Gróf Degenfeld: 6 puttonyos összes
Ahogy tegnap utaltam rá, Újvári Vivien, a pince borásza volt olyan kegyes hozzám, hogy a korábbi napon végigkóstolt hat puttonyosaik maradékát nem titkolta el előlem. Fölajánlott egy igen exkluzív, alaposan dekantált sort kóstolásra, a tegnap bemutatott friss tételeik után. Mondtam volna nemet?
A Gróf Degenfeldnél a kezdetek óta klasszikusan készült 3-4-5, illetve 6 puttonyos aszú is (időnként aszúesszenciával megsüvegelve az évjáratot). A jelenlegi birtokigazgató nem puttonyszámpárti. Amint lehet, puttonyszám megjelölés nélkül hozná forgalomba aszúikat. Saját bevallása szerint is az alacsonyabb puttonyszámok csupán egy letűnt rendszer mennyiségi piaci szemléletének a káros hagyatékai, jelentőségüknek nem feltétlenül kellett volna megerősödnie. Talán az új rendtartás valóban tisztulást és legfőképp közmegegyezést hoz majd aszúfronton. Jó lenne, ha már ott tartanánk, hogy kialakult egy egységes aszúszínvonal, mert ma a legerősebb, legstabilabb üzenete Hegyalján a TokajiAszú szóösszetételnek van.
Az alább lekóstolt soron is valahogy ezt a szándékot láttam megvillanni. Itt van hat évjárat hat puttonyosa és két aszúesszencia, melyek mindegyike 89 pont vagy afölötti szinten rezonál. Ott van bennük a borvidék egyedisége, egyedülállósága, a kézzelfogható érték. Alapvetően rajtunk múlik, hogy képesek vagyunk-e piacot teremteni ennek a luxus minőségnek és történetnek: kultúrát, fogyasztói szokásokat és prémium presztízst felhúzni köré. A tokaji marketing stratégiában, remélem, erre is ki fognak majd térni hamarosan a szakértők. Az aszú értékálló bor, s amilyen palackszámok készülnek belőle (pláne magas minőségben), biztos vagyok benne, hogy eladási gondok sem alakulhatnának ki, ha végiggondoltan helyzetbe hozzuk egyszer világviszonylatban a Tokaji Aszút:
2008.*
C: 166; S: 9,2. A pincészet aszúinak nagy része 50-50 %-ban furmint és hárs alapanyagból készültek. Gombás, dohányos buké, határozott botritisz-jelenlét mellett. Savai virgoncak, szépen megidézik az évjáratot. Hosszú íz, nagyon sok üde, friss, érett gyümölcs tölti meg szépséggel. Feszes aszú. Egyelőre nem tudnám megtippelni, meddig jut az idő súlya alatt. 6+
2006.*
C: 171; S: 9,7. Borostyánba hajló mélyebb szín. Orrban dohány és hangsúlyos tercieresség, palackos érettség: karamell, grillázs. Szerkezetében nagyon szép és izgalmasan összetett aszú. Savai ennek az évnek is feszesek. A korty hosszú, üde és az illathoz képest meglepően vitális. Így most csak 7
2004.*
C: 180; S: 8,8. A pincénél készült több figyelemreméltó édes bor is ebben az esővel bonyolított évjáratban (Andante). Illatában grillázs, pici tompaság, és az ázott alapanyag is érzékelhető kicsit (nincs szerencséjük az illattal vagy az idő előhozza a nehézségeket). Az íz aztán itt is meggyőző: sok cukor, enyhébb sava miatt valamivel lustább, rövidebb íz, de a végén mégis megvillan benne az a szép feszesség, amiért egy aszú olyan nagyszerű. Gyengébb 7
2003.**
C: 160; S: 9,2. A grillázs és a karamell, illetve némi tompaság itt is megjelenik orrban (hiányoznak a gyümölcsök). Ízre viszont minden eddiginél krémesebb és hosszabb is, hovatovább a gyümölcsöket is megkapom végre (ennyi idő után is). Utóíze füstös, ami ennek az évjáratnak gyakori jegye desszertborokban. Szép szerkezet mellett akad benne frissesség is. 7+
2000.
C: 165; S: 7,8. Nem lesz kevés az a sav…? Gomba, dohány ismét, eléggé visszafogott buké. Kicsit kesernyésebb, alkoholosabb hévvel, talan a legnehezebben fogyasztható a sorban. Sauternes-hez közelebb áll stílusban szerintem. Tompa az íz vége is, nem egészen tiszta és pláne nem nyújt elvárhatóan magas szintű élvezeteket. Ez az év annak idején klasszisnak tűnt, de valahogy mágsem érnek igazán szépen a borok. Legyen 6
Aszússzencia 2008.**
C: 212; S: 11,3. Dzsemes, kajszilekváros illat (csak megérkeztek végre az igazi gyümölcsök). Melegebb, emelkedettebb hatást kelt a buké. Ízben is fürödhetünk a kirobbanó gyümölcsösségben, dzsemesen, hosszan érezni őket a szájban. Komplex aszúbor, húsos, gazdag és végtelen lecsengésében ott van a különleges tokaji faktor. Remélem, ilyen marad soká. 8+
2005.**
C: 191; S: 10,1.
Meleg illat ismét, karamell, barack, tercier jegyek, illetve némi illó. Ízre a robbanékony savak a legfeltűnőbbek. Ez is megőrzött máig sok-sok gyümölcsöt, kandírozottat is, frisset is. Szép egyensúly, kivételes tartalom mellett. Ha egyszer valóban csak egy aszú készülne évente a Gróf Degenfeldnél, ezt a két bort lenne érdemes irányadónak tekinteni. Persze tudom én, hogy az ilyesmi nem gyakori ajándék… 8
Aszúesszencia 1999.*
C: 190; S: 10,7.
Már nagyon mély borostyán szín. Illatban is a mélység érzetét kelti: gombás, avaros, dohányos, de mellette kávés is… Hosszú íz, soknak érződik a cukor, kevesebbnek a sav (ami meglepő 99-ből). Izgalmas, sötét gyümölcsös (szilva?) lekváros jegyek érezhetők benne, a végén az ismét disszonáns árnyalatokat adó kávés jelleggel. 6+