Nem tartozik éppen a bor legjobb barátai közé a csokoládé és munkám során rengetegszer kell kitérő választ adnom arra a kérdsére, hogy milyen bor illik csokoládé mellé? Íme a kendőzetlen igazság: minden, amit a két legfinomabb kulináris örömforrás, a bor és a csokoládé viszonyáról tudni kell!

Nem tartozik éppen a bor legjobb barátai közé a csokoládé és munkám során rengetegszer kell kitérő választ adnom arra a kérdsére, hogy milyen bor illik csokoládé mellé? Íme a kendőzetlen igazság: minden, amit a két legfinomabb kulináris örömforrás, a bor és a csokoládé viszonyáról tudni kell!

A probléma kérem az, hogy a csokoládé sűrű, ragacsos réteggel vonja be nyelvünk felszínét, melyen a bor szinte biztos, hogy nem tud nem hogy érvényesülni, de általában még áthatolni sem. Ezen kívül a csokoládés desszertek szükségszerűen édesek, az édes íz pedig lepattint minden száraz boros harmóniát a környékről, magához ragadja a főszerepet, és mellette a savak érzete hatványozódik....röviden összefoglalva arcfacsaró diszharmónia lép föl, és a végére valószínűleg nem tudjuk eldönteni, hogy a bor rontja-e el a finom desszertet vagy a desszert a jó bort.

Mit tudunk biztosan, ha desszerthez kell bort venni? A desszert maga ne legyen édesebb, mint a bor! Keserű csokoládé mellé tehát akár egy édes vörösbor járható lehet, fehérek nem annyira nyerőek. Így klasszikusan az olasz Marsala az, amit az érdeklődő elé szoktam állítani, mikor a bolttal szomszédos cukrászdából megjelenik az ötven szeletes csokitortával. Ezen kívül talán még a portóiakban, esetleg édes sherrykben bízhatunk, de az már ingoványosabb talaj. Csokipuding és tejcsokis desszertek mellett a fentiek működhetnek. De a korábban elkántált, jókedvű ganádpusztai gyümölcsborok is, a már említett afrodiziákum hatásukkal kiválóan kapcsolhatók a csokoládé mellé. Ha közülük egyet ki kellene emelnem, akkor a málnabor vagy egy meggybor mindenképpen beválhat.

Sokáig megingathatatlan szabály volt tehát, hogy száraz bor, csokoládé mellett = pocsék élmény. Említésre kell méltatni azonban egy új, az eddig elmondottakkal teljes ellentétet követő stílusirányzatot is, mely a nagytestű vörösborainkat állítaná párba a vacsora végén a csokoládés desszerttel. Főként borvacsorák menüjében találkoztam eleinte megrökönyödve, aztán csak szemöldököm fölhúzva a Merengő-csokoládészuflé meg Regnum-étcsokoládé-varázs összeállításokkal. Őszintén megmondom: nem próbáltam még nagy vörösbort csoki mellé, de az igazat megvallva nem is hinném, hogy egy komoly (sokszor 5 számjegyű árral ellátott), 2003-as, 2006-os reserve vörösbort ilyesfajta kísérleteknek kéne alávetni, ahelyett, hogy egy jó steak mellé szürcsölném a körülöttem ülők elismerő, mély bólintásai közepette. Ez olyasmi lehet, ami valakinek vagy bejön, vagy nagyon nem.

De a mesterszakácsok - valószínűleg mégsem ok nélkül - erőltetik a legnevesebb pincészetek borvacsoráin. Mindez valószínűleg a hagyományos borkóstolási protokollra vezethető vissza (kezdésnek könnyű fehér, majd rozék, aztán vörösök, végül édesek). Komoly édes bort viszont a vörösboros szekszárdi, villányi borászok a legritkább esetben készítenek. A finálé az ő szortiment-kóstolójukban szükségszerűen az éppen aktuális, alfa-hímhez hasonló 2006-os vagy 2007-es reserve bordói házasítás. Magában mégsem szervírozhatják egy borvacsorán (bár szerintem abban sem lenne hiba), ezért erőltetik kicsit mellé a desszertet. Csak le lehet tuszkolni a hozzá nem értő érdeklődő torkán a 15-ös alkoholú Merlot mellett egy kis belga csokoládéfelfújtat is... Bár azt mind tudjuk, hogy a rumos, konyakos csokoládékülönlegességek remekül működnek. Nemrégiben kóstoltam fehércsokiba burkolt sárgamuskotály pálinkát. Praliné formájában összerakva már kevésbé idegenkedek a bor és csokoládé duón, de a kettő külön egyelőre föladta nekem a leckét.

Nehezen tudom elhinni, hogy két olyan erőteljes ízekkel rendelkező valami, mint a fűszeres, intenzív aromájú étcsokoládé és a testes vörösbor ne veszne össze, ne kapnának hajba egymással a szánkban, De mit lehet tudni? Én inkább ellene vagyok, mint mellette, de lehet, hogy csak rá kell szánnom magam egy mindent eldöntő, átfogó merítésű tesztre.... Mindenki döntse el maga...azért én mégis azt javasolnám, ne apu, pince mélyén őrzött, 500 Euros bordeaux-iján kísérletezzünk.