x

Ripka Gergely

Miért adomány egy michelin-csillag?

a kettő mindig jobb, mint az egy

Eleinte úgy gondoltam, most nem csapok le az újabb csillag hírére, mint tavaly tettem. Azt hittem elsőre, hogy az elsőt az igazán nagy kunszt összehozni. Kellett pár nap, hogy leessen, sokkalta nagyobb lehetőségeket vetít előre ez a második elismerés, melyet az Onyx kapott, s melyet neki köszönhet a szép lassan új alapokon fejlődő egész "honi gasztronómia" (az Onyx nagy hangsúlyt fektet egyébként hagyományos ételeink újragondolására is).

A kettő mindig jobb mint az egy - mondja a közhely is. Tavaly megkaptuk a megérdemelt, régóta várt elsőt, idén pedig összejött a második is. S hogy miért jobb most a kettő, mint az egy? - Mert talán nem csak az az egy adott étterem kapja. Átvitt értelemben, közvetve katalizálja az elmúlt évtizedek során beragadt, folyamatokat, jobb irányba billentheti a megrekedt állapotokat. Fölzárkóztatásra ösztökéli a többieket is, és az ígéretes hazai utánpótlás talán szívesebben marad itthon: a (minőségbe) befektetők, tehetséges tulajok, sommelier-k, séfek (ezúttal magyar séfek kapták az Onyxban a megbecsülést, azért ez sem mindegy), pincérek, és sokan mások, akik mesterfokon űzik/űznék hivatásukat - bár eddig talán csüggedtek, hogy idehaza folyamatosan felhők takarják a csillagokat, s menekültek (volna) jobb sorsú nyugati országok gasztro-központjaiba -, talán mindezek hatására ők is kezdenének valamit itthon. Mert talán valahol mégis kialakult már egy vékonyka táptalaj az érdektelenek, a sznobok, a szakbarbárok,a kétkedők tengerének apró szigetein. Nem utolsó sorban pedig a hazánkban kicsit félénk, összezavarodott vendég is gondol egyet és kipróbál egy-két említésre méltó helyet (nem csak torkos csütörtökön).
Meg kell tanulnunk nem csupán örülni az ilyesminek, de élni a vele járó, látszólag észrevétlen lehetőségekkel. Nem nagy dolgokra gondolok (nyilván a Costesnek, Onyxnak és másoknak kijáró tiszteletet kivívni nem könnyű), csak mittudomén: gatyába rázni kicsit a 30 oldalas étlapot, új színfoltokat vinni az ebédmenükbe (hogy az megragadja az ebédkor betérő vendéget), hangolni egyet a borlapon (egész halkan súgva: időnként akár poharaztatni is ezt-ezt), a tálalásra és más részletekre kicsit jobban figyelni, mindenekelőtt az alapanyagokra jobban figyelni stb. Mostmár nem kell még csak a világ trendjeinek, normáinak sem utána járni, hisz itthon is van már színvonal, pár utcával arrébb, két nagyszerű éttermünk csillagában.

X

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább