Édes zenit Badacsonyból. Igencsak direkt, virágos, szinte muskotályos jelleggel mutatkozik be a fajta orrban, sok almával és körtével. Ízben is intenzív rózsás, bukés jegyek, mely akár traminiket is zavarba hozhatna. Összességében kissé bizarr és gejl bor, enyhe savakkal.
Friss, fiatalos, virágos, szőlős illat. Sima korty, kerek íz, nagy test. Széles, hevítő, alkoholos korty. Sajnos azonban a szeszen kívül semmi egyéb nem érződik a lecsengésben.
Igazi váratlan meglepetés az elmúlt hónapokból! Illatos, reduktív vonal, körtével, birssel, citrusokkal, kicsit azért direkt formában (nem tudom, hogy fajélesztős-e, de gyanús). Ízben nagyon telt és gazdag korty. Krémes konzisztencia, érett gyümölcsökkel, hosszú, édeskés tónussal a korty végén. Több, mint korrekt munka Mórról, egy egyre inkább ígéretes pincétől, akikre érdemes lesz odafigyelni a jövőben is.
7 tokaji díjazott az MTA Borai közt
A meghívásos, kisebb hazai borversenyek közt az MTA Bora idén ünnepli a tizedik születésnapját. Szép hagyomány kezd megszilárdulni, ahogy a tudományos élet találkozik, összefonódik a borkultúrával. A hagyományokhoz híven idén tavasszal is bemutatták a jubileumi esemény díjazottjait a Széchenyi téren. Két minőségi kategória, 7 bortípus, 14 borvidék, 48 pincészet és 142 bor mentén kereste a 9 fős zsűri a legjobbakat. A bíráló bizottság elnökei: Freund Tamás, akadémikus és Niszkács Miklós, a Magyar Bor Akadémia alelnöke adták át idén is az okleveleket. Talán nem lep meg senkit, de kis kitérők mellett idén is elsősorban tokajiak mentén ismerkedtem a győztes mezőnnyel. De borversenyek ide vagy oda, nekem is megvan róluk a véleményem: nem díjak, plecsnik és érmek alapján döntöm el, hogy melyik bor érdekel és melyik nem, mégis: itt évről-évre tényleg szuper borok nyernek, amiket öröm kóstolni. Minden díjazott masszívan 5 pont fölött mozgott most is:
Mátra Underground kóstoló
Szeretjük a Tőkéseket. Még mindig. Mert tiszták, hitelesek, józanok és őszinték. Ahogy a boraik is. Ezzel pedig a lehető legjobb mederbe próbálják terelni ennek a hatalmas (változatos) sokféle múlttal rendelkező, kissé elfeledett borvidéknek a jövőjét. Lassan hagyománnyá kezd válni, hogy a három borász keze nem csak saját maga, hanem a borvidéki közösség felé is határozott mozdulattal hajlik, így magukon kívül elhoztak Budapestre néhány hasonlóan meggyőző, hasonlóan átlátható birtokméretű helyi borászt is. Van abban valami megnyugtatóan bizsergető érzés, mikor egy apjuk korabeli helikopter-vezető meséli csillogó szemekkel, hogy ő ezeknek a fiatal borászoknak a lelkes szavait hallgatva határozta el, hogy akkor holnaptól ő is szép mátrai borokat fog készíteni.
Félszáraz primőr fehérbor Figuláéktól, a megszokott zöld mintás külsővel. Világos, szinte fehér szín. Illatban vágott fű, csalán, bodza. A kortyot a húsos, zamatos, cukorkás íz viszi. Kis kesernye és a friss savak kellemes, rövid párbeszédével folytatódik az íz. Szerencsére a maradékcukor pont abba a könnyed, szinte légiesen áttetsző, fiatalos irányba viszi el a bort, amerre kell. Itatja magát, de csak ha kellőképp be van hűtve. Ha nem várunk feltétlenül szénsavas, ropogós savakat egy primőrtől, akkor a Zenit a mi borunk.
Egy egyszerű bor, amiben senki nem csalódhat, aki igazi, magyar, fehér primőrborra vágyik. Nyers, friss és ropogós. Vágott zöld füves illatok. Erőteljes, reduktív savgerinc, kis szénsavassággal megbolondítva, ami azonban nem bonyolítja túl az életünket: bármikor jól iható, de a legjobb most, behűtve, az év 333. napján fogyasztva. Akár fröccsnek is.
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
Keserédes, felemás élmények
A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….
8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával
Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….
Egy viszontagságos év édesei 10 év után
A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:
Egy viszontagságos évjárat egy évtized után
Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon: