x

Ripka Gergely

A Chablis-élmény nyomában/Vol. #2.

Három idehaza nem kapható tétellel

Egészen érdekes szituáció kerekedett ki nem rég egy posztból. Pár héttel korábban Chablis-élményeket gyűjtöttem egy csokorba, s egy kedves (francia) olvasó megjegyezte, hogy azok (meg úgy en bloc) a hazánkban föllelhető vérszegény Chablis-kép bizony egész konkrétan semmit nem mutat meg a termőhely mitikus szépségéből. Komment kommentet, email pedig emailt követett és Pascal Meruccival végülis a számára hazai pályát jelentő Balzac 35-ben ültünk le, hogy az étterem igen finom tengeri ételei mellett mutathasson nekem pár palack érdekességet a magán gyűjteményéből (amiket ő sokkal izgalmasabbnak tart az óriás Laroche és Fevre birtokok alapborainál).

Én pedig szégyentelenül éltem az izgalmas lehetőséggel, hogy Chablis-t mind jobban megismerjem. Pascal elmondta, hogy kezdetben Muscadet-ek jelentették számára odahaza, Franciaországban a borivást, aztán szép lassan jutott el a komolyabb magaslatokig. Rengeteg témát érintettünk, például, hogy miért nem képesek a magyar emberek fölismerni és ápolni a saját értékeiket; hogy hol lehet klasszis, olcsó bordóit venni St. Emillion mellett; és beszéltünk sokat a jelenlegi tokaji helyzetképről, a feszültségekről is. Mindeközben narancsos királyrákok és fekete kagylók mellett ismerkedtünk az alábbi Chablis-kkal:

Domaine C & JP Grossot La Part des Anges Chablis 2010
Alap Chablis egy kisebb, de igen jó nevű termelőtől. Illatban eleinte Chardonnay-san matt, neutrális olajos magok, mellette kréta teszi még tömörebbé.- Szellőzve champion-gomba, császárkörtével. Ízre a feszes, chablis-s savai adják meg tiszta, fényes és világos felszínét. Alapvetően nem egy bonyolult történet. Minden a helyén, precízen, pontosan, élvezetes formába öntve. Az íz vége sós, melyet egy kevés fa keretez. Szép. 6

Domaine Brocard Premier Cru - Montmains 2011.*
Jól csengő premier cru termőhely a Montmains, a Brocard pedig szintén nem ismeretlen számomra a régiós horizonton (mint kiderült, területre ez sem kisbirtok). Illata sokkal szofisztikáltabb, elegánsabb, mintha krémesebb lenne (semmi közhelyességre ne gondoljunk), de talán még visszafogottabb. Olajos magok ismét, aztán citrusok, narancs. Ízre nagyon fiatalos és friss, integrált zöldalmás savak teszik peckessé, de mégis minden ízében sokkal kifinomultabb az előző tételnél. Bársonyosabb, fókuszáltabb, stabilabb struktúra vázára van fölépítve a korty. Miközben minden alkotó stabil egységet alkot, semmi nem lóg ki, varratmentes az egész, ami Chablis harsány savai mellett szerintem unikális erény és a végén elegáns, hosszú és gyönyörű egyensúlyú borélményt nyújt. 7

Domaine C & JP Grossot Premier Cru - Mont de Millieu 2010.*
Ismét Premier cru terület. Itt már több a dísz: kréta, fehér virágok, de ők is csak halkan zenélnek. A kortyban sok citrus, ásványok, kövek. Virgonc savak, csupa élénkség. Egyértelmű a stílusbeli párhuzam a két Grossot bor közt. Az előzőnél magasabb, szélesebb, keményebb is a savak okán. Szikár, de mégis kiművelt és elegáns, miközben metszően tiszta is, benne a termőhely karakterével. 7+

[Még egyszer: köszi Pascal!!]

X

Ripka Gergely

Béres-gyorsszemle

Halkan, alázattal, szép borokkal

Vannak azok a pincék Hegyalján, akik csak csendben teszik a dolgukat sok éve már. Nem a feltűnés a legfontosabb számukra, nem a rendezvényeken való fancy jelenlét és nem is a közösségi médiában való hírverés. A hiteles és alázatos munka annál inkább tényező számukra. A Béres családra mindannyian tudjuk, hogy az értékteremtés kimondottan jellemző tulajdonság. Gyógyszeripari ténykedésük mellett Erdőbényén szőlőbirtokot is alapítottak, Béres Melinda és férje vezetésével. S időről-időre le is tettek az asztalra olyan borokat, melyek a szakmát is meggyőzték arról, van keresnivalójuk ezen a pályán is. A 2003-as Lőcse emellett egy sor aszúborral is megörvendeztettek már bennünket. Most egy rövid személyes látogatással az alábbi aktuális tételeket sikerült megkóstolni:

 

Tovább

Ripka Gergely

LOCH vertikális: 2008-2016

A világ legáradóbb rizlingje: narancs, fény és tüzijáték

Ma ismét a rajnai-rajongóknak kedvezünk. Van egy saar-menti pince, mely 2017-ben nálam minden rizlingkóstolón elvitte a pálmát. Annyival húsosabb, dúsabb, intenzívebb, mint bármelyik moseli, rheingaui, pfalzi pince bora, hogy elég gyorsan a személye kedvencemmé váltak.

Tovább
Aszúk!

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Chablis, Mosel, Champagne, Burgundia

Az év első kóstolóján

Mert ennél jobban nem is lehet indítani egy évet. Eddig is csupa izgi témát sikerült körüljárni az elmúlt hetekben, végre kicsit több időm van írni az újév elején (ha már az óévben ez kevéssé tudott megvalósulni). De szeretném 2o18-at olyan posztokra felfűzni itt a Táncolón’, hogy legyen benne nagyon sok nemzetközi kitekintés a legjavára, s természetesen sok-sok írás Tokajról (mint egyedüli nemzetközileg presztízzsel rendelkező hazai borvidék). Így lehet a legjobban fejlődni.

Tar Ferinél volt egy kis morzsaparty Szilveszter után. Olyan tételek voltak kidugózva, hogy muszáj volt élni a remek lehetőséggel (megint). Még mielőtt úgy nézne ki a blog, mint egy Carpe Diem pr-oldal, rögötön bele is vágnék a borok bemutatásába…

Tovább

Ripka Gergely

Tokaj első számú birtoka húsz éve mutat példát

Hétszőlő a bioművelés nyomdokain

A Hétszőlő igazi forradalmár-borászatként vonul majd be Hegyalja történelemkönyvébe. Úttörők minden tekintetben, főleg abban, hogy ma olyan édes borminőségek jellemzőek, melyek az egész világon egyedülállóak, színesek, fényesek, és a mi a legfontosabb: jól esik inni őket. 

A Hétszőlő 90-es évek elején az egyik első francia tőkével alapított birtokként fogott bele az aszústílus finomhangolsába, csiszolásába, mindezt egy olyan kor alkonyán, mikor az aszú egy avitt, oxidált, érett borként élt a köztudtaban mindenhol.

Tovább