x

Ripka Gergely

Bott Pince kóstoló a Galéria 12-ben

Ha Bott Judit és Bodó Józsi Pestre jönnek, soha nem szalasztom el az alkalmat, hogy találkozhassak velük és boraikkal. A Bormarketing és Borjog konferenciáról loholtam át a Galéria 12-be. - A Tokajt is előtérbe helyező idei konferencián a korábbi napokban körüljárt témák a Bott Pince számára is ugyanúgy aktuálisak, de amikor testközelben halljuk tőlük a zűrzavaros valóságot, a kemény sztorikat, akkor olyan érzésem támad, mintha a legjobb szándékú minisztériumi intézkedések, összehangolt bormarketing stratégiák is milliárd fényévről analizálnák a mindennapi problémákat, melyekkel egy családi pince ma idehaza küzd.

Judit az ilyen mini kóstolók előtt mindig azon aggódik, hogy mi újat mesélhetne még, én pedig azon, mi újat írhatnék róluk. Ennek a kérdésnek az élét mindig azzal csapom le, hogy már maguk a borok is olyan tisztán és világosan beszélnek a Tokaj Kalauz 2014 – ben egy fürttel kiemelt pince jól felismerhető stílusáról, hogy kommentár nem is nagyon szükséges mellé:

*Bott Teleki 2012.*

Elsőre, friss, citrusos, löszös, púderes illat. Később édes süti, tűzkő orrban. Sima, mégis tömör szerkezetű bor. Sós ízek, hosszú vég. Kicsi alkohol fűti a végét. Lágy tokaji, pici Sauvignonos utánérzéssel, sok-sok gyümölccsel kitöltve. Az évjárat szépen kidomborodik benne. 6+

*Bott Teleki 2008.

Mélyebb szín, elsőre picit fülledt illat. Egész más orrban: tercier jegyek, petrolosság. Aztán narancsosan gyümölcsös is, kissé gumis. Ízre érezni benne egy kis fát. Tömör, acélos savak, sőt némi cseresség a felszínen. Nyersebb, ridegebb, morcosabb, borostásabb, szögletesebb. A végén pedig kissé üresedik is, teret engedve az alkoholos utószónak. Nincs igazán egység a borban. Ételhez! Tetszett már jobban is… Gyenge 6

*Bott Határi 2011.*

Jóvala fiatalosabb illat: friss, de kitöltéskor elég neutrális, szellőzve sárgás, trópusi gyümölcsös jegyek. Húsos, hosszú, telt, súlyos, mégis mély. A korty végén itt is jön egy kicsit az alkohol, de elfér. Disclaimer: újítás lesz a jövőben a pincénél, hogy a Határi jó eséllyel nem fog fát kapni a következő évjáratoktól. Nagyon örülök a hírnek, és kíváncsi vagyok, mennyire sikerül a fa kizárásával hosszú távon is szépen bemutatni ezt a remek termőhelyet… 7

*BottBor 2008.*

Tulajdonképp teljes egészében Határi ez a bor is. Hárslevelű és furmint együtt. Gombás, gumis, szúrós illat, édes süteménnyel ismét. Lekerekedett élek, sima felszínű a másik 8-ashoz képest. Példás egyensúlyú és érettségű száraz tokaji. Szeretem ezt az évjáratot. Ugyanolyan öröm inni ezt a bort 5 év után is. Vajon a Hárslevelű miatt stabilabb? 6+

*Bott Csontos 2012.**

A dűlő egy éjszakán át ülepített mustja. Friss, citrusos, primer jegyekre épülő buké. Hosszú, tiszta és nagyon sűrű rácspontú bor. Van súly is, egyensúly is. Tömör, hosszú, lekerekedett, mindene kellő arányú. Izgalmas szerkezet. Pici maradékcukor érezhető benne. Parádés. Drbartha szavait kölcsönvéve: „Bottok közt a Csontos a főnök…”. 8

*Bott Exczelencziás 2012.*

Ennek mustja viszont nem volt ülepítve. Az Exczelencziás nagy múltú száraz tokaji szorti. Az 5-ös a mai napig, a 7-es pedig bizonyára még sok évig talpon marad. Mindkét bor benne lenne nálam az 5 legjobb száraz tokajiban, amit valaha kóstoltam. Azokat az Exczelencziásokat az tette különlegessé, hogy egy magasabban fekvő, elvadult, ősi ültetvény, apró fürtű, önmagát korlátozó tőkéinek üzeneteit jelenítették meg nagyon látványosan, hosszú érlelés után. A terület valószínűleg újra lesz telepítve.

Ez a bor fiatalabban kerül majd palackba várhatóan. Intenzív, izgalmas illatú: birs, méz, alma, körte kompót. Ízben élénk savérzet, hosszú, kimondottan körtés ízek. Éles, nyersebb tapintású, de az idő neki dolgozik majd. Össze fog ez állni szebb formában. Most még kissé baltával faragott. 6+

*Bott Csontos 2009.*

Tömör illat, kukoricával, süteménnyel, kenyérrel. Ízre sok cukor, hosszúság, mélység. Alkohol van itt is bőven, és minden paramétere extrém a bornak. Félszáraz. Kevésbé modern irány, de ne feledjük, hogy ez is egy meleg évjárat és a Bott borok mindig spontán erjednek. Testes, tömény, krémes, marcipános búcsú. 6+

Három édes grácia 2012

Kikelet Lónyai, Bott Csontos, Nobilis Barakonyi házasítás. Friss, tropikális, birses, tisztán késői szüretes illat. Laza, egyszerűen könnyed és viszonylag rövid kis édes bor. Finom savak, dzsemes utóíz. 5

*Bottrytis 2009

Neutrális, enyhe, meglepően fiatalos illattal indul. Krémes, laza íz, szép szerekezet. De nem túl hosszú. Finoman szamorodnis ízek kísérik a gyümölcsöket. Könnyed késői szüret. 6

X

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább