x

Ripka Gergely

Szent Benedek - látogatás

tállyai kincsek

Újra itt. A jegyzetek csak gyűlnek, de a múlt héten sajnos nem volt módom feltölteni ide őket (győzött a nyár és a jókedv). Igazság szerint az egész egy hetes hegyaljai túra záró akkordja volt a Szent Benedek, de annyira elégedett voltam a látottakkal a teljesen egyszerű, puritán körülményeik közt is, hogy gondoltam, előre veszem őket egy kicsit.

A Szent Benedek nem új név a hegyaljai pincék közt, mégis kevesen ismerik őket. Nincsenek is igazán szem előtt. Ám aki a Furmint Februáron megkóstolja boraikat, az tudja, miért is tekinthető Tállyáról gyakorlatilag ’A referencia’ borászatnak. Egyre epésebb kritikák érkeznek a bátorító kritikáimra, talán nem árt megfogalmazom másképp is: ha valaki ma azt kérdezi tőlem, hol kóstoljon Tállyán, akkor a Szent Benedek nevét mondom ki először. Ritkán van olyan, hogy engem épületek vagy pláne penészes, félhomályos pincék magukkal ragadnak. A Szent Benedek egyszerű tállyai épülete ilyen. Városi fiatal lévén, nekem sokszázéves pincék romantikája annyira sosem okozott katarzist. - Lehet, hogy szívesebben kóstolok egy igényesen berendezett, ízléses kóstolóteremben, mégis Farkas Géza szerény kis birtokközpontja egészen a hatása alá vont. Egy idős nénitől vették a régi házat (akinek az egyedüli kérése az volt, hogy ebből a házból életében kiköltöznie már ne kelljen, így is lett). Aztán nem is nagyon lett belül átalakítva, sőt igazán használatba véve sem (a lényeg a föld alatt van a borászat számára). Szimplán megmaradt a rusztikus bája, gyönyörű ajtóval és azon még szebb kilinccsel. Tényleg ősi sztorikat mesél minden négyzetcentiméter és bútor; és a pince lejárata, végén a boltívvel…beleszerettem. Látni kell! (Instagramon megcsodálhatja, aki akarja.)

De ne csak a kilincs miatt látogassunk el hozzájuk. Ádám József, a borász volt a segítségemre, hogy eligazodjak a pince aktualitásait illetően. Mesélt a háttérről, az álmokról, a területekről (11 ha, 16 ültetvénnyel; Szent Tamás és Tállya: Nyirjes, Bojta, Köveshegy stb) és a nehézségekről, kihívásokról is. Kóstoltunk is azért:

Fruska 2012

Nagyobb részt furmint, melyet 10 % muskotály fűszerez. Kirobbanó tisztasága egyből feltűnik, noha a pince maga egyáltalán nem az a high-tech kirakatborászat (tehát nem is kell annak lennie a tiszta borokhoz). Friss gyümölcsök, élénk savak, pici fanyarság teszi még üdébbé a meleg év ellenére is. Nagyon korrekt ivóbor. 5

Bojta 2013 (M)

Fejtés előtt kóstoltuk meg. Fanyar illat, almával, csalánnal, sóskalevéllel, barackkal. Feszes a korty, fanyar is, erőteljes is, de éretteknek tűnnek a savai, melynek linearitására gyümölcsösség van felfűzve.

Nyirjes 2013 (M)

Fejtés utáni minta. Eltéveszthetetlen nyári almás, jonathán illat. Tiszta íz, penge savak, de itt sincs nyoma éretlenségnek. Kristályos szerkezetű az egész bor. Csiszolt. Szuper!

Köveshegy 2013

Ez a tétel már el van adva… Elkelt simán a Tokaji Tavaszos árverésen. Pici vanília érződik orrban. Csiszolt, gyümölcsös, tiszta és ismét penge íz. Készebbnek hat az előzőek után kóstolva.

Nyirjes Hárslevelű 2012

Nyári alma, virágok itt is jönnek, ahogy a 13-asnál! Meglepő savak az ízében. Csiszolt korty. Sima felszínek és abszolút fiatalos megjelenés…

Birtokfurmint 2011.

Palackból is kóstoltunk aztán. Nyolc tétel alkotja az első bort. Meglepően illatos, virágos, púderes (löszborokat idéz). Picit aztán a fa is érződik rajta, édes fűszerekkel, sóssággal. Sima a korty, beépült alkotók, semmi nem lóg ki, sehol egy csúnya illesztés. Frissessége, jó savgerince is tetszik ennyi év után. Meglepő ezeknek a boroknak a savassága. 6

Birtokfurmint 2006

Petrolos, barackos, szépséges palackbuké. Kicsit aztán a korty mintha fellazult volna, pedig alighanem tömörebb lehetett valaha. A savak ott állnak magukban középen, mellette némi sósság, ásványosság érződik még. Izgalmas, szép, érett furmint. 6

Nyirjes Hárslevelű 2009.*

Az alkoholja 14-es. Picit elsőre fülledtnek tűnt, tompa, savanykás illat, határozott füstösséggel és kövességgel. Savas borokat adó terület. Fanyar íz, magas savtartalom, de mégis olyanok ezek a savak, amik hosszúvá teszik a bort és nem savanyúvá. Kihúzza magát. Picit az alkohol talán fűt, de mégis tetszett a szerkezete: kimunkált, igényes részletek. 6+

Szent Tamás 2008.*

Furmint. Petrolos, füstös palackbuké. Aztán púder, virágpor. Lenyűgöző illat. Izmos savérzet, pici szeszesség. Huszonkét hónapig volt öthektós hordóban. A kortyban a hordó, a sav és az ásványok izgalmas játékának lehetünk tanúi. Csodásan érik szerintem. 6+

Remete 2009.

Töppedt, nem aszús gyümölcsből készült. Virágok édeskés illata és vanília. Szájban valósággal robban, magas cukor, sok gyümölccsel és a végén gyönyörű savakkal. Nem egy megszokott édes tokaji, közelebb áll a rheingauk világához stílusban. 6+

Édes szamorodni 2013 (M)

Elsőre gombás illat, aztán tisztul és jön a barack és sok egyéb gyümölcs is. Magas, mégis a melegségtől széles is. Kis kesernye, érezhetően tehát inkább komoly szamorodni ez, mint pajkos késői szüret (Ádám József hosszú ideig dolgozott Samuel Tinon mellett, aki mint ismeretes, a szamorodni borok egyik legizgalmasabb mívelője az egész borvidéken). Izgalmas, komoly, széles, vállas bor, határozott mézes utóízzel.

6 puttonyos tokaji aszú 2013

Tiszta, tropikális illat. Kajszi, birs, banán és ananász, friss, töltés előtti, imádnivaló illatok. Izmos savak természetesen, krémes gyümölcsök, végtelen íz. Ez az év parádés desszertborokat fog adni…nagyon várom már őket!!

X

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább