x

Ripka Gergely

Bemutatkozik a Ferdinánd Pince

Lotti, Padihegy, Szent Tamás, egy régi ismerőssel

Tokaji kalandozásaim után Mádon töltöttem az első két éjszakát (aztán elég hamar kiderült, hogy Hegyalján minden út Mádra vezet…nem múlt el nap anélkül, hogy ne akadt volna valami dolgom a borvidék szíveként lüktető településen). Az itt eltöltött két nap alatt tehát nem volt hiány élményekben, offroad és séta a történelmi jelentőségű dűlőkben (Szent Tamás, Betsek, Király, Nyúlászó stb) borászokkal vagy épp egyedül, fényképezőgéppel a kézben. Nyilván pincebejárásokra is nyílt alkalom és mivel tulajdonképpen az egész heti turné legfőbb apropója az volt, hogy (általam) kevésbé felfedezett pincéket, embereket, sztorikat ismerjek meg, ezért különösen nagy öröm volt, hogy Bihari Ákos Ferdinándhoz is el tudtam látogatni. Azért is volt nagy öröm, mivel hogy mi az egyetemi évek alatt egy rövidebb időre évfolyamtársak is voltunk, csak én kertészmérnökként, ő pedig szőlész-borászként hallgatott át hozzánk egyes tárgyakat. Akkoriban én még éppen csak pedzegettem a borkóstolást. Balla Marci hajdani bloggertárssal a kalandozások idejét éltük: hol kékfrankosok, hol cabernet-k, hol olaszrizlingek kerültek tematizálva terítékre, így az Ákossal való elmélyültebb beszélgetések a mádi dűlők geomorfológiai változatosságáról a kolis borozások alkalmával elmaradtak (nem volt mese, hatékonyan kellett akkoriban a bort innunk).

Némileg több tapasztalattal felvértezve, pár éve egy azóta megszűnt borbárban csodálkoztam rá egyik Ferdinánd borra, a Padihegyről. És valóban elkerekedtek a szemeim: palackérett tétel volt, de tele vitalitással, élénk ízekkel, finom díszekkel. Azóta sem kerestem föl Ákost, hogy gratuláljak, így sajnos a Tokajkalauzban sem említettem meg, de most pótolnám a hiányt. Van miért.

Ákos pincéje Mád északi szegletében van. Ott várt az ifjú borász, illetve örökmozgó, nyughatatlan, fiatal beagle-je, Lotti. A Magyar utca szerintem egyébként is a falu egyik leghangulatosabb utcája, kicsi emelkedő tetején, többszáz éves, földbe mélyedő pincék kapuinál ér véget. Ákos pincéje az utca átellenes oldalán is ilyen, ideális, hűvös, nagyon izgalmas föld- és pincetörténeti múlttal, melyre itt most nem térnék ki. Látni kell. Házuk alatti pincehelyiségben kóstoltuk a Padihegy és Szent Tamás (Makovicza) adta borokat. Jelenleg a Kis-hegyen, a Gyötrik-dűlőben is művel szőlőt, mely a begyűjtött kövek tanúsága szerint is szemmel láthatóan izgalmas talaj- és kőzettani formációkkal büszkélkedhet a gejzírek hajdani működése révén.

Az első bor 2008-ban került palackba. Azt kóstoltam én is korábban. Itt volt tehát jócskán az ideje, hogy frissítsem a Ferdninánd Pincéről eddig tapasztaltakat:

Padihegy 2012

0,84 ha-t művel Ákos a kvarcos dűlőben, 1978-as telepítésű az ültetvény. Csakis csavarzárat használnak a Ferdinánd Pincénél. Diszkrét, kimondottan visszafogott, de nagyon tiszta illat, főként citrusok adta frissességgel. Élénk, üde, ropogós savak, némi alkohol befűt. Egyenes vonalú korty, elegáns is, tisztán is cseng le. Az évjárat simasága mellett a termőhely feszessége, majd ásványai is szépen megnyilvánulnak. Szép és profin elkészített bor. 6

Padihegy 2010.

Október 31-én került be a szőlő. Pici oxidáltságot érezni orrban, talán illót is, de egyik sem lépi át a zavaró határt. Többnyire azért fiatalos, friss és citrusos azért most is. Savai élénkek, 2010-esek. Szikár, feszes, de végtelenül tiszta, Az illatért kér egy picit… 5+

Padihegy 2008.

Ebből a tételből 800 palack készült akkor. Némi oxidált és szúrós hangulat itt is érződik, szépen beállt palackbukéval. Friss, feszes, máig penge, és ásványos karakterű bor. 5+

Szent Tamás 2012

Összesen 1720 palack készült belőle. Egyfajta bizonytalan szúrósság sajnos itt is jelen van orrban. A korty valamivel krémesebb, más konzisztenciát mutat. Félszáraz hangulatú édeskésség. Kerekebb is, vastagabb is a padihegyek után. A dűlő robusztusabb, erőteljesebb jellege izgalmas kontrasztot ad a korábbi tételek mellett. 6

Aszú 2008.*

Szent Tamás dűlő, 123-as cukor, 56-os extrakt. Visszafogott, kissé szúrós illat. Ízre is fiatal és zárkózott még. Savai szinte szárítanak, annyira feszesek. Elegáns krémesség emel a szerkezeten, de a savak és citrusok miatt nyilván nem nehezül el egy pillanatra sem. 7+

X

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább