x

Ripka Gergely

Egy emlékezetes Árpád-hegy túra a dűlőkben

A tarcali Degenfeld élmények után ideális folytatásnak tűnik egy Árpád-hegy poszt. Remélem, jó lesz. Varkoly István családi pincéje alighanem az egyetlen olyan név, amely miatt Szerencset útba ejti az, aki ma izgalmas kortárs pincéket keres. A Varkoly család régóta foglalkozik borkészítéssel a szerencsi felső pincesoron, de az új, nagyobb méretű pincét csak nem rég vették birtokba (a régitől pár méterre). A családfő maga, mint tudjuk a tarcali Gróf Degenfeld Pincészet szőlésze, de számos telepítés köszönhető neki szerte Hegyalján. Köztiszteletnek örvendő, megbecsült szakember. Fia, Ádám nem rég jött haza új-zélandi tanulmányútjáról, és tele van ambíciókkal, tervekkel, hogyan fogja a megszerzett tudást saját borászatukban kamatoztatni. Helyes.

Ádám már az elején jelezte, egy pincelátogatás náluk nem csak 1-2 órás kóstolgatásból áll. A srác tényleg a szőlőben nőtt föl, ott lábatlankodott sokszor a szőlőben a borvidéket alaposan ismerő édesapja mellett. Ádám körbe is vitt a dűlőikben: Tarcal (az emblematikus Terézia kápolnától gyönyörű kilátással a Terézia, Zafír, Mézes mály-dűlőkre), Bodrogkeresztúr (Sajgó, Kakasok), Mád (Veres teteje, Betsek, Király: mind döbbenetes hangulatú részei a hegyaljai Cote d’Or-nak)…egész lenyűgöző, hogy mennyire ismeri az összes környező dűlőt is. Mindent megmutatott, mindenről vannak tapasztalataik, márpedig a tapasztalat a legnagyobb versenyelőnyt jelenti pont az olyan években, mint akár az idei (elképesztő lisztharmat-nyomás van a borvidéken). Talán fölösleges is mondani: valamennyi területük ’bezzeg-ültetvény’…”a Varkolyéké bezzeg milyen szép és egészséges”, mondhatják gyakorta a szomszédok. Ádám mellől szemlélve a kocsiban különösen szégyenletes látvány, mikor a legjobb adottságú termőhelyeken kell végigtekinteni a megmetszetlen, magára hagyott szőlőkön. Az ilyen hanyag gazdák ráadásul pont a tisztességesen művelő és keményen dolgozó szőlészek számára jelentenek veszélyes fertőzési gócpontot, problémát. Ez is szemléletbeli dolog és olyasmi, ami miatt nagyon nehéz lesz eljutni például Wachau rendezettségi szintjéig. (Demeter Zoltán gondolatait kölcsönvéve: bioművelés ott lehetséges, ahol van kultúra; ahol az összes környező szomszéd elhanyagolja a szőlőjét, tombol a lisztharmat, ott természetes védelemmel szinte lehetetlen biztonságosan, sikeresen szőlőt termeszteni.)

Varkolyék és hozzájuk hasonlóan pedáns Prácserék (Erzsébet Pince) egyébként őscimborák, nem csupán a Degenfeldnél eltöltött munkakapcsolat kötötte tehát össze a két familiát: olyannyira jó a viszony, hogy a kezdetekkor együtt vásároltak területeket minden egyes dűlőben, majd kisorsolták, melyiknek melyik fele kié legyen. Így a két családi pince mindenhol egymás mellett művel szép rendezett szőlőket. Ezt nem tudtam én sem, de nekem nagyon szimpatikus, illetve a boraik ezért is izgalmas párok, melyeken a termőhely és a pincék stílusa is lemérhetők.

Szóval, ahogy a látványos vihar közelített a Mádi-medence felé Szerencs irányából, úgy lett ez a kiadós dűlőbejerás egyre tempósabb, végülis megnéztünk mindent. Ádám mesélt a terveikről, melyik panorámás helyre álmodtak meg házikót, melyik dűlőben fognak felújítani egy másikat, hol milyen fajtákkal foglalkoznak és melyik talajnak mi a sajátossága. Tényleg érdekes volt, és aki meglátogatja Varkolyékat, nyugodtan szánjon rá pár órát, hogy Ádám valóban professzionális idegenvezetése mellett körülnézzen a nagy alapanyag megszületésének helyein! Nem fogja megbánni senki. Így lehet aztán jól megérdemelten kóstolni:

Zafir 2012

A pince alapbora a megtekintett, tarcali, perlites, löszös dűlőből. Friss, citrusos, krétás, enyhén löszös-virágos beütéssel nyit az illata. Összesen négy hónapot töltött a bor másod, harmad és negyed töltésű hordókban. Tiszta az íze, jók a savai, élénkség is van benne, de alkoholja is erőt ad hozzá. Sok friss gyümölcs és ásványok is mutatkoznak szépen. Szép felütés! 5+

Király 2012

A szőlő 92/93-as telepítésű. Kövesebb, mélyebb, ásványosabb, szúrósabb illat. Hat hónapig volt hordóban, és maradt benne 5,2 gramm cukor. Van fa az ízében bőséggel, vastagabb, teltebb, súlyosabb, a cukrot érezni. Kis kesernye után a 14,5-ös alkohol is befűt ízében. 5+

Sárga muskotály 2013

A szép fehér riolittufás Sajgó-dűlő terméséből származik. Friss illatában csupa virág, némileg hűvös tónussal, behízelgően, de elegánsan. Friss, ropogós, modernebb muskotály Tele van lédús trópusi gyümölcsökkel. Szép. A sav 7,1-es, maradékcukra 11,5 g/l. 5

Hárslevelű 2008.

Ez is a Sajgóból van. Harmincegyes mustfokkal került be. Cukra: 120 g/l. Botritiszes, picit oxidált, szamorodnis, tercier-érett jegyek, mézességgel. Kissé hagyományosabb iskola. Ízre viszont nagyon rendben van. Hosszú édesség, sok friss barack, végén érintésnyi kesernye, de korosságnak semmi jele. Egészen komoly kis édes bor ez! 6

6 puttonyos tokaji aszú 1999.*

Hárslevelű alabor, a Királyból. A borvidéki borversenyen nem muzsikált valami szépen. Picit most is oxidált érzetű az illat, érettséggel, aszalt barackkal, kandírozott gyümölcsökkel, poros, botritiszes jegyekkel. Ízre sok a cukor, de az egyensúlyt megtartja az a kevés sav is. Csupa gyümölcs, hosszú lecsengés. Régebbi hordókban érett a bor, ami miatt van is egy kis old-school hangulat itt is (Ádám határozott szándéka, hogy ezek a jegyek háttérben maradjanak és az új iskola mentén készítse majd az édes borokat is). 7

Aszúesszencia 2002.***

Száz százalékban hárslevelű a Királyból. Cukra 240 g/l, 12-as savval. Tompa az illat, de aztán kivágódik belőle egy olyan eltéveszthetetlen és szépséges citromhéj illat, lime-mal, hogy kész…mámorosan vesztem el benne. Moderált, elegáns és új szellemiségű desszertbor, teljes irányváltás az előbbi után. Ízre is csupa citrus ebből a friss savú évből. Robban, feszes, hihetetlen vitális savakkal. Aki betárolna valamit ebből a kitűnő évjáratból, ezt nyugodtan merném ajánlani. Bombasztikus zárszó! 8+

X
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább