x

Ripka Gergely

Budai Gesztenyés kert

Ha már borból mostanában kevesebbet fogyasztok, maradok az étterem-beszámolóknál. Ezúttal egy másik kellemes, budai helyre sikerült ellátogatni, ezúttal nagycsaládosan. A Budai Gesztenyés lassan már nem csak a budakesziek körében örvend népszerűségnek; a vasárnapi, ebédidőt elnézve, azt hiszem, nincs oka panaszra az étteremnek.

Jó megközelíthetőség, parkolóhelyekkel, kellemes, gesztenyefák, és vászonsátrak által árnyékolt terasz. Jó étlap, legalább olyan jó borlap, tisztességes kiszolgálással. Már jártam itt egy évvel ezelőtt is, akkor nem hagyott bennem különösebb nyomokat a hely, ezúttal minden profinak és színvonalasnak találtatott részemről, olyannyira, hogy ezt szóval, betűvel is szentesíteném.
Az árak budaiak, de azért hozzá is tenném, hasonló árakkal sokkal komolyabb éttermet is tudnék mondani, nem egyet. Az étterem egy év alatt is sokat változott, ha a (hatalmas, nehéz, rusztikusabb megjelenésű) tányérra nézünk. Modernebb a tálalás, kisebbek (persze így is elegendőek) és látványosabbak a föltálalt adagok, igazodva a kor gasztro-szellemiségeihez is. Nyolcan nyolcfélét ettünk. Nekem öt fogást volt alkalmam megízlelni, de csalódni egyikben sem csalódtam. Az olaszos báránycsülök lencsével, káposztával állítólag azért olaszos, mert zöldségek társaságában párolódik (de nem azokkal tálalják föl). Puha volt a húsa, mégis a hártyavékony zsírrétegektől szaftos is, leomlott a föltornyozott csontról, semmi kellemetlen íz vagy szag nem kísérte. Kiadós, sűrű szövetű a húsa is, és nagyon finom. A párolt lencsés káposztaágy, amire helyezték a húst szintén finom köret volt, bár nem is annyira köret, mint inkább salátaszerű kíséret (valami plusz köretet elbírt volna az étel, ez is tény, persze ez nyilván a vendég igénye/kérése kell, hogy legyen). A vargánya mártással és burgonyafánkkal tálalt sertésszűznél az arányok azért jobbak voltak. A szűz amolyan rozé jellegű lett, de a bárányhoz hasonlóan kifogástalan állagú, ízű, amihez a vargánya is, a fánkocska is nagyszerű volt. Nem lehet belekötni ebbe sem. Édesanyám álta kért kakukkfüves, vargányás rizottó szintén hibátlan volt. Nem volt elázva, de azért száraz sem volt, a rizsszemek éppen jó keménységgel, a fűszerektől pedig remek ízűek lettek. A főételek alapján tehát aligha lehetett volna hibát találni az ételekben, mégis a merészebb megoldások, radikálisabb dolgok még tudtak volna emelni fényükön.
A borlap is rendben volt, nem csak egy - agresszíven marketingelő - kereskedőtől szerzik be a borokat (bár azért a szegényes tokaji választék nem esett jól, persze tudom-tudom, nem könnyű tokajit érétkesíteni, mégis az az érzésem, egy Royal Furmint/Áts Cuvée, Oremus Szamorodni, Patricius Muskotály/Furmint még gasztronómiai árréssel is működhet, ha az aszú nem is...). Az étteremben ízlésesen ki is vannak állítva a palackok (s mintha olyanok is lettek volna köztük, melyek a borlapon nem szerepeltek), és borvacsorákat is szerveznek az érdeklődő közönségnek. Laposa friss Rizlinget kértem a fogásokhoz. A szinte színtelen bor illata a megszokott reduktív rizlinget villantja föl: citrusok, fehér virágok, mandula (száraz próbával, melegedve ezek fölerősödnek és némi fehér húsú barackkal egészülnek ki). Ízben a virgonc savérzeté a vitathatatlan főszerep, szinte végtelen citrusosság a jellemző. Remek gasztrobor, de fröccsnek talán még jobban esne (5).
A desszertek közül valójában egyik sem taglózott le, de összességében finomak voltak (ez ugyebár külön műfaj, mindig kényes ügy egy étteremben). A somlói már végre mutatott valami modernebb megjelenést: hengeres megjelenéssel tálalták (egymásra rétegezve a megszokott elemeket), ovális tál közepén, mellette tejszínhabbal, illetve kevés csokiöntettel meghintve (ebből elbírt volna az étel azért kicsivel többet is véleményünk szerint). Az ízek elég halványak voltak benne, noha szemmel láthatóan minden alkotója megvolt, mégis valahogy hiányzott belőle ezek jellegzetes somlóis íze (nem tudom: lehet, hogy épp itt lett volna értelme a hagyományosabb kivitelnek). A lángoló mogyorópalacsinta tulajdonképpen egy lángoló gundel volt, kicsivel több és nagyobb mogyoróval. Finom, kiadós desszert, jóval több csokiszósszal, és még több mogyoródarabkával (amitől azért kissé tömény is lett az összkép, a somlóihoz képest mindenképp). Borkíséretnek mindkettejük mellé elment volna 1-1 pohár jó aszú.
Mindent összevetve épp korrekt árakért megbízható minőséget kapunk a gesztenyésben, finom alapanyagokból. Családi együttléthet ideális, kellemes helyszín, ahol könnyedén meg lehet találni azokat a fogásokat, ami legközelebb áll ízlésünkhöz. Nem bonyolítják túl a dolgokat, aki mindenképp valami extra gasztronómiai élményre vágyik, annak talán nem a legmegfelelőbb helyszín, de nem is feltétlenül ez a lényeg. Mi elégedetten távoztunk.

X

Ripka Gergely

Béres-gyorsszemle

Halkan, alázattal, szép borokkal

Vannak azok a pincék Hegyalján, akik csak csendben teszik a dolgukat sok éve már. Nem a feltűnés a legfontosabb számukra, nem a rendezvényeken való fancy jelenlét és nem is a közösségi médiában való hírverés. A hiteles és alázatos munka annál inkább tényező számukra. A Béres családra mindannyian tudjuk, hogy az értékteremtés kimondottan jellemző tulajdonság. Gyógyszeripari ténykedésük mellett Erdőbényén szőlőbirtokot is alapítottak, Béres Melinda és férje vezetésével. S időről-időre le is tettek az asztalra olyan borokat, melyek a szakmát is meggyőzték arról, van keresnivalójuk ezen a pályán is. A 2003-as Lőcse emellett egy sor aszúborral is megörvendeztettek már bennünket. Most egy rövid személyes látogatással az alábbi aktuális tételeket sikerült megkóstolni:

 

Tovább

Ripka Gergely

LOCH vertikális: 2008-2016

A világ legáradóbb rizlingje: narancs, fény és tüzijáték

Ma ismét a rajnai-rajongóknak kedvezünk. Van egy saar-menti pince, mely 2017-ben nálam minden rizlingkóstolón elvitte a pálmát. Annyival húsosabb, dúsabb, intenzívebb, mint bármelyik moseli, rheingaui, pfalzi pince bora, hogy elég gyorsan a személye kedvencemmé váltak.

Tovább
Aszúk!

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Chablis, Mosel, Champagne, Burgundia

Az év első kóstolóján

Mert ennél jobban nem is lehet indítani egy évet. Eddig is csupa izgi témát sikerült körüljárni az elmúlt hetekben, végre kicsit több időm van írni az újév elején (ha már az óévben ez kevéssé tudott megvalósulni). De szeretném 2o18-at olyan posztokra felfűzni itt a Táncolón’, hogy legyen benne nagyon sok nemzetközi kitekintés a legjavára, s természetesen sok-sok írás Tokajról (mint egyedüli nemzetközileg presztízzsel rendelkező hazai borvidék). Így lehet a legjobban fejlődni.

Tar Ferinél volt egy kis morzsaparty Szilveszter után. Olyan tételek voltak kidugózva, hogy muszáj volt élni a remek lehetőséggel (megint). Még mielőtt úgy nézne ki a blog, mint egy Carpe Diem pr-oldal, rögötön bele is vágnék a borok bemutatásába…

Tovább

Ripka Gergely

Tokaj első számú birtoka húsz éve mutat példát

Hétszőlő a bioművelés nyomdokain

A Hétszőlő igazi forradalmár-borászatként vonul majd be Hegyalja történelemkönyvébe. Úttörők minden tekintetben, főleg abban, hogy ma olyan édes borminőségek jellemzőek, melyek az egész világon egyedülállóak, színesek, fényesek, és a mi a legfontosabb: jól esik inni őket. 

A Hétszőlő 90-es évek elején az egyik első francia tőkével alapított birtokként fogott bele az aszústílus finomhangolsába, csiszolásába, mindezt egy olyan kor alkonyán, mikor az aszú egy avitt, oxidált, érett borként élt a köztudtaban mindenhol.

Tovább