Orsolyák Attila/13.
Három friss szamorodni minta hordóból
Orsolyák Attila volt az első, aki felülírta terveimet, miszerint, csak a TokajGuide miatt utazom le Hegyaljára. Nem is szerveztem le semmit előre, de szívesen fogadtam el meghívását a pincébe, hogy megmutassa, mire készül 2013-ból.
Attila óvatosan és nagyon megfontoltan építi birtokát. Nem kapkodja el a zajos piaci megjelenést, és a szó jó értelmében maximalista a boraival is, termőhelykiválasztással szemben is. Zsebkendőnyi területeiről is csak a legjobb alapanyagot hajlandó bornak feldolgozni.
Egyre többet beszélünk arról, hogy a dűlőkarakter kibonatkoztatása ugyan a száraz borokban lehet cél elsődlegesen, de ezzel párhuzamosan érdekes lehet az édesekben is megragadni, palackba zárni a termőhelyek árnyalatait. Mondhatnánk akár azt is, így lesz teljes a kép, így kerül a helyére minden elem. Először az ezredforduló első dűlős aszúi jelentettek parallel példákat, elég csak a 99-es Királyudvar Lapis aszú sikereire vagy a Royal Tokaji első dűlős aszúira gondolni (a Mézes Mály, a Szent Tamás, a Nyúlászó és a Betsek is mind érdekes karaketerekkel megáldott aszúkat produkáltak). Míg a többség késői szüretnél inkább házasít, addig Berecz Stéphanie, Szepsy István a szamorodni típusú borokban is szeretné megjeleníteni a dűlők karakterét. Mint legutóbb megtudtam, Orsolyák Attila is így gondolkodik és erre készül.
A borászról néhányan talán már tudják, hogy a rátkai Istenhegyen, majd a Szent Tamás északabbi pontján kezdett el száraz borokkal foglalkozni, ám a 2007-es In Medias Res után 2013-ban végre ismét lehetősége nyílt késői szüretelésű borokhoz szelektálni. Mindössze három (mesebeli), limitált tétel került pincéjébe.
Három dűlő, három minőségre azonos alapanyag, három édes bor, három izgalmasan eltérő karakter, s mégis mind erényeket mutat.
- Az elsőről csak annyit tudtam meg: 100 % furmint, mádi bor és az alapanyag teljesen bio. Ez volt a legdirektebb. - Érezhetően tiszta furmint, minden alkotója tökéletesen a helyén van: primer gyümölcsök, kitűnő egyensúly, semmi bonyolítás, magát adja és nagyon finom hozzá.
- A második is mádi, azonban egész más: harsogóbb, vidámabb illatából könnyű volt kitalálni, hogy ebben a hárs lehet domináns, amiből az is sejthető volt, hogy a borász Szent Tamás tétele került ebbe a hordóba. A végeredmény sokkal szélesebb, gazdagabb, hosszabb és izmosabb a többinél, hozva a nagy presztízsű mádi dűlő értékét, kompexitását.
- A harmadik az Istenhegy: még picit kócos, hosszútávon viszont lehet, hogy ebből bújik majd elő a pillangó. Az íz egész más konzisztenciájú: krémes nyomot hagy maga után hosszan, behízelgő és igényli, követeli a figyelmünket.
Nagyon érdekes jelenség a három tétel. Bevallom, még soha nem találkoztam ennyire radikális kísérlettel, hogy valaki egy évjáratból mindössze három ilyen szép limitált édes tétellel rukkoljon elő, de pont ettől tűnik nagyon izgalmasnak. Pár hordó mindössze, de érdekes lenne őket külön nyomonkövetni. Figyelni fogom őket.