x

Ripka Gergely

Ábrahám Pince: távol a mainstreamtől

„Ki kell lépnünk az önsajnálatból.”

Nem tudom, hogy írt-e már Ábrahámékról korábban valaki önálló nagyposztot, de most inkább tekintsünk el a Bemutatkozik kezdetű címtől. Az egyik megbecsült tokaji borász azt mondta nekem pár héttel a megjelenés előtt, hogy a Tokaj kalauzból óriási hiba lenne kihagyni az Ábrahám Pincét. Pedig bizony így történt. Bocs. Addigra már sajnos a nyomdai anyagon dolgoztunk, így a kiadvány nélkülük jelent meg, de ennyi elég is volt ahhoz, hogy fölvegyem őket a listám elejére. A pince első évjárata a 2006-os volt. Összesen 7 hektárt (Kerektölgyes/Rátka és Kakasok), 15 ezer tőkét, művelnek szerte a borvidéken, amiből ötezer palack bort töltenek átlagosan. A gyomirtást kizárólag kaszálással oldják meg.

Jót beszélgettünk a szakadó esőben ázó, szürreális élményt nyújtó bényei parasztház udvarának egyik fedett szegletében. Körös-körül régi és kevésbé régi borászati eszközök szanaszét. Nem is lehet tudni, hogy melyik van használatban és melyik nem, de mintha mindegyik egy külön történet lenne: hordó, hordórészek, daráló, szakkönyv, lopótök, kosaras prés, dűlőtérkép. Valószerűtlen, de felejthetetlen hangulatú kóstolóélményt élhettem át. Mégis életszaga volt, megjátszottság nélkül és a zűrzavar ellenére kellemes hangulattal. A pince tehát igazi garázs-feelinget áraszt. Hegyalján talpon maradni és rentábilisan bort készíteni magas minőségben nem könnyű, rengeteg kihívással és csalódással is szolgálhat. De megszívlelendő a gondolat, miszerint "az önsajnálatból egyszerűen ki kell lépni" és a körülmények ellenére meg kell találni a mozgásterünket. A borokon és a mély beszélgetésen pedig átüt, hogy világlátott, érzékeny és eltökélt emberek készítik ezeket a borokat:

Furmint 2013

A Kakas-dűlő adja hozzá az ásványos színeket. Van még benne kakukkfüves, fűszeres sajtosság, egyfajta nagyon egyedi savanykás jelleggel párosul mindez. Aligha tapasztaltam hasonlókat más borban. A kortyban érezni lehet egy kis szén-dioxidot, sajátos savérzet mellett. Kissé nyers bor, ami ettől az évjárattól már megszokott jelenség, de érkezik is rögtön a válasz: „nem azért nem tompítjuk ezt a savat, mert drága…”. Ez az év ilyen: ennyire egyszerű. A vége tisztán búcsúzik, izgalmas termőhelyiséggel, sóssággal. Egy káoszban született gyémántnak tűnt. 5

Diókút 2013

Visszafogottabb illat, némi gyümölcsösséggel. Enyhén szotyis fa, nyersebb, de érezhetően érett savak adta íz. Szikár, kristályosan tiszta és csontos jelleg. Szárít a vége rendesen ezeknek a 13-asoknak. 5+

Lapis 2013

Tormás, káposztás, vegetális illat. Teltebb, testesebb, szélesebb, de moderált korty. Beépültebb savérzete van, pedig paramétereit tekintve hasonló az előbbiekhez. Hosszú, enyhén tejfölös frissességű íz. 5+

Palánkos 2012

Mennyivel több primer jegyet villant itt rögtön egy 12-es bor! Éles kontraszt. Mélyebb is, pici fás vaníliával. Eklektikus borok ezek nagyon: van bennük sokféle árnyalat, sokszor egymáshoz abszolút nem passzoló, érthetetlen összevisszaságban, de ettől lesznek eredetiek, mint valami modern, absztrakt festmény. Testesebb a korty, ám a savak sem tűnnek kevésnek egyáltalán. A fa is vaskosabbá teszi, de krémességével elegáns, kedves, kifinomult jelenség is, némi ásványossággal. 5+

Kőleves 2012.*

Palackbuké, petrol, rajnaisság, szép gyümölcsösség, és okos fahasználat. Ízben cukor is akad, de kerek és egyensúlyos mégis. Ez a bor talán a legközvetlenebb eddig Ábraháméktól. Ízre a fa sokat hozzátesz, nem érzem disszonánsnak tőle, talán részben a jó savérzet miatt van ez: egyszerre izgalmasan feszes, penge és testes bor. 6+

Re-serve 2012.*

Komplex és mély illat, töppedt jegyek díszítik. (Részben spontán, részben irányítottan erjedtek a bor alkotói a házasítás előtt. Jellemző Ábrahámékra ez a technológiai kettősség, és úgy tűnik, okosan is operálnak vele.) Tömörség árad belőle, sok érett, sárga gyümölccsel kiszínezve. Kóstolásra nagy bort ismertem meg benne. Széles is, komplex is, de mégis egy intelligensen megformált, tiszta bor érzete sugárzik belőle. Hosszú, összetett, sokáig szálazható íz. Fás és alkoholos is, de mégis a végén sima, integrált minden része és a sav is megtoldja lendülettel. Nagyon elvont borok ezek mind, de olykor pont az ilyen váratlan izgalmak emelnek ki egy birtokot a megszokott mainstream, kortárs környezetből. Sorry, de 7

Gyertyános 2009

Csupa fa, vaníliás, tölgyes jegyek uralják. Az alkohol csíp. Nagy test, gazdagság, krémes textúra. Van cukor is ízében, egyfajta érdekes túrókrémes íz csavar aztán a kortyon egy nagyot, amit gyümölcsök tesznek még finomabbá. Csupa extravagáns jelenség. 6

Palánkos/Drágaszág 2013.

Istenem, micsoda név…:D Vegetális, megint tormás, egyedi, köves illat. Szellőzést követően a barack vált jellemzőbbé benne. Friss, penge, egyenes és hosszú korty. Hűsítő ízvilág, kifinomult és az előzőeknél határozottan csiszoltabbnak mutatkozott! Az íz vége száraz, pedig van cukor bőven, ami a 2013-as savasság miatt egyáltalán nem hátrány. Két beoltás után is lefulladt az erjedés, vagyis a bor úgy döntött, spontán fog erjedni, amíg az élesztők kedve úgy tartja… Elképesztő borok, aki a megszokottság mellett kalandra szomjazik, Ábrahámékat keresse, amire buzdítanék is mindenkit… 6+

X

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább