*Demeter Zoltán SZERELMI Hárslevelű 2010.*
a grand cru és a mostoha év találkozása
Emlékszem a legelső Szerelmire, amit kóstoltam: a 2006-os volt az. – Magas alkohol, koncentrált és súlyos testű bor volt. Rajongtam akkor érte. A dűlő történetét 2005 óta írja szárazban a borász és igen izgalmas esettanulmány mindegyik évjárat a maga nemében. Nincs ez másképp a sokat ekézett 2010-es évjárat esetében sem (mely az egyetlen száraz bor volt Demeter Zoltántól ebből az évből). Azt kell, hogy mondjam, ezzel a verzióval lehet, hogy nem járt messzebb a borász a nagy száraz tokaji bor képétől, mint 2006-ban, sőt friss savai, vibrálása egy izgalmas inverze a korai Szerelmiknek. Mégis izgalmas bor tudott válni az utolsó palackomból, egészen 2013-as elfogyasztásáig.
Két nap szellőzés után nyílik ki igazán fantasztikus illata: intenzív, aromás, érett, zöld déli gyümölcsök. Virágméz, gyümölcs nektár, propolisz, lime és narancs. Szépséges illat. Tavasz óta mintha még fiatalodott is volna (semmi korosság nem érződik illatán, sőt a petrol tavasz óta eltűnt a listáról)!
Ízre vitális és nagyon izmos savérzet. Szálkás atléta alkat. Nem egészen élmentes, de mégis hosszú, és a végén ásványosan sós hárslevelű. Van benne egyfajta vonzó, hűvös ridegség. Ne lepődjön meg senki, hogy ez a bor csontszáraz és kicsit hasít. Nem egy feminin bor. A gyenge évjárat és az ezzel járó kor viszont nyomokban sem ül ki a borra máig. Rengeteg friss és érett citrusra épül a bor hangulata. Van mögötte mégis igen szép tartalom, rágható gyümölcsösség is bőven. A jó termőhely 2010-ben is képes a csodára (739 palack készült belőle. Az Onyxban a libamájjal kínálják.) 7