x

Ripka Gergely

Budai Gesztenyés kert

Ha már borból mostanában kevesebbet fogyasztok, maradok az étterem-beszámolóknál. Ezúttal egy másik kellemes, budai helyre sikerült ellátogatni, ezúttal nagycsaládosan. A Budai Gesztenyés lassan már nem csak a budakesziek körében örvend népszerűségnek; a vasárnapi, ebédidőt elnézve, azt hiszem, nincs oka panaszra az étteremnek.

Jó megközelíthetőség, parkolóhelyekkel, kellemes, gesztenyefák, és vászonsátrak által árnyékolt terasz. Jó étlap, legalább olyan jó borlap, tisztességes kiszolgálással. Már jártam itt egy évvel ezelőtt is, akkor nem hagyott bennem különösebb nyomokat a hely, ezúttal minden profinak és színvonalasnak találtatott részemről, olyannyira, hogy ezt szóval, betűvel is szentesíteném.
Az árak budaiak, de azért hozzá is tenném, hasonló árakkal sokkal komolyabb éttermet is tudnék mondani, nem egyet. Az étterem egy év alatt is sokat változott, ha a (hatalmas, nehéz, rusztikusabb megjelenésű) tányérra nézünk. Modernebb a tálalás, kisebbek (persze így is elegendőek) és látványosabbak a föltálalt adagok, igazodva a kor gasztro-szellemiségeihez is. Nyolcan nyolcfélét ettünk. Nekem öt fogást volt alkalmam megízlelni, de csalódni egyikben sem csalódtam. Az olaszos báránycsülök lencsével, káposztával állítólag azért olaszos, mert zöldségek társaságában párolódik (de nem azokkal tálalják föl). Puha volt a húsa, mégis a hártyavékony zsírrétegektől szaftos is, leomlott a föltornyozott csontról, semmi kellemetlen íz vagy szag nem kísérte. Kiadós, sűrű szövetű a húsa is, és nagyon finom. A párolt lencsés káposztaágy, amire helyezték a húst szintén finom köret volt, bár nem is annyira köret, mint inkább salátaszerű kíséret (valami plusz köretet elbírt volna az étel, ez is tény, persze ez nyilván a vendég igénye/kérése kell, hogy legyen). A vargánya mártással és burgonyafánkkal tálalt sertésszűznél az arányok azért jobbak voltak. A szűz amolyan rozé jellegű lett, de a bárányhoz hasonlóan kifogástalan állagú, ízű, amihez a vargánya is, a fánkocska is nagyszerű volt. Nem lehet belekötni ebbe sem. Édesanyám álta kért kakukkfüves, vargányás rizottó szintén hibátlan volt. Nem volt elázva, de azért száraz sem volt, a rizsszemek éppen jó keménységgel, a fűszerektől pedig remek ízűek lettek. A főételek alapján tehát aligha lehetett volna hibát találni az ételekben, mégis a merészebb megoldások, radikálisabb dolgok még tudtak volna emelni fényükön.
A borlap is rendben volt, nem csak egy - agresszíven marketingelő - kereskedőtől szerzik be a borokat (bár azért a szegényes tokaji választék nem esett jól, persze tudom-tudom, nem könnyű tokajit érétkesíteni, mégis az az érzésem, egy Royal Furmint/Áts Cuvée, Oremus Szamorodni, Patricius Muskotály/Furmint még gasztronómiai árréssel is működhet, ha az aszú nem is...). Az étteremben ízlésesen ki is vannak állítva a palackok (s mintha olyanok is lettek volna köztük, melyek a borlapon nem szerepeltek), és borvacsorákat is szerveznek az érdeklődő közönségnek. Laposa friss Rizlinget kértem a fogásokhoz. A szinte színtelen bor illata a megszokott reduktív rizlinget villantja föl: citrusok, fehér virágok, mandula (száraz próbával, melegedve ezek fölerősödnek és némi fehér húsú barackkal egészülnek ki). Ízben a virgonc savérzeté a vitathatatlan főszerep, szinte végtelen citrusosság a jellemző. Remek gasztrobor, de fröccsnek talán még jobban esne (5).
A desszertek közül valójában egyik sem taglózott le, de összességében finomak voltak (ez ugyebár külön műfaj, mindig kényes ügy egy étteremben). A somlói már végre mutatott valami modernebb megjelenést: hengeres megjelenéssel tálalták (egymásra rétegezve a megszokott elemeket), ovális tál közepén, mellette tejszínhabbal, illetve kevés csokiöntettel meghintve (ebből elbírt volna az étel azért kicsivel többet is véleményünk szerint). Az ízek elég halványak voltak benne, noha szemmel láthatóan minden alkotója megvolt, mégis valahogy hiányzott belőle ezek jellegzetes somlóis íze (nem tudom: lehet, hogy épp itt lett volna értelme a hagyományosabb kivitelnek). A lángoló mogyorópalacsinta tulajdonképpen egy lángoló gundel volt, kicsivel több és nagyobb mogyoróval. Finom, kiadós desszert, jóval több csokiszósszal, és még több mogyoródarabkával (amitől azért kissé tömény is lett az összkép, a somlóihoz képest mindenképp). Borkíséretnek mindkettejük mellé elment volna 1-1 pohár jó aszú.
Mindent összevetve épp korrekt árakért megbízható minőséget kapunk a gesztenyésben, finom alapanyagokból. Családi együttléthet ideális, kellemes helyszín, ahol könnyedén meg lehet találni azokat a fogásokat, ami legközelebb áll ízlésünkhöz. Nem bonyolítják túl a dolgokat, aki mindenképp valami extra gasztronómiai élményre vágyik, annak talán nem a legmegfelelőbb helyszín, de nem is feltétlenül ez a lényeg. Mi elégedetten távoztunk.

X

Ripka Gergely

•Szepsy aszúk: 2oo7/2oo8/2oo9

A legenda nyomában

Szepsy István a 90-es években elkezdte átírni Hegyalja történelmét. Kétségkívül a legnagyobb hatású vátesze a borvidéknek, aki sokat tett, még többeket inspirált és a mai napog formálja a borvidék képét. Munkássága halhatatlan ikonná teszik, de ma is szüntelen dolgozik, finomít az általa kijárt képleteken. Száraz borban is maradandót alkotott, de alighanem az aszúboraiban elért mélység, tisztaság és komplexitás az, amivel az első forradalmait indította a tokaji borminőség zászlaja alatt. Az aszúkirály, aki talán először ért el zajos sikereket hazánkon kívül is szigorú szabályok szerint készített édes boraival. Elindulunk ennek a legandának a nyomában, merthogy én is kóstoltam számos régi és újabb Szepsy aszút, de abban egészen biztos vagyok, hogy mindig a borvidékben rejlő értékekek legmélyére nyerhettem bepillantást általuk egy-egy pillanatra.

Tovább

Ripka Gergely

Tokaj a Tudományos Akadémián

9. MTA bora versenyen ismét Hegyalja tarolt

Tudjuk jól, hogy rengeteg a borverseny idehaza, nehéz köztük eligazodni, de kilenc év azért elég szép eredmény egy borverseny történetében is. Márpedig 2018-ban az Akadémia Bora borversenyt itt tart, repül az idő. De van ezen túlmenően is nemes gondolat ebben a versenyben. - Elegáns dolog, hogy komoly ez a többszáz éves intézmény külföldi tudós vendégeit akármilyen szupermarketes bor helyett olyan magyar borokkal szeretné megvendégelni, melyeket vakon is méltónak találnak erre a nemes küldetésre. A legtöbb kis borversenyen immár megszokott, hogy Tokaj Hegyalja uralja a mezőnyt. Új itt sincs a nap alatt: a legmagasabb pontszámú bort többnyire a desszertborok közt találjuk most is az MTA Borára nevezett közel 150 bor mezőnyében. Hét elején meg is kóstoltuk a díjazottak egy-egy jeles képviselőjét:

Tovább

Ripka Gergely

RizlingRovat: nemzetközi stílusgyakorlat

Rajnai futamok innen-onnan

Folytatjuk (számunkra biztosan) méltán nagy sikerű rajnai köreinket. Ebben a fordulóban egy kivételes nemzetközi merítésről folyik majd a szó, melyet Bernáth Józsi barátunk szervezett és többnyire állított is össze, persze segítettünk is neki ebben 1-2 palackkal (mondjuk én csak meginni/megírni). A rajnairól tudjuk, hogy sokfelé jól érzi magát a világban, ezért is hívjuk világfajtának, de arra azért nem gondoltam, hogy a szavazást követően az első háromban egy németül beszélő címke sem lesz majd…. A mi Józsink módszeres vakkóstoló szervező, ezért haladjunk csak szépen sorban (egy vak kör után vissza lehetett kérni a fejvakargatósabb darabokat újra, aztán 3 sorszámot kellett mondani mindenkinek):

Tovább

Ripka Gergely

Kékfrankost készítő borászoknak lehetőség

Svéd kereskedelmi kapcsolat

 

Örömmel tájékoztatjuk arról, hogy egy svéd borimportőr cég magyar ökológiai gazdálkodásból származó Kékfrankos bort keres a Systembolaget tenderjéhez kapcsolódóan.

 

Amennyiben felkeltette érdeklődését, vagy ajánlani tud termelőt, kérjük, forduljon bizalommal dr. Fáskerti Zitához:

 

 


Tel: +46 8 782 97 51

Mobil: +46 70 741 0511

E-mail Nagykövetség: mission.stockholm@mfa.gov.hu

E-mail Magán: zita.faskerti@mfa.gov.hu

Weboldal: https://stockholm.mfa.gov.hu/

 

 

Tovább

Ripka Gergely

Tekintélyes édességek a nagyvilágból vakon

Szemben a piaccal

Gyakran eltűnődöm, ha már ennyit írok Tokajról: vajon hányan ihattak az olvasók közül mondjuk az elmúlt hónapban édes bort...? De akárhol járunk a világ jelentős édesboros borvidékei közt, így vagy úgy a felszín alatt ott kísérti a pincéket korunk, a mai piaci trend anomáliája: nagyon magas árszínvonalon is sokféle édes bor készül, de mégsincs igazán kereslet rájuk. Elképesztő tradíciók, hihetetlen izgalmas (és drága) technológiák nyomán kerülnek a boltok polcaira, de a többség mégsem kíváncsi rá. A cukor kommersz ellenség, fehér méreg kategóriába került párszáz év leforgása alatt. Azt szoktam viszont mondani, nyilván főként Tokaj kapcsán, hogy ezek a borok tipikusan azok, melyeket meg kell érteni, melyekhez kicsit meg kell érni. Egyszerűen más tudatállapotot követel tőlünk és ebben nem demokratikusak. Ám ha egyszer becsípődik egy tokajinak az íze vagy egy téli estén van szerencsénk egy igazán komoly portóihoz, akkor biztosan nem felejtjük el az ízét soha többé. Ilyet azért a technológiai borok nagytöbbsége nem tud: meddig emlékszünk egy ezer forintos bornak az illatára, zamatára? Talán percekig, egy-két napig? Tokaj, Mosel, Rheingau, Sherry, Sauternes sok száz éve ejti rabul az értő közönséget, rang jelentett fogyasztásuk. Márpedig érteni valamit, érteni valamihez, az önmagában olyan kincs, ami ranggal, intellektussal jár.

Tovább