x

Ripka Gergely

A Chablis-élmény nyomában/Vol. #2.

Három idehaza nem kapható tétellel

Egészen érdekes szituáció kerekedett ki nem rég egy posztból. Pár héttel korábban Chablis-élményeket gyűjtöttem egy csokorba, s egy kedves (francia) olvasó megjegyezte, hogy azok (meg úgy en bloc) a hazánkban föllelhető vérszegény Chablis-kép bizony egész konkrétan semmit nem mutat meg a termőhely mitikus szépségéből. Komment kommentet, email pedig emailt követett és Pascal Meruccival végülis a számára hazai pályát jelentő Balzac 35-ben ültünk le, hogy az étterem igen finom tengeri ételei mellett mutathasson nekem pár palack érdekességet a magán gyűjteményéből (amiket ő sokkal izgalmasabbnak tart az óriás Laroche és Fevre birtokok alapborainál).

Én pedig szégyentelenül éltem az izgalmas lehetőséggel, hogy Chablis-t mind jobban megismerjem. Pascal elmondta, hogy kezdetben Muscadet-ek jelentették számára odahaza, Franciaországban a borivást, aztán szép lassan jutott el a komolyabb magaslatokig. Rengeteg témát érintettünk, például, hogy miért nem képesek a magyar emberek fölismerni és ápolni a saját értékeiket; hogy hol lehet klasszis, olcsó bordóit venni St. Emillion mellett; és beszéltünk sokat a jelenlegi tokaji helyzetképről, a feszültségekről is. Mindeközben narancsos királyrákok és fekete kagylók mellett ismerkedtünk az alábbi Chablis-kkal:

Domaine C & JP Grossot La Part des Anges Chablis 2010
Alap Chablis egy kisebb, de igen jó nevű termelőtől. Illatban eleinte Chardonnay-san matt, neutrális olajos magok, mellette kréta teszi még tömörebbé.- Szellőzve champion-gomba, császárkörtével. Ízre a feszes, chablis-s savai adják meg tiszta, fényes és világos felszínét. Alapvetően nem egy bonyolult történet. Minden a helyén, precízen, pontosan, élvezetes formába öntve. Az íz vége sós, melyet egy kevés fa keretez. Szép. 6

Domaine Brocard Premier Cru - Montmains 2011.*
Jól csengő premier cru termőhely a Montmains, a Brocard pedig szintén nem ismeretlen számomra a régiós horizonton (mint kiderült, területre ez sem kisbirtok). Illata sokkal szofisztikáltabb, elegánsabb, mintha krémesebb lenne (semmi közhelyességre ne gondoljunk), de talán még visszafogottabb. Olajos magok ismét, aztán citrusok, narancs. Ízre nagyon fiatalos és friss, integrált zöldalmás savak teszik peckessé, de mégis minden ízében sokkal kifinomultabb az előző tételnél. Bársonyosabb, fókuszáltabb, stabilabb struktúra vázára van fölépítve a korty. Miközben minden alkotó stabil egységet alkot, semmi nem lóg ki, varratmentes az egész, ami Chablis harsány savai mellett szerintem unikális erény és a végén elegáns, hosszú és gyönyörű egyensúlyú borélményt nyújt. 7

Domaine C & JP Grossot Premier Cru - Mont de Millieu 2010.*
Ismét Premier cru terület. Itt már több a dísz: kréta, fehér virágok, de ők is csak halkan zenélnek. A kortyban sok citrus, ásványok, kövek. Virgonc savak, csupa élénkség. Egyértelmű a stílusbeli párhuzam a két Grossot bor közt. Az előzőnél magasabb, szélesebb, keményebb is a savak okán. Szikár, de mégis kiművelt és elegáns, miközben metszően tiszta is, benne a termőhely karakterével. 7+

[Még egyszer: köszi Pascal!!]

X

Ripka Gergely

•Szepsy aszúk: 2oo7/2oo8/2oo9

A legenda nyomában

Szepsy István a 90-es években elkezdte átírni Hegyalja történelmét. Kétségkívül a legnagyobb hatású vátesze a borvidéknek, aki sokat tett, még többeket inspirált és a mai napog formálja a borvidék képét. Munkássága halhatatlan ikonná teszik, de ma is szüntelen dolgozik, finomít az általa kijárt képleteken. Száraz borban is maradandót alkotott, de alighanem az aszúboraiban elért mélység, tisztaság és komplexitás az, amivel az első forradalmait indította a tokaji borminőség zászlaja alatt. Az aszúkirály, aki talán először ért el zajos sikereket hazánkon kívül is szigorú szabályok szerint készített édes boraival. Elindulunk ennek a legandának a nyomában, merthogy én is kóstoltam számos régi és újabb Szepsy aszút, de abban egészen biztos vagyok, hogy mindig a borvidékben rejlő értékekek legmélyére nyerhettem bepillantást általuk egy-egy pillanatra.

Tovább

Ripka Gergely

Tokaj a Tudományos Akadémián

9. MTA bora versenyen ismét Hegyalja tarolt

Tudjuk jól, hogy rengeteg a borverseny idehaza, nehéz köztük eligazodni, de kilenc év azért elég szép eredmény egy borverseny történetében is. Márpedig 2018-ban az Akadémia Bora borversenyt itt tart, repül az idő. De van ezen túlmenően is nemes gondolat ebben a versenyben. - Elegáns dolog, hogy komoly ez a többszáz éves intézmény külföldi tudós vendégeit akármilyen szupermarketes bor helyett olyan magyar borokkal szeretné megvendégelni, melyeket vakon is méltónak találnak erre a nemes küldetésre. A legtöbb kis borversenyen immár megszokott, hogy Tokaj Hegyalja uralja a mezőnyt. Új itt sincs a nap alatt: a legmagasabb pontszámú bort többnyire a desszertborok közt találjuk most is az MTA Borára nevezett közel 150 bor mezőnyében. Hét elején meg is kóstoltuk a díjazottak egy-egy jeles képviselőjét:

Tovább

Ripka Gergely

RizlingRovat: nemzetközi stílusgyakorlat

Rajnai futamok innen-onnan

Folytatjuk (számunkra biztosan) méltán nagy sikerű rajnai köreinket. Ebben a fordulóban egy kivételes nemzetközi merítésről folyik majd a szó, melyet Bernáth Józsi barátunk szervezett és többnyire állított is össze, persze segítettünk is neki ebben 1-2 palackkal (mondjuk én csak meginni/megírni). A rajnairól tudjuk, hogy sokfelé jól érzi magát a világban, ezért is hívjuk világfajtának, de arra azért nem gondoltam, hogy a szavazást követően az első háromban egy németül beszélő címke sem lesz majd…. A mi Józsink módszeres vakkóstoló szervező, ezért haladjunk csak szépen sorban (egy vak kör után vissza lehetett kérni a fejvakargatósabb darabokat újra, aztán 3 sorszámot kellett mondani mindenkinek):

Tovább

Ripka Gergely

Kékfrankost készítő borászoknak lehetőség

Svéd kereskedelmi kapcsolat

 

Örömmel tájékoztatjuk arról, hogy egy svéd borimportőr cég magyar ökológiai gazdálkodásból származó Kékfrankos bort keres a Systembolaget tenderjéhez kapcsolódóan.

 

Amennyiben felkeltette érdeklődését, vagy ajánlani tud termelőt, kérjük, forduljon bizalommal dr. Fáskerti Zitához:

 

 


Tel: +46 8 782 97 51

Mobil: +46 70 741 0511

E-mail Nagykövetség: mission.stockholm@mfa.gov.hu

E-mail Magán: zita.faskerti@mfa.gov.hu

Weboldal: https://stockholm.mfa.gov.hu/

 

 

Tovább

Ripka Gergely

Tekintélyes édességek a nagyvilágból vakon

Szemben a piaccal

Gyakran eltűnődöm, ha már ennyit írok Tokajról: vajon hányan ihattak az olvasók közül mondjuk az elmúlt hónapban édes bort...? De akárhol járunk a világ jelentős édesboros borvidékei közt, így vagy úgy a felszín alatt ott kísérti a pincéket korunk, a mai piaci trend anomáliája: nagyon magas árszínvonalon is sokféle édes bor készül, de mégsincs igazán kereslet rájuk. Elképesztő tradíciók, hihetetlen izgalmas (és drága) technológiák nyomán kerülnek a boltok polcaira, de a többség mégsem kíváncsi rá. A cukor kommersz ellenség, fehér méreg kategóriába került párszáz év leforgása alatt. Azt szoktam viszont mondani, nyilván főként Tokaj kapcsán, hogy ezek a borok tipikusan azok, melyeket meg kell érteni, melyekhez kicsit meg kell érni. Egyszerűen más tudatállapotot követel tőlünk és ebben nem demokratikusak. Ám ha egyszer becsípődik egy tokajinak az íze vagy egy téli estén van szerencsénk egy igazán komoly portóihoz, akkor biztosan nem felejtjük el az ízét soha többé. Ilyet azért a technológiai borok nagytöbbsége nem tud: meddig emlékszünk egy ezer forintos bornak az illatára, zamatára? Talán percekig, egy-két napig? Tokaj, Mosel, Rheingau, Sherry, Sauternes sok száz éve ejti rabul az értő közönséget, rang jelentett fogyasztásuk. Márpedig érteni valamit, érteni valamihez, az önmagában olyan kincs, ami ranggal, intellektussal jár.

Tovább