Mi van, ha Sopronban van a kulcs a legjobb magyar vörösborokhoz, csak épp pont ott nem keressük igazán? Rég nem írtam már kóstolásról, de cserébe olyan borokról fogok most, amik legalább lelkesítőnek hatnak a mai magyar vörösboros képet átböngészve. Franz Weninger új utakon jár, radikálisan szembemegy pár évjárat óta mindennel, amit idehaza nagy vörösbornak ítél meg a nép. Lássuk, csak: van itt egy több, mint magabiztos alap kékfrankos, a szortimentet pedig egy dűlős csúcskékfrankos keretezi a borvidék emblematikus fajtáját szépen helyre is téve; a kettő között pedig a „világfajtaborok” színesítik a képet: okosan, megfontoltan mintegy izgalmas és szignifikáns fejlődési, finomodási folyamat részét képezve évről-évre. A soproni tehetség egyike azon hazai partizánoknak, akik végleg tisztába rakták, hogy a(z önmagában igen fájdalmas) koncentráció egy vörösborban nem elég. Célravezetőnek, példamutatónak és a borokban elegánsnak tűnik nekem ez a fajta önmérséklet. Itt vannak az új évjárat tételei (s természetesen továbbra is biodinamikus keretek teszik még romantikusabbá a képet):

Weninger Sopron 2011
Most is Merlot és Kékfrankos, és most is megbízható vételnek tűnik. Illatban vörös szilva, cassis. Ízben izgalmas lendület, modern, már-már kozmopolita, bisztróboros hangulat (úgy tűnt, akármilyen asztalon helye lenne). Sok gyümölcs és soproni hűvösség adta fiatalos, közérthető hangulat. Tisztára és világosra hangolt részletek. Ennyi és nem több. Nincs is mit magyarázni ezen. 5+

Weninger Pinot noir 2011
Halványabb, tipikus Pinot szín. Illatban eleinte köptető, gyógyszertár, aztán ez szerencsére hamar eltűnik és helyére pirosas gyümölcsök, Pinot-sabb hecsedli érkezik. Ízben a forró év ellenére kimondottan penge és feszes, már-már nyers. Gazdag fűszeresség bontakozik ki a korty közepén. Meglepő gazdagság és hossz jut a kissé reszelős savak mellé. Tisztaság, ásványos, földes karakter és nagyon kifinomult tanninok. Az idő szerintem szépít is még rajta. Halványabb 6

Weninger Merlot 2011.*
Mély szín. Picit animális, aztán inkább fűszernövényes illat: ánizzsal. Ízre édeskésebb, populárisabb (talán kicsit a pince múltját idézi, amit én ugyancsak nem bánok). Húsos, vastagabb, zsírosabb vörösbor, mint amiket újabban a borásztól kóstolhattunk. Mégis kiművelt, szerkezetileg és tisztaságban ez is beleköthetetlenül pontos. Puhább tanninok, kerekebb, sokkalta puhább, selymesebb tapintású a Pinot után. 6+

Weinger Cabernet sauvignon 2011.*
Tömör illat, elsőre eltéveszthetetlen érett sajt, aztán érett piros és sötét gyümölcsök színezik. Ismét a remek állagú tanninok teszik felejthetetlenné. Sima, selymes szövés, kék szilvás jegyek. Komolyabb struktúra, sokkal több réteg bontakozik ki, s közben a merlot-nál érezhetően izgalmasabb lendületű bor. Komplex, hosszú íz. Rég nem ittam ilyen szép és egyedi magyar Cab.Sauv-t. 7

Weninger Cabernet franc – Merlot 2011
Az anekdota szerint csak egy véletlen baleset műve, hogy a két fajta egybe lett fejtve (vagyis a házasításoknak továbbra sem híve a borász). Illatban, kávé, bors, szárított paradicsom. Ízre húsos, vastag bor. Az évjárat simasága itt inkább viszonylagos egyszerűségbe csap át (vagy csak a Cabernet után már nem sok újat lehet mutatni). Jobban érthető, készebb, közvetlenebb vörösbor, de hamisítatlanul Sopron és Weninger. 6