Aldehides, érett, diós, oxidatív iskola, gombával és a múlt tradicionális illatával. Ízben erőteljes sav, szárító, fanyar jegyek, külön mozog a sav. Még elég fiatal a műfajhoz képest. Dió, kesernyés, szikár utóíz (alighanem a legsavasabb száraz szamorodni, amit valaha ittam). Jól esne némi szélesség, test és persze gyümölcs...sajnos nem igazán győzött meg.

Nagyon szép aszús jegyek orrban: kandírozott gyümölcsök, szuper érettség, moderált jegyek. Ízben is megvan a palackérettség, a tercier jelleg, a régi és az új iskola találkozási pontjában, melyet diós jelleg kísér hosszan. Nagy évjárat tiszta aszús jegyei, tolcsvai köntösben.

Illatban sok tiszta érett gyümölcs, körte és más fehér húsúakkal díszítve gazdagon. A kortyban szép egyensúly, magas édesség, hisz itt fenn, Tolcsván 2019 aszúban sem volt rossz. Finom, érett primer zamatokkal búcsúzik. Ígéretes tétel egy megújuló tolcsvai pincénél.

Megújuló családi pince Tolcsván, akik két Landmarkos gyöngyözővel debütálnak a piacon. Ez a száraz tételük. Bontáskor azonnal erős habzás. Illatban tiszta, laza, könnyed és behízelgően illatos vidámság. Az íz száraz, fiatalos, primer jellegű, szépen érezhető testtel, de sajnos a kortyban kissé enyhe, alig kivehető buborékokkal. 

Hajdók Ákos tavaly a TokajGuide-turné lengyel lába előtt keresett meg Budapesten, hogy kávézzunk egyet és mutatna nekem egy bort Tolcsváról. A Bodrogszentesen élő srác felmenői nagyjából 300 éve érkeztek a Bodrogközbe, azóta foglalkoznak borral. A nagyszülők még Sárospatakon tanultak, édesapja pedig nagy borrajongó volt (a művelt alkoholista blog követője), így merült fel testvérével, hogy mi lenne, ha örökségüket hegyaljai szőlő vásárlásába forgatnák. Amúgy sem riadtak vissza a kihívástól, de Alkonyi László egyik tolcsvai előadását hallgatva dőlt el minden. Az elfeledett Vidlám-dűlőbe szerettek bele. Vörös kövek, délkeleti fekvés, magas hegygerinc a Petrács és az Előhegy fölött, az erdő alatt. Az első borok pedig olyan stílusban és oly autentikus módon mutatják be Tolcsvát, ahogy ezidáig senki. A vakmerő családi vállalkozás első borai mutatkoznak be a Tovább gomb után:

Hogy milyen gondolatokkal búcsúzunk az idei Furmint Februártól? Biztos sokan megírták a február első csütörtökén megtartott Nagy Kóstoló tanulságait, de annyi minden más érdekes bor és téma akadt, hogy ezek a jegyzetek kicsit várattak magukra. Végre rájuk tudtam szánni a kellő időt és figyelmet. A furmintnak ugyanis kell a figyelem. Akárhogy is közelíti meg az ember: a szőlőben, a pincében, vagy éppen a pohárában. - Tetszik vagy sem, a furmintot többnyire úgy tudjuk megérteni, ha kicsit másképp, kicsit mélyebb odafigyeléssel vagyunk felé. Visszagondolok az elmúlt 11 év tanulságaira, hogy mennyi konklúziót hoztak a februári furmintozások: 

Hajdók Ákos új név Tolcsváról (a Vidlám-dűlőből készíti borait). Mindenekelőtt tiszta, bár elég visszafogott illat jellemzi ezt az elsőt. Almatermésűek, fehér húsú gyümölcsök, főként érett, friss körte. Fejlődő, fiatal bor még. Ízben érezhető a korai, meleg tenyész- és szüreti idő. Széles korty, nagy testtel lobban be, még hidegen is tekintélyes alkohol, vastagság mutatkozik. De makulátlanul tiszta ízben is, harapható fehér gyümölcsökkel, kis kesernyével, fiatalos vonásokkal. A korty végén a lendület és a citrusok is befutnak szépen. 

Tolcsva rázós terep. A borvidék települései közt még ma is leginkább a szunnyadtság állapota jellemző rá. A Borkombinát időszakában központi szerepe volt a 27 település közt, a rendszerváltással aztán ez szép lassan leépült, pedig azt mondják, az itt élőknek szinte mindnek van ma is szőlője, amivel a család foglalatoskodik. S bár hiába lakják szorgos népek, ha Tolcsva kerül szóba az ember rendszerint bajban van, ha több borászatot is meg kell nevezni. A borvidéki színtéren talán még kevésbé jut eszünkbe a Pannon Tokaj neve felsorolásoknál. Nyári László, tulajdonos eleve az a habitusú ember, aki kerüli a reflektorfényt és a fényűző eseményeket, borásza Krimin Attila pedig bár olyanokkal járt  egy iskolába, mint Ipacs Szabó István, Liptai Zsolt, Szilágyi László, Balassa István, de mégis csendben, szerényen dolgozik a tolcsvai pincénél. Pedig bizony bőven van, mit megmutatniuk nekik is szárazban és édesben is! Ha meg kéne neveznem egy konkrét indokot, hogy mi motivál újra és újra a TokajGuide megírásában, akkor talán pont a hasonló vagy még kevésbé szem előtt lévő emberek izgalmas munkáját tudnám megjelölni.

Itt-ott lehetett hallani egy titokzatos, romantikus nevű északi birtokról. Ercsey Dani kolléga posztolt egyszer egy palackfotót a leghíresebb közösségi oldalon, aztán a borrajongo.blog.hu alapítója, drbarta jelölt egy Kincsem hársat évvégi toplistáján. Muszáj volt meglátogatnom őket, hisz rendezvényeken és borversenyekek is csak információ cseppek jutottak el hozzám a tolcsvai Kincsem Kastélyról. Ha egyszer megpillantják a kilátást innen a Bodrogközre, a Tokaji-hegyre és Tolcsvára, bizonyára érzik majd a lélegzetelállító kastélyban az évszázad dobásának lehetőségét is. A Waldbottok tulajdona volt (a környék fontos arisztokratái), a XIX. században bárói borháznak épült. Ha a 37-es út tolcsvai elágazását elhagytuk, balra felnézve a hegyekre, szinte azonnal ki lehet szúrni a hegytetőn magára hagyott kastélyt. A Kincsem-dűlő ki is van táblázva, a dűlőút pedig jól járható. De vajon milyen kincsből származhat az elvezés, azon túl, hogy az adottságai valóban kincset érnek? Elásott gyémántok, esetleg egy bajnok ló adhatta nevét? Talán szerelmi szál is fonódik a sztoriba? Elmeséljük szépen sorban.