A következő bor+étel epizód egy manapság igen divatos konyha felé visz minket. A különféle távol-keleti ételek reneszánszukat élik napjainkban. Nem csak hogy egymás után nyitnak az egzotikusabbnál egzotikusabb, nívósabbnál nívósabb ázsiai gyökerekkel rendelkező éttermek világszerte, de a háztartásokba is beköltöztek fogások, alapanyagok, receptek, melyek szép lassan mindennapos részeivé válnak étrendünknek. Ezért is fontos, hogy megtaláljuk melléjük a megfelelő hazai/külföldi borpartnert. Ez nem egyszerű feladat, - ezek az ételek sokszor az édes, sós, savanyú és keserű (tehát sokszor homlokegyenest ellentétes) ízek közt képeznek átmeneteket, mellettük csupa izgalmas nevű fűszernövény adja a színpompás díszletet, így tehát valódi kihívást jelenthet a megfelelő bort megtalálni melléjük. Rizikós játéknak számít ez a szakmában, még a legkomolyabb sommelier-k számára is. „Egyáltalán édes legyen vagy száraz?”

Az új értelmezések alapján olyan fontos bortípusunk, mint az aszú is jól muzsikálhat. Őt én főképp édes-savanyú ízekkel rendelkező ételek mellé javaslom, érdemes a könnyebb desszertborokkal, alacsonyabb puttonyszámú aszúkkal kezdeni a puhatolózást. További előny, ha olyan évjáratból választunk, ahol a savak határozottabbak: 1999, 2002, így a bor ugyanis biztosan nem lustul el az étel (általában) markáns ízvilága mellett.
Nagy általánosságban a magyar ember fejében úgy él a távol-keleti konyha, hogy erősen fűszeres, sokszor csípős ételek adják a nagy részét (nem mindig van ez így, de bizony ezzel gyakrabban találkozunk). Így van vagy sem, az biztos, hogy az ilyen ételek mellé talán a legnehezebb bort választani. Csípős, és nagyon fűszeresen ételek mellett (ilyen mondjuk a zöld curry, szecsuáni fogások), még a legfűszeresebb vörösek sem rúgnak labdába, kár a gőzért, válasszunk melléjük inkább valami igazi szomjoltót (ellentétek elve alapján), azaz egy extrakönnyű, illatos, reduktív fehérbor esik hozzá talán a legjobban (Tramini, Irsai, Cserszegi). Magas savak, alacsony alkohol (és olykor némi maradékcukor) válik szemponttá inkább. Kevésbé fűszeres sötét húsok mellé jöhetnek a könnyedebb vörösek: Pinot Noir (currys sült kacsa, pekingi kacsa), Kadarka vagy Porugieser fiatal, nem nagyon fás vagy robusztus példányai. Sajnos bele kell törődni, hogy a távol-keleti konyha nem nagyon enged teret a nagy testű vöröseknek (mint a Syrah-k Cotes du Rhone-ok, bordóiak stb).
Curryhez egy laza rosé is beválhat (vagy akár csípős levesek mellé is), illetve frissebb rajnaiakkal, lágyabb, gyümölcsös pinot blanc-okkal is érdemes kipróbálni. Az indiai fogások mellé a pezsgők közül az elegáns blanc de blanc-okat szokták leginkább ajánlani, ha valami igazán exkluzív dologra vágynánk (a fentiek helyett). Sült ételek mellett a pezsgők szinte mindig remekelnek, főleg a zsírosabb ételekhez esnek jól a buborékok, különösen félszáraz formában, de ha netán gyors megoldásként valami igazán elérhető árú habzó italra van szükség, akkor Lambruscoval öblítsük le a távol-keleti ételt (általában nem teljesen szárazak ők sem, de ha csak prosseccot van épp kéznél, akkor sem kell csüggednünk).
A japán konyha halételei mellé szintén egy jó Champagne a legbiztosabb, leguniverzálisabb tipp. A szusi és thai ételek párjaként külföldön Soave típusú lágy fehéreket válasszunk, hazai fölhozatalból megint csak száraz, friss savú, fehér bukéborokat nyissunk (muskotály, tarmini). Ahol saláták is jelen vannak, ott különösen igaz ez. A lime gyakori eleme az itteni salátáknak, amihez a bor csak akkor tud fölzárkózni kellően, ha tényleg vannak savai neki is. Sós ételeknél hasonló a helyzet. - Tehát friss, élénk savérzetű, nem fás, inkább virágos illattal megáldott fehérborok jöhetnek szóba (lehet persze félszáraz, sőt félédes is, ha az édes íz az ételben is szépen jelen van). Sauvignon Blanc-ok szintén elég pragmatikus opciók ilyen téren (masman curry, vagy más kókuszos ételek és saláták vagy épp tenger gyümölcsei mellé). A trópusi jegyekkel rendelkező új-zélandiakat se felejtsük el számításba venni! Ásványosságuk okán somlóiak, száraz tokajiak, különösen a virágosabb karakterű Hárslevelű, Muskotály is jó választás lehet.
Thai ételek mellett a tanninos vörösek szerintem kerülendők (a forró, fűszeres ízek megölik a csersavas vöröseket, és keserűvé lesznek az étel mellett), egy kis édesség viszont nem hátrány, sőt. Félédes, enyhén édes borainkat (melyeket amúgy nem is bontanánk vacsorához), nyugodtan próbáljuk ki csilis, csípős ételek mellett, mert megszelídíti őket is. Nemzetközi értelmezésben az elzászi és rieslingek (Kabinett, Spatlese) kerülnek elő a legtöbbször. Hazaiak közül nekem mondjuk a Királyudvar Lapis Furmint (főleg a vitális savakkal rendelkező 2002-es, 2008-as és 2009-esek) jutnak eszembe, sőt egyedülálló sav-cukor arányuk, lendületük miatt a rieslingek mellett is kiemelkedő kísérőnek tekinthetők. Thai ételekhez a trópusi gyümölcsök illatával fölvértezett borok működnek még nagyon jól. Németh Attila fehér Concubinája vagy Bussay László 2008-as Szürkebarátja volt nekem mostanában erről a vonalról maradandó élmény, ráadásul egy kicsi maradékcukor őket is segíti ezek mellett az ételek mellett. (Hogy ha mindenáron vörösre vágyunk, alacsony savtartalmú, lágyabb, primőr vörösökkel kísérletezzünk: Portugieser, vagy más beaujolais-hoz hasonló vörösek jöhetnek számításba leginkább. Az utóbbi években persze a vörösborok - nagyobb presztízsüknek köszönhetően - is kezdenek sokkal nagyobb teret hódítani maguknak a távol-keleti éttermek borlapjain).