x

Ripka Gergely

Billecart Salmon kóstoló

Champagne-ból sosem elég. Kevés borvidék van a Földön, ahol a viszonylag szerény adottságok ellenére akkora kultúra és hagyomány tudott lerakódni egy speciális bortípus köré, mint Reims és Epernay környékén. A champagne hosszú idők óta, jópár gazdasági válság és történelmi viszontagság ellenére is meg tudta őrizni luxustermék mivoltát, és tudjuk, hogy az ilyesmiben a franciák verhetetlenek (Bordeux, Burgundia, Cognac stb). Számos elhivatott  pezsgőház ház és pezsgőkészítő dinasztia tudta megszilárdítani pozícióit a mindenkori piaci trendek közepette. A Billacert Salmon is egy közülük Mareuil-Sur-Ay-ból. A történetük 1818-ban kezdődött, Nicolas Francois Billecart és Elizabeth Salmon házasságkötésével.

Ma Denis Billecart felel a pezsgőház jóhírnevének ápolásáért és akinek volt már szerencséje találkozni vele, az tudja, hogy ő ezt a feladatot a lehető legkomolyabban veszi. Minden pezsgőjénél elmondja, hogy neki pont ez a kedvence (ezért és ezért...). A honlapon és szuggesztív mondandójában is gyakorta ismétlődnek olyan hívószavak, mint tökéletesség, elegancia, harmónia. Kommunikációját támogatandó láthatóan a vevőkörét és annak gondolkodásmódját is igen mélyen tanulmányozta az évek alatt. Követendő irány lehet hazai borászok számára is az ilyen jellegű tudatosság. Hisz minden csak pszichológia.

Az alábbi pezsgőket kostolhattam meg társaságában:

Billecart Salmon Rosé Brut

Tejszín, sütemény illata. Ízre pici buborékok. Kesernye, és teltség. Élesztőre, kenyérre emlékeztető, autolitikus ízek. Fanyar, szikár lecsengés mellett némi krémességben gyönyörködhetünk. Kiválóan strukturált bor. Magabiztos felütés. Desszertekhez illő pezsgőnek tűnt. 7

Billecart Salmon Blanc de Blanc

Zöldes citromszín. Érettebb, sőt talán öregedő illat, pici oxidáltság (reszelt alma) és briós illata. Krémes íz, sok-sok fanyar citrus. Szikár korty, csontszáraz vég. Némi ornamentika, kedvesség sokat árnyalna ezen a kicsontozott képen. Nem könnyű beleszeretni. Abszolút aperitif pezsgő…jöhet a vacsi. 6

Billecart Salmon Extra Brut

Húsos gyümölcsök, kenyérhéj borszerű illata. Krémes, emelkedett korty, csodás. Picit erős a habzása. A korty maga viszont nem hasít, sehol egy kiálló sarok a zero dosage ellenére se. Meglepően puha tapintású korty. Remek. Szakmai körökben úgy vélik többen, hogy a zero dosage bizonytalanabb eltarthatóságot eredményez pezsgőkben. Itt erre utaló jelet egyáltalán nem éreztem (vö. Nicolas Francois 1999). 7

Billecart Salmon Brut Reserve

A dosage 10 g/l. Tisztább, citrusosabb, és élénkebb illat. Klasszikus, sőt behízelgően populáris a korábbi tételek mellett. Íme az ideális belépő champagne-szint azok számára, akik belekóstolnának ebbe a világba. Krémes, könnyen fogyasztható, a határozott cukra miatt. Kerek, zamatos, kedves bor. 6+

Billecart Salmon Sous Bois

Hordós vinifikáció különíti el a többiektől. Aranylóbb, tükrös szín. Mogyorókrém, grillázs illata, némileg melegebb karakter. Később az édes gyümölcsök is előbukkannak benne. Testesebb, jóval krémesebb, robosztusabb az előzőektől. A grillázsos jelleg a kortyban is érezhető. Hosszabb íz. Pici buborékok alatt egy kevés alkohol is kikandikál. A hatásvadász (férfiasabb) pezsgők kedvelőinek bora, nem a kifinomultságot keresőké, de mégis van benne valami izgalmas eredetiség. 7

Billecart Salmon Nicolas Francois 1999

Aki a kiművelt részleteket keresi, annak pedig itt van a Billecart vintage pezsgője. A ház évjáratos tételei rendre igen szépen szerepelnek a komolyabb versenyeken. Megdöbbentően fiatalos, zárkózott illat. Pici porossággal. Álmaimban nem mondanám rá, hogy 1999-ben szüretelték hozzá az alapanyagot. Kifinomult, letisztult, lekerekedett bor. Sima felszín itt is, pedig a dosage, állítólag 0. Picit krémes, kimondottan gördülékeny pezsgő. Lecsillapodott, nem harsog, az alkotók tökéletesen megtalálták helyüket, kerek egészt formálva, túlzások, élek nélkül. Hosszú, elegáns, komplex champagne. Nem mindennapi élményt nyújt. Erős 8

X

Ripka Gergely

Takács Lajos: Tokaj először, Somló utoljára

Új álmok Hegyalján, utolsó emlékek Somlóról

Takács Lajos a mai magyar borszíntér egyik legfurább, legsajátosabb figurája. Úgy beszél a borról, ahogy senki más: kicsit flegmán, kicsit naívan, kicsit lazán, kicsit szerényen, kicsit alázattal, de mindig kendőzetlenül és tömören. Nem misztifikál túl semmit, nincsenek lózungok és nagyotmondások, s a borai is ilyen tiszták és őszinték. Aki ismeri ezt az embert, tudja, milyen egyedi nyelvet is beszél. Ma már kevésbé van hírértéke a ténynek, hogy Takács Lajos, a somlói kultborász, elhagyta azt a termőhelyet, ahol együtt élt évekig a szőlőjével, s melyet ő épített, s mely talán őt is halhatatlanná tette. Nem érdekli már Somló. A területek szétszóródtak, a ház pedig gyermekeire vár, hogy majd örökségként döntsenek a sorsáról. Immár viszaköltözött szülőföldjére, Hegyaljára. De mit is csinál ott és milyenek ma ritkaság számba menő somlói borai? Elmeséljük szépen sorban.

Tovább
Új pince Erdőbényén - Préselő...poszt hamarosan ;)

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Kardos Gábor – gyorsszemle

Önálló mádi utakon

Kalandozunk tovább Mádon, a borvidék tán legfelkapottabb településén. Kardo Gábor neve sokak számára csenghet ismerősen a pesti borbár univerzumból (de a mádi színtéren akár a régieknek is). Az egyik legfelkapottabb borbárlánc első üzletének vezetője volt évekig. Édesapja mádon vezetett kocsmát, aztán ahogy Gábor színre lépett igyekezett a házi bort megtölteni minőségi tartalommal és a Kardos Pince megindult a hazai és a nemzetközi piacokon (2009 körül). Sok év telt el. - A kocsmából mostanra borbár lett, modern enteriőrrel, mádi sajttal és természetesen kimért bor helyett immár letisztult dizájnnal csomagolt és okosan felépített mádi szortimenttel. A nagyszerű elhelyezkedésű kis vendéglátóhely üzemeltetésére persze nehéz feladat csapatot találni ezen a környéken, a fix nyitvatartás egyelőre várat magára. Gábor az a fajta borász figura, akinek konkrét víziói vannak Tokajról, Mádról és saját szerepeiről, saját brandjének esélyeiről. Korábbi munkahelyeinek is köszönhetően remekül átlátja a piacot és sok olyan ziccert észrevesz, melyet mások, akik egész életüket a borvidéken töltik, sajnos talán soha nem fognak meglátni. Kóstoltunk is: 

Tovább

Ripka Gergely

Lenkey Géza – gyorsszemle

Szólóban és Takács Lajossal

A cím nem éppen szerencsés. Lenkey Géza borait ugyanis nem szabad gyorsan kóstolni. Meg kell adni nekik a türelmet. Érlelt tokajiak, melyek eleve maguk is hosszan készülnek, hosszú időt töltenek hordóban, míg a borász türelmesen vár (némileg szembemenve a piac elvárásaival). Vállaltan és büszkén készíti ezeket a borokat, melyet részben talán épp a piac, talán a családi változások alakítottak így: egyrészt ugyebár Gézának egy hirtelen életmódváltást jelentett a mádi birtok (édesapja halálával), de úgy döntött nem adja fel ezt a hagytékot, másfelől pedig Géza nem is szeretné elkapkodni a borok piacra dobását. Más a cél, más az ember is, mint a legtöbb pincénél. Most először jártam Gézánál, s kibe botlik nála a látogató, hát nem a jó Takács Lajosba?

Tovább
Hölgyeim és uraim: íme, a 10 pontos borélmény.

Ripka Gergely

Tovább