x

Ripka Gergely

Új szerveződés Somlón

A somlói borok boltjának bemutatója

Cartwright Éva mindössze pár éve nyitotta meg a Somlói Borok Boltját, de már az elején látni lehetett, hogy hosszú-hosszú évek óta talán a legjobb közösségi szerveződés lett ez a Hegyen. Úgy éreztem, egy régi adósságot törlesztett végre Somló. - Csupa pozitív töltet és energia. Korszellemhez illő tér. Egy pont, ahol nem csak megvásárolható egy mélymerítés Somlóról, de a legtöbb tétel kóstolható is. Egy hely, ahol le lehet ülni beszélgetni a borok mellé, és ahol hasznos tippeket kaphatunk arról, merre tovább. Balogh Zoltán a SAP-tól pedig kezdettől fogva hathatósan támogatja a bolt kommunikációját, hogy az minél erősebb bástya lehessen a helyi borturizmus számára. Pártatlannak tűnő, karakán kiállása mindenképp nagy löketet ad a kezdeményezésnek. Zoli hívta össze most azokat a hazai szakértőket, borszakírókat, bloggereket is, akik a Gellért Szálló egyik különtermében betekintést nyerhettek a Somlói Borok színes portfóliójába.

Aki járt már Somlón, az tudja, milyen viszonyok az általánosak. A somlói borászok mozgástere eleve nem túl nagy: beállt már az a néhány nagybirtok, akik évtizedek óta meghatározóak; megerősödött jópár középbirtok presztízse is, és a háttérben pedig ott a rengeteg kisebb, családi borászat, ahol a legvegyesebb borminőségekbe futhatunk bele. Egy részük a semmiből, szinte hobbiból, minimális kitekintéssel készíti borait pár hétvégi telek összeolvasádásából származó területéről. Víz továbbra sincs, a pincék felszereltsége nagyon sokféle lehet. Nincsen ez másképp más borvidékünkön sem: az esetlegesség a legtöbb pincénél generációról generációra markáns rendezőelvek nélkül okoz vegyes élményeket, mikor a borokat kóstoljuk. Ez az érzés bizony ennek a huszonvalahány bornak a kóstolása közben is ott lebegett a társaság feje felett. Volt akinél ez ledobta az ékszíjat (a legmeglepőbb ez olyan valakitől, aki hosszabb ideje jár Somlóra, mint bármelyikünk).

Drámai. Pedig nem kell kapkodni a levegőért kidülledt erekkel. Szerintem ez inkább csak egy pillanatfelvétel az út elején és ez a kóstoló is rengeteg tanulsággal szolgált nem csak nekünk, de a szervezőknek és a borokat beküldő (bátor) borászoknak is. Nem történt érdemi átalakulás 24 év alatt a hazai borágazatban, akkor miért várjuk ezt el huszonöt random bortól egy random borvidéken. Sokan el vannak tévedve, igen. A mi fejünkben hiába van rend (vagy hisszük azt hogy rend van), másokéba akkor sem tudunk belenyúlni… Tetszik, nem tetszik. De tisztulni fog majd a kép idővel, ebben biztos vagyok.

Nincs mit szépíteni: volt itt hibás bor, volt érdektelen bor bőven, de volt egy-két üdítő színfolt is, és nem csupán az ismerős borászatoktól. Át kell gondolni persze, hogy mi kerülhet egy ilyen helyi borboltban a hazai és külföldi látogató elé a polcokra (a Tokaj Kalauz 2014 összeállításakor nekem is ez volt az elsőszámú szabály), és egész biztos vagyok abban, hogy a szervezők nyitottsága, érzékenysége elég lesz ahhoz, hogy a Somlói Borok Boltja a jövőben megbízható szelekciót nyújtson minden borkedvelő számára! A kezdeményezés ugyanis jó, erősíti a közösséget…az olyan attitűdtől például kitinpáncélom nő lassan, hogy befutott somlói boráaszat azért nem hajlandó mindehhez csatlakozni, mert a szomszédos borásszal hosszú évek óta képtelenek peres úton zöldágra vergődni és nem hajlandó vele egy platformon szerepleni se. Arcpirító típusreakció idehaza. Most egy külföldi bortúrista ebbe a légkörbe szeressen bele…?

Cartwright Éva álmaiba és boltjába könnyebb beleszeretni. Az irány itt mindenesetre megvan, és ebben a mi részünk az, hogy visszajelzéseket adjunk a későbbi döntéseket jó irányba segítve. Senki nem gondolja azt, hogy ez könnyű feladat. Nézzük:

Bogdán Rizlingszilváni 2013.

Tessék, - rögtön az elején egy tiszta, fajtajelleges kis bukébor, hibák nélkül, sőt erényekkel. Nektáros, virágos, muskotályos, ám mindezt nagyon szép formában teszi. Édes narancs és méz színezi még az illatot. Finom, friss, könnyed íz, üdeség. Van benne egyfajta Sauvignonos jelleg. Trópusi gyümölcsök, érett, húsosság. Nagyon kellemes bor. 6

Várkapitány rosé 2013

Vegetális, csalános, cabernet-t sejtető illat. Laza szövetű, enyhén sós íz. Elég egyszerű bor még rosékon belül is. Nehéz megfogni benne bármit. 2300 Ft-os árával ráadásul a legtöbb hazai rosét maga mögé utasítja…(?). Tudnék sorolni azért jobb példákat. 4

Csetvei Pince Kő Papír Olló Olaszrizling 2013

Kőpor, puskaporos, viaszos, poros illat, mely a levegőn karalábéba és zellerbe alakul át. Keserűmandulás rizlingesség. Elég feszes, de kissé éles savak. Tiszta, de lehetne valamivel kerekebb, kedvesebb is. 5

Barcza Bálint Furmint 2013.

Bálintot személyesen is meglátogattam már egyszer pincéjében (igaz egy véletlen folytán). Somlói pincéje csak nemrég készült el, Szentgyörgyhegyen is van szőlőjük, és nekem úgy tűnik, nagyon jó érzékenységgel közelít a borász a borokhoz. Puskaporos, sütőtökös illat, pici karalábéval. Szélesebb, fásabb, picit alkoholosabb, de szép, gazdag bor. Van benne gyümölcs és ásvány is a fa mellett. A nap egyik legmagabiztosabb bora. 6+

Marton Királyfurmint 2013

Illós, technokolos, emellett oxidált, rusztikus illat. Kesernyés. Hibásnak tűnt. Mindez bátor 4000 Ft. 3

Vándor Pince Cuvée 2013.

Érett, sárga gyümölcsös illat, pici fa. Tömör, sűrűbb szövetű bor az eddigiek után. Hosszú íz. Tiszta és feszes, vibrálóan élénk savérzettel. Izgalmas és még nagyon fiatal is. Levegőztetve kicsit bizonytalanná válik, de elsőre nagyon tetszett. (Ne feledjük, hogy ez a Kis Tamás viszi tovább ettől az évtől Takács Lajos területeit is…) 6+

Szent Margit Juhfark 2013

Zárkózott illat, virágokkal, fanyar sárga húsú gyümölcsökkel. Cukros, félszáraz íz adta kerekséggel próbál hódítani. Kicsit tobzódik ez a cukor, behízelgő, hosszú édes ízt ad a borhoz. Pedig az alapanyag nagyon ígéretesnek tűnik. Picivel visszafogottabb cukorral talán jobban tetszene. Ösztönösség árad a borból. De egy fél hektáros birtoktól én ennél többet elsőre nem várok el. 5+

Borbély Juhfark 2012.

Dohos, dugósgyanús mindkét palack… Ha nem hibás, akkor 2

Kreinbacher Juhfark Selection 2012

A szotyis, tökmagos hordón túl citrusokat mutat az illat, ha időt hagyunk neki a pohárban. Kimondottan élő savú bor (pedig 2012-es), a hordó nem kevés, de elfér, a szerkezet összeépült és szerintem nem lóg ki semmi sem. Izgalmas, picit újvilági és populáris oldala Somlónak, de mégis profi és elejétől a végéig tiszta bor egy megbízható helyi nagyborászattól. Azért ez fontos. (A 2012-es borok közt mindenképp az egyik legvirgoncabb tétel.) 5+

Csordás – Fodor Olaszrizling Selection 2012

Karalábé és tengervíz illatban. Egyszerű, ásványos, rövid, kissé az évjárattól lusta és egyszerű is. A fajtát szépen hozza, de nagyon egysíkú tétel. 5

Kolonics Szent Margit Olaszrizling 2012

Vanília, tölgy illat. Vajas, hordós íz fed el mindent és teszi elég egyoldalúvá a bort, mely a végén ráadásul édeskésbe is fordul. Hiányolom a lendületet. Nagyon nehéz elhinni neki a 7,4-es savakat a Kreinbacher 5,9-es értéke után… 4+

Somló Kincse Furmint 2012.

Rusztikus, kissé megint illósgyanús buké. Pici fa, arányos, egyensúlyos ízben. Jó inni, egy pici cukor teszi még finomabbá, kedvesebbé. Kerek bor, melyet azért jóleső savak is kísérnek szerencsére. Minden mosdatlanságával együtt 5

Hollóvár Furmint 2012.

Kukorica, mélység illatban, trópusi gyümölcsökkel. Orrban érezhetően több dimenziót nyújt, mint a legtöbb bor ebben a sorban. Ízben azonban kissé nehézkes, lomha, darabos, pedig elképesztő komplexitással nyűgöz le. Az alapanyag kivételes lehetett most is, de a savat út közben elvesztette a szüretre. Kár érte. Hosszan búcsúzik így is, melyben az alkohol élvezi a főszerepet. A Takács Lajos-féle csoda most elmaradt, de azért hozzáteszem gyorsan, hogy Lajos ugyanúgy tisztában van ennek a bornak a savhiányosságával…ez az évjárat ezt dobta. 5+

Tóth Pince Kőfejtő Cuvér 2012

Pici szerves oldószer itt is mutatkozik (noha nem a legdurvább illósság ez), mondjuk szúrós buké. Fás, kesernyés, cseres világ. Nem könnyen iható fehérbor. 4+

SAP Hárslevelű 2012.*

Egészen illatos, mézes és porpoliszos orrban. Teljesen más textúra az előzőek után: szélesebb, gazdagabb, van túlérettség is és mintha a héjból szárazó ízek, aromák is határozottabbak lennének. Ettől a Somlói Apátsági borok mindig nagyon megosztóak: volt akinek a kedence volt, de volt, aki most sem szerette igazán. Pici kesernye érzékelhető benne, de összességében tiszta, izgalmas, szép bor. Nekem hiányozna a somlóról ez a stílus, ha nem lenne. 6+

Royal Somló Juhfark 2011.

Illós, technokolos, hibás illat. Nincs kedvem belekortyolni. Versenyen (és itt a blogon is) biztos kizárás, de most a 8100 Ft-os ár miatt jelzésértékű 1

Spiegelberg Juhfark 2011

Marcipános illat. Alkoholja kissé magasnak tűnik érzetre. Hosszú íz, gazdag, szép és arányos bor, de talán savai a kelleténél visszafogottabbak. Stefantól is kóstoltunk már meggyőzőbb bort. 5+

Polgár Mátyásfalvi Olaszrizling 2011.

Némi szerves oldószeresség itt is ad egy kis mosdatlanságot a bor illatához és fában sem csekély. Cukor kerekíti (5,1 g/l). Sűrű, izgalmas és komplex bor. Kár az illatért. Így 5+

Barnabás Kézműves Kispince 2011

Az érett somlóiak meglepően szépen muzsikáltak. Itt illatban termálvíz, zeller és karalábé lengi körbe az aromákat. Feszes, friss és roppanóan virgonc savak. Testes és alkoholban sem csekély. Meglepően hosszú élmény, érdemes lesz odafigyelni rájuk 5+(6)

Fekete Béla Hárslevelű 2011

Méz, barack, fajtajelleges árnyalatok, Fekete Béla borokban megszokott érettség és oldschool hangulat. Széles, vastag és gazdag, testes bor, alkohol és ásvány is akad benne bőven. Magabiztosnak tűnt az elején, aztán kicsit a levegőn ez is billegni kezdett. De így is a jobbak közé tenném. 6

Tornai Top Selection Furmint 2011.*

Visszafogott illat, kicsi fával, de tisztán. Ízben parádés összhang és egyensúly. Van benne mindenből épp elég. Sav, ásványok, termőhelyi jegyek és fa is integráltan szólal meg. Jó látni, hogy a két nagyborászatnál azért minden rendben és nyugodtan lehet hozzájuk nyúlni a polcokon. Számomra már ez örömteli. 6+

Szabó Pincészet Juhfark 2009

Rusztikus vonal. Érett, minerális, telt palackbuké, viaszos, lilomos negédességgel. Valahogy a 2007-es Dénes Hegybirtok Olaszrizling jegyzete jut eszembe róla. Minden alkotó a helyén, az illat nagyon kíváncsi lennék, hogy mitől lesz ilyen egy somlói/ság-hegyi borban, de hibája az nincs. 5+

Szabó Attila Juhfark 2009

Ez is rusztikusabb irány, érett palackbukéval. Jó, élő savakat mutat. Szinte frissnek hat. Könnyed, de picit húz a vége. Ígéretes név a Somló nyugati oldaláról. 6

Pápa Családi Pince késői szüretelésű Juhfark 2009

Izgalmas late harvest  illat, ami sós is, köves is.  Húzósak a savak az indításkor, a cukor csak utána jön, de visszafogottan (3,9 g/l). Rusztikus és kissé bizarr íz. Diszharmónia érezhető benne, melyben a sós, kesernyés, savas ízek alkotnak zavaros összképet. Ösztönös bor, de legalább hibák nélkül. Keresgélni kell az egyensúlyt és a rendezettséget. Ettől függően 4/5

Dénes Hegybirtok Olaszrizling 2008

Az örökös ság-hegyi mohikán Dénes Tibor küldte be bátran a legidősebb tételt. Nem rég bloggerekkel kóstoltam a 2007-es kiadást, melyről örömmel állapítottam meg, hogy semmit nem öregedett az elmúlt évek alatt. Ugyanez elmondható lenne erről az évjáratról is. Friss, diszkrétebb illat a 7-eshez képest. Fás ízek, érdekes, de tetszetős arányok. Frissességben több 11-est (és pláne 12-es bort) leköröz. A Ság-hegy termőhelyi adottságait mindig hűen mutatja be ez a magabiztos kis birtok. 5+

X
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább