x

Ripka Gergely

Bardon, Bénye bárója

A Bardon újabb fontos és erős bényei bástya, akik mégis kimaradtak a kalauzból. Nem tudom, kinek a hibája, de nem kéne többször elkövetni, srácok... Köszönöm. A dekoratív, arisztokratikus megjelenést árasztó Hirschberg-címeres címkét (nekem tetszett) kicsit modernizálta mostanra a borászat. A pince a nevét egyébként Bardon Beatrixról kapta, az ő fia a pince tulajdonosa: Tombor András, akinek erdőbényei borászati feldolgozója nem olyan régen nyerte el mostani, korszerű formáját. Ha világszínvonalú technológiával fölvértezett középbirtokot keres valaki ezen a környéken, akkor irány a Bardon. A borokat immár Szabó Tímea készíti. Nagy odafigyelés mellett. Az újabb tételek felettébb meggyőzőek lettek. A birtok 9 ha-on termeszt szőlőt, olyan izgalmas dűlőkben, mint a Sarkad, a Lapis és a Meszes. A borok kiegyensúlyozott sorba rendeződnek, gazdagok, stílusosak, elegánsak, amiket sajnos meg is kóstoltam:

Meszes 2012

Citrusos, friss, tiszta és köves illat, mellettük sok-sok érett gyümölcs. Tiszta íz. Nem túl hosszú ugyan, de kárpótlásul remekül iható és alapvetően erre is készülhetett. Kerek korty, sima savakkal. Nagyon szép belépő bor. Fahordóban nem volt. 5+

Omega 2012

Lapis és Meszes dűlők házasításából született meg a csoda. A bor kb 15 %-a Hárslevelű (így lett a Vinagora legjobb furmint fajtabora). Makulátlanul tiszta, trópusi gyümölcsös illat. Részben tartályos, részben hordós tétel (érzésem szerint valahol itt lesz az optimális egyensúly egyébként az érlelés tekintetében száraz tokajiak esetében). Az íze is legfőképpen tiszta, 7 g/l cukor maradt benne, mely gömbölyded hatást kelt és komplexebbé is teszi a bort. Rengeteg gyümölcs van benne, egészen parádés bor. 6+

Alfa 2012

Ez is 15 % hárslevelűvel büszkélkedhet, illetve valamivel több benne a hordós részarány. Így is gyümölcsökről szól az illat, némi virágos dísszel. Utóízében van fa bőséggel, s némi cukor is simít rajta. Ez is nagyon jól fogyasztható, és tetszettek a savak is a végén. Hosszú búcsú. 6

Lapis Hárslevelű 2012

Döntően orrban florálisan illatos jegyek: menta, zsálya, de szofisztikáltan, nem tolakodóan. Kitűnő savérzet, krétás ízekkel. Az alkoholt lehet benne érezni, fűt. Tiszta az íze ennek a bornak is, aztán némileg sajnos ellustul a végére. Nem baj. Az évjárat tobzódó gyümölcsei viszont sokat hozzáadnak az élményhez! 6

X

Ripka Gergely

***Demeter Zoltán: Cabernet franc stílusok

Két nehéz évjárat vizsgázik

Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:

Tovább

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább