x

Ripka Gergely

A korrekt éttermi borlapról…

hogyan lesz elég átfogó?

Szakmai ártalom, hogy minden étteremben megnézem a borlapot (akkor is, ha az olykor kemény szorzók miatti árak okán szinte soha nem rendelek bort étteremben). Kicsit úgy érzem, a koncepciótlanság csapdájába esik az éttermek jelentős része. Sok éttermes panaszkodik, hogy nincs forgalma a boroknak, hiába is alakítanak ki akármilyen erős szelekciót. Talán csak a koncepción kéne olykor finomítani, hogy egy borlap jól/jobban működjön.

A jó borlap áttekinthető, pontos (évjárat-megjelölések), poharaztat minden bort, nem túl széles merítés, de mégis átfogó, színes. Helyi borok nyilván előtérbe vannak helyezve rajta, de egy-egy jelzésszintű nemzetközi referencia nélkül nem tudnám elképzelni. Ebből adódóan a magyar borok olyan árszínvonallal legyenek jelen, hogy ne legyen belőle fölösleges blama, ha egy külföldi magyar vöröset kér a vacsorája mellé, de a borban megáll a kanál és magában is nehéz meginni, nemhogy egy kiadós sült mellé. Viszont a jó borlapból kevés borral is lehet kifogástalan bor-étel párokat összerakni. A magas árak miatt kicsit egy bestbuy-válogatásnak indul a jó borlap, de magasabb szintű bor-étel párok nyilván megkívánják a magasabb árszínvonal jelenlétét is!
Fontos továbbá a megfelelő minőségű ház bora is, ilyen szempontból a borvidék közelében található éttermek előnyt élveznek, de kereskedelmi forgalomban is lehet mostmár találni remek másfél literes kiszerelésű borokat. Illetve talán a borászok is nyitottak lennének ilyen irányú együttműködésre, hisz a legjobb értelemben vett "kancsós" borfogyasztással hosszú távon mindenki jól jár....

Íme az én álmaim (magyar borlapja), könnyen hozzáférhető forrásokból:

PEZSGŐK:

Egy jó proseccoval kezdődik (túl sok van, ahhoz, hogy ezt a kört szűkíteni kelljen)

Francois Nyerspezsgő

Louis Roederer Brut Premier

Veuve Clicquot Brut Rosé

FEHÉRBOROK:

Szászi Pince Szentgyörgyhegyi Olaszrizling 2011 (Badacsony)

Kreinbacher Somlói 2009 (Somló)

Degenfeld Muscat blanc 2011 (Tokaj) félszáraz

Béla és Bandi Sauvignon blanc 2012 (Füred-Csopak)

Kikelet Hárslevelű 2011 (Tokaj)

Gizella Medve Furmint 2011 (Tokaj)

Meinklang Grünerveltliner 2012 (Burgenland)

Eymann Riesling Classic 2012 (Pfalz)

Cloudy bay Sauvignon blanc 2012 (Marlborough)

ROSÉ:

Etyeki Kúria Rosé 2012

VÖRÖBOROK:

Weninger Kékfrankos 2010 (Sopron)

Tüske Kadarka 2011 (Szekszárd)

Konyári Szerecsen 2012 (Dél-Balaton)

Heimann Birtokbor 2009 (Szekszárd)

Sauska Cuvée 11 2009 (Villány)

St. Andrea Hangács Bikavér Superior 2009 (Eger)

Kaiken Malbec reserva 2011 (Mendoza)

Tormaresca Torcicoda Primitivo 2011 (Puglia)

Thibault Liger Belair Nuits St Gerorge La Charmotte 2010 (Burgundia)

Domaine de Villeneuve Chataneuf-du-Pape 2009 (Dotes du Rhone)

TOKAJI FOLYÉKONY DESSZERTEK:

Demeter Zoltán édes birtokbor 2011

Dobogó 6 puttonyos tokaji aszú 2006

X
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább