x

Ripka Gergely

A korrekt éttermi borlapról…

hogyan lesz elég átfogó?

Szakmai ártalom, hogy minden étteremben megnézem a borlapot (akkor is, ha az olykor kemény szorzók miatti árak okán szinte soha nem rendelek bort étteremben). Kicsit úgy érzem, a koncepciótlanság csapdájába esik az éttermek jelentős része. Sok éttermes panaszkodik, hogy nincs forgalma a boroknak, hiába is alakítanak ki akármilyen erős szelekciót. Talán csak a koncepción kéne olykor finomítani, hogy egy borlap jól/jobban működjön.

A jó borlap áttekinthető, pontos (évjárat-megjelölések), poharaztat minden bort, nem túl széles merítés, de mégis átfogó, színes. Helyi borok nyilván előtérbe vannak helyezve rajta, de egy-egy jelzésszintű nemzetközi referencia nélkül nem tudnám elképzelni. Ebből adódóan a magyar borok olyan árszínvonallal legyenek jelen, hogy ne legyen belőle fölösleges blama, ha egy külföldi magyar vöröset kér a vacsorája mellé, de a borban megáll a kanál és magában is nehéz meginni, nemhogy egy kiadós sült mellé. Viszont a jó borlapból kevés borral is lehet kifogástalan bor-étel párokat összerakni. A magas árak miatt kicsit egy bestbuy-válogatásnak indul a jó borlap, de magasabb szintű bor-étel párok nyilván megkívánják a magasabb árszínvonal jelenlétét is!
Fontos továbbá a megfelelő minőségű ház bora is, ilyen szempontból a borvidék közelében található éttermek előnyt élveznek, de kereskedelmi forgalomban is lehet mostmár találni remek másfél literes kiszerelésű borokat. Illetve talán a borászok is nyitottak lennének ilyen irányú együttműködésre, hisz a legjobb értelemben vett "kancsós" borfogyasztással hosszú távon mindenki jól jár....

Íme az én álmaim (magyar borlapja), könnyen hozzáférhető forrásokból:

PEZSGŐK:

Egy jó proseccoval kezdődik (túl sok van, ahhoz, hogy ezt a kört szűkíteni kelljen)

Francois Nyerspezsgő

Louis Roederer Brut Premier

Veuve Clicquot Brut Rosé

FEHÉRBOROK:

Szászi Pince Szentgyörgyhegyi Olaszrizling 2011 (Badacsony)

Kreinbacher Somlói 2009 (Somló)

Degenfeld Muscat blanc 2011 (Tokaj) félszáraz

Béla és Bandi Sauvignon blanc 2012 (Füred-Csopak)

Kikelet Hárslevelű 2011 (Tokaj)

Gizella Medve Furmint 2011 (Tokaj)

Meinklang Grünerveltliner 2012 (Burgenland)

Eymann Riesling Classic 2012 (Pfalz)

Cloudy bay Sauvignon blanc 2012 (Marlborough)

ROSÉ:

Etyeki Kúria Rosé 2012

VÖRÖBOROK:

Weninger Kékfrankos 2010 (Sopron)

Tüske Kadarka 2011 (Szekszárd)

Konyári Szerecsen 2012 (Dél-Balaton)

Heimann Birtokbor 2009 (Szekszárd)

Sauska Cuvée 11 2009 (Villány)

St. Andrea Hangács Bikavér Superior 2009 (Eger)

Kaiken Malbec reserva 2011 (Mendoza)

Tormaresca Torcicoda Primitivo 2011 (Puglia)

Thibault Liger Belair Nuits St Gerorge La Charmotte 2010 (Burgundia)

Domaine de Villeneuve Chataneuf-du-Pape 2009 (Dotes du Rhone)

TOKAJI FOLYÉKONY DESSZERTEK:

Demeter Zoltán édes birtokbor 2011

Dobogó 6 puttonyos tokaji aszú 2006

X

Ripka Gergely

•Szepsy aszúk: 2oo7/2oo8/2oo9

A legenda nyomában

Szepsy István a 90-es években elkezdte átírni Hegyalja történelmét. Kétségkívül a legnagyobb hatású vátesze a borvidéknek, aki sokat tett, még többeket inspirált és a mai napog formálja a borvidék képét. Munkássága halhatatlan ikonná teszik, de ma is szüntelen dolgozik, finomít az általa kijárt képleteken. Száraz borban is maradandót alkotott, de alighanem az aszúboraiban elért mélység, tisztaság és komplexitás az, amivel az első forradalmait indította a tokaji borminőség zászlaja alatt. Az aszúkirály, aki talán először ért el zajos sikereket hazánkon kívül is szigorú szabályok szerint készített édes boraival. Elindulunk ennek a legandának a nyomában, merthogy én is kóstoltam számos régi és újabb Szepsy aszút, de abban egészen biztos vagyok, hogy mindig a borvidékben rejlő értékekek legmélyére nyerhettem bepillantást általuk egy-egy pillanatra.

Tovább

Ripka Gergely

Tokaj a Tudományos Akadémián

9. MTA bora versenyen ismét Hegyalja tarolt

Tudjuk jól, hogy rengeteg a borverseny idehaza, nehéz köztük eligazodni, de kilenc év azért elég szép eredmény egy borverseny történetében is. Márpedig 2018-ban az Akadémia Bora borversenyt itt tart, repül az idő. De van ezen túlmenően is nemes gondolat ebben a versenyben. - Elegáns dolog, hogy komoly ez a többszáz éves intézmény külföldi tudós vendégeit akármilyen szupermarketes bor helyett olyan magyar borokkal szeretné megvendégelni, melyeket vakon is méltónak találnak erre a nemes küldetésre. A legtöbb kis borversenyen immár megszokott, hogy Tokaj Hegyalja uralja a mezőnyt. Új itt sincs a nap alatt: a legmagasabb pontszámú bort többnyire a desszertborok közt találjuk most is az MTA Borára nevezett közel 150 bor mezőnyében. Hét elején meg is kóstoltuk a díjazottak egy-egy jeles képviselőjét:

Tovább

Ripka Gergely

RizlingRovat: nemzetközi stílusgyakorlat

Rajnai futamok innen-onnan

Folytatjuk (számunkra biztosan) méltán nagy sikerű rajnai köreinket. Ebben a fordulóban egy kivételes nemzetközi merítésről folyik majd a szó, melyet Bernáth Józsi barátunk szervezett és többnyire állított is össze, persze segítettünk is neki ebben 1-2 palackkal (mondjuk én csak meginni/megírni). A rajnairól tudjuk, hogy sokfelé jól érzi magát a világban, ezért is hívjuk világfajtának, de arra azért nem gondoltam, hogy a szavazást követően az első háromban egy németül beszélő címke sem lesz majd…. A mi Józsink módszeres vakkóstoló szervező, ezért haladjunk csak szépen sorban (egy vak kör után vissza lehetett kérni a fejvakargatósabb darabokat újra, aztán 3 sorszámot kellett mondani mindenkinek):

Tovább

Ripka Gergely

Kékfrankost készítő borászoknak lehetőség

Svéd kereskedelmi kapcsolat

 

Örömmel tájékoztatjuk arról, hogy egy svéd borimportőr cég magyar ökológiai gazdálkodásból származó Kékfrankos bort keres a Systembolaget tenderjéhez kapcsolódóan.

 

Amennyiben felkeltette érdeklődését, vagy ajánlani tud termelőt, kérjük, forduljon bizalommal dr. Fáskerti Zitához:

 

 


Tel: +46 8 782 97 51

Mobil: +46 70 741 0511

E-mail Nagykövetség: mission.stockholm@mfa.gov.hu

E-mail Magán: zita.faskerti@mfa.gov.hu

Weboldal: https://stockholm.mfa.gov.hu/

 

 

Tovább

Ripka Gergely

Tekintélyes édességek a nagyvilágból vakon

Szemben a piaccal

Gyakran eltűnődöm, ha már ennyit írok Tokajról: vajon hányan ihattak az olvasók közül mondjuk az elmúlt hónapban édes bort...? De akárhol járunk a világ jelentős édesboros borvidékei közt, így vagy úgy a felszín alatt ott kísérti a pincéket korunk, a mai piaci trend anomáliája: nagyon magas árszínvonalon is sokféle édes bor készül, de mégsincs igazán kereslet rájuk. Elképesztő tradíciók, hihetetlen izgalmas (és drága) technológiák nyomán kerülnek a boltok polcaira, de a többség mégsem kíváncsi rá. A cukor kommersz ellenség, fehér méreg kategóriába került párszáz év leforgása alatt. Azt szoktam viszont mondani, nyilván főként Tokaj kapcsán, hogy ezek a borok tipikusan azok, melyeket meg kell érteni, melyekhez kicsit meg kell érni. Egyszerűen más tudatállapotot követel tőlünk és ebben nem demokratikusak. Ám ha egyszer becsípődik egy tokajinak az íze vagy egy téli estén van szerencsénk egy igazán komoly portóihoz, akkor biztosan nem felejtjük el az ízét soha többé. Ilyet azért a technológiai borok nagytöbbsége nem tud: meddig emlékszünk egy ezer forintos bornak az illatára, zamatára? Talán percekig, egy-két napig? Tokaj, Mosel, Rheingau, Sherry, Sauternes sok száz éve ejti rabul az értő közönséget, rang jelentett fogyasztásuk. Márpedig érteni valamit, érteni valamihez, az önmagában olyan kincs, ami ranggal, intellektussal jár.

Tovább