolgozó és pince egyelőre egy mádi bérleményben található, később itt is kóstoltuk a premier előtti borokat.
De előtte a Mádi Kúriánál vett föl Pali, akit rendezvényekről már jól ismertem. PickUp, jóféle glam szól a hangcuccból, és ahogy belekezd a sztoriba, tényleg már eleve olyan valószerűtlen hangulata van az egésznek, mint semminek a környéken. Életszag, jókedvű lendület, fiatalos kreativitás és újszerű spontaneitás. Mégis tiszta az egész képlet, nincsenek benne piaci érdekek, nincsenek fölösleges filozófiai flikk-flakkok, nincs értelmetlen pátosz, könnyed természetesség van az egész mögött. Elmentünk Ákosért, a borászért Szerencsre.
Mintha a Kolorból, a hétfő esti Slam Poetry döntőjéről egy srácot véletlenszerűen kiemeltünk volna a közönségből, nagyjából annyira tájidegen volt a borász látványa. Innentől már tudtam, hogy remekül fogok szórakozni.
„Csak nők előtt szoktam letérdelni, és mivel elég sokat térdelek a tőkék mellett a munka során, szükségszerűen azok csakis lányok lehetnek…a szőlőben és a pincében is köszönni kell nekik: helo csajok!” Hasonló szentenciákban nem volt hiány a nap hátralévő részében. Ákos törött jobb karral is határozottan átvette a volánt és repített ki minket a Palotába. Közben elmesélte, hogy korábban az Etyeki Kúriánál dolgozott, ahol nem más, mint Mérész Sándor mellett leshette el a finom fogásokat. Nekem meggyőző referencia. A sztorik után friss palackozású tételeket volt szerencsém elsőként kóstolni:
Hárslevelű 2013.
Virágos illat, kedvesebb, bájosabb, virágporosság a többiekhez képest. Az alkohol is és a sav is kissé markánsan jön még belőle. 5
Középső fumint 2013.
Tiszta illat, tiszta íz. Nagyon friss és fiatal még, de ígéretes anyag, sok citrusos gyümölccsel. 5+
Felső Furmint 2013.
Friss, neutrális illat, tiszta és ásványos is. Húz a vége kissé ennek is. A savak nem szerények egyik borban sem, de érezni mellettük gyümölcsöket is szépen. Zöldalma és krétásság. 5+
Hordós Furmint házasítás 2013.
Vaslapos égetésű, 3 hektós hordókban érett. Hordós, vaníliás illat, de a kortyot is némileg uralja a hordó. Testesebb, szélesebb is az előzőek után. 5
Három ígéretes késői szüret és egy parádés szamorodni hordóminta után persze ismét egyértelművé vált, hogy ez nem egy egyértelmű évjárat. Sőt nehéz évjárat, kicsit ijesztő paraméterekkel. Friss palackozásokból nagy következtetéseket levonni nem lehet, de az eddigi tisztasága a boroknak számomra nagyon meggyőző és ígéretes bemutatkozással szolgáltak. Szívből remélem, hogy a jótékony lazasággal és kellő kitartással szilárd és egyre ismertebb, egyedi színfoltot jelentenek majd hamarosan Hegyalján a radikálisok.