x

Ripka Gergely

A Chablis-élmény nyomában/Vol. #2.

Három idehaza nem kapható tétellel

Egészen érdekes szituáció kerekedett ki nem rég egy posztból. Pár héttel korábban Chablis-élményeket gyűjtöttem egy csokorba, s egy kedves (francia) olvasó megjegyezte, hogy azok (meg úgy en bloc) a hazánkban föllelhető vérszegény Chablis-kép bizony egész konkrétan semmit nem mutat meg a termőhely mitikus szépségéből. Komment kommentet, email pedig emailt követett és Pascal Meruccival végülis a számára hazai pályát jelentő Balzac 35-ben ültünk le, hogy az étterem igen finom tengeri ételei mellett mutathasson nekem pár palack érdekességet a magán gyűjteményéből (amiket ő sokkal izgalmasabbnak tart az óriás Laroche és Fevre birtokok alapborainál).

Én pedig szégyentelenül éltem az izgalmas lehetőséggel, hogy Chablis-t mind jobban megismerjem. Pascal elmondta, hogy kezdetben Muscadet-ek jelentették számára odahaza, Franciaországban a borivást, aztán szép lassan jutott el a komolyabb magaslatokig. Rengeteg témát érintettünk, például, hogy miért nem képesek a magyar emberek fölismerni és ápolni a saját értékeiket; hogy hol lehet klasszis, olcsó bordóit venni St. Emillion mellett; és beszéltünk sokat a jelenlegi tokaji helyzetképről, a feszültségekről is. Mindeközben narancsos királyrákok és fekete kagylók mellett ismerkedtünk az alábbi Chablis-kkal:

Domaine C & JP Grossot La Part des Anges Chablis 2010
Alap Chablis egy kisebb, de igen jó nevű termelőtől. Illatban eleinte Chardonnay-san matt, neutrális olajos magok, mellette kréta teszi még tömörebbé.- Szellőzve champion-gomba, császárkörtével. Ízre a feszes, chablis-s savai adják meg tiszta, fényes és világos felszínét. Alapvetően nem egy bonyolult történet. Minden a helyén, precízen, pontosan, élvezetes formába öntve. Az íz vége sós, melyet egy kevés fa keretez. Szép. 6

Domaine Brocard Premier Cru - Montmains 2011.*
Jól csengő premier cru termőhely a Montmains, a Brocard pedig szintén nem ismeretlen számomra a régiós horizonton (mint kiderült, területre ez sem kisbirtok). Illata sokkal szofisztikáltabb, elegánsabb, mintha krémesebb lenne (semmi közhelyességre ne gondoljunk), de talán még visszafogottabb. Olajos magok ismét, aztán citrusok, narancs. Ízre nagyon fiatalos és friss, integrált zöldalmás savak teszik peckessé, de mégis minden ízében sokkal kifinomultabb az előző tételnél. Bársonyosabb, fókuszáltabb, stabilabb struktúra vázára van fölépítve a korty. Miközben minden alkotó stabil egységet alkot, semmi nem lóg ki, varratmentes az egész, ami Chablis harsány savai mellett szerintem unikális erény és a végén elegáns, hosszú és gyönyörű egyensúlyú borélményt nyújt. 7

Domaine C & JP Grossot Premier Cru - Mont de Millieu 2010.*
Ismét Premier cru terület. Itt már több a dísz: kréta, fehér virágok, de ők is csak halkan zenélnek. A kortyban sok citrus, ásványok, kövek. Virgonc savak, csupa élénkség. Egyértelmű a stílusbeli párhuzam a két Grossot bor közt. Az előzőnél magasabb, szélesebb, keményebb is a savak okán. Szikár, de mégis kiművelt és elegáns, miközben metszően tiszta is, benne a termőhely karakterével. 7+

[Még egyszer: köszi Pascal!!]

X
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább