Gizella: 2013-as gyorsszemle
egy izgalmas új évjárat startja
Miközben a Sárga Borházban folyt a kötetlen tárgyalás az ebéd mellett, egyszercsak megjelent a színen Szilágyi László. A jó ég tudja, hogy lehet, de vele valahogy szinte mindig összefutok, ha a Sárgában járok. A mellettünk levő asztalhoz telepedtek le feleségével. „Meddig maradsz Hegyalján? – Holnap délután még van egy fontos találkozóm az Andrássy Rezidencián, aztán este megyek haza Pestre. – Akkor utána elmegyek érted, és megnézzük a 13-asokat.” Legyen. Nem volt ellenvetésem, emiatt szívesen maradna minden épp eszű borszerető pár órával tovább Tokajban. Így alakult, hogy bár nem terveztem, de végül a Gizella Pincéhez is el kellett látogatnom egy spontán kóstolóra. Óvodából hazajövet vettek föl Tarcalon, és irány a pince.
Szilágyi Laci egyike a legtisztábban dolgozó hegyaljai borászoknak. Annyira triviális és magától értetődő nála minden a pincében. Nem is titkolózik, mindent túlzott bizalmaskodás nélkül, nyíltan és világosan elmesél akár az évjárat buktatóiról, akár a hordómosás mérhetetlen jelentőségéről, akár a házasításokról legyen szó. Ez az őszinteség tör utat magának a borokon át is. Nincs semmi bonyolítás. Csak érzékeny reakciók az évjárat és a különálló tételek adta kihívásokhoz a szőlőben és a pincében egyaránt. Magabiztos mozdulatok, és a végén semmi nagyzolás vagy öncélú szónoklat. A borokban világosan ott van minden tiszta üzenet.
Végignéztük tehát a 13-as hordókat. A legszembetűnőbb megint az volt, hogy a borok amellett, hogy kristálytiszták, megint szinte kész állapotban csillogtak. A 11-es, 12-es lágyabb borok után, jók a kilátások egy masszívabb, fickósabb, izgalmasabb évjáratra (ld. 2008). Rövid benyomások:
A Battonage (utódja) azonnal megvillantotta az évjárat már korábban emlegetett feszességét: vibráló, friss, üde, ropogós, pici cserrel, a batonage diszkrét jegyeivel ismét. Nagyon jó gasztrobor lehet belőle.
A Barát (Hárs) most is a legbarátságosabb mind közül: könnyen érthető, de talán annyira most nem illatos, mint amit ez a speciális klón a korábbi meleg évjáratokban produkált.
A legsúlyosabbak, legkomolyabbak a Medve és a Szent Tamás borok lettek: mindkettő hosszabb távon fog majd bizonyítani, előbbiben egy kicsit a magas alkoholnak, utóbbiban talán a hordónak kell még asszimilálódnia a pincében, de mivel ezzel a korábbi években sem volt gond, ezért a mérsékeltebb 2013-ban sem gyanítok aránytalan végeredményt.
A legelegánsabbak, legfiatalosabbak most is a Szilvölgyek voltak. Hamvas, roppanó, friss borok, tele grapefruittal, lime-mal és más citrusokkal, virágokkal. Széles savak. Hosszú érlelhetőség, mégis a termőhelyre jellemző bájjal, kecsességgel. Érdekes, hogy ebben az évben a Hárs is megtalálta acélosabb formáját: a savak szilárd vázat biztosítanak a finom, löszös szerkezetnek. A két fajta szinte abszolút azonos stílusjegyeket és tömörséget hordoz, melyek már a korábbi Szilvölgy furmintokban is szépen megfoghatók voltak. Egy próbaházasítas semmit nem rontott az összképen…rímel egymásra a dűlő két bora.
Édes alapanyagokban a leendő Látomás 4-5 hordóját szondáztuk. Zömmel löszös területek, értelemszerűen friss és üde jegyek (banán, őszibarack), szép cukrok mutatkoznak most a borokban.
Az aszúalapanyag még nagyon fiatal, nem is állt le még egészen, de mégis tiszta illatú, krémes, magas cukorral operál. Kíváncsi leszek mindre, hogy palackban mit őriznek majd meg ebből a kitűnő évjáratból….