x

Ripka Gergely

*Demeter Zoltán Eszter bora 2011.**

A főbor a modern édes szamorodni műfaj egyik ikonja. Márpedig a késői szüret az egyik legfontosabb bortípus ma Hegyalján: 6 puttonyos aszú szintet kóstolhat a halandó, kifinomultabb formában, és kevésbé fájó árban. Minden évjárat vastag betűkkel vésődik be a late harvest történelemkönyvébe. Ez a nyolcadik kiadás. (Megjelenésére azonban még várni kell, az aktuális 8-as után a 9-es és a 10-es van soron).

Friss, fiatal és érzékeny. Egyelőre primer váz, mely érett trópusi gyümölcsökre épül: ananász, licsi, virágok és kövek, méhviasz. Aszúmentes évjárat vonásai. Ízben szinte botritiszmentes. Inkább tömör és széles, nem annyira hosszú. Kirobbanóan friss és végtelenül üde, szinte mustszerű. Mézes krémesség. Csordultig telve kandírozott sárgás gyümölcsök ízével, narancsossággal, nektárossággal. Beleköthetetlen elegancia szövi át. Puha tapintású korty, mely egészen sajátosan selymes, középen sokatmondóan sűrű. Minden alkotó (9-es sav, 170-es cukor cukor, 11-es alkohol) abszolút varratmentesen összeépülve, semmi nem harsogja túl a másikat. A játékidőt ugyan nem sikerül igazán feszesre húzni, de leginkább a magas cukor melletti szolgai savak beépültsége adja jóízű, bravúros simaságát.
Komplexitás mellett is zavarba ejtő arányok. Nem a nagyságra épül, sokkal inkább a szépen megkomponált finom részletek bája kényeztet minket (igen magas fokon). A fiatalon ugyancsak visszafogottabb 2006-os és 2009-es elődök súlytalanul emelkedett nyomdokain jár (nem a mindenben kirívóan harsány, aszúszerűbb 03/07/08-asokén). Átmeneti stádiumát éli most a bor szerintem. Palackozás után jobban tetszett, de ez nem jelenti azt, hogy idővel ne jutna el még nagyobb magaslatokig (akárcsak a 2006-os, mely most van a csúcsán). Most 7+

X
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább