x

Ripka Gergely

Budaházy: önálló borstílus Mádon

A Budaházy Pince szintén nem mondható új névnek a mádi palettán, de korábban nem tudtam annyira mélyen ismerkedni a mikrobirtok tételeivel, ahogy szerettem volna. Előző nap a Tokaj Classicnál (poszt holnap) akadtam össze Szokolay Ákossal, aki a Budaházy Birtok feladatait tulajdonképpen egymaga látja el. Párja, Gabó permakultúrában termesztett kerti növényekkel foglalkozik, s a Mádi Vendégasztal nevű mini projekt keretein belül csudafinom dolgokat dob össze a ház körüli friss alapanyagokból. Vegyes saláta a kertből (sokféle zöldből és virágokból), mellé hús szintén a környékből, egyszerűen, finoman, őszintén. Ha Lenkeyhez, Budaházyhoz vagy a Classichoz jelentkezik be valaki, feltétlenül kérdezzen rá, hogy Gabó tud-e csatlakozni a kóstolóhoz! Érdemes.

De vissza a Budaházy birtokhoz: Szepsytől fölfelé sétálva a mádi Batthyány utcán az egyik legszebb kapu és porta lesz a birtok épülete. Innen nagy biztonsággal felismertjük Klasszikus, nyúlánk parasztház, napfényben úszó udvarral, alatta pincével (benne egy igazán kivételes 13-as aszúval), a kert végében az említett permakultúrás biokertecskével. A birtok maga kevesebb, mint 2 ha, összesen hat parcellából tevődik össze: egy a Kishegyen, négy a Szent Tamáson, egy pedig a Nyúlászóban fekszik. Hatvan évestől, húsz évesig van mindenféle korú telepítés. Kabarból 2000 m2-t művelnek a Szent Tamáson, ennek a dűlőnek a Fürdő részéből származik a Hárslevelű, a Makovicza része és a Kishegy pedig a furmint-ellátást biztosítja. A borok spontán erjednek, de ha nem indulnak be, akkor murcival oltják be. Igazán izgalmas kis sort kóstolhattam meg, egy valóban egészen eredeti stílussal, karakterrel. Végre nem a megszokott, súlyos, öblös, néha kissé öncélúan komolykodó mádi borok, hanem valami tiszta, valami bájos, valami érzékeny és elegáns sztori a Szent Tamásból:

Kabar 2011

Szeptemberi szüret. Erdei gyümölcsös joghurt illattal teszi le azonnal a névjegyét a pince. Metsző tisztaság, melyben a gyümölcsök mellett egy hűvösebb, mentás vonal is érezhető. Savai frissítőek ma is. Csupa csonthéjas gyümölcs öltözteti föl: őszibarack, kajszibarack ugyancsak egy friss, joghurtos érzettel, ami az egész sor valamennyi borát egyedivé tette. Izgalmas felütés: 5+

Furmint 2010

A Szent Tamás öreg tőkéiből készült, összesen 650 palackos (gigászi) tétel. Homonna szüret és szőlészeti munkák mellett a bort Ákos készítette. Acéltartályban 8 hónapot töltött. Meglepően tiszta orrban, friss gyümölcsökkel teli. Üde és élénk, de mégis mély és komplex íz van a látszólagos könnyedség mögött, némi tejfölös jelleggel, hűvösséggel ismét, ami nálam friss tartályos boroknál fölbukkanó asszociáció. A bor nem mutat öregedést. 5+

Makovicza 2011

A szőlő 82-es telepítésű, 99 %-ban furmint, a bort pedig a Királyudvar Demi sec bora ihlette, 14 g/l cukornál állt le az erjedése. Összesen 1207 palack készült belőle és a lengyelek nagyon szeretik. Tiszta gyümölcsös illat, krémesebb, kerekebb az előzőek után, a maradékcukortól még primerebb gyümölcsösség jellemzi. Kitűnő arányokkal szólal meg, és ez a védjegyszerű, hűsítő frissesség itt is jelen van. Szép bor és fiatal még. 6

Szent Tamás 2012

A bort 95 %-ban a Makovicza furmintja és 5 %-ban a Fürdő hárslevelűje alkotja. Hét hónapot töltött hordóban és 140 g/l a maradékcukra. Visszafogott illat, ízre édes, hosszú és krémes korty. Narancsos, trópusi gyümölcsös, abszolút tiszta íz. Nagyon jó inni. 5+/6

X

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább