A világ nagy borvidékein már mindenütt eljutottak oda, hogy a fajta réges régen nem meghatározó paramétere egy bornak. Mármint olyan értelemben releváns csak, mint a maradékcukor-tartalom vagy a bor színe mondjuk. Egy bordói vagy egy burgundi vörös esetében már nagyon régóta nem a fajták közti különbség a fontos üzenet, hanem az hogy a borász a fajtán, az évjáraton, az apró fogásokon keresztül mit tud megvillantani a borvidék és annak szűkebb termőhelyének jellegéből. A szobor anyaga a fajta, de amit a szobor ábrázol az a termőhely egy megnyilvánulása adott évben.

A Weninger család munkássága talán a legizgalmasabb szobrokkal szolgálhat számunkra a vörös színű terroirborok közt körültekintve. A Kékfrankos-most mesterkurzusán kendőzetlenül és őszintén mesélt ifjabb Franz arról, hogyan formálódott át benne minden, amit a borkészítésről az iskolákban tanult. Utazásai során sok kérdés fogalmazódott meg benne, s lett mára egy nagyon tudatos biodinamikus birtok vezetője, immár a határ mindkét oldalán. Elmondása szerint gyökeresen 2000-ben változott meg a szemlélete: előtte a 90-es évek második felében már olyan szintre modernizálódott a borkészítés Ausztriában, hogy szinte bármilyen tornamutatványt meg lehetett tenni a borral a pincében. Ekkortájt történt az is, hogy amikor a szőlője magnézium-hiánnyal küzdött (a talaj jó ellátottsága ellenére) és válaszút elé került, hogy vagy minden egyes évben lomb-trágyázza majd a növényeket vagy elengedi a szaktanácsokat, végül mégis inkább úgy döntött, nem avatkozik be ilyen drasztikusan a szőlő természetes anyagcseréjébe.

Más megoldások után kezdett kutatni, - próbált visszanyúlni a természetes megoldásokhoz. Aztán a tankönyvek kénadagolási ellentmondásai a különböző országokban végleg a biodinamika felé sodorták hitvallását. Rájött, hogy a borkészítést és magukat a borokat is a kultúra irányából kell megközelíteni, ahogy a biodinamika is egy kulturális megközelítés.

A következő tetőpont és fordulat 2009-ben következett be. A bankhitelek és a rossz forgalmak miatt a borász is elvesztette kissé a fonalat, ami saját bevallása szerint is érzékelhető volt a palackba került borokban. A rossz karma után az indiai utazás megrendítette őt is, de a szülei sem voltak benne biztosak, hogy ifjabb Franz egyáltalán visszatér-e a birtokhoz. Mégis úgy döntött, nem adja fel, tovább keresi a válaszokat és az egyetlen út előrefelé vezet; még szigorúbb, még fegyelmezettebb módon fog hozzáállni a borkészítési folyamatokhoz. A 2011-es évtől a soproniak mellett az osztrák területek irányítását is átvette édesapjától.

Ott is, itt Magyarországon is alapvetően a biodiverzitás fenntartását, a mikroorganizmusok kényelmét célozzák meg a szőlészeti és borászati mozdulatok, melyeket a biodinamika Hold-álláshoz igazodó bioritmusa szabályoz.

A kóstolt kékfrankosok:

Saybritz 2011 (Eisenberg)

A talaj fő kőzete a zöldes pala. Visszafogott illat, levegőztetve erősen kávés bukét áraszt. Húsos, és elég markáns savú bor, tanninjai aztán szelídek. Testes, hosszú, széles Kékfrankos, az íz végén földes jegyekkel. Bőr, aszalt sötét gyümölcsök és némi kesernye. Nem egy kedves bor, de kétségkívül izgalmas tétel. 5+

Kalkofen 2012 (Mittelburgenland)

Hűvös, magasan fekvő terület, meszes talaj. Érett, mély illat, likőrösség, szilva, kókuszos, rumos-meggyes (kicsit újvilágibb stíl). Szellőzve egy kis illóság is kivehető a meleg, finoman ásványos illatból. Széles, tüzes bor, földességgel, hasító, harapós ízzel. Alkoholja is határozott, a végén kesernyés lezárással. Mindkét osztrák borban volt egyfajta zordság, ami miatt nehéz beléjük szeretni, holott az odafigyelés, a profizmus és a gazdag alapanyag szinte tapintható. 6

Spern Steiner 2011.*

Igen vékony termőréteg (komposztfaló talaj). Agyagos illat, aszalt szilva, rumosság, a levegőn egy kevésbé elegáns szotyissággal (nem annyira hiányzott). Az előzőek után végre élő gyümölcsök a kortyban! Savai is frissebbek. Tele van a bor finom, harapható primer jegyekkel. Hosszú íz. Nagyon szép. 7

Dürrau 2011 (Horitschon)

Agyagos talaj és Franz szerint a leginkább bordói vonásokkal rendelkező területük, ezért mindig koncentráltabb borokat ad. Színre is sokkal feketébb. Illatában földesség, gomba, avar, viaszos furcsaságok. Ízben alkoholos, tapadós tanninú, kesernyés bor. Kis fa teszi még vastagabbá. Súlyos, nehezen iható bor, és az említett zordság ebben az osztrák borban elég nehézkessé tette a fogyasztást. 6

Spern Steiner 2009.*

Kirobbanó piros gyümölcsös (szinte Grenache-os) illat. Imádom. Lekerekedett, beépült savak. Finom, gördülékeny, jó inni. Húsos, cseresznyés, meggyes, picit puhább, de nagyon elegáns és szerethető kékfrankos. A nap egyik legjobbja. 7

Spern Steiner 2006.*

Gombás, földes illat, mely azért a levegőn kissé erőtlenné válik itt-ott. Telt, komplex, húsos, finom és nagyon hosszú. Kesernyés, tömör és szépen érő bor. Nem tartogatnám már soká, csúcsa közelében lehet talán. 6+

Spern steiner 2002.*

Karamell, főtt gyümölcsök, animális jegyek. Tanninokban gazdag, de életteli most is, sok elegáns érett gyümölcsöt őrzött meg nekünk tizenegy év után is. Szép bor, kissé szárít a vége, de hihetetlenül egyben van máig. 6+

Spern Steiner 1999.

Puskaporos, köves, kissé zöldes árnyalatú illat, s ez a hangulat az ízt is végigkíséri. Franz szerint ez a halvány zöldesség ad frissességet a borhoz. Én nem tudtam beleszeretni. 5+