Színben tükrösen tiszta, elegáns megjelenés. Illatában elég enyhe, visszafogott, nehéz kivenni eleinte az árnyalatokat: a szürkebarát egyértelműen gyümölcsösebb, nőiesebb oldala - túlérett trópusi gyümölcsökkel: mangóval, ananásszal, licsivel, és diszkrét ásványossággal. Ízben a maradék cukor épp csak érintésnyire érzékelhető, nem uralkodik a kortyon. Kellemes, iszogatós bor, 14,5-ös alkoholja ellenére is rendkívül barátságos bor. Mégis valahogy a masszívabb, savhangsúlyosabb, érdesebb 6-os, 7-es változatok nekem sokkal jobban tetszettek, s talán túl magasra tették korábban a lécet. (Valami könnyebb mézes, mustáros, édesebb zöldség köretes csirke mellé is kipróbálnám.)

A minap mi is hagytuk magunkat elcsábítani pár ígéretes olaszrizlingre, ahogy azt a hazai "borblogger társadalom" nagy része is megtette mostanában. Laci is, Marci is én is kóstoltunk egy időben (nem gyakori eset), úgyhogy most kicsit parallel tudtuk kifejteni/megvitatni, kinek milyen a jó Olaszrizling. Marci válogatott, a kóstolás végül nem vak volt, mert sokan voltunk. Összességében meggyőző mezőny volt. A jegyzetek töredékesek, de a lényeget megpróbáljuk átadni....

Szeptember elején nyílt rá lehetőségem egy véletlen folytán, hogy részt vegyek életem első profi, vertikális bortesztjén. Nem is akárhol, az egyik piacvezető boros magazinnál nyílt a zsűrizésre lehetőségem. Nem vagyok én sem elkötelezett híve az ilyen borbírálatoknak, de kereskedőként tudom, hogy sokan választanak bort az ilyen témás vaktesztek alapján. Remélem, most senki nem várja tőlem azt, hogy megdöbbentő kulisszatitkokat leplezzek le, és a sokat vitatott magazinos tesztekről kiáltsak ki vérlázító igazságokat! Amúgy sem vagyok az a hatásvadász fajta, meg amúgy sem tisztségem nekem eldönteni, mi a hiteles és mi nem, legyen ez a szerkesztőség dolga. Én a magam részéről már önmagában azt is értékelem, hogy ezek a magazinok föladják a labdát a borászoknak, kereskedőknek, hogy akkor mutassanak valamit a hazánkban elérhető, lehető legszélesebb fölhozatalból, egy kellően széles merítésből...aztán lássuk, közösen vitassuk meg, ki mit tud villantani egy (vak)kóstolás során. Elvégre minden leírt, kimondott érdem KELL a magyar boroknak. Hogy a magazin mindezt hogy hozza le, az csakis rájuk tartozik továbbra is. Nem mondom, hogy minden ponton, de azért kijelenthetem, hogy ebben a tesztben sikerült a végső sorrenddel összeegyeztethető értékelést leszűrnöm nekem is a borsorból. És én csakis ezügyben voltam ott. Sokat tanultam a teszt során, maximálisan gáláns volt a vendéglátás is, köszönet érte a szerkesztőségnek!

Rizlingeket kedvelőknek ismét igazi csemege az új Esküvé!! Olaszrizling+Rajnai és ezúttal egy pár csepp Tramini és Sárga muskotály, melyek ugyan alapvetően szerepet nem kapnak, de jó látni, hogy a doki néha visz egy kis vérfrissítést a borokba a jól kitaposott Esküvé ösvényén is. Sokadik évjárat, és sokadszorra tud kellően nagy lenni e bor.
Szép, összetett illat, benne eleinte a legszebb rajnais petrolosság, később az olaszrizlinges magok (mandula és marcipán), de melettük az ásványok elemi ereje is tíz körömmel kapaszkodik az orrunkba, némi kis fehér virágos bájjal. Íze intenzív ásványokat mutat ismét. Zamatkavalkád. Maradt benne most némi minimális cukor is, így az előző évek szikárabb savszerkezetéhez képest jóval összetettebb, komolyabb, mégis kedvesebb bort kapunk (bár ez kicsit a 6-os után a szintén kiváló 7-esben is így alakult már). A fejlődés tehát szépen tettenérhető. Érintésnyi fa kesernyéje, és a savak játéka adja a szép, hosszas lecsengést. Ne hagyjuk ki az élményt...!

Jellegzetes kis tramini. Könnyed, savas, fűszeres, már-már pikáns. Hozza a traminivel kapcsolatos elvárásokat, úgyhogy aki kedveli a fajtát, annak érdemes kipróbálni. Valójában a többi Bussay borhoz képest egy halványabb színfolt.

Igazolta az idő ezt a frigyre lépést. A 7-es esküvé nálam túlszárnyalta magát legalább egy ponttal. A savak kicsit tompultak (száraz, forró év), ami előnyére vált a bornak, sokkal kellemesebb, kivehetőbb lett a zamat, sokkal letisztultabb hatást kelt így a bor, mint az előző évjáratban. Volt aki nem értett egyet velem, de engem ez az évjarat sokkal inkább meggyőzött, és az ára pedig önmagáért beszél.
1 évvel később, a bolt utolsó 7-es esküvéje, egy meghitt nyári estén még mindig gyönyörű. Nem hittem volna, hogy így lesz, de egyértelműen a rajnai kerekedett felül, mind a petrolos-, zöld almahéjas bukéban, mind pedig a kissé alkoholos, ugyanakkor ásványos, és egész egyszerűen minden ízében "rajnais"-savvilágú fajtajegyekben egyértelmű az utalás a világfajtára. Szikárabb, szálkásabb lett idővel, mégis majdnem annyira zamatos bor maradt, olyan komoly, krémes utóízzel, mely sokkal drágább száraz fehérborainkban jellemzőbb. Nem mondom, hogy jelen állapotban a friss, 8-as esküvé nem tetszik jobban, de a 7-es is majdnem annyira kedves Esküvé számomra.

Egy igazán szép mennyegző. Lassan klasszikussá váló "medvetánc kísérő" számunkra. Rajnai és Olaszrizling házassága. Mindenhez passzoló borocska, jó kis határozott savakkal, semmi túlzás, semmi extra, hozza a formáját, ezt a bort csak inni kell, nem magyarázni.

Részben botritiszesedett szőlő leve, 10 hektós hordóban érlelődött. A kétségtelenül káprázatosra sikerült 2006-os évjárat alighanem méltó folytatása, de még talán javul is egy kicsit a palackban később. Szürkebarátból egy etalon, nagy fehérbor, mely ebből a kissé neutrális fajtából nem gyakori! Arányos, szép fehérbor, hozza a szürkebarátra jellemző harmonikus, izgalmas sokoldalúságot, illat- és ízgazdagságot. Évek után is remek arányok: bukéban főleg olajos magvak, nugátkrém, dióolaj, talán a palackérés nyomán enyhe körtés-barackos gyümölcsösséggel a háttérben. Ízre krémesen, nyúlik el a szájban, tömör, vastag, szépen kimunkált, izmos test, a 14-es alkohol pedig jól áll neki, komollyá és nem groteszkké teszi! Határozott kesernyével búcsúzik hosszan. Sokadszorra vesz le teljesen a lábamról, és azt hiszem, (Szászi Szentgyörgyhegyije mellett) számomra továbbra is a referencia Szürke! Nők körében is sikeres darab, hiszen a fajtára jellemzően nem túl savas, kellemes zamatossággal rendelkező bor.

Maga a borász is azt állítja, hogy zalai környéken ilyen rizlinget még nem látott. Ezzel a borral Bussayék véglegesen és visszavonhatatlanul belopták magukat kedvenceim körébe. Hasonlót még nem kóstoltam. Kissé késői szüretes, 10 g/l-es maradék cukorral, mely az ízeket sokkal hangsúlyosabbá teszi, és egyáltalán nem válik hátránnyá ebben a száraz borban sem ez a kis édesség, bár erősen félszáraz jelleget kölcsönöz neki.
Illatában és ízében is nagyon szép, héjas gyümölcsök, virágok felé mutató aromák: mandula, gesztenye, mogyoró, dió. A bor teljes egyensúlyban van. Hihetetlen szép, kerek ízek a szájban, jó és hosszú a lecsengés, minden a helyén van, ahogy egy igazán jó fehérborban lennie kell. Komoly, de vidám, kedves és markáns. Igazi "medvekedvencünk"!