x

Ripka Gergely

Heritiers Auvigue Macon Solutré Naturelle 2011.**

Egy burgundi szakértő ajándéka

Ajándékba kaptam ezt a palack burgundit nem rég (olyan valakitől, aki évente többször megfordul a borvidéken). Kevés lehetőség nyílik számomra maconi Chardonnay-t kóstolni, úgyhogy örültem a lehetőségnek, hogy a fajta egyik legfontosabb termőhelyéről van szerencsém tapasztalatot szerezni. Mellé egy hazai alapbort nyitottam, hogy ne csak a nagy, de az apró különbségek se kerüljék el a figyelmem. Hát valahogy így képzelik el a maconiak a szép fehérbort:

Herbicidek és szintetikus anyagok használata nélkül készült. Két évig érett tölgyfában. Kristálytiszta és nagyon egyedi illat: mindenekelőtt sós, pörkölt, sós kukorica mag (lehet ilyet kapni csomagolva, az a neve, hogy mexicorn, aki kóstolta, ismeri az illatát...), sárgaborsó, szellőzve olajos magok, nyári alma, egy kevés vajassággal körbelengve. Rendkívül tömör és széles spektrumú, életteli fehérbor-illat (mutat hasonlóságot komoly furmintokkal, ez nem is volt kérdés). Puhaság, emelkedettség jellemzi minden apró részletét. Kifinomult, sűrű szerkezet, feszes, még kissé fiatalos vehemenciával. Széles is, magas is egyszerre; csordultig tele minden széppel és jóval. Szuper érett és vitális savai élénkek, roppanóak, nagyon kiterjedt vázat adnak a komplex íznek. Igényes fa, friss fehér húsú gyümölcsök kedvességével: zöldalma, barack. Csodás struktúrája van a bornak. Beleköthetetlenül arányos, finom, kedves és mégis rendkívül komoly. Végén is eltéveszthetetlen sósság érezhető. Meghökkentően gazdag és mégis arányos, professzinális bor (pedig a borászat szortimentjében ez inkább az alapokat képviseli). 7+ (8)

Légli Chardonnay 2010.
Kontrollként nyitottam ezt a Léglit 2010-ből, mely ugyancsak meglepett, mennyire nem vallott kudarcot egy ilyen erős burgundi fehér mellett sem. Illatát érett palackbuké adja: füst, puskapor, petrol. Ízben egyértelműen citrusos, élénk, ropogós, de ugyanakkor erősen szárító savak adják meg az alaphangulatot (érezhetően egész más jellegű savak ezek, mint az előbbi borban). Eléggé egydimenziós így az élmény. Nem éreztem most sem öregnek, rövidebbnek és egyszerűbbnek azonban mindenképp. Savtoleránsak előnyben. Minimum 5+

X

Ripka Gergely

***Demeter Zoltán: Cabernet franc stílusok

Két nehéz évjárat vizsgázik

Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:

Tovább

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább