*Demeter Zoltán Eszter bora 2011.**
A főbor a modern édes szamorodni műfaj egyik ikonja. Márpedig a késői szüret az egyik legfontosabb bortípus ma Hegyalján: 6 puttonyos aszú szintet kóstolhat a halandó, kifinomultabb formában, és kevésbé fájó árban. Minden évjárat vastag betűkkel vésődik be a late harvest történelemkönyvébe. Ez a nyolcadik kiadás. (Megjelenésére azonban még várni kell, az aktuális 8-as után a 9-es és a 10-es van soron).
Friss, fiatal és érzékeny. Egyelőre primer váz, mely érett trópusi gyümölcsökre épül: ananász, licsi, virágok és kövek, méhviasz. Aszúmentes évjárat vonásai. Ízben szinte botritiszmentes. Inkább tömör és széles, nem annyira hosszú. Kirobbanóan friss és végtelenül üde, szinte mustszerű. Mézes krémesség. Csordultig telve kandírozott sárgás gyümölcsök ízével, narancsossággal, nektárossággal. Beleköthetetlen elegancia szövi át. Puha tapintású korty, mely egészen sajátosan selymes, középen sokatmondóan sűrű. Minden alkotó (9-es sav, 170-es cukor cukor, 11-es alkohol) abszolút varratmentesen összeépülve, semmi nem harsogja túl a másikat. A játékidőt ugyan nem sikerül igazán feszesre húzni, de leginkább a magas cukor melletti szolgai savak beépültsége adja jóízű, bravúros simaságát.
Komplexitás mellett is zavarba ejtő arányok. Nem a nagyságra épül, sokkal inkább a szépen megkomponált finom részletek bája kényeztet minket (igen magas fokon). A fiatalon ugyancsak visszafogottabb 2006-os és 2009-es elődök súlytalanul emelkedett nyomdokain jár (nem a mindenben kirívóan harsány, aszúszerűbb 03/07/08-asokén). Átmeneti stádiumát éli most a bor szerintem. Palackozás után jobban tetszett, de ez nem jelenti azt, hogy idővel ne jutna el még nagyobb magaslatokig (akárcsak a 2006-os, mely most van a csúcsán). Most 7+