Santa Silvia Torrontés, 2004 (Argentina, Tulum Valley, San Juan)

Simonsig Chenin Blanc, 2006 (Dél-Afrika, Stellenbosch)

Németh Attila gyöngyöstarjáni Concubina fehér Cuvée, 2006

Santa Silvia Torrontés, 2004 | Simonsig Chenin Blanc, 2006 | Concubina fehér Cuvée, 2006

Santa Silvia Torrontés, 2004 (Argentina, Tulum Valley, San Juan)

Koszovóban jutottam hozzá nagyjából 5 euróért, vagyis kb. 1200Ft-ért. Soha előtte nem hallottam erről az argentin borászatról. Ezt a Torrontés-t annyira megszerettem, hogy legalább egy kartont magamévá tettem már. Azóta egyszer felfigyeltem a Cora-ban egy Santa Silvia malbec-re ami sajnos messze nem érte el az argentin Malbec iránt megszokásból támasztott elvárásaimat (pl. egy Kaiken vagy Salentein malbec szintjét).

A bort szép, kiváló minőségű parafa dugó választja el a külvilágtól. Pohárba töltve közepesen mély aranysárga szín, olajos ám könnyed mozgás fogad.

Illata aztán letaglóz. Valószínűleg ezért szerettem meg annyira annak idején. Nagyon intenzív, a 13,5%-os alkohol nem tolakszik, inkább húzza magával az illatokat, felerősíti, és intenzívebbé teszi. A vezető vonal a mézé, majd virágillatok jönnek és kis bódító, geil erjedtség. Mentha, eukaliptusz a végén.

Íze finoman szólva is különleges. Bár a bor száraz és ez a szárazság az utóízében is erőteljesen érződik, amíg a szánkban van akár desszertbornak is vélhetnénk, de legalábbis félszáraznak. Szerintem biztos van maradék cukra és jelentős az extrakttartalomból adódó édesség is. Az ízvilága barátok közt is komplex. Itt már az alkohol teljesen a háttérbe húzódik, a méz itt is szintén viszi a zászlót, utána túlérett, aszalt sárgahúsú gyümölcsök, sárgabarack, őszibarack kompót, krémes lágy struktúra. Furcsa, de kevés ánizs és hosszú száraz utóíz. Kifejezetten hasonlít egy Ouzo-ra ha a szánkban, néhányszor megforgatjuk. Kissé égetett-kesernyés utóíz jön elő, többszöri kóstolás után.

Az egyetlen disszonáns elem az enyhén érezhető oxidáltság, ami egyáltalán nem zavaró, de gyakorlott száj nem megy el szó nélkül mellette. Ha ez nem lenne, és a bor kicsit vibrálna még, mint egy évvel ezelőtt, nem lenne sok a hét pont így a realitás 6pont.

A bor pincehidegen a legjobb (12-14°C), ne hűtsük túl! Már aki hozzájut…

Nem régiben kóstoltam egy Alta Vista Torrontés-t a 2006-os évjáratból és mind az illatok, mind az ízgazdagság hasonló volt. Az egyetlen ok, amiért ezt a bort többre értékeltem az a lehelletnyi édesség, amit illatban és ízben is éreztem, és ami segítette kibontakozni a komplexitást és ennek a fajtának a „krémes” nagyszerűségét. Magyarul az Alta Vista Torrontés egy kissé túl száraz volt.

Simonsig Chenin Blanc, 2006 (Dél-Afrika, Stellenbosch)

Alkohol: 14,3% Cukor: 6,1g/l Sav: 5,8g/l pH: 3,4

Egy hét alatt másodszorra kóstolom a bort, és meg kell mondjam, egyre inkább tetszik. A Tescoban ráadásul 500Ft-tal olcsóbb, mint a Decanterban, vagy bárhol másutt, ahol kapni. Így az ára 1400Ft körül van. Nem feküdt a pincében és közepesen behűtve ittam.

2006-os évjárat, annyira már nem is friss, hiszen a déli féltekén tavasszal van a szüret. Bár műanyagdugóval van lezárva és egyáltalán nem látott hordót, semmiképp sem fiatalos vagy pörgő bor. Szénsavtartalma nincs. Ajánlott a szüret utáni második évben fogyasztani tehát rövid pinceérlelésre is alkalmas. A Chenin Blanc fajta a dél-afrikai szőlőültetvények 20%-t teszi ki, ami igen nagy szám, ha arra gondolunk mennyi Cabernet, Shiraz és Pinotage kerül ki abból az országból.

A borász Johan Malan szerint régóta az egyik legjobb évjárat ebből a borból és ez a meleg, száraz időjárásnak köszönhető. A beérett szőlőn helyenként Botrytis is megjelent, a bogyók kicsik voltak és nagyon koncentráltak, így 25° felett volt a mustfok. Így már a maradékcukor tartalom is érthető.

Első szippantásra meglehetősen illatos, de nem a reduktiv boroknál megszokott virágos vagy friss gyümölcsös illatok törnek elő, sokkalta inkább érett sárga húsú és trópusi gyümölcsök, kis mézes jelleggel. Bár 14% feletti az alkoholtartalma ez illatába teljesen beilleszkedik, nem zavaró, nem lóg ki.

Színe világossárga, zöldes reflexekkel. Meglehetősen felkenődik a pohár falára és nem is csorog vissza. Nehézkesen hömpölyög a pohárban, közben új és új illatokat szabadítva fel.

Ízében aztán minden megtalálható, amit illata és színe beígért. Gyümölcsök között elsősorban körte és ananász, enyhe édességgel. Olajos a szájban is nem csak a pohárban és rendkívül komplex. Utóíze hosszú bár néha felsejlik benne a kén, de nem annyira zavaróan. Ha nagy figyelemmel vagyunk iránta megtalálható benne a méz is.

Több mint 24 órás állás után megszelidül, de semmit nem enged tartásából. Ugyanolyan krémes, ugyanolyan ízes, mint volt, kicsit talán lekerekedett és lágyult, bár eleve sem volt egekbeszökő a savtartalma.

Összességében el lehet mondani róla, hogy tipikus aperitif-bor. A tapasztalat is azt mutatja, hogy el lehet belőle tenni pár palackot, nem lesz semmi baja még 1-2 évig. 6,5 pont de lesz ez még több is úgy vélem.

Németh Attila gyöngyöstarjáni Concubina fehér Cuvée, 2006

A Bortársaságnál 1600Ft. Németh Attila alap küvéje. A 2004-es elődjéhez hasonlóan nem vártam sokat, két nappal a vétel után megkóstoltam. Németh Attila borai sokkalta inkább kíváncsivá tesznek, mint lenyűgöznek. Mind kézműves, egyedi, élettel teli, komoly, ízletes és üde bor. Kellemesen ihatók a maguk kategóriájában. És ez mindig kíváncsivá tesz. Nem tudom megvárni, míg a pincében érlelődik egy-egy palack. Persze ez mind hozzáad az értékükhöz és nem elvesz belőle.

A 2006-osban a tramini helyét a szürkebarát vette át. A rend kedvéért az összetétel: nagy része chardonnay (60%) és hárslevelű (27%), kisebb része pedig sárgamuskotály és szürkebarát. 10,5g/l maradékcukorral rendelkezik, így már félszáraz. Spontán erjedt, nagyhordóban érlelődött.

A dugó igen rövid. Színe szokásosan a veresföldi chardonnay árnyalata. Érett szalmasárga. Könnyen mozog a pohárban, közepesen kenődik.

Illatban is a chardonnay-é a főszerep a hárslevelű mézes-virágos aromáival megtámogatva. Érett, túlérett fehér húsú gyümölcsök, főleg szőlő, méz, hárs, virágok, pörkölt, töppedt jegyek. Illatorgia.

Íze aztán minden várakozást felülmúl. Az első korty a szokatlan szájnak sokk-ként hat. Édes és a korty végén erős pirított mogyoró. Aztán néhány korty után, az édesség teljesen eltűnik és rádöbben a kóstoló, micsoda összhang uralkodik a borban. A 14%-os alkoholhoz, amit illatában alig érzékeltem, kell ez a 10,5g/l cukor és a savai is hiányoznának, ha kevesebbek lennének. Szép összhang, hosszú utóíz, amiben a pörkölt jegyeket szépen ellensúlyozza a cukor és a savak. Ezért tetszik jobban 2004-es elődjénél. Könnyebben iható, nem laktat annyira, frissít, kellemes. Ebből a borból bármennyit meg lehet inni!

Hosszú, véget nem érő utóíz, semmi cukor utáni savanya. 6,5-7 pont Ezt a bort 1600Ft-ért osztogatni…kiváló vétel!!!