x

Ripka Gergely

Egy emlékezetes Árpád-hegy túra a dűlőkben

A tarcali Degenfeld élmények után ideális folytatásnak tűnik egy Árpád-hegy poszt. Remélem, jó lesz. Varkoly István családi pincéje alighanem az egyetlen olyan név, amely miatt Szerencset útba ejti az, aki ma izgalmas kortárs pincéket keres. A Varkoly család régóta foglalkozik borkészítéssel a szerencsi felső pincesoron, de az új, nagyobb méretű pincét csak nem rég vették birtokba (a régitől pár méterre). A családfő maga, mint tudjuk a tarcali Gróf Degenfeld Pincészet szőlésze, de számos telepítés köszönhető neki szerte Hegyalján. Köztiszteletnek örvendő, megbecsült szakember. Fia, Ádám nem rég jött haza új-zélandi tanulmányútjáról, és tele van ambíciókkal, tervekkel, hogyan fogja a megszerzett tudást saját borászatukban kamatoztatni. Helyes.

Ádám már az elején jelezte, egy pincelátogatás náluk nem csak 1-2 órás kóstolgatásból áll. A srác tényleg a szőlőben nőtt föl, ott lábatlankodott sokszor a szőlőben a borvidéket alaposan ismerő édesapja mellett. Ádám körbe is vitt a dűlőikben: Tarcal (az emblematikus Terézia kápolnától gyönyörű kilátással a Terézia, Zafír, Mézes mály-dűlőkre), Bodrogkeresztúr (Sajgó, Kakasok), Mád (Veres teteje, Betsek, Király: mind döbbenetes hangulatú részei a hegyaljai Cote d’Or-nak)…egész lenyűgöző, hogy mennyire ismeri az összes környező dűlőt is. Mindent megmutatott, mindenről vannak tapasztalataik, márpedig a tapasztalat a legnagyobb versenyelőnyt jelenti pont az olyan években, mint akár az idei (elképesztő lisztharmat-nyomás van a borvidéken). Talán fölösleges is mondani: valamennyi területük ’bezzeg-ültetvény’…”a Varkolyéké bezzeg milyen szép és egészséges”, mondhatják gyakorta a szomszédok. Ádám mellől szemlélve a kocsiban különösen szégyenletes látvány, mikor a legjobb adottságú termőhelyeken kell végigtekinteni a megmetszetlen, magára hagyott szőlőkön. Az ilyen hanyag gazdák ráadásul pont a tisztességesen művelő és keményen dolgozó szőlészek számára jelentenek veszélyes fertőzési gócpontot, problémát. Ez is szemléletbeli dolog és olyasmi, ami miatt nagyon nehéz lesz eljutni például Wachau rendezettségi szintjéig. (Demeter Zoltán gondolatait kölcsönvéve: bioművelés ott lehetséges, ahol van kultúra; ahol az összes környező szomszéd elhanyagolja a szőlőjét, tombol a lisztharmat, ott természetes védelemmel szinte lehetetlen biztonságosan, sikeresen szőlőt termeszteni.)

Varkolyék és hozzájuk hasonlóan pedáns Prácserék (Erzsébet Pince) egyébként őscimborák, nem csupán a Degenfeldnél eltöltött munkakapcsolat kötötte tehát össze a két familiát: olyannyira jó a viszony, hogy a kezdetekkor együtt vásároltak területeket minden egyes dűlőben, majd kisorsolták, melyiknek melyik fele kié legyen. Így a két családi pince mindenhol egymás mellett művel szép rendezett szőlőket. Ezt nem tudtam én sem, de nekem nagyon szimpatikus, illetve a boraik ezért is izgalmas párok, melyeken a termőhely és a pincék stílusa is lemérhetők.

Szóval, ahogy a látványos vihar közelített a Mádi-medence felé Szerencs irányából, úgy lett ez a kiadós dűlőbejerás egyre tempósabb, végülis megnéztünk mindent. Ádám mesélt a terveikről, melyik panorámás helyre álmodtak meg házikót, melyik dűlőben fognak felújítani egy másikat, hol milyen fajtákkal foglalkoznak és melyik talajnak mi a sajátossága. Tényleg érdekes volt, és aki meglátogatja Varkolyékat, nyugodtan szánjon rá pár órát, hogy Ádám valóban professzionális idegenvezetése mellett körülnézzen a nagy alapanyag megszületésének helyein! Nem fogja megbánni senki. Így lehet aztán jól megérdemelten kóstolni:

Zafir 2012

A pince alapbora a megtekintett, tarcali, perlites, löszös dűlőből. Friss, citrusos, krétás, enyhén löszös-virágos beütéssel nyit az illata. Összesen négy hónapot töltött a bor másod, harmad és negyed töltésű hordókban. Tiszta az íze, jók a savai, élénkség is van benne, de alkoholja is erőt ad hozzá. Sok friss gyümölcs és ásványok is mutatkoznak szépen. Szép felütés! 5+

Király 2012

A szőlő 92/93-as telepítésű. Kövesebb, mélyebb, ásványosabb, szúrósabb illat. Hat hónapig volt hordóban, és maradt benne 5,2 gramm cukor. Van fa az ízében bőséggel, vastagabb, teltebb, súlyosabb, a cukrot érezni. Kis kesernye után a 14,5-ös alkohol is befűt ízében. 5+

Sárga muskotály 2013

A szép fehér riolittufás Sajgó-dűlő terméséből származik. Friss illatában csupa virág, némileg hűvös tónussal, behízelgően, de elegánsan. Friss, ropogós, modernebb muskotály Tele van lédús trópusi gyümölcsökkel. Szép. A sav 7,1-es, maradékcukra 11,5 g/l. 5

Hárslevelű 2008.

Ez is a Sajgóból van. Harmincegyes mustfokkal került be. Cukra: 120 g/l. Botritiszes, picit oxidált, szamorodnis, tercier-érett jegyek, mézességgel. Kissé hagyományosabb iskola. Ízre viszont nagyon rendben van. Hosszú édesség, sok friss barack, végén érintésnyi kesernye, de korosságnak semmi jele. Egészen komoly kis édes bor ez! 6

6 puttonyos tokaji aszú 1999.*

Hárslevelű alabor, a Királyból. A borvidéki borversenyen nem muzsikált valami szépen. Picit most is oxidált érzetű az illat, érettséggel, aszalt barackkal, kandírozott gyümölcsökkel, poros, botritiszes jegyekkel. Ízre sok a cukor, de az egyensúlyt megtartja az a kevés sav is. Csupa gyümölcs, hosszú lecsengés. Régebbi hordókban érett a bor, ami miatt van is egy kis old-school hangulat itt is (Ádám határozott szándéka, hogy ezek a jegyek háttérben maradjanak és az új iskola mentén készítse majd az édes borokat is). 7

Aszúesszencia 2002.***

Száz százalékban hárslevelű a Királyból. Cukra 240 g/l, 12-as savval. Tompa az illat, de aztán kivágódik belőle egy olyan eltéveszthetetlen és szépséges citromhéj illat, lime-mal, hogy kész…mámorosan vesztem el benne. Moderált, elegáns és új szellemiségű desszertbor, teljes irányváltás az előbbi után. Ízre is csupa citrus ebből a friss savú évből. Robban, feszes, hihetetlen vitális savakkal. Aki betárolna valamit ebből a kitűnő évjáratból, ezt nyugodtan merném ajánlani. Bombasztikus zárszó! 8+

X
Hölgyeim és uraim: íme, a 10 pontos borélmény.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//2.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

A február a furmint hónapja, mely vállaltan egy száraz furmintokról szóló eseménysorozat, egy hónapon át. Szembe kell azonban néznünk a ténnyel, hogy Tokaj még mindig inkább a világ legjobb édes borának, az aszúnak a hazája. Ez tette naggyá és a furmint tehetsége is ezekben a különleges minőségű borokban érhető tetten a legszebben Hegyalján. Folytatódik interjúnk Mészáros Lászlóval, a Disznókő birtokigazgatójával, aki az aszú 2013-as újragondolt termékleírásában fontos reformer szereplőként vett részt. Interjúnk első részében alaposan végigkövettük vele a feldolgozás főbb mozzanatait, illetve, hogy az új szabályozás mennyivel logikusabb arányokat ír elő a régihez képest. Ma az aszú erjedésének és érésének több évszázados titkairól, aszústílusokról, az esszencia és a koncentráció kérdéseiről a piac tükrében, a puttonyszámok szerepéről és a mai termékleirás szerencsés vagy épp hézagos aspektusairól lesz szó:

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//1.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

Tokaj-Hegyalján a Hegyközségi tanács döntésének nyomán, miniszteri döntéssel 2013-ban megváltozott a szabályozás az aszú körül. Annak idején erről sokat cikkeztek, de a változásokból szinte csak két info ment át a köztudatba: az aszúnak 120 g/l fölötti cukortartalommal kell rendelkeznie, és hogy a 3 és 4 puttonyos aszú ezzel meg is szűnt. Ennél azért többről van szó, melynek most kezd igazán visszhangja lenni, hogy egyrészt átmegy a gyakorlatba, másrészt sokan sokféleképp vélekednek arról, mi is a szerepe Tokajban (és a nagyvilágban) az aszúnak, a világ legjobb természetes édes borának.

 

Tovább
Rákóczi Aspremont Kúria, Mád

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Barta Pince - gyorsszemle

Minden ugyanaz, csak másképp

Homonna Attila pár éve elhagyta a fedélzetet a mádi Rákóczi Kúria alatti pincében. Közben a fiatal Ujvári Vivien csatlakozott Barta károly csapatához és 2016-tól már egyedül ő készíti a borokat. Nehéz egy ekkora tehetséget pótolni, de bizton állíthatom, a csere bevált. Homonna Attila stílusa évekig elég markánsan megmutatkozott a Barta borokon. Szeretem azt a stílust is, de még jobban szeretem a saját boraiban, a bényeiekben. Viviennel egész más irányt vettek a borok. Olyan szakemberrel lépett el a pince egy frissebb irányba, aki száraz boros technológiákból látott már egy párat a nagyvilágban, de Hegyalján is. Így a borok is úgy lettek másak, hogy közben a Király-dűlő is szépen teret kap bennük 

Tovább