x

Ripka Gergely

Badacsony New Yorkban/2013

az egész borvidék egy helyen

Idén is megrendezésre került a nagyszabású Badacsony New Yorkban rendezvény, mely impozáns helyszínen vonultatja föl a festői szépségű borvidék közel összes jegyzett pincéjét. Ez a látványos összefogás idehaza üdvös és a maga nemében valóban példátlan, de a szemem azonban továbbra is csak félig nevet, hisz a kép nem tud egységes lenni, gyakorlatilag ahány stand, annyi féle színvonal. - Ha valaki kicsit is naprakész, könnyen kiszámítható, hogy melyik egy-két asztalnál fog jó, melyiknél közepes (ez a döntő hányad), sőt melyiknél hibás (!) borokat kóstolni (bizony utóbbiból idén sem volt hiány, pedig próbáltam biztosra menni). A sok résztvevő által elhozott túl sok tétel pedig eleve lehetetlenné teszi, hogy az egyszeri ember véletlenszerűen megtalálja a fonalat. A Szürkebarát 30 árnyalata kezdeményezés is pozitív alapvetően, de éppen ez a fajta mutatja meg szerintem a legkevésbé kifejezően egy bazaltos, vulkáni termőhely markáns arcéleit, adottságait.

Nagyot akar harapni ez a rendezvény, de a látogató szükségszerűen csak egy szűk keresztmetszetet tud befogadni. Egyelőre könnyű eltévedni. Ha én szervező lennék, biztos, hogy jövőre tisztítanék a képen, mert lehet, hogy nincs igazam, mikor azt állítom, hogy ebből a 30 pincéből én legfeljebb négyet ajánlanék jó szívvel ismerősömnek (aki esetleg bejárta már a világ számos jelentős borvidékét), de tény, hogy egyelőre nem könnyű meglelni a világszínvonalat Badacsonyban.

Ami viszont tetszett, az a tágas tér, a jó szervezettség, a jól behűtött borok és a V-kezdőbetűs pincék nedűi.

A jegyzeteimmel kapcsolatban nem tudom nem megjegyezni, hogy bár mivel blogunk célja kezdettől fogva nem az, hogy a rossz borokra fölhívjuk a figyelmet. Sajnos rengeteg "nagy név" elvérzett nálam ezen a szűrőn.

Csobánci Bormanufaktúra Rajnai rizling 2011
Frissen bontva, hibásgyanús illat: cefrés, muslicás buké sejteti, hogy valami nem stimmel...

Citrusos, citrompótlós savak, mellettük nem sok egyéb. Nem találtam benne sem a rajnait, de örömöket sem. 2-3

Csobánci Bormanufaktúra Aspirato 2012
Ennek 75 %-a szürkebarát, mely fajtának a változatossága a rendezvény fő témája volt egyébként. Picit virágos az illatos fajta révén, a rajnainál sokkal tisztább illat és íz, jó zamatú, egyszerű, de remekül iható nyárias bor. 5

Szeremley Brut Pezsgő (1.5 l)
A Szigetinél készült pezsgő fülledt és dohos, penészes pincés bukéval indít. Kövér buborékok, üreskés íz. Savai erőtlenek. Brutnek írja a címke, de nem tűnik csontszáraznak, ugyanakkor eleganciában is elmarad számos idehaza föllelhető Szentesi-féle palackos erjesztésű pezsgőtől (melyek úgyszintén még csak pedzegettik a műfajt).

Szeremley Muscat ottonel 2012
Nincs megepetés, de amit elvárhatunk tőle, azt legalább szépen hozza. Virágos, muskotályos illatok. Ízre sincs benne tisztátalanság szerencsére. Könnyű, légies, rövid, egyszerű balatoni fehérbor. Nem sok írnivalót tartogattak ezek a borok (de még a félszáraz érzetű 11-es Szeremley Rizling se). 4

Válibor Budai Zöld 2012
Végre egy makulátlanul tiszta bor. Végtelen szerkezeti komplexitást persze egy Budai Zöldtől még korai lenne várni, de ez a bor legalább kristályosan ragyog. Könnyed, szép, roppanó savakkal, tele mosollyal, kedvességgel, kellő hosszal. Ezt az üdítőt már tényleg innám nyári napokon. 5+

Válibor Kéknyelű 2011
Kókuszos, olajos magokkal díszített illat, egyértelmű hordójelenlétre utalva. Feszes savak teszik kimondottan lendületessé és magassá a bort. A fa ízben szépen integrált, hosszasan és finoman kíséri a gyümölcsöket. Viszonylag nagy teste és a fajta meglepő eleganciája valóban kiemeli a tömegből, de hamar kiderült, hogy lehet ezt még fokozni bőven. (Octopus kolléga nem rég odavolt érte nagyon.) Nekem most 5+

Válibor Szürkebarát 2011
Ez a Szürkebarát tavaly is, most is szinte rosé árnyalatot öltött magára. Ez illatban most is eprességben fokozódik, kis mályvacukorral kiegészülve. Ízre málnás, rosés zamatok jelentkeznek szintén. Szép fehérborosan tartalmas különlegesség, a pincére jellemző tiszta részletekkel ismét. 5

Válibor Luca Bora 2012
A pince már jól ismert könnyed, feminin, illatos alapbora. Szappanos virágosság fogad orrban. Szép, cizellált, élénk citrusosságot mutat ízben. Kifejezetten feszes savak adják tartását. Nagyon kedves, behízelgő bájú bor. 5

Válibor Pezsgő 2010
A hűvös esztendő Váli Péterék gondolatait is pezsgő-irányba és Szentesi Józsefhez terelgette, így született meg ez a cuvée. Nos a Szeremley után egy határozott szinttel följebb léptünk: briósos, kenyérbeles illat. Ízben érdekes sósság vezeti, melyet az autolitikus mellékzöngék szépen egészítenek ki. Izgalmas kísérlet elsőre.

Villa Tolnay Kéknyelű 2011
Tavaly nekem a Villa Tolnay mutatta a legmagasabb színvonalú borokat (igaz akkor a Sandahlékig valamiért nem jutottam el). Most is náluk tapasztaltam a leginkább termőhelyre jellemző, nyugat-balatoni, bazalttanúhegyes, de mégis tiszta stílust (mint tudjuk Sandahlék elég rendhagyó, inkább külföldi etalonokra hajazó műfajban utaznak).
Ez a Kéknyelű, fajtán belül a nap legjobbja volt nálam. Érett sajtos ásványosság teszi eltéveszthetetlenül borvidéki borrá. Csiszolt, konszolidált savak, elegancia. Hordó nem telepszik rá a borra sehol. Nagyon szép. 6

Villa Tolnay Rajnai rizling 2010.*
Iskolapélda a rajnai petrolos, olajos rongyos tercier arcára. Ízben ugyancsak jól fölismerhetők a rajnai citrusai, metsző ásványai, feszes, csontos, mégis imádni való részletei. Az évjárat savai pengeélesek, de mégsem bántóak. Lehet, hogy nem a Szürkebarátra kellett volna a telepítésekkor építeni a borvidék arcát... 6+

Villa Tolnay Olaszrizling 2009
Mandulás, virágos, citromos illat, tele Olaszrizlinges fajtajelleggel. Zamatos, enyhén félszárazba hajló érzet. Olajos magvas lecsengés, ismét mandulás ízmaradékkal. Savakban lehtne élénkebb, de Olaszrizlingből nem sok szebbet kóstoltam mostanában. 6

Villa Tolnay Szürkebarát 2006
Rajnais, petrolos, olajos rongyosság itt is jelen van. Erőteljes fahatás, krémes idomok (osztrák Stockinger hordókat használ a pince egyébként, ugyanúgy, mint a Kreinbacherék, csak valahogy enyhébb hatással). Egyensúlya szép, előbbiek után közvetlenebb jellege, kereksége jólesővé teszi. 5+

Villa Sandahl Recept 2010.*
(Silver line mustfrakció.) Enyhén botritiszes, petrolos palackbuké jellemzi. Élénk frissesség, hihetetlen tartalom, mélység, ásványosság hosszú összjátéka ez a tiszta és csiszolt bor. Savai férfias, ételért kiáltó bort adnak. 6+

Villa Sandahl Tha Stamp 2010.*
(Golden line mustfrakció.) Visszafogott, enyhébb illat a Recept után, alig lehet kipörgetni belőle egy kevés citrusos frissességet. Savai élénkek, a citrusosság az évjárat hozadékaként persze itt is domináns, ám a hosszan kitartó, egész boron átívelő lendület és tisztaság itt is alapvető erény és kiemeli a bort az átlagból bőven. Szélesebb, hosszabb a Receptnél. Feszes, csontos alkat ez is, de a kifinomult, nemzetközi szintű szerkezet és elegancia mellé remekül áll ez neki (senki ne gondoljon túlzó savakkal agyonvert citrompótlós egysíkúságra). 7

Villa Sandahl Cappucino oil 2011.*
(Silver line). Félszárazba hajlik érzetre a korty, persze bizonyára a két évjárat közti különbség tréfál velem. Mert közben a 11-es borok felszíne sokkal simábbra csiszolt, kerekebb és jobban is érthető, mint az előbbieké. Komoly szerkezet. Tetszettek az itt már fölbukkanó érettebb fehér gyümölcsök is: körte, alma, és a rajnais citrusok. 7+

Villa Sandahl Magic rain 2011.*
(Golden line) Nagyon hasonlít az előzőre, tán egy árnyalattal kifinomultabb, hosszabb az íze. Még több rágható körtés gyümölcsöt lehetett benne majszolni az ásványosság és az elegancia megcsodálásán túl. Ha tudja tartani a feddhetetlen színvonalat a pince, akkor alighanem nemzetközi értelmezésben is izgalmas badacsonyi ikon van születőben. 7+

Szászi Endre Szürkebarát 2012 (M)

A közkedvelt szigligeti családi pince Őszibarack, karalábé, grapefruit, hogy az már szinte fajélesztőt sejtetne (de persze nem az). Húsos gyümölcsökbe harapunk a kortyban, ígéretes darab...

Szászi Endre Kéknyelű 2012 (M)
Érett sajtos illat. Húsosan harapható teltség ebben a Szászi borban is. Csiszolt és kedves savak, tisztaság.

Szászi Endre Szentgyörgyhegyi Olaszrizling 2012 (M)
Évek óta több, mint megbízható, elérhető árú hazai rizling. Ismét intenzívebb, definiáltabb illatok: grapefruit, trópusi gyümölcsök, krétapor. Mandulás íz, savai kissé lágyak lettek most, de a fajtajelleg ebben és a Villa Tolnayban volt ma a legszebb.

Szászi Endre Rózsakő 2012 (M)
Karalábés illat, Csiszolt, kedves, elegáns bor. Enyhén krémes zárás, finom és hosszú lecsengés. Nagyon ígéretes.

Szászi Endre Zeusz 2012 (M)
Ásványos illat. Zamatos, kerek, szép bor. Könnyebben iható és lágyabb, mint az előzőek, de egyensúlyi gondok itt sem merülhetnek föl! Szászi Endre láthatóan nagy magabiztossággal nyúl ezekhez a kevéssé jelentős, hazai nemesítésű fajtákhoz (melyekkel kapcsolatban én állandóan szkeptikus vagyok).

Nyári Ödön Cserszegi fűszeres 2011
A harcsabajszos Szentgyörgy-hegyi jelenség borait tavaly is, most is túlzottan tölgyízűnek éreztem (bár rajtam kívül nagyon senki nem ágált ezellen még). Most a 11-es Olaszrizling úgy ahogy volt oxidált és bizonytalan képet vágott, reszelt almával és az örgedés más egyéb egyértelmű jeleivel; a rajnai-testvér is fáradtnak tűnt már; a kéknyelűn pedig rajta könyököl a hordó, s mögé tenni nem nagyon sikerült semmit.
A cserszegijükben találtam most (is) egyedül makulátlan fajtajelleget és zavartalanul tiszta ízeket. Muskotályos virágcsokor, illatos, de közben nem lesz unalmas sem. - Friss zöldalma harsánysága társul mellé. Ízre nagyon szép, peckes, magas savak vezetik (végre nem egy bamba ízű muskotályos bor); friss, üde és igazi nyárias, balatoni bor, melyben a termőhely mineralitása is finoman jelen van. Tetszett 5

Laposa Rizling2 2010
Na, ez a bor felettébb meglepett megintcsak. Alapvetően nem vagyok a két rizling együtt való erőltetésének a híve, de ha jobban meggondolom, országszerte van kéznél nem egy pozitív példa, ami ebből a frigyből született. Például az éjjelnappalikban, hiperekben és vinotékákban is széles körben hozzáférhető Rizling2 is ilyen. S mit ad Isten, ez a bor 2010-ben is megnyerőre sikerült. Illatban diszkrét fa, érett sajtos badacsonyiság, majd enyhülve barack, narancs teszi ellenállhatatlanul egzotikussá (végre egy bor, amiben sokminden van, - mondtam magamban). Ízre feszes, tartalmas, hosszú és komoly extrakt-tartalmat sejtet. Inkább a rajnai lendületét éreztem benne, pedig az Olaszból van benne több. Ízben is rengeteg érett, harapható gyümölcsöt érezni benne. Hosszú, ásványos és sós ízmaradék. Nagyon szép bor, melyet most érdemes nyitni szerintem. 6+

2ha Cabernet franc 2011
Vörösökben is próbáltam biztosra menni, így jutottam el a végső állomást jelentő Török Csabáig. A zöldpaprikás, mákos fajtajegyeket nagykönyv-szerűen hozza a bor. Ízben nagyon jó állagú, vajasan olvadó tanninok illetve finom és igényes fa mentén bontakozik ki a bor. A hordófűszerei tetszetősek, kávés, étcsokis zárszóval. 6

2ha Shiraz 2010
Visszafogottabb illat, főként sonkával. Ízben szépen kitöltik piros bogyós gyümölcsei, a végén bőrös, animálisba hajló lecsengéssel. Szép, konszolidált bor ez is. 6

2ha Tabunello 2007.
Klasszikus darab, sokak kedvence, sőt azt is bátran elmondhatjuk, hogy ez a bor volt talán az egyedüli, mely az elmúlt években igazán nagyot szólt vörösben a Balaton északi részén. Gyufafüstös, füstölt sonkás, szantálfás, keleti fűszeres szekunder jegyek töltik meg az orrunkat. Haraphatóan húsos korty, újvilágias teltség, kókusszal, érett tanninok érzetével. Hosszú, egyenletesen kitöltött íz. Még mindig remek formában van. 6+

X

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább