x

Ripka Gergely

Vince/Biodinamikus Mesterkurzus Jamie Goode MW-al

Alkalmam nyílt idén először ellátogatni a Vince nagyszabású rendezvényére, mely az egyik legjelentősebb szakmai eseménnyé nőtte ki magát az elmúlt pár évben. Vagyis mindenképp az egyik legvisszhangosabbá, az biztos. A korábbi évek igencsak vegyes kritikái után valójában különösebb elvárásaim nem voltak, mikor beléptem a helyszínre (egy ideig nem fogjuk elfelejteni a Mi magyarok vs. Világ drámai végkifejletet hozó banális mellényúlását). Aztán a személyes látogatással elég hamar szembejött velem a magas fokú szervezettség és a profizmus. Egészében meg kell, hogy mondjam, hogy a legtöbb igényt maradéktalanul kiszolgálta a szorgos és bizony nem kevés főt számláló csapat (pedig nem mondható, hogy könnyű dolguk volt). A rendezvényen bizony kiállítóként és vendégként is igen nagy falat, kis túlzással azt is monhatnám, hogy aki él és mozog idehaza a borszakmában, az többnyire megfordul a Vincén.

Egy mesterkurzus erejéig látogattam el a szombati napra. Jamie Goode-ot bizonyára a legtöbb olvasónak nem kell bemutatnom. Nem rég az év borbloggerének választották. Megnyerő, széles látókörű szakíró, aki rajongója az autentikus boroknak, s magyar borok terén sem mondható elveszettnek. Objektíven, elragadtatások nélkül mesélt biodinamikus tapasztalatairól. Engem már az örömmel tölt el, ha valaki képes e téma kapcsán higgadtan és elragadtatásokat kikerülve megnyilvánulni. A biodinamika ugyanis nem boszorkányság, mindössze egy ősi tudásból táplálkozó válaszreakció a korábban robbanó mértéktelen vegyszerhasználatra, amivel valami tudatosabb és fenntarthatóbb kapcsolatot próbál kialakítani a földet művelő ember az őt körülvevő életközösséggel.

Nem is merülnék bele a témába derékig, mert előttem oly sokan megtették már ezt. Ezeket a borokat kóstoltuk együtt:

Királyudvar tokaji Sec 2008.**
Egyből nem is birodinamikus bor (a tarcali Királyudvar csak 2010-re állt át teljesen), de az tény, hogy a pince már 2007 óta alkalmazza száraz boros területein a biodinamikánál alapvető preparátumokat. Nagyobbrészt furmint, de a címkével ellentétben azért 20 % hárs is van benne (Demeter Zoltán már nem vett részt a készítésében, 2008 óta Juhász Szabolcs a borász). Nagy száraz tokaji. Sárga gyümölcsök, főleg trópusiak orrban, és a pincére elég jellemző orvosságos, aszpirines jelleg (Sámson Gergő-kolléga illósságot gyanított benne). Hosszú, ásványos íz, sok sav, melyet közel félszáraz érzetű cukor ellenpontoz szépen. Barackos ízek, érett, rágható gyümölcsösség! Elejétől a végéig remekül kitöltött korty, telis-tele díszekkel. 8

Meinklang H10.*
Mint kiderült a 2010-es Hárslevelűt jelöl a megjelölés. A burgenlandi (1500 ha-os!) biodinamikus gazdálkodás somlóról való szerelemgyermeke. Sárga gyümölcsök és a kövek csak szellőzés után jönnek, eleinte penetránsabb olajos rongyos, szúrós, orvosságosságot mutatott. Ízben meglepő balansz. Puhább, mint a Sec, sokkal kerekebb, szerethetőbb, hosszra egyáltalán nem marad el a sor többi fehérborától. Savai élénkek, a végszóban megvannak a somlói ásványok, sós ízek is. (Jamie Goode egyébként elképesztő izgalmas terroirnak tartja Somlót.) 7

Nicholas Joly Savennieres Roche aux Moines Clos de la Bergerie Chenin blanc 2008.**
Még sosem kóstoltam a legnagyobb biodinamikus-jakobinus, Nicholas Joly borait. Személye is, borai is megosztják a közvéleményt, akár egy „francia Kaló Imre”: van aki szerint semmi különös nincs a Coulée de Serrant boraiban (sőt kifejezetten gyengék is akadnak köztük), megint mások fanatikusok, sőt a New York Times írása szerint „seregestül látogatják Joly-t tanítványai”.
Illata elsőre elég riasztó: termálvíz és füstösség, intenzíven, orrbavágóan (sőt a TCA jegyei sem állnak tőle távol). Az íz aztán hihetetlenül strukturált és telt! Húsos, széles, izgalmasan rétegzett és hosszú fehérbor, így 4 év után is remek egyensúlyban. Nagy test, tekintélyes alkohol teszi kissé nagydarabbá, de fontos, hogy mégsem lesz darabos. Jól fogyasztható, nagy formátumú bor (Jamie Goode egyenesen easy wine-nak nevezte, ami igaz is, meg nem is). Nekem tetszett, de legjobb, ha senki nem számít egy konvencionális élményre, ha Jolytól kostol bort. 8

Pendits tokaji Dialog Cuvée 2011.*
Eltéveszthetetlen muskotályos illatjegyek. Érett zöld és sárga gyümölcsök. Harapható tartalom. Nagy mélységet mutató korty, szép mineralitással, melyben talán a kissé éles és hegyes savérzet az, ami szokatlan (némileg tolakodó is, Jamie Goode és a hallgatóság dicsérte ugyanezeket a savakat). 7

Le a kalappal, erős volt ez a fehér sor, tele meglepetésekkel.

Weninger Cabernet sauvignon 2011
Illatban elsőre érett sajt (ementáli), fajtajelleges fűszerek, zöld paprika. Ízre húzós tanninok, nyers, de erővel teli korty, benne Sopron hűvösebb, kimértebb arcával. Nagyon fiatal bor, lehet belőle valami… 6

Kuyen Chile 2009
A nagyobbik része (40 %) Syrah. Illatban elég szokatlan, elsőre festékes, aztán idővel fekete ribizlis, cassis-os. Összeérett alkotók kísérik az ízt: telt, hosszú és gazdag. Lecsengésében kissé animális és sötét tónusú bor. Nem mondom, hogy egy populáris jelenség, elég marcona egyéniség, de volt benne izgalom is bőven. 6+

Antiyal 2010
Cabernet és Syrah. Illatban füstölt sonka, fűszerek, bőr, szellőzve fenyőtűvel, szép! Az íz is több, mint meggyőző. Vastag bor. Kissé édeskés benyomást kelt, a savakat kicsit hiányoltuk, kétségtelenül nagy bornak szánhatták. Igényes, drága hordóhatás. Nehéz és súlyos bor, de egyensúly terén sem vallott szégyent. 7+

X

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább