x

Ripka Gergely

Kékfrankosok szép sorban...

Tartozom egy vallomással. Néha szkeptikus tudok lenni a Kékfrankossal. Nem mondom, hogy kiegyensúlyozott lenne egymással a viszonyunk. Legalább annyiszor futok bele csalódásokba, ahányszor izgalmas tételekbe. Idehaza a kép igencsak vegyes, de érezhető, hogy sok termelő nagyon bízik legelterjedtebb kék fajtánkban. És jól van ez így. A tavalyi Kékfrankos napon például a lelkesedés nyomaként sok biztató borral találkoztam (Szentesi, Karner, Weninger háromszög tűnik a legmegbízhatóbbnak), és nagyon izgalmassá teszi a fajtát, hogy termőhelyenként más és más erényeket képes fölmutatni. Az alábbi körképben az volt az érdekes, hogy az északi és a déli határvonal mentén körbenézve itt is, ott is lehetett látni sajátosságokat a borokban...noha én egyértelműen inkább észak-párti vagyok (nem úgy Kadarkában). Osztrák és hazai példák következnek.

Takler Kékfrankos 2012
Inkább amolyan belövőbor-félének való az ilyesmi. Füstölt sonkás illat. Nagyon laza korty: friss savak, semmi bonyolítás, simán csak itatja magát a sok gyümölcs. Ez a legegyszerűbb kékfrankos a világon, de hibája abszolút nincs. Erős 4

Weninger Kékfrankos Balf 2011.
Finoman animális illat, de inkább az ázott avaros, gombás vonal, mégis érezhetően sokkal mélyebb és részleteiben gazdagabb a Taklernél. Sötét gyümölcsöket is ad bőséggel: szeder, áfonya (egy nagyon halvány animális fülledtséggel). Sűrűbb is, hosszabb is, savakban, tanninokban izgalmasabb egyveleg, a legvégén kis kesernyével zárva. Ízig-vérig soproni és most is kitűnő vétel ez a Kékfrankos. Legyen halványabb 6

Bolyki Hazug mókus Blauburger 2011
Ugyan nem Kékfrankos, de miért is ne kóstolhatnánk meg itt? Jellegében is inkább portugieseres. Kicsit bozsolés, kicsit penetráns bolykis illat. Füstölt sonka. Ízben is abszolút a portugieserek könnyed frissességét idézi. Kis tannin tapad a végén, savanykás lecsengés és némi alkoholosság. Zilált szerkezet, disszonancia, rendezetlenség, egy izgalmas alapanyagból. Gyenge 5

Gesellmann Hochakker Blaufrankisch 2012
Eukaliptusz, meglepően illatos és mélyről jövő buké. Kis illógyanú, animalitás. Kókuszos, újvilágias ízében is. Nagy test, hosszabb, vastagabb az eddigieknél. Ízében még negro, erőteljes hordó, kékfrankoshoz képest jóval fickósabb bor. 5+

Sauska Kékfrankos 2011.
Mintha az előzőek után hirtelen luxusautóba ülne át az ember: bőrülés, szivaros dohányosság, de találunk itt szilvát, és ismét negro cukorkás, hordós illatokat is. Ízben kávé, meggy, jelentős, de abszolút a legjobb minőségű francia hordó adta hangulattal (nyugodtan adjunk neki 1-2 évet, hogy asszimilálja az érett alapanyagból készült bor). Vad és porózus tanninok szárítanak. Felismerhetően délies, villányi stíl. Hordótoleranciától függően egyelőre 5+(6)

Ernst Triebaumer Blaufrankisch Rust 2012.
1691 óta van jelen a család Ruszton, minél természethűbb gazdálkodásra törekszenek, és kékfrankosból 50 éves tőke is akad náluk. Ez a kékfrankos az egyik legtisztább, legélénkebb a sorban. Édes fűszerek, friss, de nagyon érett pirosas gyümölcsök (kissé grenache-ra hajazó) illatát érezni benne, ahogy nyílik szépen. Ízben meggyes, cseresznyés, semmi szekunder jegy, csak a makulátlan elsődleges fajtajelleg: zöldfűszerek, kakukkfű, és temérdek gyümölcs adta elegáns szépség. Nagyon izgalmas választás annak, aki a fajtával és Burgenlanddal ismerkedne! 6

Heimann Kékfrankos Válogatás 2011
Ismét délebbi vonások. Bőr, animalitás, elegáns és kiművelt profizmus. Ízben kimondottan édeskés (bár cukra nem maradt). Kávé, ismét érett gyümölcsök, a burgenlandi társaságban szemlélve egyértelműen egy húsosabb, vastagabb tétel. Árban nagyon meggyőző, magabiztos kezekkel szerkesztett magyar kékfrankos. 5+

Moric Blaufrankisch 2011.*
Végül az osztrák legenda. Árban is erősen elszökik a mezőnytől, de az élmény sem hétköznapi! Biodinamikus, burgundi értékeket követő birtok, ami a borban is megmutatkozik. Mélyebb illat, itt is bőr, édes fűszerek, szép érettségű alapanyagot juttat eszembe (Moric borokat nem árt szellőztetni, ez a palack ugyan a híresztelésekkel ellentétben pont nem volt büdi). Ízben azonnal szembetűnik, mennyivel több réteggel rendelkezik a sor többi tagjához képest. Súlyos beltartalom, mégis lendületes és izmos savak adnak neki szilárd vázat. Érzékeny részletek, finom gyümölcsök, enyhe fűszerek, franciás eleganciát áraszt, mégis egy extrémebb, vagányabb hangulatban. Hosszú íz, ásványos hangulatok. A savszerkezet, a komplexitás és az arányok egészen új dimenzióba helyezték nálam a fajtát. Erős 7

X

Ripka Gergely

***Demeter Zoltán: Cabernet franc stílusok

Két nehéz évjárat vizsgázik

Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:

Tovább

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább