x

Ripka Gergely

Miért imádom a rajnait?

Pár éve lettem igazi rajnai-rajongó. Nem szeretem kategorizálni a fajtákat. Minek? Egyrészt eljutottam én is oda, hogy inkább a termőhelyi jegyeket, semmint a fajtajegyeket keresem egy borban, másrészt minden fajta tud jól és még jobban teljesíteni, ami szintén a termőhely, a borász és persze az évjárat függvénye. Vannak kiváló termőhelyeink és vannak rátermett borászaink, a rajnait pedig pontosan azért szerettem meg, mert a legtöbb évjáratban hozza a formáját. Itt van mögöttünk két forró évjárat (2011 és 2012), s a legkorrodálóbb savú fajtáink (furmint, juhfark, kéknyelű) is rendre elvéreztek, de a rajnaiak mégis sikeresen vették az akadályokat. Miközben a legtöbb furmint unalmas, lusta és lágy lett, szépen lassan beleszerettem a rizlingbe, mert mindig megvigasztal. Friss, eleven, virgonc borokkal örvendeztetett meg minket, és arra lettem figyelmes, hogy rendre rajnait választok az éttermek, borbárak borlapjait szemlélve. Meleg évben a rajnai vidámabb, gyümölcsösebb, sőt illatosabb lesz (traminival való rokonság)…hűvös évben sem hagy minket cserben: szigorúbb és keményebb lesz, de remekül érik és a penge savak mellé szinte mindig jut kellő beltartalom is (ez sok esetben a sauvignon esetében sem triviális). Úgy örülnék, ha ez a mi furmintunkról is egyszer elmondható lenne. Példának most egy melegebb évjáratból származó, alap árú dél-balatonit választottam:

Kislaki Jánoshegyi Rajnai rizling 2012

Orrban az a bizonyos petrol, áradó trópusi gyümölcsök, egy pici fa, vaníliával. Friss, de integrált, lekerekedett savérzet. Sima és élmentes karakterű rajnai. Van az ízben is hordó és alkohol bőven, mégis vidám, virgonc, élénk bor. Jó inni, kitartó az íz, de öncélú bonyolításoktól mentes. Kellemes bor, amit bármikor, bárkinek szívesen kibontanék az elkövetkező napsütéses hónapokban... 5+

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább