x

Ripka Gergely

Gróf Degenfeld: 6 puttonyos összes

Ahogy tegnap utaltam rá, Újvári Vivien, a pince borásza volt olyan kegyes hozzám, hogy a korábbi napon végigkóstolt hat puttonyosaik maradékát nem titkolta el előlem. Fölajánlott egy igen exkluzív, alaposan dekantált sort kóstolásra, a tegnap bemutatott friss tételeik után. Mondtam volna nemet?

A Gróf Degenfeldnél a kezdetek óta klasszikusan készült 3-4-5, illetve 6 puttonyos aszú is (időnként aszúesszenciával megsüvegelve az évjáratot). A jelenlegi birtokigazgató nem puttonyszámpárti. Amint lehet, puttonyszám megjelölés nélkül hozná forgalomba aszúikat. Saját bevallása szerint is az alacsonyabb puttonyszámok csupán egy letűnt rendszer mennyiségi piaci szemléletének a káros hagyatékai, jelentőségüknek nem feltétlenül kellett volna megerősödnie. Talán az új rendtartás valóban tisztulást és legfőképp közmegegyezést hoz majd aszúfronton. Jó lenne, ha már ott tartanánk, hogy kialakult egy egységes aszúszínvonal, mert ma a legerősebb, legstabilabb üzenete Hegyalján a TokajiAszú szóösszetételnek van.

Az alább lekóstolt soron is valahogy ezt a szándékot láttam megvillanni. Itt van hat évjárat hat puttonyosa és két aszúesszencia, melyek mindegyike 89 pont vagy afölötti szinten rezonál. Ott van bennük a borvidék egyedisége, egyedülállósága, a kézzelfogható érték. Alapvetően rajtunk múlik, hogy képesek vagyunk-e piacot teremteni ennek a luxus minőségnek és történetnek: kultúrát, fogyasztói szokásokat és prémium presztízst felhúzni köré. A tokaji marketing stratégiában, remélem, erre is ki fognak majd térni hamarosan a szakértők. Az aszú értékálló bor, s amilyen palackszámok készülnek belőle (pláne magas minőségben), biztos vagyok benne, hogy eladási gondok sem alakulhatnának ki, ha végiggondoltan helyzetbe hozzuk egyszer világviszonylatban a Tokaji Aszút:

2008.*

C: 166; S: 9,2. A pincészet aszúinak nagy része 50-50 %-ban furmint és hárs alapanyagból készültek. Gombás, dohányos buké, határozott botritisz-jelenlét mellett. Savai virgoncak, szépen megidézik az évjáratot. Hosszú íz, nagyon sok üde, friss, érett gyümölcs tölti meg szépséggel. Feszes aszú. Egyelőre nem tudnám megtippelni, meddig jut az idő súlya alatt. 6+

2006.*

C: 171; S: 9,7. Borostyánba hajló mélyebb szín. Orrban dohány és hangsúlyos tercieresség, palackos érettség: karamell, grillázs. Szerkezetében nagyon szép és izgalmasan összetett aszú. Savai ennek az évnek is feszesek. A korty hosszú, üde és az illathoz képest meglepően vitális. Így most csak 7

2004.*

C: 180; S: 8,8. A pincénél készült több figyelemreméltó édes bor is ebben az esővel bonyolított évjáratban (Andante). Illatában grillázs, pici tompaság, és az ázott alapanyag is érzékelhető kicsit (nincs szerencséjük az illattal vagy az idő előhozza a nehézségeket). Az íz aztán itt is meggyőző: sok cukor, enyhébb sava miatt valamivel lustább, rövidebb íz, de a végén mégis megvillan benne az a szép feszesség, amiért egy aszú olyan nagyszerű. Gyengébb 7

2003.**

C: 160; S: 9,2. A grillázs és a karamell, illetve némi tompaság itt is megjelenik orrban (hiányoznak a gyümölcsök). Ízre viszont minden eddiginél krémesebb és hosszabb is, hovatovább a gyümölcsöket is megkapom végre (ennyi idő után is). Utóíze füstös, ami ennek az évjáratnak gyakori jegye desszertborokban. Szép szerkezet mellett akad benne frissesség is. 7+

2000.

C: 165; S: 7,8. Nem lesz kevés az a sav…? Gomba, dohány ismét, eléggé visszafogott buké. Kicsit kesernyésebb, alkoholosabb hévvel, talan a legnehezebben fogyasztható a sorban. Sauternes-hez közelebb áll stílusban szerintem. Tompa az íz vége is, nem egészen tiszta és pláne nem nyújt elvárhatóan magas szintű élvezeteket. Ez az év annak idején klasszisnak tűnt, de valahogy mágsem érnek igazán szépen a borok. Legyen 6

Aszússzencia 2008.**

C: 212; S: 11,3. Dzsemes, kajszilekváros illat (csak megérkeztek végre az igazi gyümölcsök). Melegebb, emelkedettebb hatást kelt a buké. Ízben is fürödhetünk a kirobbanó gyümölcsösségben, dzsemesen, hosszan érezni őket a szájban. Komplex aszúbor, húsos, gazdag és végtelen lecsengésében ott van a különleges tokaji faktor. Remélem, ilyen marad soká. 8+

2005.**

C: 191; S: 10,1.

Meleg illat ismét, karamell, barack, tercier jegyek, illetve némi illó. Ízre a robbanékony savak a legfeltűnőbbek. Ez is megőrzött máig sok-sok gyümölcsöt, kandírozottat is, frisset is. Szép egyensúly, kivételes tartalom mellett. Ha egyszer valóban csak egy aszú készülne évente a Gróf Degenfeldnél, ezt a két bort lenne érdemes irányadónak tekinteni. Persze tudom én, hogy az ilyesmi nem gyakori ajándék… 8

Aszúesszencia 1999.*

C: 190; S: 10,7.

Már nagyon mély borostyán szín. Illatban is a mélység érzetét kelti: gombás, avaros, dohányos, de mellette kávés is… Hosszú íz, soknak érződik a cukor, kevesebbnek a sav (ami meglepő 99-ből). Izgalmas, sötét gyümölcsös (szilva?) lekváros jegyek érezhetők benne, a végén az ismét disszonáns árnyalatokat adó kávés jelleggel. 6+

X

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább