x

Ripka Gergely

Termőhelye: Mád

Kóstoló Alkonyi László és Szepsy István vezetésével

Nagyon izgalmas dramaturgia szerint indították a szervezők a tizedik, jubileumi Tokaji Ősz eseménysorozatát, megadva annak alaphangját. A rendezvény nulladik estéje olyan kóstolóval kezdődött, ami a Tokaj-Hegyalját mélyebben ismerők számára igazi történelmi momentumnak is mondható. Megnyitó előtti este… - Hol máshol is történhetne ez méltóbb helyen, mint az egész dűlő-sokszínűségi história kiindulópontját jelentő Mádon, ahol a 2000-es évek elején az első igazán zajos száraz dűlőszelekciók megszülettek Hegyalján, megnyitva egy új korszakot a borvidéken.

Ezeknek a boroknak vagy épp nevezetesen a 2000-es Úrágyának a hordós fejlődésekor jelen volt három formabontó szereplője Tokajnak, akiket hosszú évek után ennek az estének az elején alighanem először láthattunk egy asztal mellett, egymás társaságában kóstolni és Tokajról beszélni (én magam pár éve nem is hittem volna, hogy lesz még ilyesmire példa). Három nagy egyéniség, akik a maguk módján igen sokat tettek Hegyalja rendszerváltásáért (ha éppen nem a legtöbbet). Szepsy István és Demeter Zoltán mellett az Úrágya archetípusának születésekor ott volt a háttérben az az ember, aki képes volt felismerni és a legérzékletesebb hangon kommunikálni az új borstílusokban rejlő óriási lehetőségeket. Egy borvidéket ugyanis nem csupán a borászok és azok közössége minősít, hanem az azt értékelő kritikus stílusának színvonala és működésének lehetséges formája is!

Az Alkonyi László és Szepsy István közti, évekkel ezelőtti konfliktusok már egyre kevésbé érintik a felszínt vagy a helyi eseményeket. Lecsitultak ezek a csaták. Mindketten űzik a maguk küldetését Mádon vagy éppen azon kívül, a borvidék értékeit soha nem tévesztve szem elől. És ez így helyes. Mégis amikor azt mondtam, hogy történelmi jelentőséggel bírt, ahogy ez a két ember a kölcsönös megbecsülés és elismerés legemberibb gesztusát kifejezte a kóstoló tetőpontjain, akkor arra próbáltam utalni, hogy ez az este volt az elmúlt öt év egyik legnagyszerűbb pillanata a borvidéken.

Szimbolikus momentum. Ahogy Mád is a régió egyik szimbóluma. A kóstoló során öt évjárat tíz borát kóstolhattuk meg hét mádi dűlőből. Közöttük Szepsy István, majd Alkonyi László foglalta össze pár percben az elmúlt idők főbb tanulságait, majd az adott bor készítője mesélt röviden az évjáratról és a borról:

*Demeter Zoltán VERES 2012.*
Friss palackozás tiszta illata: kissé matt, enyhén lisztes, csirízes, és meglehetősen zárkózott illat, amiben szellőzést követően némi körte, zeller és szőlőcukorka jelenik meg. Ízre a borászra jellemzően sima és gömbölyded korty most is felismerhetővé teszi a pince stílusát. Csiszolt, mindenütt élmentes és nagyon kecses vonalvezetés. Üvegszerűen tiszta az egész bor. Most sem túlzásokkal vagy extrém paraméterekkel, hanem finom, elegáns részleteivel vesz le a lábunkról. Kevés, de szép savai lágyabbak (lehetnének erőteljesebbek is). Az íz vége sósan minerális, egy kevés alkoholos érzettel. 7

Erzsébet Pince KIRÁLY 2012.
Mádiasan zsírosabb hatású, fás, de mégis elképesztően mély illat: szúrós kövek, szarvasgomba és kókusz. Ízben érett, élénk gyümölcsösség, krémes fa, pici cseresség és pici cukor is érezhető benne. Mégis kerek, egyben van, minerális is, de súlyos is. Hosszú ízű, komoly anyag. A hordót remélhetőleg kicsit kinövi majd. 6

DemeterVin KIRÁLY 2012.
Zöldes gyümölcsök primer illata, trópusiak, főleg egy határozott banános és őszibarackos jeggyel. Tiszta, de valahogy mégis kicsit tompa. Ízben mély és nagy testű bor. Öblös mádi hangulat, hosszú korty. Közepén van egy kis lyuk, amit fával próbál kitölteni a bor, az alkohol is szúr a végén, mégis mindezek ellenére érzek benne izgalmat is bőven, mégha nem is állt talán még össze egészen a bor. Kicsit lusta és esetlen a korty második fele, elfogy a lendület is…pedig az illat nagyon meggyőző. 6

Royal Tokaji SZENT TAMÁS 2011.*
Minerális, termálvizes, füstös illat. Ízre az évjárathoz képest meglepő lendületű savak. Az előzőnél jóval szélesebben fut a korty. A Szent Tamás- style mélysége is kivehető. A jó minőségű fa kellően integrált, ki lehet vele békülni. Sós lecsengés, szép és igen komoly bor. Meglepett, mert nem voltam minden évjáratával kibékülve. Közel 7

Sauska Tokaj BIRSALMÁS 2011.**
Az igazság az, hogy a korábbi boraik közül is ez a tiszta dűlőszelekció tetszett a legjobban, és a mindenit: ez is nagyon megnyerő lett! Mély, érett sajtos, telt és igen komoly illat. Sós, minőségi fás, nagyon tömör, alig szálazható íz. Sűrű nagyon, ami az eltarthatóságát sejteti. Sok gyümölcs, igényes fahasználat, kövek, rengeteg minden. Csodás száraz tokaji. Elképesztő alapanyag, mégis arányos, kifinomult, nem bárdolatlan vagy közhelyes. A nap egyik csúcspontja volt nekem (noha nem vagyok hordótoleráns egyáltalán). 7+

Szent Tamás PERCZE 2011.*
Édes cukorkás, zártabb, enyhébb illat, némi olajos maggal, mégis finom részletekkel (az előző vehemens bor után). Itt is a savak élénksége a legmeglepőbb (2011-ből). Hosszú és gazdag korty, de az ásványok mellett húsos gyümölcs is van bőséggel. Itt is hibátlan a fahasználat. Sima, kerek, mégis szép nagy bor. Arányos furmint. 7

*Szepsy URBÁN 2011.*
Érett sajt, gumi, füst, szepsys jegyek. Ízben egész más a bor textúrája, mint bármi más eddig. Érezhetően itt sem hétköznapi alapanyagból indult ki a bor. Sós, hosszú, nagyon fiatalnak mutatkozik, amiben a részletek még fedve vannak. Egyelőre még kevés színt mutat magából. Zárkózott, de talán idővel szebb és szebb lesz. Most 6+

Alana BETSEK Hárslevelű 2006.*
Attila vállalta a szerepet, hogy kiemeli a hárslevelű érdemeit a borvidéken (először kapott felkérést a rendezvényre egyébként a mátrai borász). Ez az érett tétel azt hiszem mindenki nagy kedvence lett ezen az estén, zajos sikerrel. Egyértelműen tercier hangulat (mély, barnuló színben is, illatban is). Barack és sós kövek. Érett bor ízében is. Mélység és hosszúság. Töretlen egyensúly. Hibátlanul tartja magát ez a koncentrált bor (igazolva a hárs hosszú eltarthatóságát)! Letisztult és lekerekedett bor az öregség nyomai nélkül mutatja gyümölcseit és a szép évjárat erényeit. 7(+)

Lenkey December 2005
Száraz szamorodnis, poros és koros illat. Ízre harsány savak, de az oxidáció űrt hagyott maga után a borban. Nem éreztem a sorban igazán elegánsnak. Így a pontozástól eltekintenék inkább…

*Királyudvar Demi sec 2009.*
Mint mindig, most is a Becsek termése a bor. Ez is poros, de mégis tisztább, gyümölcsös, még mindig primer jegyekkel: császárkörte (mégsem egészen makulátlanul tiszta). Hosszú ívű korty. Elég sok cukor. Kerek, sima és tetszetős idomok. Komoly beltartalom. 7

*Szepsy 6 puttonyos tokaji aszú 2005.***
A megdöbbentő ismét az, hogy egy aszúbor, egy tokaji édes bor már megint nem hagy maga után kérdéseket (a sor legtöbb tagjával ellentétben). Mély, érett szín és illat: szarvasgombával főként. Elképesztően koncentrált korty. Sok cukor, mégis hibátlan balansz. Krémes, finom, a részletekben is kikezdhetetlen egyensúlyt mutat, és még most is temérdek gyümölcsöt (sok barackkal). Hihetetlen sima és kifinomult textúra. Etalon most is. 9

Kicsit hűvösen indult a kóstoló. Mindkét mádi úriember kereste a megfelelő hangnemet, a megfelelő üzeneteket (a sok közül), amit át kell adni a hallgatóságnak (és egymásnak). Ám ahogy már említettem, azok a bizonyos fontos, finom gesztusok kifelé és befelé is nagyon beszédesek voltak. - Ahogy a borász elismerte a Borbarát szerepét (amit a mai napig van, aki nem ismer el) és ahogy a szakíró méltatta a borász érdemeit (amit viszont mindigis elismert mindenki).

Nagyon emberi és nagyon szép volt az egész jelenet. A mély csendeket követő kitörő tapsokból az jött le, hogy a többség hasonlóképp élte meg mindezt és a hallgatóság is többnyire vette a lapot. Megérte utazni ezért a pillanatképért, és hogy az ember olyan üzeneteket értsen meg, hogy Tokaj jövője valójában olyan dolgokon múlik, hogy „képesek vagyunk-e (végre) több száz éven át működőképes rendszert fölépíteni rá”….illetve „azon múlik minden, hogy mennyi gyerek játszik kinn az árokpartokon…”(A.L.)

X
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább