Borok fácánhoz, fürjhöz, kacsához, vad szárnyashoz
szárnyas ínyencségek
A vad szárnyasok azok közé az ételek közé tartoznak, amit nem sűrűn eszünk, nem sűrűn jutunk hozzá, nem is könnyű beszerezni, és nem olcsó általában. Viszont, ha mégis szerencsések vagyunk és valami biztos forrásból mégis sikerül ilyesmit főznünk, sütnünk, vagy esetleg étteremben választjuk, akkor rengeteg fenséges borpárral kell számolnunk. Sörétre vigyázni!
Igazság szerint a fácán, a fürj és a vadkacsa tartozik ide elsődlegesen, de jellege miatt a gyöngytyúk is ez a rokonsági kör (mondjuk annyira messze nem vad ízű, mint mondjuk a kacsa és nem is sűrűn találkozhatunk vele vadon). Ha már szárnyas, akkor többségünknek bizonyára fehérborok ugranak be; méghozzá helyesen. Bizonyára azt sem kell sokat ragozni, hogy a nem éppen tápokon fejlődő vadhúsok mindig sokkal kiadósabbak, tartalmasabbak, szemben egy talpalatnyi helyen „nevelkedő egyen-csirkével”. Éppen ezért olyan fehérbort választanék én leginkább (természetesen ismét és mindig: elkészítéstől és körettől függően), ami testes, krémes (akár fahordós ízekkel is rendelkezik), mégis jó savai vannak, ezért csúszik az esetenként könnyen szárazzá váló fehér húsokhoz is. A Chardonnay talán a leguniverzálisabb fehér fajta a világon, éppen ezért hasonló ételek mellett is univerzális tud lenni. Szerintem például a Sauska villányi Chardonnay-i vagy a nem rég megkóstolt 2009-es Légli Landord (vagy pláne a 2007-es, ha még valakinek van otthon) mind kiváló kísér(l)et lehet mondjuk egy fácán mellé. A jó furmint sokszor tudja ugyanezt, így például minimum Szepsy István Birtokfurmintja, vagy akár Demeter Zoltán száraz birtokbora is szóba jöhet, de Bárdos Sarolta Barakonyi Furmintja is kiváló pár lehet a félszárazak közül. Egy kis maradékcukortól nem kell megijedni, különösen akkor nem, ha a köret/töltelék stb tartalmaz édes elemeket is (tejszín, kukorica, párolt zöldségfélék, gomba, távol-keleti készítési mód stb). A krémesebb, testesebb fehérekről nekem még Eger jut eszembe. Szívesen innék vad szárnyasokhoz például egy érettebb St Andrea Örökkét, dűlőszelektált, komolyabb Chardonnay-t is. Jobban átsütött, illetve erősen fűszeres szárnyasokhoz azonban magasabb savtartalom esik jól, ilyenkor egy jó Kéknyelű, Cserszegi, Tramini esetleg rizlingek jutnának eszembe. A viognier és a visszafogottabb pinot blanc (illetve ezek házasításai) ugyancsak remekül párosíthatók vad szárnyasokhoz. Visszafogottabb savaik miatt én a szaftosabb húsú fürj, gyöngytyúk mell vagy kacsa mellé szervíroznám inkább.
Nem kell persze most sem feltétlenül ragaszkodnunk a fehér borhoz sem. Főleg a már említett, szaftosabb részek kiválóan elkészíthetők sötétebb gyümölcsökkel (áfonya, szilva), de ezek akár vörösborral is finoman elkészíthetők. Aki a vöröseket kedveli inkább étkezés mellé, nyugodtan válasszon az alacsonyabb tanninú, savtartalmú Pinot noir-ok, Merlot-k közül bátran kedvére valót, pláne, ha a szárnyas sötétebb hússal (kacsa, gyöngytyúk comb), erősebb fűszerezéssel sült. A kacsás, libás bejegyzésnél korábban már volt róla szó, hogy ezek a szárnyasok simán elbírnak vörösborokkal is. Az alacsonyabb árkategóriából Pálffy Gyula Pinot noir-ját javaslom, a kicsit komolyabbak közül Bott Frigyesét vagy az Etyeki Kúriáét.