Bodrogkisfalud egyik tradicionális családi pincéjeként ismerjük a Hudácskót. Kevesen tudják (hát most megtudhatja ország-világ), hogy a borászat 2009 óta nem is ezen a néven fut, hanem úgy döntöttek, átkeresztelik magukat a magyarosabb Hangavári Pincére. A birtok 15 h-os. Nagyszülők indították el a borházat huszonöt éve, mely a mai napig folyó borral is szolgál a betérő érdeklődőknek. - Számomra kellemes élmény volt látni, hogy háztól is viszik az emberek a mindennapi betevő bort, kell, hogy az ultraszelektált csúcsminőség mellett működjön ez a szegmens is, meghatározott minőségi keretek közt a petpalackos borok helyett; sok termelőnek jelent plusz bevételt és sok halandó embernek biztos és megfizethető borforrást. Még izgalmasabb volt azonban számomra a felismerés, hogy a pince tételei közt megbújva, új köntösben öltött testet egy kedves, régi ismerős a messzi északról. A palackos tételek közül az alábbiakat kóstoltam meg:

Sárga muskotály 2013.

Virágos, muskotályos illat. Kissé éles sav, és kissé erőteljes alkohol. Kicsit lehetne egységesebb és integráltabb is. Kimondottan testes muskotály bor. Nehezen barátkoztam vele… 4

Sátorhegy Furmint 2013

Riolitos alapkőzetről való abaújszántói bor, mely ugyanaz a tétel, mint a Firmánszky néven (pár éve) a HetedHétHatáron is bemutatott Sátorhegy furmintok. A továbbiakban itt, Kisfaludon kerül feldolgozásra ez a szőlő, és Hangavári néven kerülnek palackba is. Gyümölcsös, ásványos, császárkörtés, sült almás illat. Kesernye és alkohol egyelőre harcol a borban. Testes, hosszú íz, sósság, emellett kissé rusztikus benyomást is kelt. Egyelőre 4+

Sátorhegy Furmint 2012

Ismét nyári alma, jonathán alma kitűnő, friss illata. Melegebb évből is feszes savak, meglepő savérzet egy vitális és ásványos borban! A rusztikusság ettől a tételtől sem áll távol, de mégis van benne egy nagyon izgalmas, egyedi termőhelyi jelleg, amitől tetszett… Ez a bor korántsem hibátlan vagy gigászi, mégis jelez valamit abból, hogy Tállya és Golop vonala fölött bizony nem ér véget a borvidék! 5+

Száraz szamorodni 2007

De vissza Keresztúrra... Folytathattam a barátkozást a száraz szamorodnikkal. A mai borissza szája ízének ez a műfaj elég távoli univerzum a reduktív fajtaborok korában, de mondom: barátkozom vele én is...noha lehet, hogy ez sírig tartó folyamat lesz. Ez a szamorodni három évet töltött el magányosan kisgönci hordókban. Élénk illat, picit tán szúr is, de nem illós. A megszokott kenyérhéjas, sherrys jegyek nem mutatnak túlzott oxidáltságot, sőt vegyül közé finoman gyümölcsös édeskés jelleg is (barack). Meglepően komplex íz: van benne kesernye, dió is, kicsit vágnak élénk savai, hasít az alkohol is, mellyel hosszan búcsúzik. Nem igazán volt egyensúlyos ez az íz. 4+

Furmint 2012.

A Somos-dűlő termése a bor. Illata tiszta, bár elég neutrális. A korty kerek, félszáraz, teste is van, az alkohol kissé hosszan megmarad a szájban és hevít. 4+

Furmint 2013.

Az Agyag-dűlő bora, szintén Abaújszántóból. Császárkörte és a már fentebb is jelzett sült alma jön ebből is széles sávban, rusztikusan, köves jegyekkel kiegészítve. Savai frissek, jól megtámasztják a félédes cukrot. Üde, feszes korty, melyet egy ugyancsak a Sátorhegy furmintjainál már tapasztalt határozott almásság sző át. Izgalmas dolog lehet idővel belőle is. 5

Lapis Késői szüretelésű Hárslevelű 2011

A Lapis jó vízellátású talaja a hársnak kifejezetten kedvez. Mézes illat, némi fával, trópusi jegyekkel, termálvízzel. Üde, kedves kis édes bor, nőiesen behízelgő, feminin karakter, igazi kontyalávaló, ahogy mondani szokás. A 15-ös alkohol azért melegedve orrban és ízben is melegít, ezért a ne hagyjuk felmelegedni! Mézes krémességgel köszön le. 5

Várhegy késői szüretelésű Furmint 2013

Gyümölcsből itt sajnos nagyon keveset kapunk. Inkább füstös, puskaporos, kövességet érezni benne. Egy kevés birs jelentkezik aztán egy tompa, fedett bukéban. Ha sokat hagyjuk szellőzni, déli gyümölcsöket kapunk. Jó hosszú, gazdag édes bor, határozott maradékcukorral, krémes textúrával. Szépen eltalált egyensúly, melyet talán inkább az alkohol billent meg kissé (kár). 5+

Édes szamorodni 2006

Két és fél évet töltött hordóban. Kifejezetten kenyérhéjas illat, rusztikus, kicsit old-school, hagyományos vonások. A gyümölcsöket ennél a tételnél is hiányolom. Sherrysen szúrós illat ez inkább. Az íz aztán meglepően koncentrált és aszús, krémes, de szerencsére sehol nem lusta, és a korábbiaknál jóval több izgalmat tartogat, szépen is érik. Ez így már közel 6

6 puttonyos aszú 2000.

Tisztán furmint. Dohányos, diós, kenyérhéjas, palackérett illat. Abszolút régi iskola megint (lappangó illóval). Krémes, cukorhangsúlyos bor, elég visszafogott savérezettel, mely nem kíséri végig a kiadós édességet. Mézes, dzsemes, aszalt gyümölcsös, birses íz (friss barackot ne is keressen már itt senki). Picit lusta aszúbor, nyilván a nagyon meleg évjárat miatt is. A tartalom tiszteletet parancsol, de kissé az ihatóság kárára. 5+/6

Aszúesszencia 2003.*

Mindaz a frissesség és kiforrottabb aszús báj, amit a 2000-esból hiányoltam kamatostul köszön vissza szerencsére az aszúesszenciában. Kimondottan modern illat: fiatalos, tiszta, primer jegyek, sok-sok érett kajszival. Mégis konszolidált, kimért, letisztult orrban. Maradékcukra ugyan 270 g/l, mézes és nagyonis édes, de mégis van egyénisége, hosszú, nektáros és tiszta ízek járják át az embert. Nem okoz gondot a második korty sem, sőt... Egyensúlyos, és mégis nagy aszúbor. Bármely édes sorba betenném simán. 7+

Aszúban tehát egyértelműen az utóbbi irányt lenne tanácsos képviselnie mostmár minden tokaji borásznak. Nagyon szimpatikus, hogy a pince a szamorodni mellett tette le a voksát. A késői szüretekből meg talán lehet, hogy egy házasítás is elég lehet…(ők ezt bizonyára jobban tudják nálam). Volt erény mindkettőben, de együtt talán praktikusabb és ütőképesebb is lehetne. A Sátorhegy és az Agyagos ígéretes termőhelyek északról, és Abaújszántó egyébként is érdekes, felfedeznivaló világ, egy külön címkecsaládot (pl. más alapszínnel) szerintem megérne ez a pár száraz tétel, akár egy felsőbb kategória felé tendálva később. Óriási lehet a különbség a hegyaljai települések borkarakterei közt: itt van Abaújszántó, alig-alig kóstolhatunk modern bort dűlőiből (hamarosan lesz még egy komplett poszt egy pincéről), még alig-alig bontottuk ki néhány változatos termőhely jellegét, de könnyen lehet, hogy fogalmunk sincs, mekkora kincsek lehetnek elrejtve a szőlősorok közt…! Talán valóban, burgundi mintára először a települések identitását kellett volna meghatározni (ahogy megtette ezt Erdőbénye és most ezen küzd Tállya és Olaszliszka is). Utána jöhetnek a dűlők is, ha már tudjuk, hogy milyen főbb stílusjegyek keresendők egy mádi, bényei, tarcali, tállyai bornál.

A többi száraz tételre és valamennyi borra igaz, hogy kevés primer, tiszta, feszes, gyümölcsös jegyet sikerül átmenteni a borokba, ami egyértelműen technológiai dolgokra vezethető vissza, és remélem, hogy orvosolható lesz a jövőben. A szintén nagyon fontos családi hagyományok mellett az irány tehát jó, szerintem a pince is érzi ezt, van miért ellátogatni hozzájuk!