x

Ripka Gergely

Tokaj Nyitány – 2010-es aszúk a porondon

a vizsgaévjárat

A Tokaj Reneszánsz Nyitánya végül idén sem maradt el (csak a megszokottnál kicsivel későbbre tették). A koncepció azonban némileg elmozdult valami új, frissebb irányba. Ebben az évben is a Borjour lelkes csapata szervezte az estét (merhogy ez most kifejezetten félhomályos, laza, esti program lett). Fiatalosabb helyszín és hangulat: Ybl Palota belső udvarában, színes lampionok és bulizós zene mellett lehetett sétálva kóstolni; az Oroszlános színeiben Homoky Dorkáék (Homoky Pince – Tállya) kezelték a sonkaszeletelőt és készítették jókedvvel a szendvicseket, összességében valahogy az egész rendezvény megfiatalodni, frissülni látszik. Nem titkolt szándéka a szervezőknek - és több Reneszánszos borászat képviselőjének -, hogy új arcokat vonzzon be a tokaji bor környezetébe, ahelyett, hogy minden évben ugyanannak a száz embernek a játszótere maradjon. Nekem egyelőre kicsit nehezen állt össze a kép: azt például értem, hogy a luxusterméket, az aszúkat, külön teremben lehetett kóstolni, csak a megvalósítás volt többek szerint is kicsit felemás, ahogy a 2010-es aszúk premierjén is mintha már a kezdés előtt szűkös lett volna a terem, jópáran ülőhely nélkül kóstoltak (és igazából azt sem nagyon értettem, egy mesterkurzuson miért a borászoknak kell kitöltögetni a borokat hatvan embernek). Az építő kritika ellenére viszont meg kell említenem, hogy maguk az új aszúborok remekül muzsikáltak.

Tudjuk jól, hogy 2010 nem úgy fog bevonulni a bortörténelembe mint a magyar borászok legkedvesebb évjárata. Ám a hűvös, esős év azért végül jópár izgalmas aszúval örvendeztette meg a tokaji borászokat. Egy jellemzően későn induló év, sok viszontagsággal, extrém csapadékkal, de aztán szeptember-októberben a szép, száraz idő egész szép aszúalapanyagot adott (szemben mondjuk az igen hasonló 2004-el). Rövidebb áztatási idő mellett is a magasabb extrakt, a feszes savú aszúk évjárata 2010, melyek közül a következőket kóstolhattuk:

Béres 5 puttonyos tokaji aszú 2010.*

Narancsos, botritiszes illat, kissé szúr elsőre, illója sem csekély. Szellőzve a klasszikus barackosság dominál. Ízre friss, citrusokkal teli, erőteljes savérzettel. Friss aszú, de mégis tartogat mélységet és közepes hosszúságot is. Végén az alkohol némileg fűt (de ez 5 puttonyosnál nem ritka). Intenzív gyümölcsössége nagyon kellemes, bár lehetne hosszabb is. Egyensúlya így is remek. Karcsúbb 7

Tokaj Classic 5 puttonyos tokaji aszú 2010.*

Gomba, némi botritisz, fehércsoki mellett a háttérben ott fejlődik valami egészen sajátos tropikális, primer illat, ami nagyon megfogott. Szinte késői szüretes, sauternes-i hangulatú íz. Ismét közepes hossz, lazább szerkezet, de szép egyensúllyal, melyhez némi fás vanília is hozzátesz (mintegy a pincére jellemő módon). 6+

Disznókő 5 puttonyos tokaji aszú 2010

Ez az este nem a Disznókő aszúé volt (száraz furmintjuk a sétáló kóstolón viszont gyönyörű, tiszta, fineszes és patent alapfurmint). Teljesen atipikus aszú egy kiforrott aszústílusú pincétől. Fehércsoki, gomba, lakkozott bútor, avar karamell, bőr, kávé. Ízre is nehézkesebb, nem Disznókős jellegű. Lustábbnak hat, valahogy kedvetlenek a savai is, kevés a gyümölcs és a cukor is nagyobb hangsúlyt kap a kelleténél. Kóstoltam már kiváló 10-es Disznókő aszút, de ez most legfeljebb az árnyéka annak… Vékony 6

Gróf Degenfeld 6 puttonyos tokaji aszú 2010

Poros, zárkózott illat, itt is fabútorossággal, és azzal a botritiszességgel, amit nem annyira szeretek. Ez a bor is picit elvesztette a lendületét az egyébiránt magas savakat adó év ellenére. Visszafogott íz, kevés dísz, egyszerűség, különösebb szerkezet nélkül. Ráadásul a végén szinte csak az alkoholt érezni. Gyenge 6

Erzsébet Pince 6 puttonyos tokaji aszú 2010.***

Komoly lépés fölfelé. Száz százalékban a Király furmintjából készült aszú. Illóban nincs hiány, de ezen a szellőzés segít. Tölgyes vaníliában sem szűkölködik, ami viszont hozzátesz a bor karakteréhez, elbírja simán ez a szerkezet. Még nagyon fiatal bor. Sűrű korty, végre valóban aszús hosszúság, végre van tömörség, szálazni való sűrűség, struktúra, szerkezeti gazdagság, amit egy aszútól az ember elvár. Egyszerre krémes és citrusos édesbor, végén harapható barackdzsemmel, mogyórókrémmel. Izgalmas lesz figyelni pályafutását. 8+

Barta Pince 6 puttonyos tokaji aszú 2010.***

Ez a bor is nyilván a Király-dűlőnek a termése. Illó itt is akad, mellette kellemes melegséggel orrban. Krémesebb, mélyebb, mádiasan koncentráltabb az előzőeknél. Édessége erős, de még éppen egyensúlyos, finoman nektáros és mézes hangulatú aszú. Egyedi jelenség, sajátos konzisztenciával. Extrém magas, 10 fölötti sava nem túloz, teljesen integrált. Kivételes szerekezetű, elképesztően hosszú bor. 8+

Tokaj Nobilis 6 puttonyos tokaji aszú 2010.**

Tisztán furmint ez is. Csak pár hete palackozták, amitől most rendezetlenebb is volt, mint hordóból kóstolva (de korábban nem egyszer nyújtott mintaként tíz pont fölötti élményt ez a tétel). Furmintosan visszafogott illat, zárkózott, lassan nyílik (érthető módon). Hosszú, gombás íz, erőteljes savak, feszes, szikár, szárító vég. Tiszta, elegáns bor, de még a palackot be kell laknia. Ha lenyugszik, újra rá kell nézni! Egyelőre 8

Dereszla 6 puttonyos tokaji aszú 2010.**

Kóstolt már valaki 70-es extraktú bort, ami nem esszencia? Nos a Dereszlánál lehetőség van rá. Illatában gomba, karamell, vegetális jegyekkel, leveszöldséggel. Ízre határtalan vitalitás, sok-sok rágható gyümölcs, gördülékenység, savai robbannak, még az ember gyomrát is összerántják landoláskor. Egy letisztult, finom, jól iható aszú, nem is nagyon akar több lenni, de talán a savak lehetnének picit simábbak is. 7+

Dobogó 6 puttonyos tokaji aszú 2010.**

Egészen rózsás illat, pedig elméletileg nem tartalmaz illatos fajtát. Virágok, méz, nektárosság árad belőle. Az izmos savakon túl a struktúra itt sincs még egészen összerendeződve. A sav-cukor-kesernye háromszög még itt-ott kissé kusza. Citrusos, friss, fiatalos, hosszú bor, szép egyensúllyal, de idővel talán egységesebb, kiforrattabb képet mutat majd. 7+

X
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább