x

Ripka Gergely

Gizella: 2013-as gyorsszemle

egy izgalmas új évjárat startja

Miközben a Sárga Borházban folyt a kötetlen tárgyalás az ebéd mellett, egyszercsak megjelent a színen Szilágyi László. A jó ég tudja, hogy lehet, de vele valahogy szinte mindig összefutok, ha a Sárgában járok. A mellettünk levő asztalhoz telepedtek le feleségével. „Meddig maradsz Hegyalján? – Holnap délután még van egy fontos találkozóm az Andrássy Rezidencián, aztán este megyek haza Pestre. – Akkor utána elmegyek érted, és megnézzük a 13-asokat.” Legyen. Nem volt ellenvetésem, emiatt szívesen maradna minden épp eszű borszerető pár órával tovább Tokajban. Így alakult, hogy bár nem terveztem, de végül a Gizella Pincéhez is el kellett látogatnom egy spontán kóstolóra. Óvodából hazajövet vettek föl Tarcalon, és irány a pince.

Szilágyi Laci egyike a legtisztábban dolgozó hegyaljai borászoknak. Annyira triviális és magától értetődő nála minden a pincében. Nem is titkolózik, mindent túlzott bizalmaskodás nélkül, nyíltan és világosan elmesél akár az évjárat buktatóiról, akár a hordómosás mérhetetlen jelentőségéről, akár a házasításokról legyen szó. Ez az őszinteség tör utat magának a borokon át is. Nincs semmi bonyolítás. Csak érzékeny reakciók az évjárat és a különálló tételek adta kihívásokhoz a szőlőben és a pincében egyaránt. Magabiztos mozdulatok, és a végén semmi nagyzolás vagy öncélú szónoklat. A borokban világosan ott van minden tiszta üzenet.

Végignéztük tehát a 13-as hordókat. A legszembetűnőbb megint az volt, hogy a borok amellett, hogy kristálytiszták, megint szinte kész állapotban csillogtak. A 11-es, 12-es lágyabb borok után, jók a kilátások egy masszívabb, fickósabb, izgalmasabb évjáratra (ld. 2008). Rövid benyomások:

A Battonage (utódja) azonnal megvillantotta az évjárat már korábban emlegetett feszességét: vibráló, friss, üde, ropogós, pici cserrel, a batonage diszkrét jegyeivel ismét. Nagyon jó gasztrobor lehet belőle.

A Barát (Hárs) most is a legbarátságosabb mind közül: könnyen érthető, de talán annyira most nem illatos, mint amit ez a speciális klón a korábbi meleg évjáratokban produkált.

A legsúlyosabbak, legkomolyabbak a Medve és a Szent Tamás borok lettek: mindkettő hosszabb távon fog majd bizonyítani, előbbiben egy kicsit a magas alkoholnak, utóbbiban talán a hordónak kell még asszimilálódnia a pincében, de mivel ezzel a korábbi években sem volt gond, ezért a mérsékeltebb 2013-ban sem gyanítok aránytalan végeredményt.

A legelegánsabbak, legfiatalosabbak most is a Szilvölgyek voltak. Hamvas, roppanó, friss borok, tele grapefruittal, lime-mal és más citrusokkal, virágokkal. Széles savak. Hosszú érlelhetőség, mégis a termőhelyre jellemző bájjal, kecsességgel. Érdekes, hogy ebben az évben a Hárs is megtalálta acélosabb formáját: a savak szilárd vázat biztosítanak a finom, löszös szerkezetnek. A két fajta szinte abszolút azonos stílusjegyeket és tömörséget hordoz, melyek már a korábbi Szilvölgy furmintokban is szépen megfoghatók voltak. Egy próbaházasítas semmit nem rontott az összképen…rímel egymásra a dűlő két bora.

Édes alapanyagokban a leendő Látomás 4-5 hordóját szondáztuk. Zömmel löszös területek, értelemszerűen friss és üde jegyek (banán, őszibarack), szép cukrok mutatkoznak most a borokban.

Az aszúalapanyag még nagyon fiatal, nem is állt le még egészen, de mégis tiszta illatú, krémes, magas cukorral operál. Kíváncsi leszek mindre, hogy palackban mit őriznek majd meg ebből a kitűnő évjáratból….

X

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább